Horvátország
Janaf-MOL tárgyalások Zágrábban, a hónap végén folytatják
A magyar-horvát diplomáciai feszültség és a Janaf–MOL tárgyalások körül egyre több a megválaszolatlan kérdés, miköztben a háttérben amerikai szankciók, szerb olajérdekek és uniós mentességek bonyolítják a helyzetet. A hivatalos nyilatkozatok mögött rejtőző összefüggések és a tárgyalások sietős üteme arra utal, hogy a régió energiaellátása nemcsak gazdasági, hanem stratégiai, sőt geopolitikai kérdés is – miközben továbbra is homály fedi, ki mit és miért akar elérni – és milyen útvonalon
Már vagy egy órája füstölgök azon, hogy vajon mi lehet a történet hátterében, ti. mi az, amit annyira nem akarnak elmondani nekünk. Ha összefoglaljuk, egyértelmű, hogy valami hiányzik a Janaf-MOL történetből, mint régen a térképeken, amikor a feltáratlan földrészeket fehér foltokkal ábrázolták. Az első fehér folt Szijjártó Péter magyar külügyminiszter fulmináns kirohanásait előzi meg, ugyanis nem tudni, hogy konkrétan mi volt az, ami erre késztette. A horvát fogadj isten a magyar adjon isten szintjén volt, üzengettek egymásnak szorgalmasan vagy két napig, aztán elült a dolog.
Fehér foltok sorozata
A következő fehér folt a magyar–horvát viszonyok térképén a koppenhágai Orbán–Plenković-találkozót előzi meg, amikor megváltozott a politikai széljárás, és ismét csak senki sem tudja, hogy ennek konkrétan mi az oka.
Akkor meg – miután tisztázódott, hogy elvben mi jó barátok vagyunk – bejelentették, hogy a Janaf és a MOL küldöttsége tárgyalnak egymással, valamiről. E sorok írója annak a véleményének / megérzésének adott hangot, hogy az egésznek valahol a szerb kőolajipari vállalat, a NIS amerikai szankcionálása az oka.

Janaf, egyszer majd csak bezárul a kör Algyőn keresztül… (Forrás: X platform)
Időközben a Janaf bejelentette, hogy október 15-ig halasztást kapott az amerikai OFAC-tól, és meghosszabbították számára a NIS olajellátására vonatkozó engedélyt, ám ugyanakkor azt is, hogy a NIS a magyar-horvát konferencia megtartásának idejéig még nem kapott hosszabbítást.
Ma (szerda) tehát megtartották a tárgyalásokat Zágrábban. A Janaf és a MOL közötti tárgyalások első része a nyersolaj Omišaljból a MOL magyarországi és szlovákiai finomítóiba történő szállításáról – a várakozásoknak megfelelően – konkrét megállapodások nélkül ért véget, és Stjepan Adanić, az Adriai-tengeri Olajvezeték Igazgatóságának elnöke bejelentette, hogy a tárgyalások a hónap végén folytatódnak.
A MOL képviselőivel tartott találkozót követő sajtótájékoztatón Adanić hangsúlyozta, hogy a Janaf készen áll, és technikailag képes arra, hogy mindkét MOL-finomítóba szállítson minden szükséges mennyiségű nyersolajat. Hangsúlyozta, hogy ez nem politikai, hanem matematikai kérdés, ami a vezeték műszaki jellemzőivel kapcsolatos.
Vladislav Veselica, a Janaf igazgatósági tagja elmondta, hogy a MOL-lal folytatott tárgyalások partnerségi hangnemben kezdődtek, az előző időszak feszültségei enyhültek.
– Úgy gondolom, hogy a következő időszakban mindkét fél számára elfogadható megállapodás születik – mondta Veselica, aki újságírói kérdésre válaszolva arról is beszélt, hogy a tárgyalások addig tartanak, amíg a felek meg nem egyeznek.
Veselica hozzátette: a Janaf 2013 óta folyamatosan üzletel a MOL-lal, attól függetlenül, hogy a MOL uniós mentességet élvez az orosz olaj beszerzésével kapcsolatban.
