A legnagyobb és legstabilabb kormány?

2024. június 24-én állt fel az új montenegrói kormány, immáron a negyvennegyedik. Ahogy a balk.hu megírta, az előzetes választási ígéretek szerint az idei év nyarán új kormányzati átalakulásra került sor Montenegróban. Amennyiben valaki követi a kis ország belpolitikáját, akkor számos meglepő dologgal találkozhatott már, azonban az újonnan felálló kormányzat talán minden eddigi előzetes fantáziát felülmúlt. Cikk Montenegró negyvennegyedik kormányáról, amelyben 24 miniszter és 7 miniszterelnök-helyettes kapott helyet a miniszterelnök mellett a kis ország nagy kormány elvet követve.

Új kormány

Az új kormány átalakítására a montenegrói belpolitikai feszültségek eredményeként kellett sort keríteni. A 2023-as választások után az Európa Most Mozgalom (Pokret Evropa Sad, PES) alakított kormányt, egy széles koalícióval, melynek tagjai voltak többek között a Demokratikus Montenegró (Demokratska Crna Gora, DCG), az egykor szebb napokat is megélt Szocialista Néppárt (Socijalistička narodna partija, SNP), valamint számos albán nemzetiségi párt, mindezt a szerbbarát pártok külső támogatásával.

A koalíciós szerződés értelmében most ennek a kormányzatnak az átalakítására került sor, amelyet szerdán meg is szavazott a montenegrói parlament, pontosabban a montenegrói parlamentnek az a része szavazta meg, amely bent voltak a szavazáson, hiszen a DPS, az SD, az URA és a HGI képviselői (egyszóval az ellenzékiek, valamint a függetlenek) távol maradtak a szavazástól.

Kapcsolódó cikk

A történelmi traumák politikai célokra történő felhasználása, ezúttal Montenegróban

Az ellenzék képviselői közül csak Vladimir Dobričanin (Egyesült Montenegró) és Mehmet Zenka (Albánok Demokratikus Uniója) maradtak a teremben.

Korábbi cikkünkben már jeleztük, hogy a Milojko Spajić által vezetett kormányzat átalakítása komoly fejtörést okozhat a kormányfőnek. Spajić erre a fejfájásra ezúttal a legegyszerűbb megoldást választotta, és a legkisebb ellenállás felé mozdult el.

Az előzetes várakozással ellentétben a demokraták Aleksa Bečić féle pártját nem rúgta ki Spajić a koalícióból, hanem beemelte a szerbbarát pártokat az Új Szerb Demokráciát (Nova srpska demokratija, NSD), valamint a Demokrata Néppártot (Demokratska narodna partija, DNP) is a koalícióba.

Az előbb említett pártok vezetői Andrija Mandić és Milan Knežević, akikről már számos alkalommal olvashatott a balk.hu közönsége: legyen szó akár a 2016-os puccskísérletről, a srebrenicai emléknaphoz fűződő tetteiken keresztül egészen a csütörtöki eseményekig, amikor Horvátország persona non gratanak nyilvánította őket, a két politikus számos alkalommal tűnik fel a politikai közbeszédben. Teszik mindezt úgy, hogy nyíltan kiálltak a szerb érdekek mentén.

Mit tudunk a kormányról?

A kormányalakítást követően minden elemző, minden szakértő elsősorban annak méretét emelte ki. A kormány összesen 32 tagból áll, a miniszterelnökkel együtt. A miniszterelnök munkáját ezúttal hét miniszterelnök-helyettes segíti, míg 24 miniszter is rendelkezésére áll.

Külön érdekes kiemelni, hogy a külügyminiszteri posztot Ervin Ibrahimović tölti be, aki bosnyák származású, és az eddig betöltött politikai pozíciók közül ez a legmagasabb, amit bosnyák származású politikus birtokolt Montenegróban.

A kormányzat felállását követően számos elemző azonnal megjegyezte, hogy ez hosszú távon fenntarthatatlannak ígérkezik, hiszen annyi különböző irányvonalat kell összeegyeztetni, ami a gyakorlati kormányzást lényegében lehetetlenné teheti.

Bár papíron az új kormány stabilabb lesz, köszönhetően annak, hogy a kormányzatba három új párt lépett be, a legnagyobb kihívást mégis az ideológiai nézeteltérések fogják okozni.

Ki nyert valójában?

