СФСН = Halál a fasizmusra, szabadságot a népnek!

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

„Gyermekeink nem nácik”, és „Mi nem nácikat szülünk” – ilyen és hasonló szlogenek hangzottak el és voltak láthatók a transzparenseken a szélsőséges szimbólumok ellen tartott niši tüntetésen, amelynek résztvevői a korábban választási mesterkedéssel hatalomra került haladó polgármester távozását követelték.

Második világháborús jelszóval válaszoltak

A tüntetők átfestették a niši várkapura kifüggesztett transzparenst, amely a szerb elnök bugyuta mondókáját tartalmazta, miszerint „Jobb a Ćaci, / mint a náci”, amelynek alsó sorában egy horogkereszt volt látható.

A Ćaci a kormánypárt által favorizált, rendszerhű egyetemistákra történő utalás, a náci kifejezéssel pedig a Vučić lemondását és a szabad választásokat követelő diákságot bélyegzi meg a belgrádi vezetés, élén magával az elnökkel.

A megmozdulás során több száz ember emlékeztette Niš lakóit arra, hogy „a fasizmus elleni harc nem zárult le 1944-ben”: ezt jelentette a СФСН betűszó, amelyet a partizánok találtak ki a második világháborúban, és amely évekig használatos volt az egykori jugoszláv állam kezdeti szakaszában, például a hivatalos dokumentumok utolsó soraként.

Ez a város nem a nácik városa

A tüntetők – köztük diákok, tanárok, háborús veteránok, civil aktivisták és egyszerű polgárok – a Bölcsészettudományi Egyetem épületétől indulva végigvonultak a városon, majd egy órán át blokád alatt tartották az Ifjúság hídját (Most mladosti). A környező Jagodin mala körforgalomnál vörös festékkel kézlenyomatokat és a „16-os” számot írták fel, ezzel emlékezve azokra, akik az újvidéki vasútállomásnál történt tragédia során életüket vesztették.

A menet végállomása a báni palota (Banovina) volt, amely a hallgatók átfestették a korábban a várra kiakasztott transzparenst: vörös festékkel fedték le a gyűlölet szimbólumának tekinthető horogkeresztet, majd a második világháborús antifasiszta „Halál a fasizmusra, szabadság a népnek!” jelmondat kezdőbetűit (СФСН) írták rá.

A rendezvény egyik felszólalója, Dimitrije Stevanović egyetemi hallgató világossá tette: a város történelmi múltjával összeegyeztethetetlen, hogy 2025-ben újra horogkereszt jelenjen meg Nišben.

Választásokat akarunk, új molinó a niši várfalon (Forrás: Južne vesti)

„Ez a város nem a nácik városa. A Bubanj kivégzőhely és a koncentrációs tábor romjai tanúsítják, mekkora árat fizettünk a szabadságért” – hangsúlyozta Stevanović, és egyben bírálta az illetékes szervek szelektív igazságszolgáltatását is, utalva arra, hogy a politikai aktivistákat gyorsan előállítják, míg a súlyos balesetek felelősei – vagyis az autóval az egyetemisták közé hajtó személyek – továbbra is szabadlábon vannak.

Bojana Đuričić egyetemi hallgató beszédében az elmúlt fél év küzdelmeit idézte fel: „December 6-án úgy döntöttünk, hogy bátrak leszünk, kitartók és engedetlenek. A blokád nem pusztán fizikai cselekvés, hanem morális állásfoglalás. Ma, hat hónappal később, még mindig ugyanazért küzdünk: igazságosságért, méltóságért és szabadságért.”

A diákok egyértelműen megfogalmazták: követeléseik között szerepel a rendkívüli parlamenti választások kiírása, valamint Dragoslav Pavlović polgármester azonnali lemondása. A vár falára egy másik transzparenst feszítettek a „Választásokat akarunk” felirattal.

A niši események egyre inkább túlmutatnak az egyetemi kereteken. A hallgatók mozgalma a modernkori Szerbia egyik legkitartóbb civil megmozdulásává nőtte ki magát: ez nemcsak a fiatal generáció politikai öntudatára, hanem egy társadalom történelmi emlékezetére és erkölcsi felelősségére is reflektál.

A retorika mélypontja

A belgrádi NIN magazin a „retorika mélypontjának” nevezi a diákok náciként történt megbélyegzését – ami mind a történelmi emlékezet, mind a napi politikai hozzáállás szempontjából nagyfokú felelőtlenség.

„Amikor egy állam legfelsőbb vezetői – az államfőtől a parlament elnökéig – a diákokat, akik az oktatás és a társadalmi igazságosság nevében emelik fel a hangjukat, nyilvánosan náciknak nevezik, az nem csupán verbális túlkapás. Ez egy társadalmi trauma előszobája, amely a történelmi emlékezet meggyalázásán túl a polgári béke alapjait is aláássa” – írja a NIN, amely szerint a niši horogkeresztes transzparens nem egy elszigetelt incidens, hanem annak a politikai légkörnek a tünete, amelyben az ellenzéki hangok démonizálása a közbeszéd része lett.

Az elmúlt napok eseményei, különösen a niši várra kifüggesztett, horogkereszttel „kicicomázott” molinó, és a rajta látható szlogen – „Bolje ćaci nego naci” („Jobb a Ćaci, / mint a náci”) – a csúcspontja annak a retorikai hadjáratnak, amelyben a szerbiai hatalom a saját polgárait, legfőképp a tiltakozó diákokat, a nácizmussal azonosítja.

És történik mindez a szerb államfő vezérletével, aki minden szerbiai állampolgár és minden szerb elnökének tekinti magát: és ez nemcsak történelmi abszurdum, hanem egyben a második világháború áldozatainak emlékét is relativizálja.

Kapcsolódó cikk

Amikor a hatalomvágy elveszi a vezér eszét…

A helyi aktivisták gyors reakciójának köszönhetően a szégyenletes molinó hamarosan eltűnt a vár faláról, ám az általa okozott kár – morális és társadalmi szinten egyaránt – maradandó. Az eset jogi vonzata sem mellékes: a fasizmus és nácizmus jelképeinek használata törvényileg tilos, és bűncselekménynek minősül, ami a jelen körülmények között azonban nem jelent semmit Szerbiában.

A belgrádi vezetés, és az annak gerincét adó Szerb Haladó Párt az ellenzékieket már hosszú ideje „usztasaként” emlegeti, most pedig a nácizmus vádját veti be azok ellen, akik bírálni merészelik őket. „Ez a nyelvezet a polgárháborús diskurzus felé sodorja az országot, ahol a kritika nem politikai álláspont, hanem hamarosan hazaárulás lesz.”

A diákokat nácikként megbélyegezni nemcsak történelmileg hamis és erkölcsileg elfogadhatatlan, hanem társadalmi szinten is veszélyes, mert aláássa a demokratikus párbeszédet, és „polgárháborús retorikát” vezet be a közéletbe.

Ezek után elég naivnak tűnik a kérdés, hogy milyen békés kimenetel várható egy olyan krízisben, ahol a politikai vezetés ahelyett, hogy közvetítene és konszolidálna, karaktergyilkosságokkal, rendőri túlkapásokkal és média-manipulációkkal folyamatosan olajat önt a tűzre? A válasz egy szóban összefoglalható: semmilyen. Ez a vezetés az utolsó morális zsetonját is eljátszotta.