A tranzitárakról a Janaf-MOL kapcsán
Ami a Janaf által az olajszállításért felszámított árakat illeti, hangsúlyozta, hogy a világon nem létezik egységes „viszonyítási alap”, mert az ár a finomítók és az olajvezetékek közötti üzleti és tulajdonosi viszonyoktól, valamint a vezetéken keresztül szállított olaj mennyiségétől függ.
– A finomítók tulajdonában lévő olajvezetékek nulla jövedelmezőséggel működnek, ezzel szemben mi egy tőzsdén jegyzett cég vagyunk a piacon, amelynek részvényesei vannak, így lehetetlen összehasonlítani az árakat. Ahogy Plenković miniszterelnök mondta, az olajvezeték kihasználtsága kulcsfontosságú, ami azt jelenti, hogy ha a MOL 11,3 millió tonna olajat szállít, amit tavaly feldolgoztak, akkor a feltételek versenyképesek lesznek a Druzsba (Barátság) csővezeték szállítási feltételeivel, amely most orosz olajjal látja el ezeket a finomítókat – jegyezte meg Veselica.
Hangsúlyozta, hogy Magyarország és a MOL 2026 végéig uniós mentességet kapott az orosz olaj vezetékes szállításának tilalma alól – kétségtelen, hogy ezt követően a Janaf a MOL meghatározó partnere lesz a nyersolajszállítás terén.
Még egy kis töprengés
Szóval a fentiek kimerítik azt, amit tudunk a Janaf–MOL-tárgyalásról. Feltűnő, hogy ez idáig a horvát források nem közölték a magyar fél álláspontját, ugyanakkor a magyar médiatérben sem találkoztunk ilyennel, időközben azonban az MTI közölte a magyar álláspontot.
A MOL álláspontja
A MOL konstruktív megbeszélést folytatott a kőolajszállító Janaf vezetőivel, a horvát társaságtól azt kérték, megfelelő tesztekkel mutassa ki, hogy az év minden napján fel tud-e hozni elegendő kőolajat az Adria-vezetéken; a MOL a horvátországi tesztekhez minden támogatást megad – közölte a MOL szerdán az MTI-vel.
Jelezték a tárgyalópartnereknek, hogy kiszámítható piaci környezetben, versenyképes szolgáltatással javasolják új alapokra helyezni a kereskedelmi kapcsolatot. A MOL mindig is az átlátható és piaci alapú árazás híve volt – jegyezték meg.
A közlemény szerint a MOL azt javasolta, hogy a Janaf is tanulmányozza a legjobb nemzetközi példákat azokról a nyugat-európai szállítási vállalati tulajdonosi struktúrákról, ahol a kőolajat felhasználók tulajdonosi jelenléte garantálja a méltányos árazást és a folyamatos rendelkezésre állást.
A régió ellátásbiztonságához legalább két, nagy teljesítményű és versenyképes árakon dolgozó kőolajvezetékre van szükség, hogy bármilyen havária esetén is legyen megbízható kőolajellátás – olvasható a magyar olajtársaság közleményében.
Továbbá, az sem világos, hogy ez azt jelenti-e, hogy Magyarországnak a közeljövőben le kell mondania az orosz kőolaj vásárlásának lehetőségéről. Ennek tükrében teljesen mellékes, hogy a Janaf tranzitdíjai megközelítik-e a Druzsba tranzitdíjait, ugyanis ami fájdalmas, az a kőolaj beszerzési árában tapasztalható különbség.
Tovább lépve, nem világos, miért emlegetik a szerb NIS ellátását a Janaf–MOL-tárgyalások kapcsán. A szerbek évente hozzávetőlegesen 10 millió tonna kőolajat csurgatnak át a Janafon, azaz hasonló mennyiséget, mint amilyenről Zágrábban tárgyaltak. Lehetséges, hogy a horvátok mentik a Janafot, a MOL pedig a NIS-t egy összetett operáció keretében?
Ez választ adna a sietségre, amivel a tárgyalásokat létrehozták, de nem világos, hogy lehetne megkerülni az amerikai szankciókat. Csak ha nem úgy, hogy a szerb kőolajat leszállítják a MOL-nak, ez meg valamilyen úton-módon eljutatja a pancsovai finomítóba.
