Özönvíz a paradicsomban: a Sóvidék motorja volt a bánya

Amint azt már a hét elején sejteni lehetett: csütörtökön reggelre elárasztotta a betörő Korond-patak vize a parajdi sóbánya látogatói, illetve kezelői szintjét. Víz alá került a sóbánya kirándulók, gyógyulni vágyók által látogatott idegenforgalmi szintje, így a létesítmény túlnyomó része is. Nem sikerült tehát megóvni a parajdi sóbánya egyetlen még épen maradt részlegét sem. A víz csütörtökön késő délelőtt utat talált az 1991-ben megnyított Telegdy-részlegbe – erősítette meg Nyágrus László Parajd polgármestere. A felháborodott, tüntető parajdiak kérésére Sebestyén József, a sóbánya beruházási igazgatója beadta lemondását.

Az elveszett paradicsom látványa

Elveszett paradicsom látványa fogadja az újságírót a Hargita megyei Parajdon. Feldúlt a táj és feldúltak az emberek is. Parajd és a térség, Sóvidék turizmusa ezekben a napokban gyakorlatilag lenullázódik. Évente több százezren azért látogattak Parajdra, hogy egyrészt megcsodálják a római időkben már ismert, 1762-ben a kitermelésre megnyitott bányát, másrészt, hogy kezeljék a légzőszervi betegségüket.

Parajd a rendszerváltást követően turista paradicsommá változott.

Újabb csatát vesztettünk a természettel. A gát leomlott, a gazdasági tevékenység teljesen leállt (Forrás: X platform)

Százak, ezrek éltek máig Sóvidéken abból, hogy létezett a sóbánya és a kezelőközpont: a bányász, a sarki butikos, a pincér, a gyógyszerész, a vendégfogadót működtető család, a szakács, a jegyszedő, a pizzás, a bányába turistákat szállító buszsofőr, a parkolós, a kocsmáros, a takarító személyzet, a szuvenír boltos.

Gyakorlatilag mindenki a bányából élt. És ez most egyik napról a másikra megszűnhet.

A parajdiak féltek ettől a naptól. Évek óta tudnak a súlyos és egyre súlyosbodó problémáról, évek óta segítségért kiáltanak. Hiába…

A természet nem adott több haladékot

A parajdi sóbányába május 5-én tört be a víz, és hiába tettek erőfeszítéseket a katasztrófavédők arra, hogy megakadályozzák a Korond-patak vízének mélybe jutását, a heves esőzések nyomán megáradt vízfolyás kedden átszakította a meder szigetelését szolgáló geotextilt, és a víz azóta akadálytalanul ömlik a mélybe.

Már 2007 és 2009 között részletes kutatások figyelmeztették az üzemeltetetőt, a Salrom állami sókitermelő vállalatott a leselkedő veszélyre. A 2000-es évek végén elektrometriai méréseket végeztek a sóbánya környezetében, amelyek kimutatták: több ponton is fennáll a vízbeszivárgás veszélye.

A vizsgálatok során feltárták, hogy hol vannak olyan üregek és repedések, ahol víz juthat a sótesthez – ez a só oldódásával pedig beomlást okozhat.

A beömlő víz a belső gátat is átszakította (Forrás: TikTok, Incze Imre)

A szakértők agyagos szigetelési módszert javasoltak, olyat amelyet más bányákban, például a Prahova megyei Slănicen is alkalmaztak – Parajdon utólag kiderült, sikertelen volt a beavatkozás: az agyag ideiglenes megoldás, amely hosszú távon nem nyújt megbízható védelmet.

Az újabb javaslatok között szerepelt, hogy a Korond-patak vizét el kell terelni, a kritikus zónákat le kell betonozni, az üregeket pedig be kell tömniük, hogy megelőzhető legyen a beszivárgás.

A patak elterelése pénzforrás hiányában elmaradt.

