Bejelentkezhet-e a Gazprom a MOL-ért az ukrajnai háború után?

Előretolt orosz helyőrség: az amerikaiak szankcionálnak, de a NIS esetében valahogy mindig ráérnek

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A napokban ismét harminc nap haladékot kapott a NIS (Naftna Industrija Srbije) az OFAC-tól, és ezzel együtt újabb harminc napot nyert a szerb politikai elit, hogy elméleteket gyártson például a Gazprom és a MOL szerepéről, és elmagyarázza a közvéleménynek, hogy valójában minden rendben van, vagy ha nincs, akkor is azon dolgoznak, hogy úgy legyen.

A szerb kormányközeli sajtó és a rezsim második vonalába tartozó szerb külügyminiszter, aki elől a szerb elnök eleszi a kenyeret, valamint a rendszerhez lojális elemzők megszólalásaiból számunkra egy nagyon érdekes kép rajzolódik ki. Nem is annyira arról, hogy mi lesz a NIS sorsa, hanem arról, hogy miként gondolkodnak a szerbek a MOL-ról, az oroszokról, az amerikaiakról és saját mozgásterükről.

Az amerikaiak „gonoszak”, de azért türelmesek

A hivatalos narratíva egyik pillére továbbra is az, hogy Washington igazságtalanul próbálja kiszorítani az orosz tőkét Szerbiából.

A Kurir Biznis és a hozzá hasonló kormányközeli médiumok szerint a szankciók mögött nem gazdasági, hanem geopolitikai megfontolások állnak. A cél nem a NIS, hanem az orosz befolyás felszámolása a Balkánon.

Marko Đurić szerint a világ, amihez külügyminiszterként nem túl sok köze van (Forrás: NIN)

Csakhogy ugyanebben az időben Marko Đurić külügyminiszter már egészen más hangot ütött meg a NIN hasábjain. Szerinte az amerikai hatóságok „nagyfokú rugalmasságot, türelmet és toleranciát” tanúsítanak, és a megoldás közelebb van, mint valaha.

Vagyis az amerikaiak egyszerre imperialista nyomásgyakorlók és rendkívül megértő partnerek. Ez a szerb politikai kommunikáció egyik jellemzője, azok is kapnak muníciót, akik nem szeretik az Egyesült Államokat, meg azok is, akik szerint Amerika a világ közepe, talán ezekből van kevesebb Szerbiában, bár Trump miatt ez változóban lehet.

A Politika újságírója, Marko Lakić, a szerb vezetéshez húzó Euronews Srbijának adott interjújában nyíltan kimondta azt, amit Belgrádban sokan gondolnak.

Szerinte az oroszoknak eszük ágában sincs eladni a NIS-t. Nem azért, mert nem lenne üzlet, hanem mert ha kivonulnak, akkor elveszítik egyik utolsó fontos befolyási pontjukat a Balkánon.

Marko Lakić szerint az oroszoknak eszük ágában sincs eladni a NIS-t, ha lehet időhúzásra is játszani

Lakić szerint a NIS eladása nemcsak Szerbiára lenne hatással, hanem a teljes régióra: a boszniai Szerb Köztársaságra, Montenegróra, Észak-Macedóniára és általában az egész délkelet-európai energiatérre. Ezt a mondatot akár Moszkvában is megfogalmazhatták volna.

Megveszik-e az oroszok a MOL-t?

A szerb kormányközeli – de nem a legvéresszájúbb – sajtóban ugyanakkor kettős kép él a MOL-ról. Az egyik szerint a magyarok jelenthetik a kompromisszumos megoldást Washington, Brüsszel és Moszkva között, mert az nem lenne szép dolog, hogy a végén Szerbia szenvedjen kárt.

Milan Grujić, a NIN újságírója szerint az nem megoldás, hogy Szerbia szenvedjen kárt, mert mindent úgy csinált, ahogy csinálni kellett

A másik projekció szerint viszont a MOL valójában maga is része lehet egy későbbi nagy orosz energetikai játszmának, ami magyar szempontból a történet legszórakoztatóbb része.

