Kína Szerbiában, a mások által kikapart gesztenye?

Közhelyként hathat, hogy a kínai jelenlét nagy Szerbiában. Infrastrukturális beruházások, gazdasági projektek, a két ország szoros kapcsolatai jelzik a kelet-ázsiai állam jelenlétét déli szomszédunknál. De hogy kerül Kína Szerbiába, egyáltalán melyek azok a projektek, amelyekben Peking részt vesz és miért? A cikk erre keresi a választ.

A mások által kikapart gesztenye?

Kína szerbiai térnyerését sokan a Vucić-érához kötik, amelyben nyilvánvalóan van igazság is, ugyanakkor az első kínai gazdasági tapogatódzások korántsem 2012 után történtek.

Kapcsolódó cikk

Szerbia európai integrációja a klinikai halál állapotában van

Az első ilyen és kiemelten fontos eleme a két ország kapcsolatainak még a 2009-es stratégiai partnerség , amelyet Boris Tadićék írtak alá Pekinggel. Már csak azért is fontos ezt megemlíteni, mert alapvetően erre az eseményre szokás visszavezetni az eseményeket, ez a kiemelt pontja a két ország bilaterális kapcsolatainak.

A másik ilyen esemény pedig a 2012-es 14+1 (korábban 17+1 és 16+1) együttműködés, amelyben kelet- és közép-európai államok vettek részt. A szerb választási kampány hajrájában – 2012 áprilisában – aláírt egyezményt követően került kormányra a Szerb Haladó Párt, amihez sokan kötik Kína térnyerését Szerbiában.

Ugyanakkor azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a folyamat, vagyis a Kína felé nyitás már 2012 előtt elkezdődött.

Kína a régióban

A washingtoni székhelyű Center for Strategic and International Studies 2020-as elemzésében több, mint 140 olyan projektet azonosított, amelyben Kína érdekelt volt a régióban.

Ezen projektek túlnyomó része nyilván Szerbiában valósult meg, már csak azért is, mert az országról mindig ki kell emelni, hogy nem csak a régió legnépesebb, de legnagyobb gazdasággal rendelkező országa is.

Kapcsolódó cikk

Szerbia és Kína együtt építi a közös jövőt, és a 22-es csapdája

Ugyanakkor a kínai „nagy stratégia” szempontjából, – miszerint a cél a kínai áruk Közép-Európába való jutási idejének a lerövidítése – Szerbia szintén kulcsszerepet játszik.

Ebben a stratégiában Észak-Macedónia és Görögország felcserélhető éppenséggel Montenegróval, az útvonal tekintetében mindenképpen. Ugyanakkor Szerbiát sehogy sem lehet kihagyni, csak abban az esetben, ha egy újabb európai uniós ország is megjelenik az Adriai-tenger partjainál, mint potens ország kínai kikötőnek és a szállítmányok fogadásának.

Visszatérve a tanulmányra, a kínai projektek fele az elemzés szerint Szerbiában található, ugyanakkor sok esetben nem világos, hogy a belgrádi körgyűrű fejlesztése a szakaszok miatt egy vagy több projektként értelmezendő-e.

A ZiJin Mining stratégiai partner Szerbiában?

A kínai ZiJin Mining Group 2018-as befektetése a szerbiai Bor rézbányájában nem csupán gazdasági tranzakciónak tekinthető, hanem a szerb–kínai gazdasági kapcsolatok egyik legmarkánsabb példájának is.

A Borban található bányászati komplexum – hivatalos nevén RTB Bor – a volt Jugoszlávia legnagyobb réz- és nemesfémtermelője volt, ám az 1990-es évektől kezdve fokozatosan leépült, a szerb állam pedig több mint egy évtizeden keresztül próbálkozott a privatizációjával.

A 2000-es évektől a szerb kormány több külföldi befektetővel is tárgyalt: előbb a román Cuprom, majd az osztrák A-TEC, végül egy orosz érdekeltségű vállalat is részt vett a tenderfolyamatokban – ezek azonban mind eredménytelenül zárultak.

Ebben a helyzetben vált meghatározó szereplővé a kínai állami hátterű ZiJin Mining Group, amely 63%-os – tehát többségi – részesedést szerzett a vállalatban. A megállapodás értelmében a ZiJin több mint egymilliárd dollár értékű beruházást vállalt, amely a bányaüzemek és a kohó korszerűsítését, bővítését, valamint új létesítmények építését is magában foglalja.

Fészkelni szeretne a gólya, a ZiJin úgy látja, hogy ez a természet és a „az ember alkotta környezet ” harmóniája (Forrás: X platform, ZiJin)

Emellett kötelezettséget vállalt legalább 5000 munkahely fenntartására a térségben. A fejlesztések gyorsan kézzelfogható eredményeket hoztak: 2019-re az RTB Bor Szerbia ötödik legnagyobb exportőrévé vált, 340 millió euró értékű kivitelével.

Mit tanulhatunk az esetből? A minta tanulságos: a kínai fél nemcsak stratégiai ágazatban szerzett részesedést, hanem egy hosszú ideje válsággal küzdő iparágat is stabilizált. Ez a dinamika jól illeszkedik abba a szélesebb regionális trendbe, amelyben Kína egyre aktívabb gazdasági szereplőként van jelen a Nyugat-Balkánon.

