Vučić most az FSZB szóvivője, az oroszok kutyákon teszteltek

Mintha nem lenne elég az új szerb kormány megalakulását övező politikai feszültség, újabb kérdések vetődtek fel Aleksandar Vučić szerepéről: vajon a szerb elnök orosz szolgálatba helyezte magát, miután az FSZB nevében kommunikál?

A kérdés nem pusztán retorikai.

Kapcsolódó cikk

Rettegés egy baljós, ismeretlen erőtől: a hangágyú-eset

Miután a március 15-i tüntetés során a szerb hatóságok vélhetően valamilyen fegyvert használtak saját népük ellen, Vučić elnök nyilvánosan közölte az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vizsgálati eredményét, amely tagadja bármiféle hangágyú alkalmazását.

Mindeközben a szerb hatóságok azóta sem zárták le a vizsgálatot: az Első Alapfokú Ügyészség továbbra is nyomoz. És itt kezdődik a paradoxon: egy idegen titkosszolgálat vizsgálati jelentése válik a szerb elnök hivatkozási alapjává, miközben az ország saját igazságszolgáltatása még nem tett pontot az ügy végére.

Tovább fokozza a helyzet abszurditását, hogy Vučić a jelentés alapján drámai következtetést vont le: szerinte március 15-én kísérlet történt az államhatalom erőszakos átvételére.

Az oroszok kutyákon teszteltek

A szerb hírszerzés (BIA) által az FSZB-nek átadott anyagok alapján a jelentés tagadja, hogy a hatóságok LRAD típusú akusztikus eszközöket vetettek volna be.

Ezt korábban a szerb ellenzék állította, ám valószínűsége igen csekély.

Az orosz szakértők „kísérleti körülmények” között hangágyúkat teszteltek kutyákon, amit Vučić szerint Szerbiában nem tudtak volna megvalósítani vagy nem voltak rá felkészülve.

Kapcsolódó cikk

Terrorizmus miatt feljelentették a szerb elnököt és a Szerb Haladó Pártot

A jelentés szerint a kísérletek első szakaszát március 30-31-e között hajtották végre a BIA egyik gyakorlóterén, a szerb rendőrség birtokában lévő eszközökkel, minden típusból egy-egy darabot használva. Ez azt jelenti, hogy többször is hanghullámokkal „bombázták” a kutyákat.

A második szakaszban az oroszok a hangkibocsátás hatását értékelték a „biológiai tárgyakra”, azaz a kutyákra, mivel ezek az állatok különösen érzékenyek az akusztikus hatásokra.

A vizsgálatok során a hanghatásokat 200, 150, 100, 50 és 25 méteres távolságokból tesztelték. Az eredmények szerint a készülékek technikai jellemzői nem teszik lehetővé infra- vagy ultrahang tartományú nyomáshullám kialakítását.

A mintegy 100 méteres hangtartományú akusztikus tér azonnal kialakult, de a kutyák nem mutattak viselkedésváltozást a vizsgált távolságokon.

A következő fázisban az FSZB az átvett hang- és képfelvételeket elemezte. A mobiltelefonokkal és kamerákkal rögzített felvételeken nem láttak bizonyítékot hangágyú használatára, sem pánikra, fájdalomra vagy menekülési reakcióra.

Kapcsolódó cikk

Vučević az FBI-t és az FSZB-t is bevonná a hangágyú-ügybe

A közlés szerint a rögzített anyagokat nem szerkesztették utólag, és hanggeneráló eszköz zaját sem lehetett észlelni. Ezután az FSZB elemezte a tömeg pszichológiai viselkedését, és nem talált a rendőrség részéről fizikai nyomásra utaló jelet, de nem észleltek rémületet vagy az önuralom elvesztését sem.

Az FSZB „társadalompszichológiai” megállapításai szerint a tömeg mozgása koordinált volt, és feltételezhető volt belső kommunikáció, például telefonos szinkronizálás – ezek a következtetések azonban inkább spekulatívnak, semmint objektívnek tűnnek.

Nem akarunk az orosz megállapításokkal vitatkozni másod vagy harmad kézből származó információk alapján, itt nem is az a lényeg, hogy mit mondanak az oroszok, hanem inkább az, hogy a szerb elnök mire használja fel az FSZB jelentését.

Vučić megint drámázik

Ahelyett, hogy megvárta volna a szerb ügyészség hivatalos álláspontját, Vučić maga értelmezte az FSZB jelentését, és arra a következtetésre jutott, hogy Szerbiában „minden elő volt készítve az erőszakos hatalomátvételre”, vagyis emberi nyelvre lefordítva, a megmozdulás résztvevői „szótlanul álldogálva rohamozták az elnöki palotát”.

Vučić a „színes forradalom” kifejezést is használta, utalva a nyugati világ által támogatott, rendszerváltó tömegmegmozdulásokra, és kész tényként kezelte, hogy április 15-én az esti órákban kísérlet történt az úgynevezett színes forradalom végrehajtására Szerbiában.

Megjegyezte, hogy „előkészítették ezt a hazugságot is a hangágyú használatáról”, és hozzátette, hogy bármennyire is igyekszik elmondani, hogy ez „brutális hazugság”, tisztában van vele, hogy ezt sokan elhitték, mert ez állt az érdekükben.

Arról is beszélt, hogy „kriminalizálás és dehumanizálás” zajlott ellene, valamint munkatársai és harcostársai ellen, aminek következtében sokan hajlandók voltak elhinni, hogy ez valóban megtörtént.

A szerb elnök hozzátette, hogy ennek a meggyőződésnek a kialakulásához egyes nemzetközi szereplők is közrejátszottak, és most már világos, mivel kellett a hatalomnak szembenéznie az elmúlt években.

A szerb elnök természetesen konkrétan most sem nevezte meg azokat a nemzetközi tényezőket, amelyek állítólag a hatalmára törtek.

Ezzel semmi sem oldódott meg

Mindez azonban semmilyen kérdést nem válaszolt meg érdemben. Például azt sem, hogy miért van a szerb rendőrség birtokában olyan eszköz, amelyről a belügyminiszter is elismerte, hogy nem felel meg a vonatkozó jogszabályoknak.

Vagy hogy korábban a kormány miért állította: ilyen eszköz nem is létezik az országban? És miért engedélyezték az orosz FSZB-nek, hogy egy még folyamatban lévő ügyben vizsgálatot folytasson, megelőzve ezzel a szerb igazságügyi szervek döntését?

Kapcsolódó cikk

ÚJ FEGYVER: A görögök hangágyúkkal lövik a migránsokat, vagy talán mégsem?

A szerb média – például az oknyomozó Insajder portál – több konkrét kérdést is fel akart tenni Vučićnak e témában, de a sajtótájékoztatón nem kaptak rá lehetőséget.

Vučić saját értelmezésében a stabilitás és az államrend védelmezőjeként lép fel. Ám ha egy országban az állami szervek még nem zárták le egy vizsgálatot, és az elnök ehelyett külföldi, és nem mellesleg egy autoriter ország hírszerző szerveinek jelentéseit használja politikai kommunikációs alapként, akkor további kérdések merülhetnek fel. Például az, amit az egyetemisták is felvetnek, hogy miért nem működik a szerbiai intézményrendszer?

De ez nemcsak a hazai igazságügyi intézményrendszer megkerülésének problémáját jelenti, hanem azt az üzenetet is hordozza, hogy egy idegen állam biztonsági szervei hitelesebbek a szerb államénál. Ez pedig nemcsak a jogállamiság, de az ország szuverenitásának kérdését is új megvilágításba helyezi.