Talán erre a kérdésre a legkönnyebb a választ megadni, az új montenegrói kormány megalakulását követően. Már a kormány megalakulásakor megkötött koalíciós megállapodás fényében úgy tűnt, hogy a királycsinálók és az igazi nyertesek a montenegrói szerb pártok lehetnek, az ő támogatásuk nélkül ugyanis nem működhet a kormányzati struktúra, amitől Spajić a jelek szerint komolyan tart.

Kapcsolódó cikk

Montenegróban is felfordulás alakulhat ki a Srebrenicáról szóló ENSZ-szavazást követően

Hogy mennyire fontos Spajić számára a szerb pártok támogatása, azt jól jelezte a júniusi ultimátum-ügy, amiről itt írtunk részletesen. Ennek fényében joggal feltételezhető, hogy a szerb pártok ultimátuma nem az utolsó volt a kormányzati ciklusban, amely előrevetíti azt, hogy a Spajić kormányzat kénytelen lesz eleget tenni a szerbek más kéréseinek is.

Persze más út is lenne Spajić előtt: kidobja a szerbeket a koalícióból és keres új szövetségest, vagy megpróbálkozik a kisebbségi kormányzással. Se az első, se pedig a második forgatókönyvre nem mutatkozik nagy esély, már csak azért sem, mert jelenleg nincs olyan párt a montenegrói parlamentben, amellyel Spajićék stabilan együtt tudnának működni.

A ki nyert valójában kérdés érme másik oldalán okvetlen felmerül a kérdés, hogy mit akarhatnak a montenegrói szerb pártok. A kormányzat összetételét tekintve elég színes, nem csak politikai ideológiáit tekintve, de vannak itt szerbek, montenegróiak és bosnyákok is. Az albánok és a horvátok ezúttal azonban kívül maradtak.

A szerbek számára tökéletes lehetőség ez a kormányzat arra, hogy érdekeiket végigvigyék. Amennyiben a montenegrói szerbek szeretnének valamit Horvátországgal, vagy éppen bárkivel szemben, akkor egy ultimátummal rögtön rákényszeríthetik az akaratukat a teljes montenegrói kormányzatra.

Milojko Spajić azzal dicsekedett az X-szen, hogy megvan a kétharmad, miután ötvenhárman a 81-ből az új kormányra szavaztak. Mondjuk, hogy szűken megvan

Ebben a tekintetben pedig felmerülhet a kérdés, hogy ilyen ügyekben Spajić mennyire tud önállóan cselekedni. A választ az olvasók képzeletére bízzuk.

Ezzel a módszerrel a montenegrói szerbek bármikor elfogadtathatnak határozatokat Horvátországgal szemben, vagy éppen bármelyik szomszédos állammal kapcsolatban, és a felelősséget Spajićnak kell elvinnie, aki kifelé úgyis a koalíció egységére fog hivatkozni. A szerbek ezzel párhuzamosan Montenegróban ki is próbálhatják, hogy milyen az, hogy egy kormányzatra folyamatos ultimátumokkal gyakorolnak nyomást.

Az új irányvonalak?

Felmerül annak a kérdése, hogy az euroatlanti integráció tekintetében mi várható az új montenegrói kormánytól. A NATO-tagság adott, míg az európai uniós tagság várat magára.

Már 2023-ban megjelentek olyan belföldi és nemzetközi hangok, hogy a montenegrói szerb pártok és kifejezetten Andrija Mandić és Milan Knežević beemelése a kormánykoalícióba konkrétan veszélyeztetheti a NATO-n belül áramló információkat, tekintve, hogy számos pozícióval betekintési jog jár az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének minősített anyagaiba.

Bár ezek a hangok egy időre elhalkultak, várhatóan ismét felerősödnek, már csak az előbb említett két politikus orosz kapcsolatai miatt is.

A meglehetősen lassan csordogáló integrációs folyamatot minden bizonnyal nem az éppen a kormányba belépő szerb pártok fogják felgyorsítani, míg a koalíciós kormányban jelentkező feszültségek tovább erodálhatják Spajić már amúgy is kopottas miniszterelnöki nimbuszát.

Az európai uniós integráció valószínűleg megmarad azon a szinten, ahol az elmúlt években (évtizedben) stagnált: Brüsszel küldi a pénzt, az érdemi reformok pedig elmaradnak.