Washington nem engedi, hogy Moszkva megkapja a NIS-ből származó pénzt

Jó reggelt, Columbo! – mint ahogy a szerb elnök mondaná

Az amerikai Idegen Vagyont Ellenőrző Hivatal (OFAC) nem adott engedélyt arra, hogy Szerbia kőolajat szerezzen be, ami gyakorlatilag a pancsovai finomító leállásához vezetett. Erről a washingtoni intézmény korábbi vezetője, John E. Smith beszélt az N1 Televíziónak, az interjúból kiderül, hogy kit terhel a felelősség az előállt helyzetért. Smith 11 évet dolgozott az OFAC‑nál, és 2015 és 2018 között ő állt a hivatal élén.

Ez az amerikai kormány döntése

Smith úgy nyilatkozott az N1 televíziónak, hogy nem lepte meg a döntés, szerinte ugyanis az amerikai kormány sokáig türelmes volt az ügyben, de most végleges döntés született.

– Fontos megérteni: ez nem az OFAC döntése – ez az egész amerikai kormány, az egész adminisztráció döntése, amely a Fehér Házból és a külügyminisztériumból érkezik; az OFAC csak formálisan adja ki az engedélyt.

A volt igazgató megjegyezte, hogy az általános gyakorlat szerint az USA három–hat hónap türelmi időt ad, amikor szankciókat vezet be. Ebben az esetben viszont gyakorlatilag tizenegy hónap telt el az első intézkedéstől a mostani döntésig.

– Úgy gondolom, ennek az eljárásnak az a célja, hogy nyomást gyakoroljon: rávegye az érintetteket a tulajdon eladására, vagy arra, hogy kivonják magukat a szóban forgó struktúrából, és felszámolják a részesedést.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy a volt igazgató nem furcsálta-e az ilyen hosszú türelmi időt, amelyet a szerb kormánynak adtak – a belgrádi vezetés ugyanis tétlen maradt, csak ült és várt.

– Két dolog történt: először is, világos változás következett be az USA‑ban. Az adminisztráció, amely ezt a szankciós politikát elindította (januárban), megváltozott – az új adminisztráció kezdetben árnyaltabb megközelítést alkalmazott, tárgyalt, együttműködést keresett Oroszországgal. Csak októberben vezették be az első komoly szankciókat az orosz energiaágazat ellen – konkrétan a Rosznyeft és a Lukoil cégeket sújtották – mondta Smith, aki szerint ez volt az a pillanat, amikor végleg eldőlt, hogy az amerikai álláspont megkeményedik. Vagyis kezdetben volt némi bizonytalanság az USA részéről azzal kapcsolatban, hogy mit lépnek.

– Másodszor, nem tudom, hogy a szerb kormány valójában mit tett vagy mit mulasztott el. Tudomásom szerint lehetett volna tárgyalni, de az orosz fél (a NIS többségi tulajdonosa) talán nem vette komolyan a tárgyalásokat, amíg nem állt elő a jelenlegi kényszerhelyzet – mert most már abban van.

A pénz nem kerülhet Moszkvába

A szerb elnök úgy nyilatkozott, hogy az oroszok nem akarják eladni a NIS‑t, pedig Szerbia át akarja venni – és ezt talán meg is kell majd tennie. Az elnök ugyanakkor azt is mondta, hogy pénzt adna az oroszoknak a NIS‑ért, mert „ő nem kommunista, és nem fasiszta”.

Smith megerősítette, hogy az amerikaiak aggódnak amiatt, hogy ez a pénz Moszkvába kerül, és az ukrajnai háború finanszírozására fordítják.

– Igen, Washington aggódik emiatt. Azt hiszem, az amerikai kormány szempontjából az ilyen jellegű kényszerbefektetések esetében az általános megközelítés az lenne, hogy az orosz vállalatokhoz tartozó minden pénzt befagyasztott számlán helyezzenek el, amely nem érhető el az orosz cégek számára, amíg a szankciókat fel nem oldják.

„Szépen” füstölt, gőzölgött, párolgott a pancsovai finomító, amikor még működött (Forrás: 021)

A volt OFAC-igazgató szerint nem úgy hangzik, mintha ezt akarnák az oroszok. Nem meglepő módon – nem akarják, hogy a pénzüket befagyasszák. Ezért megpróbálják majd a lehető legjobb megállapodást kiharcolni, és a szerb kormányon múlik, hogy komoly tárgyalásokat folytasson az OFAC-kal, mert az amerikai kormány nem nézné jó szemmel, hogy jelentős összegű pénz áramoljon Oroszországba.

Az amerikai kormány tehát azt szeretné, ha a NIS-ért járó pénzt egy befagyasztott bankszámlán helyeznék el Szerbiában vagy Európában, de Oroszországon kívül, azzal a világos kikötéssel, hogy a pénzt a szankciók feloldásáig befagyasztják.

Az amerikaiak azt is szeretnék elérni, hogy egyetlen orosz vagy más szankcionált szervezet se rendelkezzen folyamatos többségi tulajdonnal vagy ellenőrzéssel. És egyértelmű bizonyítékokat akarnak arra, hogy valóban ez a helyzet.

Jellemzően olyan igazgatótanácsokat szeretnének látni, amelyeknek nincsenek kapcsolataik Oroszországgal vagy orosz energiacégekkel, és azt is szeretnék, hogy a működés elkezdjen szétválni, és a NIS ne függjön teljesen Moszkvától.

