Szerbia
Legyőzték Vučićot, de tudnak-e kormányozni a szerb diákok?A diákok szeretnének véget vetni a Vučić-korszak Izraellel kialakított szoros védelmi együttműködésének
A szerb diákmozgalom történelmi választási győzelmet aratott, de a kormányzás új kihívások elé állítja. A The New York Times november 16-i riportja azt vizsgálja, miként férhet meg egymással a közvetlen demokrácia és a parlamenti hatalom
A szerb diákmozgalomnak sikerült az, amire a hagyományos ellenzéki pártok több mint egy évtizeden át képtelenek voltak: választáson legyőzte Aleksandar Vučić politikai gépezetét. Csakhogy a győzelemhez vezető módszer – a vezetők nélküli szerveződés, a hosszas közös viták és a közvetlen demokrácia – a kormányzásban már könnyen akadállyá válhat.
A The New York Times november 16-án megjelent helyszíni riportja azt vizsgálja, miként alakulhat át a szerbiai egyetemi termekben megszületett politikai mozgalom az ország vezetésére képes kormányzati erővé. A The New York Times alapjában véve liberális, balközép irányultságú amerikai napilap, és inkább a Demokrata Párthoz közelebb álló értékrendet képvisel, de nem pártlap.
A diákok győztek, Vučić számítása nem jött be
Nem volt vezérük, nem volt hagyományos pártszervezetük, és kampányuk sem hasonlított arra, amit a szerbiai választópolgárok korábban megszokhattak. A diákok egyetemi előadótermekben, gyakran órákig tartó viták után, kézfeltartással hozták meg döntéseiket.
Ez a körülményesnek tűnő rendszer mégis működött. Az október 25-i előrehozott parlamenti választáson a diákmozgalom által támogatott lista megszerezte a parlamenti többséget, véget vetve a Szerb Haladó Párt tizennégy éves kormányzati uralmának.
A The New York Times szerint Vučić komoly politikai kockázatot vállalt, amikor szeptemberben lemondott az államfői tisztségről. Arra számított, hogy pártja megnyeri a parlamenti választást, ő pedig miniszterelnökként őrizheti meg a tényleges hatalmat.
A terv azonban visszafelé sült el.
A diákok által összeállított „Student List – Students Win” (Diáklista – Győznek a diákok) 140 mandátumot szerzett a 250 fős parlamentben, míg a Vučić nevével fémjelzett választási lista 103 képviselői helyhez jutott.
A választási siker történelmi jelentőségű, ám az amerikai lap szerint most kezdődik az igazán nehéz feladat. A diákoknak ugyanis olyan politikai rendszert kell működtetniük, amelynek korábbi működésmódját alapvetően elutasították.
Az egyetemi plénum nem kormányülés
A szerb diákmozgalom egyik legfontosabb sajátossága a plénumokra épülő döntéshozatal volt. Az egyetemisták közösségei minden lényeges kérdést megvitattak, majd közösen döntöttek a következő lépésekről.
Ez a közvetlen demokráciára épülő szervezeti modell megakadályozta, hogy egyetlen politikus vagy mozgalmi vezető sajátítsa ki a kezdeményezést. Egyúttal megnehezítette a hatalom számára is, hogy néhány ismert személy lejáratásával vagy eltávolításával megbénítsa a tiltakozásokat.

Aleksandar Vučić szokatlan helyzetben, ami annyira leblokkolta, hogy még az esküt is elfelejtette letenni (Forrás: RTS, Screenshot)
A kormányzás azonban más természetű feladat.
A miniszterek kinevezéséről, a költségvetés elfogadásáról, a nemzetközi megállapodásokról vagy egy váratlan válság kezeléséről nem lehet minden alkalommal többórás egyetemi vitákban dönteni.
Vladimir Vuletić szociológus a The New York Timesnak arról beszélt, hogy a mozgalomnak két eltérő döntéshozatali logikát kell összeegyeztetnie: az egyetemi plénumok kollektív rendszerét és a parlamentáris demokrácia intézményeit.
