A cikk meghallgatása

A jelek szerint Franciaország vízumpolitikával büntetne, miközben az Európai Tanács elnöke csatlakozási álomport adott be a balkániaknak. Szerbiában lassan kezdenek szembesülni azzal, hogy Emmanuel Macron a francia nagykövetekhez intézett éves beszédében felelősségteljes viselkedésre szólította fel Koszovót és Szerbiát, mert különben következményekkel kell szembenézniük a vízumpolitika terén. Ráadásul Macron ezt nem csak Franciaország, hanem Németország nevében is mondta, ami további súlyt ad a szavainak. Mindez szinte egyidőben hangzott el azzal, hogy Charles Michel 2030-at határozta meg céldátumként a bővítésre. Michel azonban könnyen emleget bármilyen dátumot, ő ugyanis hamarosan „a távozás hímes mezejére lép”.

Már megint többsebességű lesz Európa?

Az állami vezetők néha-néha eligazítást tartanak a nagykövetek számára, hogy felvázolják nekik az elvárásokat. Ilyenkor ismertetik velük az adott ország hozzáállását a fontos és kevésbé fontos politikai kérdésekhez, így kerülhetett terítékre a francia diplomáciai évadnyitó alkalmával a Balkán, és azon belül is Szerbia és Koszovó viszonya.

Kapcsolódó cikk

MI A GYEREK NEVE? Jó papír a “non paper”, azaz Európai Politikai Közösség uniós tagság nélkül

Macron azt szeretné, hogy a két szóban forgó ország hajtsa végre a francia-német rendezési tervet, és hogy tartsanak új választásokat a szerb többségű négy koszovói önkormányzatban, ahol a pristinai kormány az áprilisi választási cirkusz során négy albán polgármestert választott, miután a Belgrádból vezérelt szerbek nem voltak hajlandók az urnákhoz járulni.

A francia elnök hétfői beszédében leporolta a többsebességű Európáról szóló elképzelést, és ugyancsak előkerült az a korábbi francia sláger is, hogy az Európai Uniónak előbb belső reformokra van szüksége, ha új nemzeteket akar integrálni.

Emmanuel Macron megjegyezte, hogy reform nélkül nem tudnak bővíteni, merthogy Európa számára már 27 taggal is nehéz az előrelépés az érzékeny témákban, ami 32 vagy 35 taggal sem lesz könnyebb.

Kapcsolódó cikk

Macron: EU should consider ‘multi-speed Europe’ to cope with enlargement

A többsebességű Európára vonatkozó elképzelés a 2013-as horvát csatlakozást követően forgott közszájon, José Manuel Durão Barroso, az Európai Bizottság akkori elnöke a Humboldt Egyetemen tartott beszédében 2014 májusában azt mondta, hogy “Európában szükségessé válhat a többsebességű, megerősített együttműködés”, amivel egyértelműen utalt arra, hogy a balkáni országok felvételével kapcsolatban körülbelül tíz évvel korábban aláírt Thesszaloniki Nyilatkozatra feladható az utolsó kenet.

Erre csapta rá aztán az ajtót az a néhány évvel később keletkezett francia szállóige, hogy “reformok nélkül nincs bővítés”, amit Párizs nem az előszobázó országok transzformációs reformjaira értett, bár azon a téren is van baj bőven, hanem az Európai Unió megreformálására.

Franciaország az EU ajtaja előtt ácsorgó országok elkápráztatására közben a bővítés helyett javasolta a laza jogi struktúrával rendelkező Európai Politikai Közösség nevű sóhivatal létrehozását, ami inkább szolgálja a nemkívánatos országok távoltartását az Európai Uniótól, mintsem azok beintegrálását a közös európai házba, bár a hivatalos politikai kommunikáció szintjén ennek a közösségnek a létrehozása segíti, és nem akadályozza az uniós integrációt azon országok számára, amelyek ebbe az irányba tartanak.

Emmanuel Macron lehet, hogy azt mutatja, hogy milyen magasan legyen a sebességváltó Európán (Forrás: Screenshot)

Ami a bővítést illeti további visszalépést jelent, hogy Macron a francia nagykövetek éves párizsi találkozóján hétfőn külön figyelmeztette az egymással acsarkodó Szerbiát és Koszovót, hogy hazája felülvizsgálja a Koszovó és Szerbia számára a vízummal kapcsolatos gazdasági és politikai kérdésekben vállalt kötelezettségeket, ha nem mutatnak felelősségteljes viselkedést.

Macron hangsúlyozta, hogy Franciaország és Németország ígéreteket tett a vízumpolitikával és más gazdasági kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket felül kíván vizsgálni, ha a két érintett nem viselkedik felelősen, és hozzátette, hogy nagyon óvatosnak kell lenni ebben a tekintetben, különösen azért, mert a Nyugat-Balkán stabilitása van veszélyben.

Ennek értelmében Koszovó esetleg lemondhat annak a tavaly decemberi bejelentésnek a végrehajtásáról, hogy az év végéig, de legkésőbb 2024. január elsejéig eltörlésre kerül a vízumkötelezettség a Szerbiából önhatalmúlag kivált ország esetében, Szerbia ugyanakkor ennek újbóli bevezetésére számíthat, miután az Európai Unió 2009. decemberében már feloldotta vele szemben a vízumkötelezettséget.

