Halál Van Gogh fülére! (meg a múzeumára is?)

Valamikor a távoli hetvenes években történt e sorok írójával meg az ő kiváló angol barátjával, Francis Jonesszal – Radnóti és a szerb Ivan V. Lalić később többszörösen díjazott fordító profjával –, hogy stoppolásaik közben Hollandiában kötöttek ki. A furcsa nevű ’S-Hertogenbosch után Amszterdamban, egyenest az akkoriban ingyenes beat, hippi és hobószállásul szolgáló, hatalmas Vondelpark kellős közepén. Késő este volt már, így rövidesen hálózsákjaikban el is aludtak.

Reggel megmosdottak; lábat és fogat mostak a szökőkútban, majd éppen indulni készültek a híres Van Gogh Múzeumba, amikor is két amerikai tengerészgyalogos gyalogolt oda hozzájuk. Két jól megtermett fiatal srác. Tüzet kértek kézzel sodort, amolyan trombitaformájú cigarettáikhoz. Francis nyomban felismerte a helyzetet, elmosolyodott, hellyel kínálta őket – már amennyire lehetett –, aztán közösen szívták el azt, ami az egyik legkitűnőbb anyagnak bizonyult e szöveg körmölőjének egész addigi életében.

Ahogy későbbi pályafutása során is.

Valami mesebeli. Ütős matéria, mert tény, hogy jócskán felfokozott állapotban álltak oda a kerek e világon leghíresebb Vincent festményei elé. Abban a csigalépcsős múzeumban, amelyet különben jórészt egy japán férfiú tervezett, de annak most itt nincs különösebb jelentősége.

Annak viszont annál is inkább van, hogy ellenállhatatlanul röhögniük kellett, amikor egymásra néztek, ám amint a képekre fordították tekintetüket, ámulva, csaknem döbbenten kellett tapasztalniuk, mekkora kavargás folyik ott. A színek nem akartak nyugodni, vad lüktetéssel robbantak ki a festékágyúkból, csaknem arcukra fröccsentek, ahogy ezt később valahol le is írta. Fröccsent az az iszonyatos sárga matéria a még iszonyatosabb kékkel, pluszban a többivel. Mert színvak lehetett az őrült hollandja (?), aki őrületében egyszer a fülét is levágta, majd odaadta kedvenc kurvájának, az meg menten elájult.

Vincent van Gogh több mint 200 festményből és 500 rajzból álló gyűjteménye az amszterdami Van Gogh Múzeumban található, amelyet Rietvel tervezett 1973-ban, és Kurokawa újított fel 1999-ben (Forrás: X platform)

Jó régi történet, a jó éggel meg azzal a sok-sok veszettül pörgő-forgó napraforgóval és egyébbel. Meg a holland zsenik-zsenijével, akit a maga fura módján az a néhai legmenőbb beatköltő, az amerikai kongresszusra meg a katonai elitre elképesztő átkot/szitkot szóró Allen Ginsberg is megénekelt, hosszú pokoli költeményének valamiért a HALÁL VAN GOGH FÜLÉRE címet adva. (Eörsi István fordításában megjelent az Új Symposion egyik régi számában.)

„A költ ő pap
Amerika lelke a pénz
A Kongresszus utat tört az öröklét szakadékáig
az Elnök hadi gépezete Kansasból elárasztja és talpra állítja Oroszországot
az Amerikai Évszázadot megcsalta egy őrült szenátus mely nem alszik már felesé-
gével” (…)

A Van Gogh Múzeum olyan ikonikus műveknek ad otthont, mint a Napraforgók (Van Gogh Múzeum/Reprodukció)

– Jó. És most be akarják zárni azt a remek Van Gogh Múzeumot?! Miről is van szó? Mi a lópik. cintányér van amott is?! Ott sincs elég pénz? Illetve másra v. másnak kell? És persze nem muszáj direkte képet lopni-csenni, elébe is lehet vágni/menni: a dolognak…

