A helyszín a World Ranch: ha nem lehet másként, akkor becsületesen

A kedélyes horvát mondás értelmében, amikor valamilyen üzlet köttetik, “ha nem lehet másként, akkor becsületesen fognak közelíteni vállalt kötelezettségeikhez”. Ha ezt az újságírásra alkalmaznánk, valószínűleg úgy szólna: ha nem megy másként, akkor tárgyilagosan. Az értelmező szótár szerint ez annyit tesz, hogy az ember a dolgokat a valóságos tényeknek megfelelően, érzelmi állásfoglalás és elfogultság nélkül kezeli, azaz semmi köze sincs a „független-objektív” újságírói iskolához, amelyik éppen a dolgok túllihegésével szerez rossz hírt a szakmának – ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről. Mint ezt már nem egyszer leírtam, a horvát média Magyarországról és annak kormányáról főként a nyugati cikkek újraközlésével tudósít. Ez nem kis bosszúságot okoz szegény magamnak, de a füstölgésen túl nem sokat tehetek. Például a napokban olvastam egy Financial Times cikken alapuló jelentést arról, hogy kudarcot vallott a magyar kormány demográfiai programja, mert ezért meg azért. (Főszerk: ugyanezt a cikket hozta le a belgrádi NIN is.) Ami különösen megdöbbentett, az a következő volt: a cikkíró azt rótta fel az „Orbán-kormánynak”, hogy kétszer többet költ a népszaporulat növelését célzó intézkedésekre, mint a fegyverkezésre! Az embernek, ha van egy kevés esze, recsegve-ropogva megáll. Az a szélsőjobboldali, populista, nacionalista, majdnem náci diktátor a demográfiára pazarolja a pénzt, ahelyett, hogy azt a hadiipari komplexumnak – ideálisan az amerikai hadiipari komplexumnak – utalná át.

Brüsszeli rendszabályozás via Kijev

Bár mi is, mármint a BALK, írtunk ezt-azt a témában, ez idáig még nem mondtunk véleményt a Magyarországot és Szlovákiát fenyegető ukrán intézkedésről, amely az energiaellátást érinti. Ha tárgyilagosan szemléljük az esetet, egy egészen elképesztő disznóságnak vagyunk a szemtanúi.

Kapcsolódó cikk

WP: Washington tudott arról, hogy Ukrajna az Északi Áramlat felrobbantására készült

Emlékezzünk vissza: Moszkva 2022-es teljes körű ukrajnai inváziója után az EU embargót vezetett be az orosz olajimportra, de ideiglenesen kivételt tett az orosz olajat Magyarországra, Szlovákiába, Csehországba és Bulgáriába szállító vezetékek esetében, hogy ezeknek az országoknak legyen idejük alternatív beszerzési forrásokat találni 2024 végéig!

Júniusban azonban Ukrajna saját kezdeményezésre blokkolta a nyersolaj tranzitját Moszkva legnagyobb magántulajdonban lévő olajvállalata, a Lukoil esetében. Pozsonyban és Budapesten Kijev ilyen döntése megalapozott félelmet keltett az olajpiac esetleges destabilizációjától az évi szabadságok idejének közepén, közvetve a villamosenergia-ellátás válságát is előrevetítve, valamint ezen energiahordozók kiskereskedelmi árának emelkedését illetően.

Magyarország és Szlovákia utoljára augusztus 1-jén kommunikált magas rangú uniós tisztviselőkkel, amikor Robert Fico szlovák miniszterelnök az Ukrajnába irányuló dízelexport felfüggesztésével fenyegetőzött, augusztus 2-án pedig Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszélt Valdis Dombrovskisszal, az Európai Bizottság alelnökével.

Miközben a magyar külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy az ukrán állami vezetés legutóbbi döntése „Magyarország keleti olajimportjának egyharmadát” fenyegeti, Szlovákia esetében pedig ez az arány közel 45 százalék, Dombrovskisz, az Európai Bizottság alelnöke meg van győződve arról, hogy „a Magyarországra és Szlovákiába irányuló orosz olajexportot mindaddig nem érinti, amíg a szankcionált orosz Lukoil nem tulajdonosa az exportált olajnak”.

Miközben Magyarország és Szlovákia is Ukrajna legutóbbi döntését az Ukrajna Európai Unióhoz való társulásáról szóló megállapodás megsértésének tekinti – utalt Ujvári Balázs, az Európai Bizottság szóvivője augusztus első napján Brüsszelben újságíróknak, arra, hogy „jelenleg nem tűnik biztosítottnak a sürgős konzultáció”, azzal érvelve, hogy „a Bizottság előzetes értékelése szerint a Lukoil elleni szankciók egyik érintett tagállamban sem jelentenek közvetlen kockázatot az ellátás biztonságára”.

Nem állt le teljesen az orosz import ​(Forrás: Bruegel, Európai Bizottság, Energy, készítette az MI)

---

Ezen állítások ellenére Budapest és Pozsony tisztában van azzal, hogy a szankciók fenntartása és az orosz olajellátás nehézségei hosszú távú következményekkel járnak ezen országok gazdaságára és energiabiztonságára nézve. Az, hogy az Európai Bizottság nem hajlandó sürgős konzultációkat kezdeményezni Ukrajnával – ami az európai normák „megsértői” elleni esetleges jogi eljárások előfutára (és ez a tagjelölt országokra is vonatkozik) –, nagyon súlyos jogi, politikai és gazdasági következményekkel járhat.

