Szerbia független ország vagy német kirendeltség?

A német modell balkáni változata, kinek dolgozik valójában Jörg Heeskens?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Ha valaki még mindig azt hiszi, hogy Szerbiában az intézmények döntenek a stratégiai beruházásokról, annak a BIRODI most udvariasan felhívta a figyelmét, hogy talán érdemes lenne újra elolvasni az alkotmányt. Már ha ez még számít valamit.

A BIRODI (Biro za društvena istraživanja) Társadalomkutatási Iroda egy szerbiai civil szervezet, amely közéleti és sajtószabadsággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, beleértve a jogállamiságot, az átláthatóságot és az állami intézmények működését, és gyakran szólal meg alkotmányossági vagy korrupcióellenes ügyekben.

Röviden szólva azon kevés szerbiai szervezetek egyike, amelyek még mindig hajlandók alkotmányt és törvényeket olvasni, majd kellemetlen kérdéseket feltenni a hatalomnak, amikor a kettő között túl naggyá válik a távolság.

A szervezet most arra kérte a szerb Alkotmánybíróságot és a Korrupcióellenes Ügynökséget, hogy vizsgálják meg Aleksandar Vučić és német tanácsadója, Jörg Heeskens kapcsolatát, mert szerintük nem teljesen világos, hogy hol ér véget az elnöki tanácsadás, és hol kezdődik egy ország gazdaságpolitikájának informális irányítása.

Ez a kérdés azért is fontos, mert Heeskens nem tegnap jelent meg a színen, épp ellenkezőleg, már tizenhárom éve ad tanácsokat a szerb elnöknek, így már nem is lobbista, hanem bizonyos értelemben egy külföldi kormány beépített embere.

A tanácsadó, aki túlélte a minisztereket

Jörg Heeskens 2013 óta Aleksandar Vučić egyik legállandóbb kísérője. Ott volt mellette, amikor még védelmi miniszter volt, aztán amikor miniszterelnök lett, majd akkor is, amikor átköltözött az Andrićev venacra, az elnöki palotába.

Miközben miniszterek jöttek-mentek, kormányok alakultak és buktak meg, Heeskens maradt, a fizetését viszont a német államtól kapja, ennek fejében pedig német beruházásokkal kapcsolatos tanácsadói feladatokat lát el Szerbiában. Ha komolyan vesszük a szerb alkotmány szövegét, akkor nehéz megmagyarázni, milyen jogalapon adhat tanácsokat egy külföldi állam által fizetett szakember olyan beruházási ügyekben, amelyek papíron nem az államfő, hanem a kormány hatáskörébe tartoznak.

A szerbiai Társadalomtudományi Kutatóintézet (BIRODI) szerint Jörg Heeskens kinevezésének ügye teljes átláthatóságot és az összes tény intézményi szintű tisztázását igényli (Forrás: Mašina)

A BIRODI hozzátette, hogy a köztársasági elnöknek joga van tanácsadókhoz, de kizárólag az alkotmányos hatáskörébe tartozó feladatok ellátása céljából, és nem olyan tevékenységekhez, amelyek a Szerb Köztársaság kormányának hatáskörébe tartozó feladatok teljesítését jelenthetik vagy azokhoz hasonlíthatók, illetve amelyek nem bejegyzett lobbizásnak minősülnek.

A BIRODI szerint az alkotmány elég egyértelmű. A szerb elnök feladatait a 112. cikkely sorolja fel, és ezek között nem szerepel sem beruházáspolitika, sem gazdaságirányítás. Ezzel szemben a 123. cikkely kimondja, hogy az ország politikáját a kormány határozza meg és vezeti.

Papíron tehát minden világos.

A gyakorlatban azonban évek óta azt látni, hogy a nagy külföldi beruházásokat nem miniszterek jelentik be, nem kormányüléseken kommunikálják, hanem Vučić személyesen tárgyal róluk, személyesen avatja fel őket, személyesen közvetít a befektetők és az állam között.

Aki pedig évek óta a háttérben tanácsokat ad neki ebben a folyamatban, azt úgy hívják, hogy Jörg Heeskens.

