Szerbia
Nem stimmel a kínai vonat a Keleti peronnalDe mi történik, ha a szerbek tévedésből az alacsonypadlós Stadlerjüket küldik, és nem szólnak időben?
A Budapest–Belgrád közötti vasútvonal február végére tervezett indulása megmutatja, hogyan találkozik a geopolitika, a kínai ipar és a magyar valóság a Keleti pályaudvaron. Miközben a régió egyik zászlóshajó-projektjeként meghirdetett vonalon végre-valahára elindul a személyforgalom, egy újabb akadályt kell legyűrni: a kínai vonatokhoz kell igazítani az állomást. A történetben van peronemelés, késve érkező műszaki információ, 300 milliós számla – és a Balkánra jellemző „majd utólag megoldjuk” logika, amely most épp Kelenföldre tereli az utasok egy részét
Február végén várhatóan elindul a személyszállítás a Budapest–Belgrád vasútvonalon, ami a Keleti pályaudvaron jelentős peronátépítésekkel jár. A munkálatok miatt a pályaudvar 12. és 13. vágánya ideiglenesen nem üzemel, emellett január 12. és február vége között több vonat nem a Keletibe, hanem Kelenföldre érkezik és onnan is indul – írta az Index.
A MÁV tájékoztatása szerint a két főváros között közlekedő nemzetközi járatok egy részét a szerb vasút kínai gyártású motorvonataival bonyolítják le. Ezek sajátossága, hogy csak a vonat padlószintjével egy magasságban nyíló ajtóval rendelkeznek, ezért a Keleti pályaudvaron két vágánynál a peron szintjét mintegy 25 centiméterrel meg kell emelni.
Egy szintre emelik a peront a vonattal
A cél az, hogy a peronmagasság megegyezzen a belgrádi vonal többi állomásán a peron magasságával, és ezzel a magyar vasút egy szintre kerüljön a kínai csúcstechnológiával, legalábbis a Keletiben.
Váczi Viktor, a MÁV szóvivője az InfoRádióban elmondta: ezek lesznek a Keleti pályaudvar első akadálymentesen használható peronjai – így hát kínai segítséggel ezt is sikerül megoldani.
Az átépítés ideje alatt a Keleti pályaudvar 12. és 13. vágánya nem fogad vonatokat. A munkálatokkal párhuzamosan zajlik a Ferencváros és Kelenföld közötti harmadik vágány építése is, ezért január 12-e és február 28-a között több járat végállomása Kelenföldre kerül át.
Az érintett vonatok között szerepel a Mecsek InterCity, a kaposvári InterCityk többsége, a soproni Scarbantia, valamint a szombathelyi Savaria, Dráva és Mura InterCityk. Emellett több G10-es járat is Kelenföldről indul és oda érkezik a módosított időszakban.
Későn derült ki a kínai vonatok problémája
A peronátépítés hátteréről a HVG írt részletesen.
Hegyi Zsolt, a MÁV-csoport vezérigazgatója december végén jelentette be, hogy akadálymentes peront építenek a Keleti pályaudvaron, ugyanakkor a vasúttársaság csak későn szembesült azzal, hogy a szerb vasút által a kínai CRRC-től megrendelt SOKO motorvonatok nem rendelkeznek a Magyarországon elterjedt, padlószint alatti kiegészítő lépcsővel.
A MÁV a HVG kérdésére azt válaszolta: az újvidéki tragédia miatt lassabbá vált a szakmai információcsere a magyar és a szerb vasút között, így a kínai járművek részletes műszaki paramétereit csak az ősz folyamán ismerték meg. Itt emlékeztetnénk arra, hogy 2025 augusztus-szeptemberében mintegy 4,4 milliárd forintos felújítás volt a Keletiben, ahol egyebek között a tervek szerint átépítették az 1. és 2. vágányok közötti peront is.