– Lényeges, hogy az operatív működés, a menedzsment, az irányítás ne legyen Moszkva kezében – tehát strukturális és tulajdonosi szétválasztás, új vezetés kell – mondta Smith, aki arról is beszélt, hogy miként hidalható át a jelenlegi helyzet.

Hogyan folytatódhat a termelés?

Ezek után világos – amit Szerbiában eddig elhallgattak, hogy az oroszok miért nem akarják eladni a NIS‑t, mert bárki venné is meg, a pénz zárolt számlára kerülne.

Ami eddig történt – ha egyáltalán történt valami említésre méltó – gyakorlatilag csak időhúzás volt a szerb kormány részéről, a belgrádi vezetés ugyanis a hasonló esetekben szokásos három-hat hónap helyett tizenegy hónapot kapott a probléma megoldására, és mégis ott tartunk, ahol tartunk – Jó reggelt, Columbo! – mint ahogy azt a szerb elnök szokta mondani.

De mire lehet számítani a szerbekkel szembeni kegyetlen orosz érzéketlenséget követően, mennyi idő után oldhatja fel az OFAC a NIS elleni szankciót?

Kapcsolódó cikk

Pancsova leáll, Szerbia nem kapta meg az OFAC-engedélyt

– Ez nagymértékben függ attól, hogy Szerbia milyen megállapodást köt az amerikai kormánnyal. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint, ha az ajánlat megfelel, az OFAC kiadhat egy ún. „általános licencet” (general license), amely ideiglenes engedélyt ad a működéshez, például három hónapra – vázolta fel a volt OFAC-igazgató a kiutat.

Ez alatt az idő alatt a cég, vagyis a NIS és Szerbia végrehajthatja azokat az intézkedéseket, amelyeket vállalt – az OFAC és az amerikai kormány pedig nyomon követi a teljesítést. Ha minden rendben megy, később végleg feloldhatják a szankciókat, és a NIS‑t le lehet venni a tiltólistáról.

Washington komolyan gondolja

A másodlagos szankciókat ritkán alkalmazzák, Szerbia azonban sikeresen „kiharcolta magának” – és miután mindenben a szerb elnök dönt – nem kell túl sok időt fordítani a felelős felkutatására.

– A másodlagos szankciókat ritkán alkalmazzák, csak olyankor, amikor az érintett vállalatok vagy államok figyelmen kívül hagyják az OFAC‑irányelveit és a washingtoni adminisztráció üzenetét – mondta Smith.

Az együttműködés elmaradása miatt bevezetett másodlagos szankciók azt jelentik, hogy ha a szerb cégek, bankok vagy más intézmények továbbra is együttműködnének a NIS‑szel, finanszíroznák a működését, az Egyesült Államok további büntetőintézkedéseket hozhat a pénzintézetek vagy más cégek, esetleg intézmények ellen is.

– Az üzenet világos: Washington komolyan gondolja, és nem tűr halogatást – jelentette ki Smith.

Ez az oka annak, hogy egyetlen bank, sem más pénzintézet nem mer ellenszegülni a döntésnek, mert ha felkerülnek az OFAC‑listára, senki sem köt velük üzletet. Kivéve a szerb államot, amely Vučić elnök bejelentése szerint a hétvégéig utal a NIS-nek, hogy az ki tudja fizetni a munkásokat és a szállítókat.

Felmerül a gyanú, hogy vajon kinek a pénze ragadna bent a NIS-ben, hogy ha kormány az újabb szankciókat kockáztatva nem utalna az olajcégnek, és hogy mekkora összegről lehet szó – de egyszer majd ez is kiderül.

Vannak-e humanitárius szempontok?

A szerb vezetés még mindig arra számít – az emberek pedig abban reménykednek –, hogy Washingtonnak megesik a szíve rajtuk – és az Egyesült Államok humanitárius lépésre szánja el magát.

– Elvileg lehetséges, de az amerikai kormány politikáját az orosz invázió és a háború megnehezíti, így most a mérleg nyelve az orosz energia leválasztására, nem pedig a kivételek felé billen. Az USA azt várta, hogy rövid idő alatt változás történik az orosz tulajdonban álló cégeknél – de 11 hónap után az eredmény elmaradt. Ezért döntött újra a kemény szankciós politika mellett – mondta az amerikai Idegen Vagyont Ellenőrző Hivatal (OFAC) egyik korábbi vezetője, John E. Smith a belgrádi N1 televíziónak nyilatkozva.

A volt igazgató az interjút azzal zárta, hogy még ha humanitárius következmények is lennének – munkahelyek megszűnése, energiaellátási gondok – az amerikai vezetés számára most sokkal fontosabb, hogy orosz pénz ne juthasson vissza az orosz energiacégekhez.

Ez is kegyetlenségnek tűnhet, és az is – csak az a kérdés, hogy kinek a részéről, mert nyilvánvaló, hogy a szerb vezetés tisztában volt ezekkel a következményekkel, csak nem törődött velük, ahogy most sem törődik velük. Ezért az újabb szankciókat megkockáztatva a hét végéig végrehajtja az utalásokat a NIS-nek, bár tudva tudja, hogy ezzel újabb szankciókat kockáztat meg.

Vučić elnök azért nem foglalkozik ezzel, mert ha az Egyesült Államok netalán ezt is megszankcionálná, akkor kapóra jön az apropó, amelyre az amerikai kegyetlenségre hangolva fel lehet építeni az újabb ellenségképet, amiben az elnök mindig számíthat az Informerre, amely szerint Amerika Szerbián keresztül csap le Oroszországra.