A szakértő szerint az ideológiai és szervezeti különbségek előbb-utóbb felszínre kerülhetnek, ami akár egy éven belül újabb választásokhoz is vezethet.
A diákok ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy az országot nem lehet ugyanúgy irányítani, mint egy egyetemi tiltakozást.
A 22 éves Natalija Petrović kommunikáció szakos hallgató szerint az új szerb parlament és kormány az alkotmányos szabályok, valamint a diákok és a szakértők által kidolgozott közös program alapján működik majd.
Ki ellenőrzi azokat, akiket a diákok juttattak hatalomra?
A New York Times riportjának talán legérdekesebb kérdése, hogy a diákok milyen szerepet szánnak maguknak a választási győzelem után.
A mozgalom ugyanis nem saját aktivistáit küldte a parlamentbe. Ehelyett egyetemi tanárokat, szakembereket és más, politikai tapasztalattal többnyire nem rendelkező jelölteket választott ki.
A jelöltállítás különleges szabályok szerint zajlott. A zárt egyetemi üléseken a résztvevőknek le kellett adniuk telefonjaikat, a jelöltek pedig változó fedőneveket kaptak, hogy megakadályozzák az információk kiszivárgását.
A jelölteknek válaszolniuk kellett a hallgatók kérdéseire, ellenőrizték előéletüket, majd a különböző egyetemi közösségek szavaztak alkalmasságukról.
A végleges listára csak azok kerülhettek fel, akik az egyetemi testületek több mint felének támogatását megszerezték. A jelölteknek egyfajta társadalmi szerződést is alá kellett írniuk, amelyben vállalták a mozgalom alapelveinek képviseletét.
Csakhogy a szerbiai választások után különös helyzet állt elő.
A diákok nem akarnak kormányozni, de továbbra is ellenőrizni szeretnék azokat, akiket kormányzati pozícióba segítettek.
Dušan Spasojević, a Belgrádi Egyetem politológusa szerint a kormányzati működéshez a képviselőknek és a minisztereknek valódi döntési önállóságra lesz szükségük.
Ez viszont éppen azt a veszélyt idézheti elő, amelyet a diákmozgalom kezdettől fogva el akart kerülni: egy új, önállósuló politikai elit kialakulását.
Egy újvidéki tragédiától a parlamenti többségig
A diákmozgalom története 2024 novemberében kezdődött, amikor leszakadt az újvidéki vasútállomás felújított előtetője. A tragédiában 16 ember vesztette életét.
A szerencsétlenség a korrupció és az állami intézmények működésével kapcsolatos elégedetlenség jelképévé vált. A diákok először a felelősök elszámoltatását követelték, majd egyetemeket foglaltak el, és nagyszabású utcai tiltakozásokat szerveztek.
Kapcsolódó cikk
Testvérgyilkos háborúról beszélt a szerb elnök és a szerb miniszterelnök, vajon ki provokálja?
A New York Times megszólaltatta a 21 éves Nikola Maletić politológushallgatót is, aki mindössze néhány méterre tartózkodott az újvidéki előtetőtől annak összeomlásakor.
A fiatalember szerint a vezető nélküli szerveződés kezdetben biztonsági megfontolás volt: így a hatóságoknak nehezebb volt azonosítani és célba venni a mozgalom irányítóit.
Később azonban ez tudatos politikai elvvé vált. A diákok nem akarták, hogy Szerbiában ismét egyetlen ember kezében összpontosuljon a hatalom.
A mozgalom sikerének másik kulcsa az volt, hogy túllépett a nagyvárosi egyetemek világán.
A diákok gyalogosan és kerékpárral járták az országot. Olyan kisvárosokba és falvakba is eljutottak, ahol a hagyományos ellenzéki pártok korábban alig tudtak támogatást szerezni.
