Átadták a Szabadkai Népszínház felújított épületének egy részét

Erre vártunk húsz évet? Viszont a kultuszminiszter tovább erősítette Vučić kultuszát

A nagy ünnepség, fogadás, szalagátvágás ugyan elmaradt, de vörös szőnyeget azért terítettek a politikusok elé a Szabadkai Népszínház március 5-re, csaknem titokban szervezett átadóján. Meghívót ugyanis ismét csak a tűzhöz közel álló sajtó kapott, a függetleneknek úgy kellett “fenyegetések” és “könyörgések” árán kiharcolniuk, hogy felkerüljenek arra a bizonyos listára.

Így aztán ők is hallhatták, hogy a kultúrminiszter arról beszél, hogy európai szint feletti felszereltséggel rendelkező színházuk van a szabadkaiaknak, és ezáltal Szerbiának, ilyen színház nincs a környéken, még Párizsban sem, csak Berlinben.

“Magyarországnak, az egész régiónak nincs ilyen színháza”

Az utolsó pillanatban, szerdán derült ki a sajtó számára is, hogy másnap valóban átadják a Népszínház felújított – félkész – épületét. Persze csak a megfelelőket értesítették, mi, többiek, addig harcoltunk, hogy végül mi is felkerültünk arra a bizonyos listára, így ott lehettünk a megnyitón.

Az ünnepélyes átadóra végül nem a szerb államfő, hanem Nikola Selaković kultúrminiszter jött el, aki ellen éppen nyomoz a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészség a belgrádi Vezérkar épülete védettségének megszüntetése miatt, de ez egy másik történet.

Kapcsolódó cikk

DRÁMA: A PÉNZNYELŐ Csaknem húsz éve tart a Szabadkai Népszínház felújítása

A megnyitón Maja Gojković, a tartományi kormány elnöke azt mondta, hogy egy történelmi pillanatnak a részesei, elmondható, hogy ők adták át az épületet, amely egyébként még mindig nem készült el teljes egészében, hiszen a nagy koncertterem még nem használható.

Ahogy az újvidéki vasútállomás épülete sem volt kész, amikor Maja Gojković ünnepélyesen átadta, s azt mondta, Európa legbiztonságosabb vasútvonalát használhatják az utazók. Tudjuk, mi történt ezután.

Európai, sőt, európai színvonalon felüli körülményekről és felszereltségről beszélt az átadón Nikola Selaković is. Szerinte amivel most Szabadka rendelkezik, az jelenleg csak Berlinben található meg, “Párizsban pedig csak most kezdődött egy hasonló színház építése”. Nem aprózta el a miniszter, az biztos.

Nikola Selaković kultúrminiszternek a Szabadkai Népszínházról is Aleksandar Vucic „nagyszerűsége” jut eszébe (Fotó: Tómó Margaréta)

„Ma ilyen színháza még Magyarországnak sincs, pedig a kultúrába többet fektet be, mint Szerbia. Nincs Romániában sem, nincs a szomszédos Horvátországban sem, nincs egyetlen volt jugoszláv köztársaságban, Bulgáriában vagy Görögországban sem. Tehát Európának ebben a részében az, amit ma Szabadkán megnyitottunk, csak Szabadkának és csak Szerbiának van” – mondta Selaković újságíróknak a Népszínház bejárása után, aki szerint azt, hogy a Népszínház végül elkészült, személyesen Aleksandar Vučićnak köszönhetjük.

Mennyibe is került összesen? Ők sem tudják még

Stevan Bakić, Szabadka polgármestere végül technikai adatokat is közölt, de gratulált Aleksandar Vučićnak, aki egyébként ezen a napon (március 5-én) töltötte be az 56-ik születésnapját, majd elmondta, hogy a beruházás több mint 3,4 milliárd dinár, de ezzel még nem ér véget, hiszen a nagy koncertterem még nem készült el, ami még egy 1200 négyzetméteres terem, s amelynek befejezése még várat magára.

