Szerbia
A jövőbe látó elnök és a fehér ruhás utánzat
A Pionír park közelében lévő Sándor király sugárúton – nem Vučićról nevezték el – a legintenzívebb összecsapások a csendőrség megjelenését követően történtek. A szombat esti belgrádi események nemcsak azt bizonyítják, hogy egyre nagyobb szakadék tátong a két csoport között, mert hogy ennél már sokkal többről van szó: ugyanis párhuzamos valóságokról és valótlanságokról beszélhetünk
A belgrádi Slavija téren megtartották a „Találkozunk Vidovdanon” elnevezésű diáktüntetést. A békés gyülekezést követően összecsapásokra került sor a polgárok és a rendőrség tagjai között a belváros utcáin, majdnem pontosan úgy, ahogy azt a szerb elnök korábban megjósolta. Az eltérés három perc volt. Vajon honnan tudta? Van netalán kristálygömbje?
Politikai prófécia
Aleksandar Vučić a megmozdulások előtti napokban kijelentette, hogy a Vid-napi (Szent Vitus, Vidovdan) diáktüntetés a köztársaság megdöntésére irányuló kísérlet lesz, de kudarcot fog vallani. Azt is jelezte, hogy szombaton 20:45 és 21:45 között erőszakos cselekmények várhatók Belgrádban, és csak három percet tévedett, a zavargások ugyanis 21 óra 48 perckor kezdődtek.
A szerb elnök hozzátette, hogy „az állam erre felkészült”, és az sem elképzelhetetlen, hogy a zavargásokhoz provokátorokat is biztosított.
A rendőrség könnygázt vetett be, és hanggránátokat is használt. A sérültek és őrizetbe vettek pontos száma egyelőre nem ismert. Sem a belügyminisztérium (MUP), sem a mentőszolgálat nem adott ki hivatalos közleményt részletes adatokkal.
Dragan Vasiljević rendőrfőnök elmondta, hogy a belvárosban több tucat rendbontót állítottak elő, a zavargások során pedig hat rendőr és két civil megsérült.
A Nyilvános Rendezvények Archívuma szerint mintegy 140 ezer ember vett részt a Slavija téren megrendezett tüntetésen, 10 százalékos hibahatárral.
A belügyminisztérium becslése szerint ugyanakkor csupán 36 ezer személy jelent meg a rendezvényen, ami jóval kívül esik a hibahatáron, de ezen egyáltalán nem kell csodálkozni, a szerb rendőrség ugyanis már régóta Vučić rozsdásodó vasökle.
Lejárt az ultimátum, megkezdődött az átmenet
Az egyetemista tüntetés résztvevői a megmozdulás végén bejelentették, hogy lejárt az ultimátum. Követelésük az volt, hogy a kormány 21 óráig nyújtson be „indokolt javaslatot” a Szerb Köztársaság elnökének a parlament feloszlatására a rendkívüli parlamenti választások kiírása érdekében, valamint hogy az említett időpontig oszlassák fel a Pionír parkban és a Nikola Pašić téren (a parlament előtt) felállított sátortábort.
A Slavija téren összegyűlt tömeg előtt a diákok bejelentették, hogy mozgalmuk véget ér, és mostantól polgári mozgalommá alakulnak, ami lehetővé teheti az eddigi tüntetési formából történő kihátrálást, vagyis az egyetemi zárlatok feloldását. Hogy ez így lesz-e, az a közeljövőben kiderül.
„Polgárokként maradunk itt. Ez a harc már nem csupán diákkérdés. Ma mindannyian választásokat követelünk. Mindannyian fellázadunk, és mindannyian győzni fogunk” – jelentették be a diákok, amivel megnyitották az utat az előbb vázolt változások előtt.
A diáktüntetéssel párhuzamosan a haladópárti (SNS) szimpatizánsok gyűlése zajlott a Népképviselőház előtti téren, ahol „irodalmi délutánt”, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy „irodalmi tábort” tartottak.
