Connect with us

B A Balkanac

A 22-es csapdája és a fájront kérdése

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

22-es, 22-es csapdája, Heller
Christopher Abbott játssza John Yossariant Joseph Heller A 22-es csapdája című regényének Hulu általi adaptációjában (Forrás: WP)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

Maradék Jugoszlávia bombázásának idején történt, hogy a bevetés előtti napon a NATO egyik amerikai pilótájának révületében megjelent Jézus. Illetve hát maga az Úr, aki a férfi rég halott édesapjának szeretettel teli hangján csak ennyit mondott, miközben kezét lágyan a fia vállára helyezte: – Kérlek, ne feledd soha, hogy az élet a legfőbb kincs.

22-es, 22-es csapdája, Heller

Szíven ütötte a mondat a fiút, ami hosszas vívódás után másnap ahhoz vezetett, hogy egyértelműen megtagadta a parancsot. Nem akart bevetésre menni, s emellett kitartott. Idáig szólt ez a történet a közönséges halandók számára, mert végül kikerült a sajtó tükréből, eltűnt valahol a katonai igazságszolgáltatás, a hadi bürokrácia útvesztőjében. Eltüntették a szemünk elől, a lehetséges kábítószer-fogyasztás kérdése azonban maradt. Egyáltalán a beszámíthatóságé, amely kiemelten hangsúlyos olyan bonyolult és felelősségteljes feladatok esetében, amilyen a bombázógépek irányítása. – Nos, hát itt, ezen a ponton bukkant fel idézetként az egyik cikkben Joseph Heller és az ő szarkasztikus háborús könyve: A 22- ES CSAPDÁJA. (Talán a londoni The Guardian valamelyik oldalán.)

Mi ennek a csapdának a veleje? Aki olvasta, ismeri a katonai egérfogót, amely dettó ugyanúgy működik a légierőnél, mint egyebütt. Röviden így lehet megfogalmazni, hogy a pilóta, aki nem akar bevetésre menni, tkp. normális, következésképp mennie kell. A műben ez több formában, az abszurd sajátos hangnemében, bonyolultabban és bukfencesebben jelenik meg. Ott bizonyos Orr nevű bombázótiszt személyén keresztül fűződik többek közt a – nem mellékesen – főhős Yossarian kapitányhoz az, amiről a szerző egy helyütt így fogalmaz: „Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valós helyzetben saját biztonságára gondol, az döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell.”

22-es, 22-es csapdája, Heller

Egy korabeli B-25-ös és a legénysége

Megjegyzendő, hogy a NATO-katona esetében ez inkább amolyan menet közben felmerülő erkölcsi kérdésként vetődött fel, nem annyira az odaveszés vagy az odaveszésre fittyet hányás kérdéseként. Mert az odaveszés lehetősége egyébként sokkal reálisabb volt a második világháborúban harcoló Orr vagy Yossarian számára, ám a döntés végül ugyanaz: nem megyünk. Joseph Heller viszont ment anno, a maga szolgálati idejében a második világháború alatt, úgy tanulta meg a dörgést. Az amerikai légierő kötelékében szolgált bombázótisztként a B-25-ös gépeken, onnan származott az alapélmény az abszurd hangvételű bombamű megírásához, amely valósággal végigsöpört a hatvanas években az egész világon. Számtalan nyelvre lefordították, így persze magyarra is. Abban, hogy szép magyar nyelvünkön megjelenjen, nagymértékben segítségére volt a szerző alapvető háborúellenessége, meg az a mód, persze, ahogy röhejessé tette az egész amerikai adminisztratív gépezetet.

Később, a Záróra című regényében magát az amerikai elnököt is vaskosan kifigurázta, akit mindenki csak Pöcsnek nevez a háta mögött. Főpöcs úr háborús videojátékokkal vidítgatja magát, aztán midőn elunja a dolgot, az atomrakéták gombjaival kezd szórakozni. – A Záróra című Heller-műről beszélünk, amely némiképp folytatása, egyben befejezése a Csapdának. Benne már az öreg Yossarian kapitánnyal találkozunk, aki feltehetően depressziós, lelkész barátja pedig – többek között ez szolgál adalék bonyodalommal – hirtelen elkezd tríciumot pisilni, ami a nehézvíz előállításának egyik alapanyaga, szerencsétlenje így kerül a titkosszolgálatok látkörébe.

Heller prózakönyveinek száma nem éri el a tucatot, jelentős drámája egy van. A Megbombáztuk New Havent, amely azt mutatja meg, hogyan válik a hadviselés amolyan „tisztességes” polgári foglakozássá, hogyan folytatódik teljesen értelmetlenül távoli színtereken. Totál értelmetlenül és végeláthatatlanul, miközben az emberöltő olyan kis kurta, hogy okosabban is fel lehetne használni.

