A tüntetések folytatódnak Törökországban, Pikachut lefogták

Az elmúlt bő egy hét folyamán a nemzetközi érdeklődés újra Törökország felé fordult. Az isztambuli főpolgármester, Ekrem İmamoǧlu és megközelítőleg száz másik politikus, újságíró, üzletember őrizetbevételét, majd a március 23-án történő letartóztatását követő tüntetéssorozat – ha nem is borította lángba az országot –, több százezer haragos embert hívott az utcára.

Mozgósítják az elégedetleneket

İmamoǧlu a regnáló államfő, Recep Tayyip Erdoğan legesélyesebb kihívója lehetett volna, amennyiben múlt kedden nem vették volna el tőle a diplomáját visszaélésre hivatkozva (államfő csak diplomás török állampolgár lehet), illetve nem iktatták volna ki (vagy legalábbis nem szűkítették volna be a mozgásterét) azzal, hogy rácsok mögé került.

A karizmatikus ellenzéki vezető, immár csak volt isztambuli főpolgármester persze így is a török politikai élet szereplője marad, azonban messze korlátozottabban, mint eddig. Az ellene indult korrupciós eljárások miatt pedig várhatóan évekre börtönben marad.

A mögötte álló (még Atatürk által létrehozott) Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője, Özgür Özel a tüntetések békés levezénylése mellett több tucat kormányközeli cég elleni bojkottot hirdetett, egyúttal bejelentette, hogy a nagygyűléseket az isztambuli főpolgármesteri hivatal előtti térről máshová helyezi át.

Özgür Özel lapszemlézik, szerinte elfogadhatatlanok a Sözcü TV-re, a Halk TV-re, a Tele1-re és a Now TV-re kiszabott jogsértő büntetések

Az újabb nagy „enumeratióra” Maltepében, Isztambul egyik ázsiai negyedében kerül sor szombaton, de a következő hetekben más városokban is CHP-s tömegrendezvények várhatók. Végezetül a CHP aláírásgyűjtésbe is kezd: İmamoǧlu szabadlábra helyezését és előrehozott választásokat akar elérni, méghozzá úgy, hogy az államfő 2023-as választáson kapott közel 28 millió szavazatánál több aláírást kíván összegyűjteni.

A kormányzattal elégedetlenek mozgósítása tehát napirenden van, viszont a CHP vezetősége az események kontroll alatt tartására és az atrocitások elkerülésére törekszik – az eddig napvilágot látott közvélemény-kutatások alapján a lakosság többsége, még azok is, akik támogatják a tüntetéseket, szeretnék elkerülni az erőszakos eseményeket és az eszkalációt.

Pikachu is Erdoğan ellen tüntet

Ennek ellenére egyetemi hallgatók és fiatalok tízezrei vonulnak utcára, akik között a napokban egy Pikachu-jelmezes figura feltűnése keltett némi hullámokat a közösségi médiában.

A tüntetők İmamoǧlu kiengedésén túlmenően a kormányzat lemondását követelik, de úgy tűnik, hogy egyelőre patthelyzet alakult ki.

A török rendőrség végül őrizetbe vette Pikachut

Mindenesetre a rendőrség a helyén van, folytatódik a tüntetők – köztük török újságírók – őrizetbe vétele, illetve több külföldi tudósítót is kiutasítottak az országból.

A kormányzat alapvető célja az utcákon a rend helyreállítása, s a béke garantálása, egyúttal elejét venni annak, hogy a (többek között kurdokat képviselő) DEM Parti is az utcára hívja támogatóit, amely Délkelet-Törökországtól Isztambulig újabb tízezreket vagy inkább százezreket mozgatna meg.

Miközben úgy tűnik, hogy az erőfeszítések dacára az utcákon a feszültség megmarad, március 26-án az isztambuli közgyűlés CHP-s többsége saját soraiból választott ideiglenes főpolgármestert – a metropolisz megmaradt az ellenzék kezében, legalábbis egyelőre.

Az új vezető a több évtizedes isztambuli önkormányzati múlttal rendelkező Nuri Aslan. Ez akár egy új egyensúlyi pont lehetne a kormányzat és az ellenzék között, amíg azonban az utcai tüntetések folytatódnak, a helyzet képlékeny marad.

Donald Trump az oka

Sok elemző úgy látja, hogy a letartóztatás mögött egyebek mellett a kedvező külpolitikai környezet áll, amely felbátorította a kormányzatot – pontosabban az igazságszolgáltatást –, hogy egy komoly kihívót börtönbe küldjön.

A Donald Trump hatalomra kerülése óta eltelt két hónap jelentős bizonytalanságot hozott a nyugati szövetségi rendszerbe: növekvő bizalomhiányt, beígért vámokat és megerősödő érdekszférapolitikát, amely valamelyest módosítja az eddigi nemzetközi dinamikákat.

Az Európai Unió is inkább magára figyel, s mivel az új európai védelmi rendszer kialakításánál Törökország kihagyása stratégiai hiba lenne, a tüntetésekre adott uniós válaszok a korábbiakhoz képest meglehetősen lagymatagok és lassúak lettek.

Kapcsolódó cikk

Törökország forrong: Erdoğan kihívója börtönben, de miért?

Özgür Özel kritizálta is a brit miniszterelnököt, amiért nem állt ki İmamoǧlu mellett – úgy tűnik, a baloldali szolidaritásnak is vannak korlátai.

Március 25-én, kedden a török külügyminiszter Washingtonba látogatott, ahol Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel tárgyalt. A találkozó nem hozott áttörést a kétoldalú kapcsolatokban, és bár a vendéglátó aggodalmát fejezte ki a törökországi fejleményekkel kapcsolatban, ezt természetesen sokféleképpen lehet értékelni – erős kritikaként azonban semmiképp.

Mindenesetre az Egyesült Államok és Törökország számos ügyben azonos platformon van: mindkettő békét szeretne Ukrajnában, ennek kapcsán a török vezetés számtalan alkalommal jelezte szándékát, hogy szívesen közvetítene a háborús felek között – igaz, Ankara egyáltalán nem érdekelt Oroszország megerősödésében és a Fekete-tenger északi oldalán történő előretörésében.