USA-Cro adózás: élelmes bárány két tőgyön szopik

Nem elég létezni: az amerikaiak látni akarják, hogy ki mit csinál

Közel három és fél év telt el azóta, hogy Washingtonban aláírták az USA és Horvátország közötti egyezményt a kettős adózás elkerüléséről, valamint az adóelkerülésről a jövedelemadókkal kapcsolatban, ám ezt az amerikai fél máig nem hagyta jóvá.

A késedelem oka az volt – azon kívül, hogy az USA-ban bármilyen adókat érintő javaslat nehezen érkezik a honatyák elé -, hogy a már elfogadott szöveg politikailag és jogilag nem volt eléggé világos ahhoz, hogy a Kongresszus jóvá hagyja. Ezért a konvenciót további protokoll bevezetésével finomították, annak reményében, hogy ez hozzásegíti az amerikai törvényhozókat az egyezmény ratifikálásához.

Mi változott?

Az új protokoll nem vezet be új adókat, de egyértelműen meghúzza a határt azok között, akik élhetnek az egyezmény előnyeivel, és azok között, akik nem. A nyertesek olyan cégek, amelyek valóban Horvátországban működnek, konkrét alkalmazottakkal, bevételekkel rendelkeznek, valamint azok az amerikai befektetők, akik valós üzleti jelenléttel rendelkeznek az országban.

A vesztesek a fiktív, csak papíron létező cégek, amelyek Horvátországot az adócsökkentés/elkerülés átmeneti pontjaként használják. A legtöbb állampolgár, szabadúszó és klasszikus vállalkozó számára a változások minimálisak, de nem teljesen jelentéktelenek.

Az új protokoll három kulcsfontosságú pontot tárgyal: ki jogosult juttatásokra, hogyan ismerik el az adózást, és milyen feltételek mellett gyakorolják ezeket a jogokat.

Szigorúbb feltételek

A legnagyobb változás az, hogy a formális jelenlét már nem elég – a vállalatoknak bizonyítaniuk kell a valódi gazdasági tevékenységet, vagyis, hogy vannak alkalmazottai, üzlete és valódi oka a létezésére.

Más szóval, az adórendszer már nem csak azt vizsgálja, hol van bejegyezve egy cég, hanem azt is, hogy mit tesz valójában. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy tipikus szabadúszó vagy kisvállalkozás, amely valóban amerikai ügyfeleknek dolgozik, nem érzi meg a változást.

Az Egyesült Államokban élő sok horvát számára a kettős adóztatás nehézséget és akadályt jelent. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodást már aláírták, és remélem, hogy a végrehajtó és a törvényhozó hatóságok kétségei a lehető leghamarabb eloszlanak. Továbbra is intenzíven fogunk dolgozni e kérdés megoldásán – mondta a horvát miniszterelnök 2024 szeptemberében (Forrás: X platform, horvát kormány)

Azonban a kép teljesen más, olyan struktúrák tekintetében, amelyek csak formálisan léteznek. Az a modell, amelyben az amerikai bevétel egy alkalmazott nélküli horvát céghez jut, majd ezt tovább küldik, a továbbiakban már nem működik.

Ilyen esetekben a kulcskérdés már nem az, hogy hol van bejegyezve a vállalat, hanem az, hogy valójában mit csinál: van-e menedzsment funkciója, hoz-e döntéseket Horvátországban és vállalja-e az üzleti kockázatot, vagy sem.

Kapcsolódó cikk

Amerika megduplázza Horvátország LNG-ellátását

Ha a válasz ezen kérdések bármelyikére nem, egy ilyen struktúra elveszíti a kedvezményekhez való jogát. Ennek következtében az alacsonyabb adókulcs helyett a magasabb amerikai adókulcsot alkalmazzák.

Ugyanez a logika érvényesül az úgynevezett treaty shoppingra is, azaz olyan helyzetekre, amikor egy harmadik országból származó vállalat Horvátországot csak az amerikai adórendszerbe való belépésként használja. Ha nincs valódi tevékenység, erre a továbbiakban nem lehet számítani.

Másrészt a protokoll fontos pozitív változást is hoz. Az amerikai rendszerben a Horvátországban fizetett adók elismerése tovább tisztázódik, ami csökkenti a kettős adózás kockázatát, és növeli a befektetések kiszámíthatóságát.

Az amerikai vállalatok számára ez áttekinthetőbb és biztonságosabb adókezelést jelent, ami gyakran kulcsfontosságú tényező a befektetési döntések meghozatalakor.

Mire jó ez nekünk, zsidóknak?

Akár csak a régi viccben, ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy valaminek mi a hozadéka, miért fontos? A horvátok esetében, akik az amerikai horvát diaszpórának köszönhetően meglehetősen otthonosan mozognak az óceán túlfelén, ez a jelen helyzetben, amikor az amerikai, és nemcsak amerikai tőke menekül a Közel-Keletről, elméletileg váratlan befektetéseket eredményezhet.

Az, ami felkeltheti a befektetők figyelmét, a geográfián kívül – a kikötők kérdése mindig sokat nyom a latban – az az, hogy Horvátország biztonságosan be van ágyazva a nyugati intézményrendszerbe, úgy az EU-ba, mint a NATO-ba és azt sem szabad elfelejteni, hogy a horvátok szívesen látják az amerókusokat, illetve köznapi nyelven szólva szeretik az amerikaiakat, már amennyire ezeket szeretni lehet.

Talán nem volt véletlen, hogy a szuper anyahajó, a Ford Horvátországban pihente ki a hadakozás fáradalmait, és nem máshol. Ahogy ezt a horvát népi bölcsesség már régen megállapította, a élelmes bárány két tőgyön szopik. A moralizálást meg másokra bízzák, mondjuk a spanyolokra.