Magyar mintára „alapítványosítják” a felsőoktatát Szerbiában?

Miközben a szerbiai egyetemeken a hallgatói blokádok fél éve bénítják a tanítást, a belgrádi kormány egyre nyilvánvalóbban egy olyan felsőoktatási reform előkészítésén dolgozik, amely kísértetiesen emlékeztet a magyarországi modellre.

A felsőoktatás átszervezése – hivatalosan a hatékonyság és modernizáció jegyében – valójában az egyetemi autonómia felszámolásához vezethet, ahogyan az Magyarországon is történt az elmúlt években. Erről ír a belgrádi NIN hetilap nyomtatott kiadásában.

A NIN szerint a reformnak nevezett folyamat beindításának időpontja leginkább attól függ, hogy milyen hatással lehet a változás a hallgatói blokádokra: elcsitulnak-e vagy épp ellenkezőleg, az egyetemi autonómiába történő újabb „belepiszkálás” ugyanis még nagyobb tiltakozásokhoz vezethet.

Szinte áthidalhatatlan a szakadék

Az biztos, hogy a kormány és az akadémiai közösség között tátongó szakadék szinte áthidalhatatlan, ezért a kormányzat – saját nézőpontjából kiindulva – aktívan keresi a lehetőséget az egyik leghangosabb erő, vagyis az egyetemek és egyetemisták befolyásának csökkentésére.

ERŐNLÉT: Egyetemista testedzés

A két „szekértábor” közötti elletétek, az egyik oldalon a hatalom, a másikon pedig főként a diákság és az egyetemek, az elmúlt napokban szinte a végsőkig felforrósultak.

A kormány nyomást gyakorol az egyetemekre, hogy legalább az online oktatás megkezdődjön, követelik a vizsgák megtartását is, a felvételiket pedig mindenképp le kell bonyolítani júliusban. Ezzel szemben egyes karokon már olyan ütemtervet készítenek, amely szerint a felvételik november elseje és 15-e között lennének, a tanítás pedig csak azután indulna.

A másik oldalon sincs egységes álláspont: legyen-e online oktatás, megtartsák-e a vizsgákat. Egyes intézmények elutasítják a hibrid oktatást (három nap jelenléti, többi online), mivel szerintük ez hátrányosan érinti a blokádban lévő hallgatókat. Egyes karok sztrájk kihirdetését javasolják, de ez nem jelentene teljes leállást: például biztosítanák az egyetemépületek szabad megközelítését – erről sincs egységes álláspont.

Ezzel szemben előrehozott parlamenti választások követelésében egyre nagyobb az egyetértés, és úgy tűnik, hogy a diákok ezt a követelést fogják közösen képviselni a hatalommal szemben.

Milyen változások várhatók?

Az egyik első lépés az lehet, hogy a felsőoktatást a tudományos minisztériumhoz helyezik át. Bár ez látszólag ártalmatlan, a felsőoktatási törvény módosítását is jelenti, sőt, az új miniszternek lehetőséget ad egy új egyetemi hálózat létrehozására – akár külföldi vagy magánegyetemekkel együttműködve.

A minisztérium által tervezett átszervezés új dékán- és rektorválasztásokhoz is vezethet.

A magánegyetemek állami támogatása a legkönnyebben kivitelezhető. Az állam már elfogadta azt a diákigényt, hogy a saját költségen tanulók tandíjának felét visszatérítsék.

A valódi cél azonban a köz-magán partnerség bevezetése, amihez sokkal több időre van szükség. Nem kizárt, hogy a magyar modellt veszik át.

Mi is az a magyar modell?

Magyarország 2019 óta alapjaiban változtatta meg az állami egyetemek működését. A kulcsszó az „alapítványi modell”, melynek keretében az egyetemek irányítása állami alapítású, de formálisan független alapítványok kezébe került. Ezek élén olyan kuratóriumok állnak, amelyek tagjait a kormány nevezi ki – mandátumidő és valódi elszámoltathatóság nélkül.

Az új rendszerben az egyetemek elvesztették pénzügyi és személyzeti autonómiájukat, a rektorok döntéseit a kancellárok hagyják jóvá, akiket a politikai hatalom nevez ki, az állami tulajdonban lévő egyetemi vagyon átkerült az alapítványokhoz, amelyek akár el is idegeníthetik, az intézmények irányítása tehát kiszolgáltatottá vált a mindenkori kormányzati akaratnak.

Mindezt pedig az teszi lehetővé, hogy

• a döntéshozó testületek tagjait teljesen a kormány nevezi ki, mandátumidő nélkül,
• bevezették az egyetemi kancellári rendszert: a kancellárt a miniszterelnök nevezi ki, és ő dönt a pénzügyekről, munkaügyekről – a rektor csak az akadémiai kérdésekben illetékes, és minden fizetési döntéshez a kancellár jóváhagyása kell,
• megjelent egy új jogi forma: az állam által alapított alapítványok, amelyek irányítják az egyetemeket,
• a törvényeket csak kétharmados többséggel lehet módosítani,
• 2022-ben 21 alapítványi egyetem, csak 6 maradt állami,
• az irányító testületben (tanács) ül a kancellár, a rektor és három másik tag, akiket a miniszter nevez ki a szakmai szervezetek javaslata alapján.

