Bagoly mondja verébnek

Bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje – valami ilyesmi jut az eszébe az embernek a hír hallatán, hogy a boszniai Szerb Köztársaság nemrégiben eljárást kért a horvát hadsereg (Hrvatska vojska, HV) és a Horvát Védelmi Tanács (Hrvatsko vijeće obrane, HVO) öt korábbi parancsnoka ellen, háborús bűnök miatt.

Milanović megerősítette

A fegyveres erők napja, a horvát szárazföldi hadsereg napja és a horvát fegyveres erők megalakulásának 34. évfordulója alkalmából tartott ünnepélyes akadémián Zoran Milanović köztársasági elnök beszédében megerősítette, hogy a szomszédos Bosznia-Hercegovinából új vádiratok érkeztek Horvátországba.

Miután figyelmeztetett a „különféle politikai bíróságokra, amelyeket nemzetközi bíróságoknak neveznek”, és amelyek ma is zavart keltenek a nemzetközi viszonyokban, a horvát köztársasági elnök tiszta vizet öntött a pohárba.

Elmondta, hogy konkrétan Damir Krstičević nyugalmazott vezérőrnagyról, a horvát fegyveres erők korábbi vezérkari főnökhelyetteséről és volt védelmi miniszteréről, valamint Mate Laušić ezredesről, a horvát fegyveres erők katonai rendőrségi igazgatóságának korábbi vezetőjéről, van szó, aki azóta elhunyt.

A körözött parancsnokok listáján szerepel Mijo Jelić, a HVO tábornoka is, aki 22 évesen vezette Mostar védelmét, valamint Stanko Sopta tábornok, a HVO 2. gárdadandárjának háborús parancsnoka – a boszniai konfliktus egyik legjelentősebb egysége, amely számos katonai műveletben vett részt.

A nevek között van Tihomir Blaškić is, a Horvát Védelmi Tanács tábornoka, aki ellen már korábban háborús eseményekkel kapcsolatos bírósági eljárások folytak.

Anušić mérges, megszólalt Ante Gotovina is

„Nem tudom, kit vádolnak, de ez elfogadhatatlan” – mondta Ivan Anušić horvát védelmi miniszter, amikor a horvát katonák elleni vádemelésekről kérdezték, amelyek még 30 évvel a háború lezárása után is érkeznek.

„Ahhoz, hogy a háború vége óta eltelt 30 évet követően vádat emeljünk, sok mindent kell írni. Remélem, hogy ez megoldódik, nem látom annak lehetőségét, hogy most a mögöttünk álló háborúkból származó folyamatok megvalósuljanak. A horvát hadseregnek pozitív szerepe volt Bosznia-Hercegovinában, felszabadították Bosznia-Hercegovinát, és aki ezt nem érti, az meghamisítja a történelmet” – mondta Anušić.

Háborús veteránok találkoztak: Ivan Anušić és Anta Gotovina (Forrás: Facebook, Ivan Anušić)

Az ünnepségen jelen lévő Ante Gotovina nyugalmazott vezérezredes – akinek személyes tapasztalatai vannak a hágai bírósággal -, úgy nyilatkozott, hogy bár nem rendelkezik kellő értesülésekkel, véleménye szerint nincs ok az aggodalomra. „Ha valaki ilyesmit kezdeményez, annak ő fogja a kárát látni.” – mondta Gotovina.

„A kezdetektől fogva ezek politikai játékok voltak. A horvát hadsereg katonailag rendezetten, a háború meghatározott szabályai szerint végezte feladatait a háborúban” – tette hozzá Gotovina. Ugyanakkor annak a véleményének is hangot adott, hogy nem helyes, hogy 30 évvel a háború után ilyen vádak érkeztek.

Andrej Plenković miniszterelnök nemes egyszerűséggel hessegette el az újságírókat, mondván, hogy erről Milanovićot kérdezzék. (Merthogy államfőként ő a hadsereg főparancsnoka.)

A múlt másfelé is kísért

Luka Mišetić ügyvéd szúrta ki, majd az X-en meg is jelentette Madeleine Albright egykori amerikai külügyminiszter memorandumát, amelynek titkosítását nemrégiben oldották fel. Mišetić számára – aki annakidején Ante Gotovina védőügyvédje volt a hágai törvényszék előtt -, Madeleine Albright memoranduma bizonyíték arra, hogy nem volt szó „Franjo Tuđman titkos összeesküvéséről Bosznia-Hercegovina felosztását illetően”, ez a felosztás olyan lehetőség volt, amelyet 1995 nyarának végéig minden nyugati hatalom, köztük az Egyesült Államok is támogatott.

Mišetić szerint Horvátország nem Boszniát osztotta fel, hanem felkészült arra az esetre, ha a nemzetközi közösség engedélyezné a szerbek elszakadását.

