Ez már nem olyan, mint amikor a free shopban vásárolt cigit csempésztük

A régi – azért az túlzás, hogy szép –, de mindenesetre kihívásokkal teli időket idézte sokakban, hogy egy free shop nyílt meg Horgos kettőn, vagyis a közúti határátkelőnél. Igaz, nem a két határ közti senkiföldjén, mint annak idején, nem is adómentes, mint a kilencvenes években, mégis nagy érdeklődés övezi, és a helyiek mellett az átutazók is szívesen megállnak a boltban. A régi adómentes boltoknak helyet adó épületek ma Kelebia és Tompa között, valamint Horgosnál is romosan állnak, tele szeméttel, törmelékkel, elsősorban a menekültek, bevándorlók által okozott károk miatt. Gazdátlannak tűnnek, így a mostani, új és a nyugati luxust idéző bolt sem ezeknek az objektumoknak a felújított terébe került, hanem egy új montázsépületbe, egészen közel a határátkelőhöz.

A háború idején free shop, a migránsválság idején menekülttábor

A Balkánon zajló háborúk idején a két határ közötti adómentes üzleteket a helyiek „túlélésre” használták – egyrészt meg lehetett keresni a csempészéssel valamennyit, amit a magyar oldalon el is lehetett költeni. Fontos volt ez akkoriban, amikor a jugoszláv oldalon az infláció miatt néhány óra alatt egy kenyérre volt elég az embernek havi bére.

Aztán ezek az üzletek szép lassan bezártak, és egészen 2016 végéig, 2017 elejéig senki sem törődött velük.

A magyar és a szerb határ között lévő régi free shop, amelyet egy ideig a migránsok vettek birtokba

Akkor viszont újra megteltek, méghozzá menekültekkel. A migránsválság olyan méreteket öltött Szerbiában, amely a mai napig tranzitország a keletről induló és nyugatra tartó migránsok számára: voltak napok, amikor kétszázan is tartózkodtak a senkiföldjén, sátrakat állítottak a régi free shopokban.

A magyar oldalon viszont akkor már állt a határzár, alig-alig jutottak át, végül a rettenetes higiéniai körülmények és a hideg miatt elszállították onnan a családokat.

Ez már nem az, mint régen volt, s ez így van jól

A most nyílt Travel Free Shop tulajdonképpen egy egyszerű, ám inkább luxuscikkeket áruló bolt, amelyből több mint negyven van már az Európai Unióban – a legtöbb a német-lengyel, német-cseh határon.

A nagy forgalommal dolgozó üzletlánc kedvező árainak pedig éppen az a titka, hogy nagy mennyiségben vásárolnak a gyártóktól, így versenyképesebbek tudnak lenni a piacon.

Az új kvázi free shop, de nevezzük inkább határmenti üzletnek

Vagyis szó sincs adómentes áruról, inkább olyan érdekességekről, amelyek más üzletben Szerbiában nem kaphatók. A hatalmas csomagolású édességek minden bizonnyal vonzóak a gyermekek számára, az a felnőtt pedig, aki már járt repülőtéren, visszaidézheti azoknak az üzleteknek a hangulatát.

Van a boltban minden, a kedvezőbbtől az igazán márkás és drága parfümökig, italokig, luxus kiegészítőkig.

Van itt minden, nem free ugyan, de olcsóbb, mint máshol

Semmi köze ennek már ahhoz az életérzéshez, amikor izgatottan vártunk a határon, hogy átérjünk a Kelebia és Tompa közötti „senkiföldjére”, és ott adómentesen megvásároljuk a cigarettát és az alkoholt. Majd eldugjuk a pulcsink, pólónk alá, körbe ragasztószalagozzuk, és mint, aki jól végezte dolgát, átsétáljunk vele a magyar határon.

Minden bizonnyal az összes határőr tudta, hogy egy kis zsebpénzt szeretnénk keresni, ezért nem is bántottak minket, akik mindössze egyetlen alkalommal álltunk be cigarettacsempésznek.

Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor átértünk, és a túloldalon várakozó férfiak közül leszólított bennünket az egyik, van-e nálunk cigaretta. Lefejtettük magunkról a bűnös dobozokat, kiráztuk a táskánkat, elmentünk a Zebráig, és már iszkoltunk is vissza.

Otthon vettem csak észre, hogy a táskából nem sikerült kirázni az összes Dunhillt. Két doboz benne maradt, édesapám nagy örömére. Nagy kincs volt akkor a Dunhill, s még nagyobb a szabadság érzése. A Dunhillt ma már könnyebb megengedni magunknak, az utóbbit nehezebb megőrizni.