Stevan Bakić, Szabadka polgármestere nem bakizott, 56-dik születésnapja alkalmából köszöntötte a „Nagy Vezért”, a Bálintok (Pásztor Bálint, Juhász Bálint) lesték a szavait (Fotó: Tómó Margaréta)

A most üzembe helyezett terület 13 700 négyzetméter. Bakić viszont valószínűleg permutálhatta a számokat, ugyanis, ha visszakeressük a sajtó Népszínház felújítására vonatkozó cikkeit, abból kiderül, hogy az eddig elköltött pénz 4,3 millió euró, vagyis 36 milliárd dinár.

Konkrét számokat egyébként sem Maja Gojković, sem Nikola Selaković nem mondtak Bakić előtt. A miniszter több tízmillió euróról beszélt, ezt a tartományi kormányfő is megerősítette, de még megfejelte azzal, “nem is tudják pontosan, hogy mennyibe került, majd csak ezután osztanak, szoroznak, s adják össze”, hogy kiderüljön mennyit is költöttek összesen…

Ami ma már történelem

A kamarateremben 2006-ban volt az utolsó előadás. Az épület bontása az akkori magyar városvezetés (Kucsera Géza volt a polgármester) és a Vajdasági Magyar Szövetség, valamint Lovas Ildikó, akkori városi művelődési tanácsos vezényletével zajlott.

Akkor az épület főhomlokzatát őrizték csak meg, a hat oszloppal, valamint a beltérben a kamaraterembe és a nagyterembe vezető lépcsőt és előteret. A bontás elleni tiltakozást és petíciót 5000 ember írta alá, népszavazást követelve, ezt azonban elvetette az önkormányzat. A társulatok átköltöztek a „csipkegyárba”, ahol áldatlan körülmények között végezték munkájukat.

A szerb zászlóval díszített – raktárhoz hasonlító – színházterem: Szabadka ma már a „haladó Szerbiához” tartozik (Fotó: Tómó Margaréta)

Amikor 2007-ben megkezdődött a bontás, valamivel több mint 3 millió euró állt rendelkezésre. A megállapodás szerint a költségeket 45-45 százalékban a tartomány és a köztársaság költségvetéséből biztosították, az építési költségekre 10 százalékot kellett előteremtenie a városnak minden felújítási fázishoz.

Az akkori számítások szerint 24 millió euróra lett volna szükség, hogy a munkálatok befejeződhessenek, a színház működni kezdjen. Ez mára több mint 30 millió euróra nőtt, úgy, hogy a koncertterem még nincs kész – egy évvel ezelőtti számítások szerint további egymillió euróra van szükség a befejezéséhez.

Az első szerződést a színház felújítására vonatkozó projektdokumentációról még 2003 február 12-én írták alá, vagyis 21 évvel ezelőtt. Már ebben a dokumentumban közösséget vállalt a szerb állam, vagyis az ország, a tartomány és a város a közös finanszírozás érdekében.

A végleges dokumentumot 2006. december 21-én írták alá. Ebben az áll, hogy a beruházás értéke 24 millió euró, a munkálatokat pedig 2010-ig befejezik.

A valamikori Szabadkai Népszinház nagyterme a páholyokkal az elbontás előtt (Fotó: Tómó Margaréta)

A 2010-es év folyamán került nyilvánosságra a Szabadkai Népszínház épületének bontása során eltűnt 400 ezer régi tégla esete. Ezeket az épület helyreállítása során kellett volna visszaépíteni, de az akkori kivitelező, a Panongrad telephelyéről szőrén-szálán eltűntek, mindössze egy jelképes mennyiség maradt ott – mutatóba.

Ana Brnabić kormányfő 2020-ban járt Szabadkán, akkor azt ígérte, hogy a Népszínház 2021-re elkészül. Később Igor Mirović tartományi kormányfő 2023 szeptember elsejét, majd 2023 decemberét, végül 2024 tavaszát emlegette végső dátumként.

A városi költségvetésből 2024-ben végül 1,7 milliárd dinárt írtak elő a Népszínház épületének befejezésére. A 2025-ös évre 643,5 millió dinárral tervez az önkormányzat, ebből fejezték volna be a koncerttermet, de ebből nem lett semmi.