De nem a hivatalos Kijevre nézve, amely nyilvánvalóan megsértette a Brüsszellel kötött 2014-es kereskedelmi megállapodást, hanem Magyarországra és Szlovákiára, amely immár húsz éve az EU teljes jogú tagjai.

Objektíven és függetlenül: a World Ranch

Az első gazdasági következmény az, hogy az Európai Bizottság megköveteli Magyarországtól és Szlovákiától, hogy a lehető leghamarabb szabaduljanak meg az orosz olajtól való függőségtől, és a legtöbb tagállamhoz hasonlóan diverzifikáljanak, azaz bővítsék saját energiaellátási hálózataikat, abból kiindulva, hogy a diverzifikáció a jó kockázatkezelés egyik módja.

Magyarország és Szlovákia, Csehországhoz és Bulgáriához hasonlóan, ez év végéig mentesül az orosz olaj csővezetéken keresztül történő importjára vonatkozó uniós szankciók alól, amikor is az orosz olaj Ukrajnán keresztül történő tranzitjának mindenképpen véget kell vetni ezen országok irányába. (Ha már tárgyilagosak vagyunk, hozzá kell tenni, hogy a nagy fene diverzifikáció közepette Európa továbbra is jócskán vásárol orosz gázt és kőolajat, de ezt jól-rosszul leplezni igyekszik.)

Kapcsolódó cikk

A Lukoil-ügyet Szlovákiában is alaposan átpolitizálták

A második, jogi-politikai következmény még ennél is kedvezőtlenebb. Azzal, hogy elutasította a közvetítő szerepét Ukrajna, mint tagjelölt, és a blokk két teljes jogú tagja között, az Európai Bizottság minden eddiginél világosabbá tette a „szuverenisták” számára, hogy a tagállamok szuverenitása többé nem áll az Unió, mint szuperállam fennhatósága felett.

Más szóval: Magyarországnak és Szlovákiának lehetnek és vannak problémái az orosz olaj ukrán vezetékeken keresztül történő szállításában, de az Unió bármely tagállamának energiabiztonsága és szuverenitása nem fontosabb, mint a (többségi) Unió magasabb rendű érdekei. És a (többségi) Unió legfőbb érdeke ebben az esetben az Ukrajnával szembeni protekcionizmus és Oroszország büntetése minden lehetséges és lehetetlen módon.

Bár az Európai Unió jogalapja a Közösség és szuverén államok között létrejött nemzetközi jogi szerződés, és bár az Európai Bizottságot, mint a végrehajtó hatalom legmagasabb szervét a tagállamok hozták létre a tagállamok érdekeinek érvényesítésére, a kölcsönös együttműködés, a szolidaritás és az európai polgárok jólétének elvei alapján, „az Unió megerősítése a részérdekek rovására” továbbra is a Brüsszelben uralkodó politikai elit egyik legfontosabb prioritása maradt.

Ezt a narratívát jelentette be Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság nemrég újraválasztott elnöke is az Európai Parlament plenáris ülésén tartott programbeszédében a múlt hónap közepén.

Kimondani is szörnyű: Orbánnak igaza van

Az Európai Bizottság azon döntésével, hogy nem áll két veszélyeztetett tagállama (Magyarország és Szlovákia) energetikai nemzeti érdekei mögé, az Európai Unió történelmének új, visszafordíthatatlannak tűnő szakaszába lépett.

A Janaf rendszerén keresztül Horvátország Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Magyarország felé tud kőolajat szállítani (Forrás: Janaf)

Brüsszel azon állítása, hogy az Ukrajnán keresztül történő orosz olajszállítás leállítása nem veszélyezteti Magyarország és Szlovákia energiabiztonságát, nemcsak a központi intézmények és az egyes tagállamok közötti legutóbbi megosztottsághoz vezetett, hanem kérdéseket vet fel az eredeti Európai Gazdasági Közösség és a jelenlegi Unió alapító szerződéseinek valódi értelmével és lényegével kapcsolatban is.

Kapcsolódó cikk

A Times egyike cikke is hozzájárulhatott, hogy Putyin ellen elfogatóparancsot adtak ki

Az európai rend drámai összeomlása, amely eredetileg az Európai Gazdasági Közösség és a jelenlegi Unió alapja volt az 1952-es és 1958-as alapító szerződésekkel, valamint a 2009-es Lisszaboni Reformszerződéssel, oda vezetett, hogy az Unió az európai a tagállamok demokratikus-pacifista, háborúmentes szervezetéből néhány év leforgása alatt átalakult egy agresszív-militáns konföderációvá, amelynek mára már csupán néhány szuverenista állam igyekszik gátat vetni.

A jelen pillanatban nem kétséges, hogy az EU demokratikus legitimitását csak az európai döntéshozatali folyamat megreformálásával lehet helyreállítani, amelyben a főszerepet ismét a tagállamok fogják játszani az Unió közös végrehajtó, törvényhozó és igazságszolgáltatási hatáskörei helyett. E nélkül a demokrácia hiányának problémája az EU-ban még hangsúlyosabb lesz, és az Unió elkerülhetetlenül még közelebb kerül az „Európai Egyesült Államok” szuperállamához.