Gazdálkodókkal, nyugdíjasokkal, szülőkkel beszélgettek, és sokszor egyszerűen meghallgatták azokat, akik már elveszítették a politikába vetett bizalmukat.
Miközben Vučić a hozzá közel álló országos televíziókban uralta a nyilvánosságot, a diákok elsősorban a közösségi médiára és a személyes kapcsolatokra támaszkodtak.
Az egyetemi tiltakozásból így fokozatosan országos politikai mozgalom lett.
Ezeroldalas kormányprogram, de sok a nyitott kérdés
A diákok által támogatott képviselőjelöltek egy körülbelül ezeroldalas kormányprogram megvalósítására vállaltak kötelezettséget.
A dokumentum kidolgozásában hallgatók, professzorok és szakértők ezrei vettek részt.
A The New York Times értékelése szerint a program részletesen foglalkozik az átláthatósággal, az elszámoltathatósággal és a korrupció elleni fellépéssel, ám sok esetben kevesebb konkrét megoldást kínál, mint amennyi alapelvet megfogalmaz.
A legnehezebb politikai kérdések egy részét ráadásul igyekszik elkerülni.
Különösen igaz ez a külpolitikára, ahol a mozgalom tagjai között jelentős nézetkülönbségek húzódhatnak.
A diákok ugyanakkor egyértelművé tették, hogy szeretnének véget vetni a Vučić-korszak Izraellel kialakított szoros védelmi együttműködésének. Programjukban elutasították, hogy Szerbia bármilyen módon közreműködjön a palesztin lakosság elleni, általuk rendszerszerűnek nevezett izraeli fellépésben a Gázai övezetben.
A mozgalom legfontosabb közös célja azonban továbbra is a korrupcióval átszőtt állami rendszer lebontása.
Natalija Petrović szerint az új kormány alapvető feladata, hogy az államot kiszabadítsa a szervezett bűnözés befolyása alól, és olyan ellenőrzési mechanizmusokat hozzon létre, amelyek a későbbi kormányok számára is megnehezítik a korrupciót.
A választási győzelem még nem jelenti a rendszer megváltoztatását
A New York Times november 16-i riportja végső soron arra a politikai ellentmondásra világít rá, amely a szerbiai rendszerváltási kísérlet legnagyobb kihívása lehet.
A diákmozgalom erejét éppen az adta, hogy nem épült hagyományos hierarchiára, nem volt megkérdőjelezhetetlen vezetője, és a döntéseket nem egy szűk politikai kör hozta meg.
Most viszont olyan államot kell működtetnie, amely alkotmányos intézményekre, kijelölt felelősökre és egyértelmű döntési jogkörökre épül.
A kérdés tehát nem az, hogy a különböző világnézetű képviselők képesek lesznek-e együtt dolgozni, hanem hogy a mozgalom elfogadja-e választott politikusainak önállóságát.
A diákok attól tartanak, hogy ha teljesen szabad kezet adnak a parlamenti képviselőknek, idővel ugyanaz a politikai logika térhet vissza, amely ellen csaknem két éven át tiltakoztak.
Nikola Maletić szerint az igazi siker nem a választási eredményben, hanem a politikai kultúra tartós megváltoztatásában mérhető.
Mert ha az új kormány végül ugyanúgy viselkedik, mint az előző, a diákok történelmi választási győzelme legfeljebb hatalomváltás marad, nem pedig a szerbiai politikai rendszer valódi átalakulása.
A szerb diákoknak tehát sikerült megdönteniük Vučić politikai uralmát. Most azt kell bebizonyítaniuk, hogy nemcsak választást nyertek, hanem képesek egy másfajta Szerbiát is létrehozni.
BALK Játékok
Válassz egy játékot, és játssz közvetlenül itt, a BALK-on!
Játékok betöltése…
A játékokat a GamePix szolgáltatja. A játék indításakor a külső szolgáltató tartalma töltődik be.