Ezen éppenséggel bemutathatták volna Vučić könyvét, amelyet a „színes forradalmak” megdöntéséről írt. Korábban a szerb elnök azt ígérte, hogy a könyv Szent Vitus napjáig elkészül, ebből persze nem lett semmi, és értelme sem lenne egy ilyen könyv kiadásának, mert hogy a szombat esti tüntetésen megjelent több mint százezer ember élő bizonyítéka volt annak, hogy a szerb elnöknek nem sikerült felszámolni az általa vizionált szerbiai „színes forradalmat”.
Az „irodalmi délutánon” a show-t mindenképpen a bűnözői körökhöz és a hatalmi struktúrákhoz egyaránt köthető Dijana Hrkalović volt belügyi államtitkár vitte el, ahol Melania Trumpot majmolta tiszta fehér öltözékében.

Dijana Hrkalović volt belügyi államtitkár, a balkáni Griselda
Hrkalović, akit korábban első fokon 16 hónap börtönbüntetésre ítéltek befolyással való üzérkedés miatt, ezúttal biztonsági kísérettel jelent meg a szerb képviselőház előtt, majd belépett a Ćacilend nevű „koncentrációs táborba”, ahova a szerb kormány a saját híveit gyűjti.
A jelenlévők figyelmét leginkább az keltette fel, hogy két biztonsági ember nyitotta ki neki a dzsip ajtaját, és lépésről lépésre kísérte egészen a helyszínig, ellökdösve a közeléből a lábatlankodókat.
Mi történt a belvárosi utcákon?
A Pionír park közelében lévő Sándor király sugárúton – nem Vučićról nevezték el – a legintenzívebb összecsapások a csendőrség megjelenését követően történtek.
A kordon – amelyet helyenként két-három sorban állítottak fel a csendőrök – nem sokkal 22 óra előtt kezdte meg a tüntetők kiszorítását. Az első lökdösődést követően a csendőrség felszólította a jelenlévőket a távozásra.
Azok azonban nem voltak hajlandók ennek eleget tenni, mivel nem követtek el semmit, és nem voltak erőszakosak. Az ezt követő két órában a csendőrök a tömeget a Vuk-emlékmű irányába szorították vissza. A résztvevők „Szerbia! Szerbia” skandálással válaszoltak, miközben felemelt kézzel álltak a rendőrök előtt.
A tüntetők – netalán provokátorok – szemetes konténerekből barikádokat emeltek, a csendőrök mögött pedig páncélozott járművek sorakoztak fel támogatásként. A rendőri/csendőri beavatkozás után a tömeget feloszlatták és kisebb csoportokban a környező utcákba terelték.

Belgrádi „csendélet” rendőri beavatkozás után (Forrás: X platform, Razglas News)
Az első könnygázgránát bevetésére a Miloš kenéz utcában, a közismerten „London” nevű csomópontnál került sor, ahol a hanggránátok által előidézett robbanásokat lehetett hallani.
Ezen a helyszínen történtek az első letartóztatások. A rendőrség lezárta az utcát, megakadályozva az átjutást az elnöki palota és a Pionír parkban lévő „gyűjtőtábor” felé. A jelenlévők többsége levette a pólóját, és maszként húzta az arcára, hogy védekezzen a könnygáz ellen.
A rendőrök/csendőrök gyűrűjébe olyanok is kerültek, akik békésen távoztak a Slavija téri tüntetésről. Az emberek kiszorításakor a karhatalmi erők gumibotokat is bevetettek.
A Londontól kétszáz méterre lévő Beograđanka épület közelében felállított kordon előtt fiatal nők voltak az első sorban, és arra kérték a rendőröket, hogy engedjék le a pajzsaikat. A rendőrség lassan szorította vissza a tömeget a Manjež park és a Slavija tér irányába, ami körülbelül ötszáz méteres távolságot jelent.