Más országokban csak részben találhatóak meg ezek az elemek (pl. Csehország, Lettország, Hollandia), a magyar modell teljes lemásolása egyedülálló lehetne Szerbiában.

A változtatásokat élesen bírálta az Európai Egyetemek Szövetsége (EUA), és az EU Tanácsa 2022-ben felfüggesztette az uniós támogatások 55%-át a magyar egyetemek számára. A rendszer tehát nemcsak az egyetemi autonómiát csorbította, hanem súlyos nemzetközi következményeket is vont maga után.

Szerbia a nyomdokukban?

A NIN szerint a szerb kormány most ugyanezt az utat fontolgatja. Miután a felsőoktatás átkerül az oktatási minisztériumtól a tudományos minisztériumhoz, amelyet a magyar nemzetiségű Bálint Béla vezet, ez csak látszólag technikai kérdés, valójában ugyanis a politika térnyerését jelenti az egyetemek felett.

Kapcsolódó cikk

Vučić mozgalmat alapít, mentőöv, vagy a nép átlát a szitán?

Amennyiben Szerbia valóban a magyar modellnek az átvételére készül, különös jelentősége lehet annak, hogy a tudományos tárcát épp egy olyan miniszter irányítja, aki pártonkívüli ugyan, de szoros kapcsolatokat ápol a szerbiai politikai vezetéssel, Bálint Béla ugyanis tagja a szerb elnök által vezetett a Népért és az Államért Mozgalom kezdeményező bizottságának.

Ezen a ponton kérdésessé válik, hogy miniszterkedése alatt Bálint az egyetemi autonómia védelmezőjeként lép-e fel, vagy a politikai centralizáció végrehajtójaként szolgálja ki a szerb elnököt.

Ha az utóbbi irányba mozdulnak el a dolgok, akkor a következő lépés az egyetem jogállásának megváltoztatása lehet a köz- és magánszféra partnersége által, aminek a lényege, hogy az egyetemek formálisan függetlenek maradnak ugyan, ám valójában politikai irányítás alatt álló szervezetek kezébe kerülnek. Egyes források szerint a szerb kormány pontosan ezt a magyar modellt tervezi átvenni, akár szó szerint is.

A veszélyek

Mirjana Nikolić, a Belgrádi Művészeti Egyetem rektora szerint ez a reform egyértelműen a félelemkeltés és az intézményes bizalom felszámolásának irányába mutat.

A NIN-nek nyilatkozó Nikolić úgy véli, hogy ez nem modernizáció, hanem visszalépés: olyan hagyományos szerkezetek kerülhetnek ugyanis veszélybe, mint a Belgrádi Egyetem, amely 217 éves, vagy a művészeti karok közel egy évszázados múltja.

A rektor megjegyezte, hogy az állam közben nem teljesíti az alapvető fenntartói kötelezettségeit: három hónapja nem fizeti a működési költségeket, nem támogatja az akkreditációs folyamatokat, és most a magánegyetemek finanszírozását helyezi előtérbe – akár minőségi ellenőrzés és akkreditáció nélkül is.

A hallgatók válasza egyértelmű: blokád, bojkott, ellenállás. Egyes karokon már most sztrájkot hirdettek, mások hibrid oktatási formákat utasítanak el, mert azok hátrányosan érintenék a blokádban részt vevőket. A tanárok közül sokan nyíltan kiállnak a hallgatók mellett, és elutasítják az állami beavatkozást az egyetemi döntéshozatalba.

Ugyanakkor megjelent az állami ellenreakció is: egyes dékánok – például a niši orvosi karon vagy az újvidéki testnevelési karon – a hallgatókat „felelőtlen egyéneknek” nevezik, és készek együttműködni a hatalommal a tanítás újraindítása érdekében.

A kormány kérésére oktatásra jelentkezett többek közt Patrik Drid, az újvidéki Testnevelési Kar dékánja is, ez rendőrségi beavatkozást váltott ki Újvidéken.

A szerb felsőoktatás tehát válaszúthoz érkezett. A kérdés nem csak technikai vagy költségvetési, ugyanis alapvető társadalmi döntésről van szó arra vonatkozóan, hogy milyen szerepet töltenek be az egyetemek egy demokratikus országban.

A magyar modell – amennyiben valóban átveszik – egyetemi autonómiát leépítő, központosító, politikai befolyást erősítő rendszer, amely nemcsak a belső működést, hanem az ország nemzetközi megítélését is rombolhatja. Ha Szerbia ezt az utat választja, akkor hosszú távra szóló következményekkel kell számolnia – mind a hallgatók, mind az oktatók, mind a társadalom egészének esetében.