Felvetődik a kérdés, hogy esetleg egy peronemelés nem fért volna-e bele a 12. és 13. vágány között, ha a magyar hatóságoknak nem a tesztfutások során végzett peronpróba során derül ki, hogy a szerb vonatok lépcső hiányában sok utas számára nehezen használhatók lennének a jelenlegi peronmagasság mellett.

Így néz ki, amikor stimmel a peron a vonattal, beszállás Szabadkán a Sokoba (Fotó: Tómó Margaréta)
A peronemelés költsége mintegy 300 millió forint, amelynek fedezete a MÁV szerint csak a 2026-os üzleti tervben állt rendelkezésre. A vasúttársaság jelezte: az idei évben a Budapest–Belgrád vonaltól függetlenül is tervezték volna akadálymentes peron kialakítását a Keletiben, a mostani helyzetet „szerencsés egybeesésnek” nevezték.
A HVG megjegyezte, hogy már 2024-ben is megjelentek olyan cikkek és fotók, amelyekből látható volt, hogy a szerb vasút számára készülő CRRC-járművek magas padlószinttel rendelkeznek, és ideiglenes lépcsőkkel oldották meg a fel- és leszállást.
És ha nem csak a kínai vonatok jönnek?
A peronmagasság kérdése látszólag technikai részlet, valójában azonban sokkal összetettebb annál, mint amit a hivatalos magyarázatok sugallnak. A peront ugyanis mindig konkrét járműtípushoz igazítják – akkor működik jól a rendszer, ha világos, hogy milyen vonat fog ott rendszeresen megállni.
A Budapest–Belgrád vonal esetében azonban ez korántsem egyértelmű.

A Szerb Vasutak három „Stadler KISS” emeletes vonattal is rendelkeznek, amelyeket közismertebb nevén „Soko”-nak hívnak. Ezek közül kettőt naponta használnak, míg egyet tartalékban tartanak arra az esetre, ha az egyik meghibásodna – írta még 2024-ben a Danas belgrádi hírportál
A hivatalos kommunikáció szerint a peronemelés oka a szerb vasút által beszerzett, kínai gyártású motorvonatok műszaki kialakítása, amelyeknél a padlószinthez igazított ajtók lépcső nélküli beszállást feltételeznek. Ez indokolttá teszi a peron megemelését – ha valóban ezek a szerelvények adják majd a forgalom gerincét.
Csakhogy a szerb vasút flottájában nem kizárólag kínai járművek közlekednek. A Belgrád–Újvidék–Szabadka szakaszon már jelenleg is járnak svájci gyártású Stadler motorvonatok, amelyek alacsonypadlós kialakításúak, és más peronmagasságra optimalizálták őket. Ezek a szerelvények ugyanazon az infrastruktúrán futnak, mégis eltérő műszaki logikát képviselnek.
Nem világos tehát, hogy a Budapest felé induló nemzetközi forgalomban kizárólag a kínai járművek jelennek-e majd meg, vagy idővel – menetrendi, üzemeltetési vagy politikai okokból – más típusok is felbukkannak a Keletiben.
Ha a peront a kínai szerelvényekhez igazítják, akkor a svájci járműveknél keletkezhet szintkülönbség. Ha kompromisszumos magasság születik, akkor egyik rendszer sem lesz tökéletes. Ha pedig ideiglenes lépcsőkkel hidalják át a különbséget, az ugyan működőképes megoldás, de nehezen illik egy „zászlóshajó” projekt narratívájába.
Ha netalán nem a kínai szerelvények jönnek, hanem a Stadlerek jönnek, akkor az is megoldás lehet, hogy nem a megszokott helyre „parkolnak be”, ami szintén okozhat gondot.
A peronmagasság végső soron nem ideológiai kérdés, hanem előre tervezhető infrastrukturális probléma. A mostani helyzet azonban azt sugallja, hogy a döntések még mindig nem egy végleges üzemeltetési koncepció alapján, hanem inkább utólagos alkalmazkodással születnek, eléggé balkáni módra.