A Milan király utcában a csendőrség különösen gyorsan lépett fel. Az Egyetemista Kulturális Központ (Studentski kulturni centar) épületétől a Slavija térig tartó kiszorítás viszonylag rövid ideig tartott. Este 23:30 körül a rendőrség már a Slavija téren volt, és a Mekenzijeva utca felé terelte az embereket.
A csendőrség a belvárosból nemcsak az aktív tüntetőket, hanem azokat is visszaszorította, akik békésen távoztak a demonstrációról. Az egyik ilyen jelenet a Nemanjina utcában játszódott le, ahol a Slavijáról hazafelé tartó polgárok haladtak lefelé. A kordon úgy volt felállítva, hogy senki se közelíthesse meg a szerb kormány épületét.
Párhuzamos valóságok és valótlanságok
Dragan Vasiljević rendőrfőnök a történtekkel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy a beavatkozásra azért volt szükség, mert a (diák)tüntetés befejezése után nagyobb számú polgár elindult a másik rendezvény – az irodalmi gyűjtőtábor – helyszíne felé, amelyet a parlament épülete előtt és a Pionír parkban rendeztek be.
„Az a helyszín több száz méterre volt a slavijai gyülekezés zónájától. A rendezvény területét (a rendőrök) fémkordonokkal zárták körbe. Egy adott pillanatban a Slavija térről érkezett tüntetők ledöntötték a kordonokat, levették a mellényeiket, és elindultak a rendőri sorfal irányába. A rendőrségi kordon 300-400 méterre volt a lezárt területtől. Jól látszott, hogy a kordonban álló rendőrök célja az volt, hogy figyelmeztessék a polgárokat: ne lépjenek be a másik gyülekezés területére. Ennek ellenére több száz ember indult meg a rendőrség felé.”
Hogy a másik tüntetés résztvevői miért nem léphettek be az „irodalmi rendezvényre”, az többé-kevésbé titok, feltehetően ők még nem emelkedtek a „kormányszíntű kultúra” szintjére, vagy nem voltak méltók arra, hogy a Melania Trumpot imitáló fél bűnözői, fél kormányzati komédiással találkozzanak.
„A rendőrség megerősítette a sorfalat annak érdekében, hogy világossá tegye: nem engedi, hogy a két csoport között összecsapás alakuljon ki. A kordonban jelen voltak a rendőrség bevetési egységei, megerősítve a csendőrség erőivel. A körülbelül öt-hat percig tartó támadás után a rendőrség kénytelen volt közbeavatkozni. Egy rendőr meg is sérült a sorfalban. A rendőrség fizikai erővel és szolgálati gumibotokkal oszlatta fel a csoportot, egyéb eszközök alkalmazása nélkül. Kémiai eszközöket nem vetettünk be” – nyilatkozta Vasiljević rendőrfőnök, aki még hozzátette:
„Értesítettük a mentőszolgálatot, hogy segítsenek elszállítani a megsérült rendőrt. A polgárok azonban nem engedték át a mentőautót, sőt ezt a helyzetet is megpróbálták kihasználni, hogy áthatoljanak a kordonon, amely épp a mentő számára biztosított volna áthaladást. Több ponton is szükség volt rendőri beavatkozásra” – másította meg a valóságot a rendőri vezető, a jelenlévő polgárok ugyanis azt állították, hogy ők átengedték a mentőt, azonban a rendőrségi kordon ezt nem tette meg.
A szombat esti belgrádi események nemcsak azt bizonyítják, hogy egyre nagyobb szakadék tátong a két csoport között, mert hogy ennél már sokkal többről van szó: ugyanis párhuzamos valóságokról és valótlanságokról beszélhetünk, az utóbbit a rezsimhű média segítségével a kormányzat prezentálja. A kettő között pedig nincs átjárás, mint ahogy az irodalmi gyűjtőtáborba sem léphettek be „illetéktelenek”.

