Fogy a horvát, kell a munkaerő – és miért következett be Trianon?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Annak ellenére, hogy péntek van, amikor legszívesebben komolytalankodna, sztorizna az ember, ismét nem túl vidám témákkal foglalkozunk. Nem titok, már utaltunk is néha rá, hogy Horvátországban is fogyatkozik, elöregszik a lakosság, akárcsak Európa egészében. Sőt, Horvátországban ez a folyamat már három évtizede tart, a népességcsökkenés korábban kezdődött, mint Európában, és gyorsabb ütemben zajlott. A várható élettartam meghosszabbodásával, a korszerkezet változásával és a lakosság számának csökkenésével a következő 20 évben akár 400 ezer fővel is csökkenhet a dolgozók száma. Szemléltetésképpen, ez a mai teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszámának egyharmada. Kevesebb, mint tíz év kellett az Európai Unióhoz való csatlakozás óta, hogy a munkaerőhiány Horvátország sürgető problémájává váljon. Nincs gazdasági ágazat, és szinte nincs olyan vállalat, amely ne panaszkodna, hogy nem talál szakképzett munkaerőt. Ugyanakkor az ún. agyelszívás, azaz a legképzettebbek és legtehetségesebbek kivándorlása mély rendellenességeket eredményez a gazdaság, de a társadalom egésze számára is.

Érkezik a külföldi munkaerő

Az elmúlt hat évben a horvát munkaerőpiac tektonikus elmozduláson ment keresztül, amelyben a külföldi munkavállalók száma 7,8 ezerről körülbelül 130 ezerre nőtt, és elérte a munkaerő nyolc százalékát. Egyes ágazatokban a külföldiek a munkavállalók egyötödét teszik ki.

Korábban a munkaerőhiányt főleg a környező országokból érkező munkavállalókkal oldották meg, de ez sem bizonyult tartósnak, és a munkáltatók fókusza szükségszerűen tovább fordult a Távol-Kelet felé.

Kapcsolódó cikk

Az a fránya demográfia! A horvát kormány hatodszor is nekirugaszkodik a stratégiának

Ma például a bosznia-hercegovinai munkavállalók aránya mindössze 23 százalék – 2017-ben ez szinte 75 százalék volt. Ugyanakkor idén szeptember végén a nepáliak, az indiaiak, a Fülöp-szigetiek és a bangladesiek a külföldi munkavállalók több mint 30 százalékát tették ki.

Boris Vujčić a Horvát Nemzeti Bank elnöke a munkaerőpiaci trendekről szólva arra figyelmeztetett, hogy „tudatos és jó bevándorlási politikára van szükségünk, meg kell állapodnunk arról, hogy mit akarunk a jövőben”.

Vujčić a közelmúltban megrendezett „A nyugdíjalapok reformja és a Zágrábi Értéktőzsde” elnevezésű konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy sokkal kisebb lett volna a migráció, ha sikerült volna jobban növelni a hazai munkaképes lakosság megjelenését a munkaerőpiacon.

Ezzel a nemzeti bank elnöke arra utalt, hogy az aktivitási ráta továbbra is az egyik legalacsonyabb az EU-ban. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a 15 és 64 év közötti, munkaképes korú emberek foglalkoztatottsági aránya körülbelül 70 százalék, ami nyolc százalékpontos növekedést jelent a 2000-es évek elejéhez képest, de még mindig elmarad az EU-s átlagtól, ami 75 százalékot tesz ki.

Ám az sem segítene sokat, ha Horvátország elérné a 75 százalékos európai átlagot, mert ebben az esetben is 120 ezer munkás hiányozna. Vujčić úgy gondolja, hogy ezért más megoldásokat kell keresni.

Véleménye szerint a megoldást részben a nyugdíjasok aktivizálása, a nyugdíjkorhatár további emelése jelentené, és ezt kellene kiegészíteni a bevándorlással.

A világ azé, aki belakja

A Nemzeti Bank elnökével szemben, a népszámlálás adatai azt mutatták, hogy a baj kútfeje valahol máshol van. Ennek értelmében a 30 és 34 év közötti nők 31,14 százaléka nem szült, a 35 és 39 éves kor közötti nők 18,45 százalékának pedig nincs gyermeke.

Ez a helyzet még hangsúlyosabb a nagyvárosokban, különösen Zágrábban, ahol a 30 és 34 év közötti nők 44 százaléka és a 34 és 39 év közötti nők 27,3 százaléka nem anya. Ezek az arányok Európában a legmagasabbak közé tartoznak.

Vajon miért következett be Trianon? (Forrás: X-platform)

Hogy mi történik az üresen maradó területekkel, azt mi, magyarok a történelmi tapasztalatokból merítve, nagyon jól tudjuk. Míg a tatárjárást valahogy sikerült átvészelnünk, a török hódoltságot már nem.

Mint ezt Kövecsi-Oláh Péter történész mondta nemrégen: „nagyon fontos felismerés, hogy az oszmán hódoltság 150 éve alatt a Kárpát-medencei magyar etnikum annyi embert veszített, amit igazából nem tudott soha többet pótolni.

Mátyás király idejében, a XV. század végén a Kárpát-medencének nagyjából 75-80 százaléka lehetett magyar etnikumú. Ehhez képest az oszmánok kiverése, visszavonulása után ez az arány 40% alá csökkent. Ezt nem sikerült helyrehozni, korrigálni is három évszázad alatt csak annyira, hogy 1910-re, az utolsó magyar hatóságok által tartott népszámláláson az arány 54%-ra módosuljon, Horvátország nélkül.”

Ezért került, kerülhetett sor Trianonra. Egyszerűen nem voltunk elegen ahhoz, hogy megtartsuk a valaha magyarnak számító területeket. A világot mások lakták be, és végül az övéké lett.