Hatályba lépett, de még tiltakoznak az igazságügyi törvénycsomag ellen

Jogi erőszak a hatalom megőrzése érdekében: Ćacilend, más eszközökkel

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Hatályba lépett Szerbiában az az igazságügyi törvénycsomag – amelyet a nyilvánosságban csak Mrdić-féle törvények néven ismernek. Miután a parlament január 28-án elfogadta, Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić pedig január 30-án aláírta a törvénycsomagot, még hangosabbak lettek a bírálók.

Az Európai Unió szerint a törvénycsomag visszalépést jelent, azt nem hangolták össze az EU-s irányelvekkel, így az integrációs folyamat is megreked ezen a területen.

Miért volt szükség az új törvényekre?

A törvénycsomagot Uglješa Mrdić, az igazságügyi bizottság elnöke és a Szerb Haladó Párt (SNS) parlamenti képviselője nyújtotta be, aki előbb, a kormányzó koalíció képviselőivel együtt azt állította, hogy a csomag nagyobb hatékonyságot hoz majd a működésben.

Később azonban bevallotta, hogy az új törvényekre azért volt szükség, mert az igazságügyi rendszer bizonyos szegmensei – élén a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészséggel -, megítélése szerint az állam ellen fordultak, s képesek lettek volna minisztereket, sőt, még magát Aleksandar Vučićot is letartóztatni.

Innentől kezdve nem kérdés, hogy a hatékonyságot szerették volna-e növelni, vagy pedig a saját irhájukat menteni.

Kapcsolódó cikk

Lehet-e általános sztrájk a szerbiai igazságügyben?

A hatalom képviselői már a legkisebb mértékben sem igyekeznek eltitkolni cselekvésük motivációit, miszerint a bírói hatalom még alá nem rendelt részét is szigorúan a végrehajtó hatalom ellenőrzése alá vonják, mindezt pedig azért, hogy megvédjék saját magukat a felelősségre vonástól.

Az üzenet pedig a bírók és ügyészek irányába is egyértelmű: jól gondolják meg, hogy ki ellen indítanak eljárást, már ha egyáltalán a jövőben bárkinek is megfordulna a fejében hasonló.

A nyomásgyakorlás egyébként azért korábban sem volt ismeretlen fogalom, de az nem intézményes formában történt, inkább személyi döntéseken, költségvetési nyomáson vagy a jogszabályok szelektív alkalmazásán keresztül mutatkozott meg.

Az Európai Bizottság éles és határozott véleménye

A szakmai közvélemény ezzel szemben vitatottnak tartja a törvényeket, és úgy véli, veszélyeztetik az igazságszolgáltatás függetlenségét; továbbá erősítik a főügyész pozícióját, amelyet jelenleg Nenad Stefanović tölt be, aki abszolút lojalista.

Munkabeszüntetéssel is tiltakoztak, kedden peddig egynapos munkabeszüntetéssel csatlakoznak hozzájuk a Vajdasági Ügyvédi Kamara tagjai is, akik szerint a törvények nincsenek összhangban Szerbia alkotmányával, de az is kifogásolható, hogy sürgősségi eljárásban fogadták el őket, a szélesebb közvélemény megkérdezése nélkül, ezért úgy vélik, hogy alkalmazásuk jelentősen korlátozza az ügyészség és a bíróságok önállóságát és függetlenségét.

Tizenegy évig jársz egyetemre. hogy végül főügyész legyen belőled – olvasható egy bejegyzésben az X platformon. Arra nincs hivatalos adat, hogy Nenad Stefanović hány év alatt fejezte be az egyetemet, csak annyit lehet tudni, hogy a Belgrádi Egyetem Jogi Karán diplomázott

A Legfőbb Bírói Tanács még január 15-én kérte a törvénycsomag visszavonását a parlamenti eljárásból.

Az EU-val foglalkozó Nemzeti Konvent (NKEU) munkacsoportja szerint „a szakma és az európai standardok megkerülése politikai megtorlás az ‘engedetlenségért’”.

Emlékeztetnek arra, hogy a jogszabályok sürgősségi eljárásban történő elfogadását az Európai Bizottság már többször bírálta, mert az ilyen gyakorlat rontja a jogalkotás minőségét, a jogbiztonságot és az intézményekbe vetett bizalmat.

A módosított törvények legproblematikusabb beavatkozásai között említik az ügyészségen belüli megbízotti (ügyvivő) állapot meghosszabbítását, a magas technológiai bűnözésre szakosodott különleges ügyészséget érintő módosításokat – hangsúlyozva, hogy ezek „csökkentik az ügyészség önállóságának garanciáit, amit az alkotmány garantál”.