Ugyanakkor érdekes ellentmondás, hogy a Bledi Stratégiai Fórumon nyilatkozó Laurence Boone francia európai ügyekért felelős államtitkár szerint az Európai Unió akár 2030 előtt is fogadhat be új tagokat, amivel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy ez lehet-e a hivatalos francia álláspont, és az egész Macron beszéd mehet a kukába?

A szerb külügyminiszter nem mond igazat

Ivica Dačić koszovói származású szerb külügyminiszter a “bővítési álompor” hatása alá kerülve úgy nyilatkozott a szerbiai Tanjug állami hírügynökségnek, hogy üdvözli a 2030-as bővítési tervet, és szeretne hinni abban, hogy az valóra is válik.

Dačić aztán megdörzsölte a szemét, és feltette az alapvető kérdést, hogy a 2030-as dátum beharangozásakor Charles Michel a saját vagy az Európai Unió nevében beszélt-e, és hogy minden uniós tagállam támogatja-e az említett dátumot?

A szerb külügyminiszter aztán még jobban megdörzsölte a szemét, és kételkedni kezdett abban, hogy Charles Michel szavai valóra válnak, mert nincs politikai döntés mögöttük, amelyek szerint ennek így kellene történnie.

A Prva Televízió reggeli műsorában Dačić az iránt érdeklődött, hogy vajon Szerbiának mit kellene tennie azért, hogy az Európai Unió tagjává váljon, mert hogy ő politikai hátteret sejt a háttérben.

Lepereg róla… Ivica Dačić szerb külügyminiszter a Prva Televízió reggeli műsorában

A francia elnök vízumfenyegetése ugyanakkor lepergett róla, szerinte ugyanis az inkább vonatkozik Koszovóra, mint Szerbiára.

Ivica Dačić egy másik megnyilatkozása alkalmával – történetesen Bledben – kérdőre vonta az Európai Uniót, hogy miért nem szentelt ennyi figyelmet a térségnek a kilencvenes években, mert lehet, hogy a háború be sem következett volna, ha Brüsszel annak idején felkínálja az európai integrációt a háború alternatívájaként.

A szerb külügyminiszter egyszerűen nem mond igazat – erősebb kifejezést nem használnánk, bár az is megállná a helyét – 1990 végén ugyanis három európai politikus kereste fel Belgrádot az Európai Közösség megbízásából, és olyan “tisztességtelen ajánlatott” tett az akkori jugoszláv vezetőknek, amit csak a hülye utasíthatott vissza.

Az Európai Közösség akkor társult tagságot, és plusz 5,5 milliárd dollárt ajánlott fel a volt Jugoszláviának, miután akkor még nem létezett az euró. Volt még vagy tíz pont, amelyekben további kedvezményeket soroltak fel a volt Jugoszláviát alkotó hat tagköztársaság vezetőjének az ország egységének megőrzéséért cserében.

Ezt a témát egyszer már elővezettük a BALK-on, de a szelektív emlékezettel rendelkező külügyminiszterek kedvéért ismét megtesszük az említett találkozón résztvevő macedón köztársasági elnök visszaemlékezéseire hivatkozva. Kiro Gligorov itt látható nyilatkozata szerint a “jugoszláv oldalon” ülő hat köztársasági vezető egy ideig csak hallgatott, majd a hatból három felszólalt.

Franjo Tuđman horvát törzsfőnök azt mondta, hogy nincs az a pénz, amiért feladná a horvát nép ezeréves álmát a horvát állam újbóli megteremtésére, Slobodan Milošević szerb törzsfőnök is keménykedett, és közölte, hogy ő csak a teljes és modern (jugoszláv, értsd szerb vezetésű) föderációt tudja elfogadni, és semmi mást, “menjen mindenki arra, amerre akar”. Alija Izetbegović, bosnyák törzsfőnök úgy fogalmazott, hogy ők nem tudnak meglenni sem Zágráb, sem Belgrád nélkül, mert Bosznia-Hercegovinában három nép él, ám szeretnének saját entitásként (értsd országként) tovább létezni, és az új helyzetben megtalálni annak a módját, hogy miként tartsák fenn a kapcsolatokat Belgráddal és Zágrábbal.

Az Európai Közösség delegációja ezt követően külön-külön is tárgyalt a hat köztársasági vezetővel, majd éjjel fél kettő körül újabb együttes ülés következett, amelyen megállapították, hogy nincs egyetértés, és ennek szellemében térnek vissza Brüsszelbe, ahol nagy sajnálatukra, ezt kell közölniük az általuk képviselt közösséggel.

A következmények ismertek, ezért tartunk most itt, ahol tartunk.

Ugyanakkor aligha hihető, hogy Ivica Dačić – aki akkortájt a Belgrádi Fiatal Szocialisták első elnöke, és a Slobodan Milošević Szerbiai Szocialista Pártjához közel álló, rövidéletű Epoha című lap szerkesztője volt – erre a momentumra nem emlékszik, feltételezésünk szerint a szerb külügyminiszter inkább abban bízik, hogy mások nem emlékeznek rá.

Ami a BALK-ot illeti, téved, mi ugyanis tudjuk, hogy a fenti horvát, szerb és bosnyák “kiállás” sodorta háborúba a volt Jugoszláviát, és okozta az ország vesztét, és nem az Európai Unió (akkor Európai Közösség), amely nem kínálta fel az európai integrációt a háború alternatívájaként. Merthogy felkínálta.