A BIRODI ezért azt szeretné tudni, hogy a német GIZ fejlesztési ügynökség tisztában volt-e azzal, hogy alkalmazottja esetleg olyan folyamatokban vesz részt, amelyek már túlmutatnak az elnöki tanácsadáson.

A szerb elnök a német érdekek kiszolgálója?

A történet egyik legérdekesebb része egy 2020-as német dokumentumból derül ki, amelyhez a BIRN és a Spiegel jutott hozzá.

Ebben az áll, hogy Heeskens munkája „jelentős mértékben hozzájárul a német gazdasági érdekek közvetlen képviseletéhez Vučićnál”.

Kapcsolódó cikk

Vučić „svábja” különleges német exportcikk Belgrádban

Ez a mondat önmagában is felvet néhány kérdést, hiszen ha valaki egy ország elnökének ad tanácsokat, miközben egy másik ország gazdasági érdekeit képviseli, akkor nehéz eldönteni, hogy pontosan melyik szerepkörében jár el.

A szerb hatalom természetesen ezt a kapcsolatot mindigis sikertörténetként adta el, amire bizonyítékként a Szerbiába történt német beruházásokat hozta fel, miközben szinte folyamatosan olyan külföldi tényezőkről beszélt, amelyek tönkre akarják tenni Szerbiát, de ezeket soha nem nevezte meg.

A kritikusok viszont inkább úgy látják, hogy az elmúlt évtizedben Szerbia fokozatosan a német ipar összeszerelő műhelyévé vált, ahol az állam elsődleges feladata a befektetők igényeinek kiszolgálása volt.

A Jadar-ügy árnyéka

A BIRN és a Spiegel szerint Heskens neve a Jadar-projekt körüli háttéregyeztetéseknél is felbukkan.

A dokumentumok alapján német és szerb szereplők már akkor tárgyaltak a lítiumbányászattal kapcsolatos tervekről, amikor a projekt hivatalosan parkolópályán volt.

Mindez különösen érzékeny kérdéssé vált a tömeges tiltakozások és a diákmegmozdulások idején, amikor a szerb kormány próbálta elhitetni a közvéleménnyel, hogy minden döntés kizárólag nemzeti érdek alapján születik, a meggyőzéshez pedig időnként verőlegényeket és rendőröket is használt.

Kapcsolódó cikk

Az Árnyéktanácsadó: Vučić kis svábja és a vad szerb

A kiszivárgott iratok ugyanakkor azt sugallják, hogy a háttérben jóval szorosabb volt a koordináció Belgrád és Berlin között, mint azt a nyilvánosság előtt állították.
A BIRODI most azt szeretné elérni, hogy az illetékes intézmények tisztázzák, történt-e bármiféle hatáskörátlépés vagy akár nem regisztrált lobbitevékenység.

A szerb politikai rendszer ismeretében azonban kevesen fogadnának arra, hogy az ügyből valódi intézményi vizsgálat lesz, erre mi sem tennénk nagy összeget, hiszen egy olyan országról beszélünk, ahol az elnök évek óta egyszerre viselkedik államfőként, miniszterelnökként, gazdasági miniszterként, külügyminiszterként, beruházási ügynökként és nem ritkán televíziós műsorvezetőként.

A mostani történet inkább azért érdekes, mert ritkán kerülnek elő olyan dokumentumok, amelyek ennyire világosan megmutatják, hogyan működik a szerb hatalmi rendszer a kulisszák mögött.

A BIRN és a Spiegel kiszivárogtatása után akár Szerbia szuverenitásának kérdése is felmerülhet, nem tudni ugyanis, hogy az utóbbi tizenhárom évben volt-e olyan fontos gazdasági döntés, amelynél ne jelent volna meg legalább egyszer a háttérben Jörg Heeskens neve.

Ezek után jogosan merül fel, hogy Szerbia gazdasági értelemben független ország-e vagy német kirendeltség? Most a kínaiakat elfelejtettük egy kicsit, mert hogy a szerb elnök velük is „jegyben van”.