Ezzel a közleménnyel egyetértett a Szerbiai Bírák Egyesülete is.

Az Európai Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt is, hogy a szerb elnök aláírta az igazságszolgáltatás területét érintő kulcsfontosságú törvények módosításait, amely szerintük is visszalépés, de azt is jelezték, hogy csak véleményezni fognak, nem dolguk büntetni.

Az viszont tény, állapítják meg, hogy az egész folyamat megkérdőjelezi az EU-csatlakozási folyamatban elért eredmények.

Az Igazságügyi Miniszter Brüsszelben védte a mundér becsületét

Nenad Vujić szerb igazságügyi miniszter február 5-én azt mondta Brüsszelben az EU igazságügyi biztosának, Michael McGrath-nak, hogy „folyamatban van a Velencei Bizottság sürgős véleményének kérése” a szerb parlamentben elfogadott igazságügyi törvénymódosításokról.

Ráadásul köszönetet is mondott, amiért Brüsszel „folyamatoson nyomon követi a fejleményeket, és konstruktív észrevételeket is tesz a 23. fejezet – Igazságszolgáltatás és alapvető jogok – tárgyalási folyamatának keretében”.

Uglješa Mrdić is a nevét és arcát adta a diktatúrához (Forrás: X platform, Screenshot)

Vujić azt mondta, amit mondania kellett: Szerbia „teljes mértékben elkötelezett az igazságügyi rendszer függetlenségének, önállóságának, felelősségének és hatékonyságának erősítése mellett, különös tekintettel a polgárok jogainak védelmére”.

Brüsszelben arról is megállapodás született, hogy most hétfőtől kezdve, amikor a törvénycsomag hatályba lépett, a végrehajtást napi szinten nyomon követik.

Jogi erőszak a hatalom megőrzése érdekében

Az Insajdernek nyilatkozó nyugalmazott jogprofesszor, Vesna Rakić Vodinelić szerint a Velencei Bizottság aligha mondhat lényegileg mást, mint hogy bírálja az úgynevezett Mrdić-törvényeket.

Ezeknek a törvényeknek a problémája nemcsak az elfogadás módja, hanem a tartalmuk is, amelyet egyes részeiben nyilvánvalóan alkotmányellenesnek tart.

Négy ellenzéki párt kérte a törvénycsomag felülvizsgálatát az alkotmánytól. A lépésnek túl sok értelme nincs, mert az alkotmánybíróság elnöke erősen Vučić-fan

Szerinte az Európai Bizottság kezd türelmetlenné válni – nem annyira Szerbiával mint, a szerb társadalommal vagy az állammal szemben, hanem azokkal szemben, akik ezeket irányítják”.

Hasonló álláspontot képvisel Dejan Bursać politikai elemző is.

„Amikor egy országban az igazságszolgáltatás függetlenségét úgy törik le, hogy annak egyértelmű célja a folyamatban lévő, de számos lehetséges eljárás megállítása is a rezsim emberei ellen, az a független állami intézmények nyílt alárendelése, a törvények és intézmények semmibevétele, illetve jogi erőszak a hatalom megőrzése érdekében” – állította Bursać.

Vissza lehet-e ezt még csinálni?

Ha netalán Brüsszel nyomása olyan erőssé válna, hogy a szerbiai hatalomnak nem maradna más választása, mint a Mrdić-törvények eltörlése, felmerül a kérdés: milyen alkotmányos és törvényes mechanizmusok állnak rendelkezésre ehhez a lépéshez.

Rakić Vodinelić professzor szerint a parlament elfogadhatna egy olyan törvényt, amely mindössze egyetlen cikkből állna, és amely hatályon kívül helyezné a különböző igazságügyi jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényeket – vagyis egy szóval: megszüntetné az úgynevezett Mrdić-törvényeket.

Szerbia európai integrációs folyamata az elmúlt években gyakorlatilag befagyott: több mint öt éve nem nyitottak meg egyetlen új tárgyalási klasztert sem, így a szerb illetékesek nyilatkozatai legfeljebb deklaratívnak tekinthetők, mivel konkrét előrehaladás nem tapasztalható.

Ebben a kontextusban nem világos, miért állítja az elnök, hogy ő az európai integrációk garanciája.

Az európai integráció egyébként sem egyetlen ember akaratán múlik, hanem az intézmények működésén, a jogállamiságon és az európai előírásokhoz való igazodáson. Mindaz viszont, ami Szerbiában történik, minden eféle kijelentéssel ellentétes.