A parajdi sóbánya földalatti gátja összeomlott. A bányászok az utolsó pillanatig próbálták megmenteni a menthetőt, végül sírva jöttek ki a bányából (Forrás: Leibertatea, Fuszek Gábor)

A tulajdonos, a Salrom nem biztosított elegendő forrást a megelőzésre. Noha az elmúlt évtizedben a parajdi sóbánya tiszta jövedelme meghaladta az 131,8 millió eurót. A Korond patak és a meder a Román Vízügyi Társaság fennhatósága alá tartozik, de ők is halogatták a megelőzési munkálatok elvégzését.

Sokan politikai okot is látnak a tragédia mögött: Bukarest nem adta vissza a térség autonómiáját a sókitermelés terén, mert nem akarta kiengedni a kezéből a busás jövedelmet. Így a helyi közösség, noha tudta, hogy baj lesz, semmit sem tehetett a tragédia megakadályozásáért.

Az utóbbi napok árvizei nyomán került pénz a megerősítésre, azonban a természet úgy döntött, nem ad több haladékot a csak profitra ácsingózó tulajdonosnak.

Hogyan tovább?

A hogyan tovább kérdéses. Szinte csak kérdések vannak, válaszok (még) nincsenek. A hatóságok ugyan támogatásukról biztosítják a parajdiakat, de üres ígéretekkel eddig is tele volt a padlás.

A sóbánya nincs többé! Csak egy vízzel teli gödör maradt… A helyiek nagyon aggódnak a jövő miatt. A sóbánya volt az egész terület fő bevételi forrása (Forrás: X platform)

A kérdésekre pedig még a szakemberek sem tudják a választ.

Miként lehet a gigantikus mennyiségű vizet kiüríteni a bányából? Nagy teljesítményű szivattyúkkal, jön a válasz, de arra még sejtés sincs, hogy hová lehet kinyomni a több ezer köbméter sós vizet úgy, hogy ne tegyük tönkre a természetet?

Csak azt tudják, ha kinyomnák a felszínre a sós vizet, egész Nyárádmente – a történelmi Murokország – mezőgazdasága semmisülne meg, további százak megélhetése lehetetlenülne el.

Mi marad a bánya helyén? Biztonságos lesz lemenni a bánya mélyébe bányászni, gyógyulni? Vagy beomlik mielőtt kiürítik, mert a víz oldja a sót, meggyengülnek a falak?

A holnap és már a ma is nem a megelőzésről, hanem a kármentésről szól. A szakértő szerint az első lépés a Korond-patak vizének elterelése. Ezután geofizikai mérésekre, pontos forrásfeltárásra és monitoringrendszer kiépítésére van szükség.

„Ahol a víz eléri a sót, ott elkerülhetetlen az oldódás. Ha ez megtörténik, akkor már csak betonozással lehet a víz további útját lezárni. De, ha ez nem megfelelően történik, a víz utat talál a beton alatt, és ugyanúgy eléri a sótestet” – figyelmeztetnek a szakemberek.

Van-e még jövője a parajdi sóbányának?

A válasz: lehet – de csak akkor, ha most gyors, szakszerű és hosszú távú megoldás születik. Az optimista forgatókönyv szerint, elméletben 6-9 hónap alatt helyre lehet állítani a bányát.

Keserűen idézzük a román szólásmondát miszerint elmélet és gyakorlat között elméletileg nincs különbség, de gyakorlatban.

A valóság viszont, hogy akár egy-két évet, akár évtizedet is eltarthat a bánya megerősítése. Addig a sóvidéki embereknek élni kell!

Mint egy helyi vállalkozó nyilatkozta a Maszol hírportálnak: „Nagyszűleim bányászok voltak, úgyhogy lelkileg el sem lehet mondani, hogy mi az, amit az ember érez ilyenkor. Én kétszer jöttem haza külföldről, hogy itthon dolgozzam, és most azt látom, hogy olyan már sohasem lesz, ami ide visszacsal 500 ezer embert. Sóvidék motorja volt a bánya, ezt mindenki meg fogja érezni.”