Milan Grujić, a NIN újságírója az Euronews műsorában egészen merész forgatókönyvet vázolt fel. Elmondása szerint olyan információk keringenek, hogy az ukrajnai háború befejezése után a Gazprom akár ajánlatot tehetne a teljes MOL-csoport megvásárlására.

A felvetés egyelőre inkább geopolitikai sci-fi, mint üzleti terv, de jól mutatja, hogyan gondolkodik a szerb rendszerhez közel álló média egy része, amely szerint a NIS lehet ebben az olvasatban a trójai faló a MOL megszerzéséhez, főleg ha egy olyan összeget kínálnak fel, amiért a magyarok esetleg már eladnák.

Grujić szerint az oroszok éppen egy ilyen tranzakció érdekében vonták be a MOL-t a NIS-ért folyó tárgyalásokba, mert ha a MOL-ra lecsaphatnának, akkor az oroszok egyszerre szerezhetnének jelentős befolyást Magyarországon, Szerbiában, Horvátországban és Romániában is.

A már említett másik újságíró, Marko Lakić szerint ez addig lehetett opció, amíg Orbán Viktor irányította Magyarországot, most azonban ez nehezebben valósulhatna meg a várható uniós ellenkezés miatt, az előjelek szerint 2030-ban ugyanis Európa háborúba lép Oroszországgal, amely jelentős problémákkal küzd az ukrán fronton.

Washington Ukrajna miatt taktikázik?

Nenad Gujaničić, a Momentum Securities brókere szerint Washington valójában nem akar most dönteni, szerinte a NIS kérdését az amerikaiak félretették a nagy ukrajnai alku végére, vagyis magyarán a szerb olajcég az egyik zseton a nagy pókerasztalon.

Nem azért nem nyúlnak hozzá most, mert megfeledkeztek róla, hanem mert később még jól jöhet.

Nenad Gujaničić saját bevallása szerint számos előadást tartott a Belgrádi Értéktőzsdén, a BK Egyetem Szervezettudományi Karán és a Belgrádi Banki Akadémián a pénzügyi piacokkal kapcsolatban (Forrás: Momentum Securities)

Ez a magyarázat egyébként szinte tökéletesen illeszkedik a szerb geopolitikai világképbe, amely szerint minden fontos döntés valahol Washington, Moszkva és esetleg Peking között születik, Belgrád pedig legfeljebb csak figyelheti az eseményeket.

A legérdekesebb talán az, hogy a rezsimközeli megszólalók szinte kivétel nélkül ugyanoda lyukadnak ki: Oroszország nem akar eladni, az USA nem akar engedni, a MOL sodródik, Szerbia pedig kénytelen lavírozni, mint sok más esetben.

Természetesen Szerbia mindig az áldozat szerepét kapja, úgy hogy ezúttal is „szenved rendesen”.

<

Kapcsolódó cikk

A MOL finomítót vásárolhat, kolostort viszont nem kap

Pedig a helyzet ennél egyszerűbb. A NIS azért került célkeresztbe, mert egy olyan ország energetikai zászlóshajója, amely egyszerre szeretne az Európai Unió kapuján kopogtatni és különleges kapcsolatokat ápolni Moszkvával, és mindkét féllel elhitetni, hogy kizárólag hozzá lojális, ez a mutatvány azonban egyre nehezebb.

És miközben Belgrádban az újabb harminc napos halasztást ünneplik, a valódi kérdés változatlan marad: mi történik azon a napon, amikor az OFAC egyszer nem írja alá a következő engedélyt.

Akkor ugyanis nem lesz elég elmagyarázni, hogy mindenki más a hibás. Akkor már dönteni kell. És ez az, amitől a szerb kormányzati elit láthatóan a legjobban tart, mert Oroszország különleges partnereként nem akarja visszaállamosítani a NIS-t. Ezt a lehetőséget korábban ugyan a szerb elnök felvillantotta, de aztán gyorsan elhallgatott vele.