Na, jó, vissza az egyre rímelőbb dühkitörésekkel, hátrébb az agarakkal, mert még végül tényleg fületlen marad az ember, mint a lerúgott kancsó. Viszont arról van szó, ezzel is telve szerte a világsajtó – annak keretében mind a magyar, mind a balkáni, Ó! –, hogy jócskán veszélybe került az egyik legnevesebb holland kulturális intézmény, az embermilliókat vonzó Van Gogh Múzeum. Mivel a holland kormány, úgy tűnik, nem nagyon mutatkozik hajlandónak biztosítani az elengedhetetlen felújításokhoz szükséges pénzt.

Digitális kiállítás

Például a KULTÚRA.HU-n is olvashatjuk, hogy szóban forgó nehézségekről a múzeum igazgatója, Emilie Gordenker nyilatkozott. Előszörre a The New York Timesnak, ahogy aztán másoknak is. Szerinte ha a szükséges renovációt nem tudják elvégezni, az a közeljövőben veszélyt jelent majd a művekre és a közönségükre nézve egyaránt. – Aztán ez az utolsó, amit szeretnénk, hogy történjen, azonban ha muszáj lesz, be kell zárnunk – mondta az igazgató.

(Mert például leszakad az a mennybe tekeredő csigalépcső is? Mementó, mementó…)

Felidéződött, hogy a holland állam 1962-ben megállapodást kötött a művészettörténeti jelentőségű hagyatékról a művész unokaöccsével, a Mérnökként is emlegetett Vincent Willem van Goghgal. A gyűjtemény egyben tartása érdekében megvásárolták a műveket és Van Gogh leveleit, továbbá néhány jelentős kortársának a festményét, aztán ez a megállapodás alapozta meg a múzeum létrejöttét. Az intézmény 1973-ban nyílt meg, azóta közel 57 millió látogatót fogadott, miközben Amszterdam egyik legfontosabb látványosságává vált. Sajnos a holland állam birtokolta épületet nem ekkora forgalomra tervezték, ami miatt jelentős állapotromlásnak indult. Utóbbi a fenntarthatóságát és a biztonságát egyaránt veszélyezteti.

A problémák orvoslására kidolgozták a Masterplan 2028-at, amely összesen 104 millió euró (több mint 41 milliárd forint) költséggel járna. A múzeum azonban nem képes önállóan megfinanszírozni ezt az összeget, bár a felújítások egy részére volna önálló keretük. Mindenesetre az ideiglenes bezárás jókora bevételkieséssel járna.
A Van Gogh Múzeum – ezzel kapcsolatban kiadott közleményének zárásaként – nyomatékkal emlékeztet arra, hogy miután a gyűjteményt magánkézből államiba került, a megállapodás része lenne az is, hogy az állam gondoskodik a hagyaték méltó kezeléséről. Méltó sorsáról.

– A megoldás egyszerűnek tűnik – vélekednek sokan –, a holland kormánynak elegendő forrást kellene biztosítania a felújításokhoz. Mert az adott szóhoz tartanunk kell magunkat még akkor is, ha éppen kormányzunk.

P.S. Persze, jegyeznénk meg: nem arról lenne itt különben szó, hogy bárki is arra buzdítana másokat, hogy V. V. G. műveit okvetlenül módosított tudatállapotban szemléljék. (Van Goh és a füstöcske…) Már csak azért sem, mert az őrült Bolygó Hollandi munkái önmagukban is elegendők valamiféle különleges tudatállapot eléréséhez. Nevezzük azt immerziónak. Ezzel kapcsolatban még csak annyit, hogy Budapesten szeptember végéig látható megfelelő időpontokban VAN GOGH IMMERZÍV KIÁLLÍTÁSA az 1052 Piarista köz 1-es szám alatti technikailag innovatív galériában. Váljék nagy-nagy csodálkozásukra és még nagyobb megelégedésünkre.