Fontos azonban megemlíteni, hogy a kínai projektek esetében rendszeresen felmerülnek környezetvédelmi aggályok. Több esetben kritika érte a kivitelezéseket az átláthatóság és a fenntarthatóság hiánya miatt.

Emellett gyakran elhangzik az a megfigyelés is, hogy – az Európai Unióval ellentétben – Peking nem támaszt politikai feltételeket, amikor ilyen típusú befektetéseket hajt végre. Ez a hozzáállás vonzó lehet azoknak az országoknak, amelyek gyors pénzügyi és infrastrukturális segítséget keresnek – különösebb politikai kötöttségek nélkül.

Mi a helyzet máshol?

Na de mit mutatnak más projektek? A szendrői (Smederevo) acélmű esete jól példázza, hogyan vált Kína kulcsszereplővé más stratégiai ágazatokban is. Az üzem Szerbia egyik legnagyobb ipari létesítménye, amely már az első világháborút megelőzően is működött, és a jugoszláv nehézipar fontos szereplője volt. A 2000-es évekre azonban az elavult infrastruktúra és a globális acélpiaci változások miatt fokozatosan veszített versenyképességéből.

2003-ban az amerikai U.S. Steel vásárolta meg az üzemet, amelyet egy ideig sikerrel működtetett, ám a 2008-as pénzügyi válság után a piaci környezet drasztikusan romlott. 2012-ben az amerikai vállalat jelképes összegért – 1 dollárért – adta vissza az üzemet a szerb államnak.

Az ezt követő években több privatizációs kísérlet is kudarcba fulladt, majd a kínai Hebei Iron and Steel Group (HBIS) 2016-ban jelent meg a színen, és 46 millió euróért megvásárolta a gyárat. A kínai állami hátterű vállalat Hesteel Serbia néven alakította újjá az üzemet, és vállalta annak modernizálását, a munkahelyek megtartását, valamint a termelés újraindítását.

Egy 1000 tonna elektrolitikus rézzel megrakott Kína-Európa tehervonat 2020. június 24-én indult el Belgrádból Wuhanba. Ez volt az első kétirányú, teljes rakományt szállító járat Kína és Szerbia között. A kínai felirat ugyanakkor azt jelzi, hogy ez egy járványvédelmi segélyvonat 2020. májusából. Valószínűleg mindkét állítás igaz, Wuhanból segélyt szállított, visszafelé viszont rézzel, netalán arannyal rakták meg, Szerbia esetében ugyanis igaza a megállapítás, hogy ahol réz van, ott van arany is

Az eredmények hamar jelentkeztek: 2020-ra az üzem több mint 2 millió tonna acélt termelt évente, és közvetlenül vagy közvetve több ezer embernek adott munkát.

A projekt jól mutatja, hogy a kínai tőke milyen szerepet tud betölteni akkor, amikor más befektetők már visszaléptek. A szendrői üzem megmentése nemcsak gazdasági értelemben volt jelentős, hanem politikai sikernek is számított Belgrád számára: a gyár működik, a munkahelyek megmaradtak, az export pedig új lendületet vett.

Az ár?

Ha szétnéznénk a számos kínai projekt kapcsán Szerbiában, ugyanezt a mintát láthatnánk, így a fenti kettő projekt csak részben tekinthető kiragadottnak, hiszen a Belgrádi metró (amely egyszer talán elkészül) akkor kapott nagy lendületet, amikor Kína megjelent, csakúgy mint a kostolaci hőerőmű projekt is.

Ugyanakkor Szerbiában mindenképpen kilógnak a sorból azok az infrastrukturális beruházások, amelyeknél Kína már nem egy problémamegoldóként, hanem alapvetően az első megvalósítóként jelenik meg, legyen szó akár a belgrádi körgyűrűről vagy éppen a szintén belgrádi Pupin hídról, és nem utolsó sorban a Budapest-Belgrád vasútvonal szerbiai szakaszáról, amely szorosan illik Kína stratégiájába.

Ugyanakkor a már említett Center for Strategic and International Studies jelentése szerint komoly ára van annak, hogy Szerbia Kína egyik legfontosabb stratégiai partnerévé vált a Nyugat-Balkánon.

Kapcsolódó cikk

Új fegyverbarátság: az első közös kínai-szerb hadgyakorlat

A kínai jelenlét már messze túlmutat a gazdasági beruházásokon: politikai, technológiai és diplomáciai dimenziókban is erősödik Peking befolyása. Kiemelkedő szerepet játszanak ebben az infrastrukturális fejlesztések, valamint a kínai technológián alapuló „Safe City” biztonsági rendszer bevezetése, amely arcfelismerő kamerák és digitális megfigyelés révén új szintet jelent a két ország kapcsolataiban.

A jelentés ugyanakkor hangsúlyozza a kínai beruházásokkal kapcsolatos problémákat is: a transzparencia hiányát, a környezetvédelmi és munkajogi aggályokat, illetve azt, hogy ezek a projektek gyakran közbeszerzés nélkül, kínai kivitelezőkkel és munkásokkal zajlanak.

A politikai feltételek hiánya – amit a szerb vezetés érthető szempontból előnyként él meg – hosszú távon eltávolíthatja Szerbiát az Európai Uniótól. Mindez arra utalhat, hogy Kína nemcsak gazdasági, hanem normatív alternatívát is kínál a térség országainak.