ISMERTÉK EGYMÁST? A két gyilkos állítólag ugyanazon a lőtéren gyakorolt +18

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A monstrumok ugyanazon a lőtéren gyakoroltak?! – teszi fel a megállapításnak tűnő kérdést a belgrádi Informer, amelyre csak azért érdemes figyelni, mert a szerb elnök „udvari portálja”, és Aleksandar Vučić innen származtatta a „88-as kódjelű” állítását, miszerint a mladenovaci gyilkos Hitler követője. A hírportál szerint a hatóságok jelenleg azt vizsgálják, hogy Kosta Kecmanović és Uroš Blažić ismerte-e egymást. A nyomtatott verzióban ez címoldali cikk!

Lehet, hogy ismerték egymást

Kecmanović és Blažić összesen 16 fiatalt és egy idősebb férfit ölt meg, további 20 fiatalt pedig megsebesített a vračari iskolában és Mladenovac környékén történt vérontásban.

A két gyilkos a Partizan nevet viselő, és annak stadionjában lévő lőtéren akár találkozhatott is, egyébként bármilyen furcsa, a több, mint ötvenezer fős Mladenovac közigazgatási értelemben a szerb főváros külterületének számít.

A nyomozók nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy a két monstrum – így nevezi az Informer a két gyilkost, és így beszél róluk a szerb elnök is – találkozott is a lőtéren, és lehet, hogy ismerték is egymást.

– A nyomozás egyik iránya mindkét mészárlásnál az volt, hogy a két elkövető hol tanult meg lőni, miután mindketten jól bántak a fegyverekkel

– mondta az Informer meg nem nevezett forrása, aki szerint először az nyert megállapítást, hogy az iskolai lövöldözés elkövetőjét édesapja, Vladimir Kecmanović vitte el a Partizan lőterére.

A kideríthetetlen illetőségű forrás szerint nem sokkal később arra is fény derült, hogy Blažić is ugyanazon a lőtéren gyakorolt, vagyis hogy több alkalommal is járt ott.

– Nagyon furcsa egybeesés, és ezért nem zárható ki, hogy Uroš és Kosta a lőtéren találkozott egymással, sőt talán ismerték is egymást

– jelentette ki az „ismeretlen informátor” az Informernek nyilatkozva.

A lőtér tulajdonosa tagad

Ennek ellentmond a magánkézben lévő lőtér tulajdonosának nyilatkozata, aki meghallgatása alkalmával tagadta, hogy az iskolai vérengzés végrehajtója valaha is igénybe vette a lőteret, vagyis hogy ott tanult volna meg lőni, habár édesapja a lőtér tiszteletbeli tagja volt.

Kapcsolódó cikk

VESZÉLYES ALLŰRÖK: Lemondott a szerb oktatási miniszter, a szerb elnök „tévészerepel” 18+

Bár fotók és videók is bizonyítják, hogy mindkét gyilkos az ő lőterén gyakorolt, a tulajdonos makacsul ragaszkodott a saját történetéhez, miszerint soha nem látta őket.

Amikor a biztonsági kamera felvételeit kérték tőle, a tulajdonos azt mondta, hogy a kamerák már régóta nem működnek.

Az Informer úgy tudja, hogy a lőtér tulajdonosa ellen is feljelentést tesz a rendőrség.

Ugyanakkor az „udvari hírportál” is kitart a saját verziója mellett, miszerint mindkét elkövető Adolf Hitler csodálója és a nácizmus híve volt.

Az Informer szerint erre a Blažićon viselt póló a bizonyíték, később pedig a hírportál szerint az is bebizonyosodott, hogy Kecmanović is Hitler bűvkörében élt.

A hírportál beszámolója szerint a belgrádi pszichiátriai klinikán, ahol letartóztatását követően helyezték el, részletesen beszélt az orvosoknak a náci ideológiáról, Hitlerről és Goebbels náci propagandafőnök „zseniális módszereiről és terveiről”.

– Én vagyok az új Führer, egyesítem a világot…

– mondta állítólag Koszta a döbbent orvosoknak, akiknek még azt is elárulta, hogy a zsidók rettenetesen megsértették, de nem részletezte, hogy ez mikor és hol történt!

Az Informer úgy tudja, hogy a nyomozók náci irodalmat találtak a szobájában, de Koszta szülei azt állították, hogy semmit sem tudtak róla!?

Van még több kérdés is

Mindezek után egy további kérdés is felmerül, amit a szerb „udvari hírportár” elhallgat.

Történetesen az, hogy az Informer miként jutott ezekhez az információkhoz, és a kiszivárogtatással kapcsoltban milyen felelősség terheli először magát az Informert a valószínűleg szigorú titoktartás mellett folyó vizsgálat során megfogalmazódott megállapítások nyilvánossárra hozásáért, és hogy ez önmagában nem számít-e közösség elleni izgatásnak, vagy esetleg rágalomnak, ha az információk egyike-másika nem igaz.

További kérdés, hogy maga a kiszivárogtató – ha egyáltalán létezik – felelősségre vonható-e hivatali titok megsértéséért vagy a nyomozás veszélyeztetéséért?

Harmadik, és talán a legfontosabb kérdés, hogy politikai értelemben ki teszi lehetővé az Informernek az ilyen és ehhez hasonló információk nyilvánosságra hozását, és van-e Szerbiában olyan intézmény, amely szembe mer menni az „udvari hírportállal”.