RICHARD HOLBROOKE (a Daytoni Szerződés atyja):
Elnök úr, a tegnapelőtti – túl hosszúra nyúlt – előadásomban számos fontos pontra helyeztem a hangsúlyt. Néhány ezek közül az amerikai külpolitika változásait is tükrözi. Az egyik dolog, amit elmondtam, az volt, hogy az Egyesült Államok elfogadja azt a tényt, hogy a boszniai szerbeknek külön és párhuzamos kapcsolatuk lehet Szerbiával. Ez változást jelent az Egyesült Államok álláspontjában. Ez eredetileg Alain Juppé álláspontja volt. Egyetértünk abban, hogy ezt a jövőben is belefoglaljuk [a tárgyalásokba]. Ezért tehát egyezzünk meg abban, hogy egyetértünk ezzel.
ELNÖK:
Egyetértek.
Dr. MATE GRANIĆ:
És egy népszavazás…
ELNÖK:
Két, három, öt év múlva… lehetőség…
RICHARD HOLBROOKE:
Természetesen népszavazás, de a kiválás és szeparatizmus kérdése egy másik dologhoz vezet: mégpedig ahhoz, hogyan valósítsuk meg mindezt. Amikor Csehszlovákia népszavazáson döntött az ország kettéosztásáról, az Egyesült Államok és a világ többi része nem szólt egy szót sem. Miért? Mert ez egy igazságos, békeidőben tartott szavazás volt. Még Etiópiában is, az Egyesült Államok és az ENSZ által vezetett nemzetközi közösség elfogadta az Eritreáról szóló népszavazást egy meghatározott idő után, és Eritrea ma már az ENSZ tagja. Ez azonban egy külön kérdés.

Mišetić hangsúlyozza, hogy csak a horvát hadsereg bosznia-hercegovinai katonai műveletei, a Maestral hadművelet és a Déli Mozgalom hadművelet után – és ezek voltak azok a katonai műveletek, amelyek teljesen megváltoztatták a bosznia-hercegovinai stratégiai helyzetét, amikor a horvát erők megérkeztek mintegy 20 kilométerre Banja Lukától – változott az amerikai politika, és elutasították a területek cseréjének és a boszniai Szerb Köztársaság elszakadásának ötletét.

Korának egyik legelismertebb amerikai diplomatájának megdöbbentő memorandumából – a dokumentum online elérhető a Clinton Elnöki Könyvtárban -, kiderül, hogy az Egyesült Államok még 1995 augusztusának elején is kész volt engedélyezni a boszniai Szerb Köztársaság elszakadását Bosznia-Hercegovinától. Továbbá ennek csatlakozását „Nagy-Szerbiához”, ahogy Albright a potenciális jövőbeli szerb államot nevezte a dokumentumban.

A nagyhatalmak és a nemzetközi jog

Madeleine Albright, aki legendás státust élvez a bosnyák közvéleményben, és Szarajevó díszpolgárává nyilvánították, illetve emlékművet állítottak neki, a memorandumban közölte Anthony Lake nemzetbiztonsági tanácsadóval, hogy a realitás olyan megoldást igényelt, amely biztosította volna, hogy a szerbek békésen elszakadjanak Boszniától, és csatlakozzanak egy potenciális „Nagy-Szerbiához”, amely aztán szükségessé tette volna a Föderáció és a szerbek közötti területcsere megfontolását.

„Különösen, ha a Föderáció beleegyezik, és ha a területek cseréje megszilárdítja a Föderációt”, ami aztán „népességátcsoportosítást” jelent, amit az amerikaiak, mint Albright rámutatott, korábban nem voltak hajlandóak jóváhagyni.

A szerbek elleni amerikai katonai csapásokkal összefüggésben azonban Albright úgy gondolta, hogy a lakosságcsere ilyen körülmények között „politikailag és erkölcsileg védhető”.

Majdnem létrejött Nagy-Szerbia? Az említett elmélet írásos bizonyítéka: Először is, a rendezés lehetne nyitottabb abban a tekintetben, hogy elismeri a szerbek jogát arra, hogy békésen kiváljanak Boszniából, és csatlakozzanak egy potenciális „Nagy-Szerbiához”.
Másodszor, szükség lehet olyan javaslatok megfontolására, amelyek szerint a Föderáció területét szerbek által ellenőrzött területre cserélnék, különösen akkor, ha a Föderáció beleegyezik, és ha a csere tartósabbá teszi a Föderációt. Ez lakosságcserét jelent, amit korábban nem voltunk hajlandók elfogadni. (Az amerikai vezető szerep kontextusában, amely katonai nyomást gyakorol a szerbekre, az ilyen átcsoportosítások politikailag és erkölcsileg védhetőek.)

Sőt, Albright konkretizálta is ezt a javaslatot a levélben, kijelentve, hogy a terület és a lakosságcseréknek „a minőség, nem a mennyiség” elvén kell történniük. Ez azt jelenti, magyarázta Albright, hogy a Föderáció például Goraždet vagy a Szávamente-folyosó körüli területet lecserélheti Szarajevó körüli vagy Közép-Bosznia területekre.

Az, hogy az Albright által említett erőszakos területcsere és a „lakosság áttelepítése” a nemzetközi jog, különösen a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését jelentette volna, szóba sem került a dokumentumban. Mint ahogy nem fog szóba kerülni sem Ukrajnában, sem Gázában.