Látszattevékenységek helyett az empátiát kellene visszahozni

A múlt héten kilenc halálos áldozatról írtunk itt a BALK-on. Akkor eldöntöttük, hogy pszichológust is megszólaltatunk a rengeteg erőszakos cselekedet kapcsán. Azóta az erőszakos halálesetek száma 17-re nőtt Szerbiában.

Van itt gyilkosság, gyilkossági kísérlet, súlyos közlekedési balesetek tömkelege, fegyverrel vagy puszta kézzel elkövetett gyilkosság, de tűzeset is. A gyilkosságok közös vonása, hogy az esetek többségében az elkövetőknek már komoly múltjuk van, börtönben is ültek, vagy több esetben valamilyen rendőrségi ügyhöz volt közük.

Gyilkosságok, közlekedési balesetek

December 31-én az esti órákban egy tisztázatlan üzleti ügy miatt lőttek le egy házaspárt Ariljéban, január 6-án megöltek egy kocsmatulajdonost Jagodinában.

A vajdasági Inđiján nem mindennapos gyilkosság történt. Egy, a fiával halat sütő férfit ortodox szenteste azért öltek meg baltával, mert az áldozat megkérte a tetteseket, hogy ne száguldozzanak autójukkal az utcában.

Kapcsolódó cikk

Balkáni vadnyugat – Tombol az erőszak Szerbiában 🔞

Január 8-án R. Márton agyonverte édesanyját Szenttamáson. A férfi korábban két alkalommal ült börtönben családon belüli erőszak miatt. Soha senkit nem bántott, csak édesanyját verte folyamatosan. A szerencsétlen asszony végül a bántalmazásba belehalt.

Szerbiában egy fiatal férfi baltával és kaszával támadt a szomszédaira karácsony napján. A fiatalember egyébként pszichiátriai kezelés alatt állt Németországban, az ünnepekre jött haza a családjához.

A megtámadott szomszédok még mindig életveszélyes állapotban fekszenek a kórházban.

Ezekhez a borzasztó bűncselekményekhez számoljuk még hozzá a több tucat közlekedési balesetet. Január 9-én egy házaspár halt meg a Drinánál, Árpatarló (Ruma) és Ürög között egy személy vesztette életét.

Január 11-én hárman haltak meg egy ütközésben. Egy december végi balesetben Szabadka és Topolya között a sérülések következtében meghalt egy kétéves bácskossuthfalvai kisfiú.

Eltávolodtunk a kollektív tudattól

– Amikor analizáljuk az erőszakot mint jelenséget, mivel egy összetett jelenségről van szó, amire több faktor is kihat, nyilván számításba kell venni a társadalmi hatásokat is. De minden egyes esetnél nyilván van az egyéni szint is, a családi szint is, a mikroszint, ami abszolút releváns, amikor meg akarunk magyarázni valamit

– nyilatkozta a BALK-nak Telečki Boris pszichológus.

Kérdésünkre, miszerint elmondható-e, hogy a szerb társadalom tulajdonképpen táplálja az erőszakos cselekmények legitimitását, a szakértő azt mondja, hogy a mai “modern” szerbiai társadalom sajnos nem tér el más országoktól.

A nyugati, fejlett államokban sem feltétlenül igaz, hogy kevesebb az erőszak. A skandináv államok talán kivételt képeznek (Forrás: Facebook Szerda Zsófia)

Az általunk megkérdezett pszichológus arra hívta fel a figyelmet, hogy az erőszak mindenhol jelen van, az online tértől kezdve a való életig.