Kiemelt jelentőségű beruházássá viszont csak 2016-ban nyilvánították, azóta mondható folyamatosnak a támogatása, de a járvány, a gazdasági válság ismét közbeszólt a munkálatok dinamikájába.

A volt Szabadkai Népszínház páholya, hagyták lepusztulni (Fotó: Tómó Margaréta)

A Népszínház tervezését az 1800-as évek közepén Skultéti Jánosra, a város főmérnökére bízták, az épület belső díszítését pedig Telepi György színpadtechnikusra.1853-ban kijelölték a helyet, egy évvel később már át is adták a rendeltetésének. 450 ülőhely, 45 páholy és 160 állóhely fogadta a látogatókat.

Az egyik legrégebbi épület volt a városban. Latabár Endre, Blaha Lujza léptek itt színpadra, a szállodában Vajda János költő vendégeskedett, a színházban sokszor megfordult Kosztolányi Dezső és Csáth Géza.

Mit ígértek és mi lett a vége?

Első körben az elképzelés az volt, hogy 17 500 négyzetméternyi hasznos terület lenne az épületben, amelyből 500 négyzetmétert kiadtak volna. A Szabadság tér felé 29, a Korzó felé 24 méter magas épületet terveztek. Később azonban a városi képviselő-testület ülésén arra kérték a projektvezetőt és a beruházót, hogy tervezze és gondolja át az épület magasságára vonatkozó elképzeléseit.

2013-ban a magasságot ekkor 22,43 méterre csökkentették a Szabadság tér felől és 18,3 méterre a Korzó felől. Az összterületet 17.500-ról 14.200 négyzetméterre csökkentették, 500 helyett pedig 4.700 négyzetmétert szántak kommerciális, vagyis bérbe adható területnek.

Döntöttek arról is, hogy három helyett két terem lesz: a nagy 550 hellyel és a koncertterem 450 férőhellyel. Azonban ebből sem lett semmi, ugyanis a ma átadott épületnek két termét láthattuk csak, vagyis ezekben lesznek előadások: egy kamaraterem, ahol kör alakban vannak elhelyezve különböző szinteken az “ülőalkalmatosságok”, amelyeken csak egy-egy párna van – ezeken kell majd ülnie a nézőnek, akikből itt 80-an férnek el.

Kapcsolódó cikk

NYERSINTERJÚK: Börleszk elemekkel teletűzdelt kamaraszínpadi darab lett a Fekete Péterből Szabadkán

A politikusok által “nagyteremnek” nevezett terem, ami egyébként “úgynevezett kísérleti színpad”, jelenleg 200 férőhelyes, de állítólag bővíthető. Ez a színpad mozgatható – nem forog, legalábbis ezt nem mutatták be a helyszínen, hanem kiemelkedik, illetve felemelhető róla a díszlet is.

Ezen kívül még van egy terem, amit az igazgató bálteremnek nevezett – de az tulajdonképpen előtér volt valamikor. A koncertterem még nem készült el, és amikor majd egyszer azt is átadják, ki tudja, hogy végül hány férőhelyes lesz.

Azt, hogy hasonlót nem látni Magyarországon, sőt, legközelebb Berlinben, s még Párizsban sem, csak olyan valaki mondhat, aki nem járt színházban külföldön. Szabadka csaknem húsz év várakozás után kapott egy színházat, aminek előterébe kellemes belépni, lépcsőjén felmenni várakozásokkal teli lehet, hogy aztán a nézőtérre beülve “ránk szakadjon” a szomorú valóság.

Ezért kár volt. Ilyen székeken ültünk eddig is, talán a környezet még szebb is volt a Jadran színpadon, mint itt, ahol úgy érezhetjük, hogy egy raktárba ültünk be. Egy dolog kárpótolhat, ahogy tette ezt az elmúlt két évtizedben is, a kiváló társulatok és színészeink, akik minden bizonnyal fantasztikusat alakítanak majd ezen a színpadon is.