Horvátország
Alig leplezett szerb területi igény Horvátországgal szembenEgy "farkasbőrbe bújt" szerb nacionalista politikus területeket követelt Horvátországtól
Lefagyott végtagok és politikai provokációk: karácsony előtti káosz a Balkánon. Az ukrajnai háborúval párhuzamot vonva egy szerb nacionalista politikus területi igénnyel lépett fel Horvátországgal szemben – ezzel újabb diplomáciai vihart kavarva a térségben. Eközben a nyugat-boszniai Plješevica hegységben eltévedt három szudáni migráns, és súlyos fagyási sérüléseket szenvedett, azonnal a „legközelebbi kórházba” szállították őket. A Plješevica hegyég és Tuzla között, ahol a szudániak lábát amputálták, légvonalban nagyjából 210–230 kilométer van, téli, hegyvidéki útviszonyok között mentőautóval legalább négy-öt óra
A balkáni légkörhöz való aklimatizálódás érdekében azzal indítunk, hogy három szudáni állampolgár súlyosan megsérült, amikor jogellenesen próbált Bosznia‑Hercegovinából Horvátországba átkelni, az orvosoknak le kellett amputálniuk lefagyott lábukat és ujjaikat, számolt be mai (péntek) számában a szarajevói „Dnevni avaz” napilap.
A szudáni migránsok Bihács (Bihać) irányából indultak a horvát határ felé a Plješevica hegyen át, de utat tévesztettek a hóban és hidegben, ezért vissza kellett fordulniuk.
Nem bírták tovább, ezért a bosnyák rendőrség dermedten találta rájuk a hóban. A rendőrök mentőt hívtak, de a súlyos fagyási sérülések miatt az orvosok csak a végtagjaik amputálásával menthették meg az életüket.
Nagy utazás lefagyott lábbal
„A felső és alsó végtagok fagykárosodása miatt kerültek felvételre. Mindkét kezükről amputálni kellett az ujjaikat. A fagykárosodás következményeit az alsó végtagjaikon csak később vettük észre” – mondta Nedim Smajić, a tuzlai Klinikai Központ orvosa.
Mindhárom szudáninak amputálni kellett mindkét lábát, míg kettőjüknek a kézujjaikat is eltávolították.
A sebészi beavatkozás után a betegek általános állapota stabil. Boszniában jelenleg annak megoldásán dolgoznak, hogy hová helyezzék el őket további rehabilitációra.
Van hasznos NGO is
Bár az NGO‑k zöme vagy kormányváltásra törekszik, vagy orbitális hülyeségek érdekében száll síkra külföldi finanszírozás mellett, viszont vannak olyanok is, amelyek karitatív tevékenységet fejtenek ki.
Ilyen például a Djeluj.ba tuzlai NGO, amely most protézisokat próbál biztosítani nekik, és tartósabb lakhatást keres számukra.
„Hosszú távú megoldást próbálunk találni nekik. Azt szeretnénk, hogy ne egy táborban, hanem egy idősek és fogyatékossággal élők központjában helyezzék el őket” – mondta Nihad Suljić, az egyesület alapítója az Avaznak.
Kis karácsony előtti adok‑kapok területi igénnyel fűszerezve
Az időszakos adok‑kapok most Boris Bratina, szerb tájékoztatási és távközlési miniszter Informer TV‑ben való szereplése miatt robbant ki, nem csak Horvátországban, de Ukrajnában is.
Bratina – aki a Szerbia elleni NATO‑támadás 10. évfordulóján nyilvánosan elégette az Európai Unió zászlaját – most azt találta mondani, hogy a horvátoknak nagy „történelmi bűneik” miatt – amelyek az I. világháborús eseményekkel kezdődtek, majd a II. világháborúban, különösen pedig a 90‑es években folytatódtak –, területvesztéssel kellene lakolniuk, „mint az ukránoknak”; ez lenne az egyedüli logikus és igazságos büntetés számukra.
Ezt aligha lehet másképp értelmezni, mint nyílt területi igényként Horvátországban szemben.

Hasonlóan nacionalista nézeteket vallanak: Boris Bratina és Aleksandar Vučić (Forrás: Vreme)
A szerb nacionalista miliőben felcseperedett miniszter megnyilvánulására természetesen égig ugrottak a horvát hazafiak, de a hivatalos személyek is.
Most kivételesen a horvát külügy reagált elsőként: a csütörtöki kormányülést követően Gordan Grlić Radman külügyminiszter hosszasan beolvasott a szerb miniszternek.
Plenković a trollkodás mellett döntött; az újságírói kérdésre csak annyit válaszolt, hogy sohasem hallott a szóban forgó úrról, ezzel is utalva Bratina „eltörpülő nagyságára”, valamint az affér jelentéktelen mivoltára – valószínűleg neki van igaza, ez csak a szokásos fröcsögés, ami nap mint nap ömlik az Informer televízióból.
Szóval GGR sajátos aktakukaci stílusában úgy fogalmazott, hogy „tanúi vagyunk a szerb információs miniszter, Boris Bratina politikailag botrányos és elfogadhatatlan nyilatkozatainak, egy olyan országból, amely nemcsak Horvátország ellen volt agresszor. Ma egy narratív agressziónak vagyunk szemtanúi” – mondta Grlić Radman, hozzátéve, hogy „mindannyiunknak aggódnunk kell az ilyen narratíva miatt.”
Az ukránok is felkapták a vizet
Az ukrán külügyminisztérium szóvivője, Heorhij Tihi, X‑bejegyzésben reagált Boris Bratina szerb kommunikációs miniszter nyilatkozataira, aki azt állította, hogy a horvátoknak, akárcsak az ukránoknak, „a területükkel kellene fizetniük az általuk elkövetett bűncselekményekért”, hogy „megmentsék a lelküket”.
„Azt javasoljuk a szerb kommunikációs miniszternek, aki kijelentette, hogy a horvátoknak a területvesztéssel kell fizetniük a bűncselekményekért, akárcsak az ukránoknak, hogy saját országának területét használja fel felelőtlen szóbeli gyakorlataihoz. Ahogy az ukrán közmondás mondja: a légy nem száll be a csukott szájba” – írta Tihi.
Kész szerencse, hogy Anušić védelmi miniszter valami mással volt elfoglalva, így nem világosíthatta fel a szerb felet arról, hogy ha már területekről beszélünk, Zimony egykor határváros volt, és a horvát–magyar határ Pétervárad és Újvidék között húzódott.
Az, hogy egy pillanatban elcsentek ezt‑azt, és rátelepedtek a délszláv testvérnépekre, létrehozva a kétszer is kudarcot valló Jugoszláviát, nem jelenti azt, hogy a geopolitika malomkövei ne őrölhetnék fel a megszerzett területeiket egy adott pillanatban.
Ezeket a kérdéseket jobb lenne nem bolygatnia Szerbiának – a térségnek elég baja van enélkül is.