– Én azt gondolom, hogy ha társadalmi faktorokról beszélünk, igen, körbe vagyunk véve erőszakkal, és elsősorban ez a rendszer is, amelyben élünk, ennek felel meg. Ezt ösztönzi az emberben. Ha megnézzük, akkor a kapitalizmusban mi a cél? Legyünk egyének, az egyéni jogaink vannak előtérben, így eltávolodunk a kollektív tudattól, eltávolodunk a szolidaritástól, eltávolodunk attól, ami eddig évtizedeken vagy évszázadokon át összetartotta a közösségünket, a közösségeinket: az empátia például

– mondta Telečki, aki szerint ebben a világban, amelyben élünk, az a fontos, hogy minél egyénibb legyél, miközben egyre kevesebb időnk van egymás társaságára, ezért az elidegenedési folyamatok mindenhol megjelennek.

– És ha ehhez még hozzátesszük azt a tényt, hogy a politikusoktól kezdve a közszereplőkig különféle erőszakos módszerekhez folyamodnak, akkor nem kell csodálkoznunk, hogy tényleg egy erőszakos beállítottságú világban élünk.

Ellenállóbb lehet a társadalom, ha van biztos háttér

A pszichológus szerint a nyugati, fejlett államokban sem feltétlenül igaz, hogy kevesebb az erőszak. A skandináv államok talán kivételt képeznek, de máshol szintén nagy a szakadék az emberek között. És a különbségek nőnek.

– Tény, hogy Szerbiában a társadalom sok-sok kollektív traumát élt át. Meg akartuk ugyan a társadalmunkat változtatni, de ehhez semmiféle feltétel nem volt meg a háttérben. Hiányzott egy erős szociális rendszer, vagy az erős egészségügy, és az oktatás minősége sem megfelelő

– jelentette ki Telečki, aki szerint ha egy társadalom ilyen mankókkal vagy ilyen biztosítékokkal – ha léteznek – megpróbálja erősíteni magát, akkor ellenállóbb lehet a toxikus folyamatokra.

Ünnepek környékén eszkalálódik a helyzet?

A szakértő szerint van egy potenciálja az ünnepi hangulatnak, hogy előhozzon mindenféle elfojtott érzelmet vagy feszültséget.

– Ha valaki veszteségen ment keresztül, az ünnepek mindig emlékeztethetik az elveszített személyre. Ha agresszivitásról beszélünk, akkor az ünnepek akár ilyen folyamatokat is a felszínre hozhatnak, családi mikroszinten ugyanis sok minden hat. Aztán van egyfajta társadalmi nyomás is, hogy mindennek szépnek és jónak kell lennie, mindenkinek örülnie kell

– állapította meg a pszichológus, aki szerint ez a fajta nyomás is megnehezíti azoknak az állapotát, akik éppen ünnepelnek. Iskolaszünet is van, nincsen annyi határ, nincsen annyi korlát.

– Sajnos viszont, a tapasztalatom az, hogy erőszak történik az év minden szakában, csak lehet, hogy ilyenkor előbb vesszük észre. A családon belüli erőszak, a nőkkel szembeni erőszak jelen van továbbra is az év minden napján.

Tett-e a rendszer valamit?

Telečki szerint a társadalmon belüli biztonságot kellene javítani, a megelőzésen kellene dolgozni.

Meglátása szerint a több rendőr helyett az iskolákban talán meg kellene erősíteni a szakmunkások számát, elérhetővé kellene tenni a mentálhigiéniai konzultációkat széles körben.

– Sajnos azonban, ez úgy látszik, nem prioritás a mi döntéshozóinknál. Hogy mikor lesz az? Láttuk, hogy csak akkor, amikor már valami tragédia történik, de akkor sem megfelelő válaszreakció érkezik

– mondta a szakértő, aki szerint a belgrádi Ribnikar általános iskolában történt tömeggyilkosság után sem történtek meg a megfelelő lépések. Abszolút látszattevékenységet végeztek. A rendőrök számának növelésével csak a gyerekekben erősítették meg a félelmet.

A pszichológus szerint a félelem gerjesztése azonban lehet, hogy rövid távon hatékony, de hosszú távon biztosan nem járul hozzá a kedélyek csillapításához és a társadalom gyógyulásához.