Békét kötöttek, egyenlőre csak Horvátországban

Több mint öt év háborúskodás után most már nyilvánosan is békét kötött egymással Zoran Milanović köztársasági elnök és Andrej Plenković horvát miniszterelnök, az elnöki palotában ugyanis megtartották a Védelmi Tanács ülését. Ha viccelődni lenne kedvünk – és van –, végeredményben ez a békekötés is Trump elnök tevékenységének köszönhető.

A kis országok legyenek észnél

Miután Donaldunk rárúgta az ajtót a világra, a horvát politika villámgyorsan megemberelte magát, felhagyott a köztársasági elnök és a miniszterelnök közötti jóleső anyázással, és összezárt, mert a jelenlegi világhelyzetben a kis országoknak nagyon észnél kell lenniük, Horvátország pedig igazán kis ország.

(Zárójelben ideírom, hogy a baltiak is igazán észbe kaphatnának már, de végül is ez az ő dolguk.)

Szóval, a Védelmi Tanács ülésén megvitatták a védelmi stratégiai dokumentumokat, és elfogadták a védelem területére vonatkozó következtetéseket és ajánlásokat.

Elfogadták a Horvát Köztársaság védelmi stratégiájának tervezetét, és azt az ajánlást, hogy a tervezetet a törvényben előírt eljárásra küldjék el elfogadásra.

Egyúttal elfogadták a Horvát Köztársaság fegyveres erőinek a 2025 és 2036 közötti időszakra vonatkozó hosszú távú fejlesztési tervének tervezetét is, valamint azt az ajánlást, hogy a tervezetet küldjék el a törvényben előírt elfogadási eljárásra.

Mindkét dokumentum – különösen a fegyveres erők hosszú távú fejlesztési terve – jelentős késésben volt a tervezettekhez képest, a jelzett civakodás következményeképpen. Hogy pontosan mi szerepel a dokumentumokban, azt a parlamenti jóváhagyás előtt fogjuk megtudni, vagy pedig a vita során.

A horvát parlamentben nem lehet mellébeszélni

A katonai ügyekkel kapcsolatos parlamenti vita Horvátországban abban különbözik az EU egyéb országgyűlési vitáitól, hogy itt a képviselők között jócskán akadnak olyanok, akik tudják, hogy miről beszélnek.

Például egy egészen friss esetet hozhatunk fel: a parlament Védelmi Bizottságának csütörtöki (május 22.) ülésén csak egy pont volt napirenden: a Horvát Hadsereg új géppuskáinak beszerzése.

Mint ezt Drago Matanović, a Védelmi Minisztérium államtitkára bevezetőjében elmondta, erre azért van szükség, mert a jelenlegi típus- és kaliberegyveleg nemcsak a logisztikát teszi nehézkessé, de nem kompatibilis a NATO MILES szimulációs rendszerével sem.

A cseheknek tetszik a MINIMI, ezért 2020-ban összesen 949 darabot rendeltek belőle. A géppuskákhoz különféle tartozékokat is beszereztek, mint például nappali és éjjellátó optikák, lézeres célmegjelölők, hőkamerás adapterek, valamint pótalkatrészek és szervízkészletek. A szállítások 2022-ben kezdődtek, és várhatóan idén fejeződnek be (Forrás: CZ Defence)

Hogy most ne nyújtsuk a mesét tovább: a géppuskák lecserélése már ezelőtt is folyamatban volt, a belga FN (Fabrique Nationale) Herstal MINIMI 5,56-os géppuskáiból vásároltak olyan 10 millió eurós értékben.

A Védelmi Bizottság mostani ülésén egyszerűen jóvá kellett volna hagyni a további 7 millió eurós beszerzést, amelyre a 2025 és 2029 közötti időszakban kerülne sor. Európa-szerte mindenki rábólintott volna, hogy oké, persze – de nem így a horvátoknál.

A Védelmi Bizottság két volt tagja, akik most a bizottság külső szakértőiként szerepeltek, Matko Kuzmanić és Darko Klasić, csaptak az asztalra, hogy nem oda, Buda! Elöljáróban megismételték, hogy akárcsak a 2023-ban folytatott vita során, most sem értik, hogy miért esett a választás erre a fegyvertípusra.

Az 5,56 NATO kaliberű géppuskákat a NATO-tagállamok többsége kivonta a használatból – így a MINIMI könnyű géppuskát is –, mivel harci körülmények között (Szomália, Irak, Afganisztán) gyengén teljesített.

Kuzmanić azt is kifogásolta, hogy a MINIMI drága fegyver, darabja 10 ezer dollárba kerül, míg Željko Sačić konkrét harctéri tapasztalataira hivatkozott, mondván, hogy a MINIMI egyedüli előnye az volt, hogy szinte kétszer annyi lőszert pakolhatott magára az ember – de ez minden.

„Amint valamilyen magasabb fűben, bokros, vagy ne adj’ Isten erdei terepen kellett harcolni, a lövedékek annyira szeszélyesen viselkedtek, hogy szinte semmit sem lehetett eltalálni vele” – mondta Sačić.

Azt is hozzátette, hogy annak idején Markač tábornok – a horvát különleges erők akkori parancsnoka – elrendelte kiváltásukat az argentin Ultimaxokkal, amelyek sokkal jobban beváltak a gyakorlatban.

Az államtitkárral folytatott parázs vitába bekapcsolódott a kormánykoalíció tagja, Darko Klasić is (Horvát Szociálliberális Párt, HSLS), méghozzá volt képviselőtársai oldalán, a 7,62 NATO kaliberű géppuskák beszerzését támogatva.

Az adok-kapok folyamán – bár ezt senki sem mondta ki –, a veteránok annak a gyanújuknak adtak hangot, hogy valaki megint lenyúlt valamit a beszerzés folyamán.

Kínai miniszter Zágrábban

Mindeközben besettenkedett Zágrábba a kínai tudományos és technológiai miniszter, bár a horvát média valahogy elhallgatta a látogatását.

Jin Ho-csün, ha már itt volt, együttműködési megállapodást írt alá a horvát minisztériummal a biológiai sokféleség megőrzéséről és a zöld fejlődésről, a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés közös előmozdítása érdekében.

A horvát-kínai tárgyalásokat a horvát miniszterelnök vezette (Forrás: X platform, Andrej Plenković)

A kormány közleménye értelmében a miniszter találkozott horvát kollégájával, Radovan Fuchs-szal és Andrej Plenković miniszterelnökkel.

Ez a kínai vállalatok horvátországi infrastrukturális és beruházási projektekben való részvételének folytatása, és hangsúlyozza a horvát kormány azon szándékát is, hogy növelje a Kínába irányuló exportot – olvasható a közleményben.

Továbbá megtudhattuk azt is, hogy Horvátország az Európai Unió tagjaként továbbra is támogatja az EU és Kína közötti jó kapcsolatok folytatását a nyílt párbeszéd fenntartásával. Na ugye.