Utolsó művében J. H. alteregója, bizonyos Eugene Pota még egyszer – talán utoljára – szeretne egy igazi nagy művet írni. Bezsebelni még egy-két fényes díjat, azonban nem találja az igazi témát. Nem tudja igazából, mit írjon, és elárulható, hogy nem is találja meg. Az utolsó próbálkozás összefűzött fragmentumaiból áll össze az Utolsó Könyv. Az ÖREGKORI ÖNARCKÉP, amelyből egy kisebb darab régebben szalagra került Vallai Péter színművész kitűnő tolmácsolásában. Sokadik ismétlése pedig most május elsején este lesz 21.35-ös kezdettel a Kossuth Rádió hullámhosszán. (Ford. M. Nagy Miklós.) Az alkalmat az író születésének századik évfordulója szolgálja.

Joseph Heller Jugoszlávia bombázásának évében távozott az élők sorából. Mintegy kerek esztendővel az utolsó könyv megjelenése előtt. A vidámparkjairól híres Coney Islanden halt meg, ahová mindig is visszatért. (Fekete humorát itt hagyta demokratikusan: minden élőnek ezen a földkerekségen.)

APPENDIX. Egyik interjújában Heller alapélményének nevezi Franz Kafka lovát. Márpedig Kafka vicce, amelyet szívesen mesélt a maga korában, így szólt: volt egy szadista szódás, aki ostorával minden áldott nap ádázul verte a lovát. Szerencsétlen állat nem tudott mit csinálni ezzel. Egyszer aztán hoppá, rajta! Kitépte az ostort a szódás kezéből, majd addig ütötte magát, míg azt nem kezdte képzelni, hogy ő a gazda.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

B A Balkanac

Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

állás dolgok röhög
Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 5 perc

Mottó:
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent SAJTÓSZABADSÁG!

(P.S.– B.A. /B./)

– Bátyaság – sóhajtott valójában jó rég derekát tapogató nagyanyjuk, nagymamánk, Bögre Ilona a becsei Medenacs tanyavilágában, valami nádvágó szerszámmal, kapával, bármi hasonlóval a kezében. – Istenem, mind ez a sok év hová lett? Biz’, a fenébe lett.

Aztán rendre elnevette magát az abból a családból származó Bögre Ilon, amely famíliában apáról fiúra szállt a gölöncsérség, így lettek ők, ha nem is Findzsák, de Bögrék. Férje ugyanezt, hogy hová lett az a sok év, más szó használatával fogalmazta volna meg, de most ne menjünk ebbe részletesen bele. Elég az, hogy az embernek ma is számtalanszor kél káromkodni kedve. Vágná falhoz a tányért, kínjában felröhögne a dolgok állásán. B… oda a findzsát.

Ha Sziveri Jánosnak ez a felröhögős verse később született is, mégis abból az 1983-as felejthetetlen, csodálatos élményből táplálkozik, amelyben őt, az Új Symposion folyóirat akkori ifjú főszerkesztőjét egész „bandájával” együtt kivágták, mint macskát… Kirúgták a párt tartományi korifeusai. Valószínűleg veszélyt sejtettek bennük az elvárt alázatkészség hajmeresztő hiánya láttán. Az esetükben nehezen megvalósítható totálkontroll fenyegető réme okán ez lett: kidobás.

Sziveri János kálváriája ma már ismert dolog az újvidéki Teleptől, majd a temerini Matuska-háztól – amikor is még semmilyen munkát nem kaphatott – a Ljubiša Ristić direktor úr elképzelése és irányítása alatt álló Szabadkai Népszínházig. Ott tudvalévőleg dramaturgként helyezkedett el Jancsi, s még némely színpadi művét is előadták, azonban nagyon sokáig nem maradhatott egyre inkább gyógyíthatatlannak bizonyuló rákbetegsége okán. (Annál a Kosztolányi szobornál nem, amely mögött – a saját menekülési kényszerét erősítő meglátása szerint – az idő strikten vetkőztet egy dögöt.)

Jött hát reménykeltő Magyarország. A fővárosi, több szempontból lepukkant Kelenföld, egy kelenföldi kis lakás, busz által elérhető kórház. Hajnali zötykölődések. Rákrománc, a kanyargó út végén a Farkasréti temetővel. – Sziveri János voltam, ez volt büntetésem.

állás dolgok röhög

Bizony, ha jobban utánaszámolunk – hová is lett ez a rakás köztes év? –, az Új Symposion harmadik nemzedékének kíméletlen szétverésétől, kigyomlálásától máig olyan negyven év telt el, Jancsi pedig kb. harminchárom éve halott. Azzal, hogy emléke most is él. Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán. Foglalkoznak vele, nevét említik, ahogy legutóbb például a becsei KONTRAPUNKT művelődési lakomán az ottani csikaszos nádasban. Elvarázsolt Mézesdűlőn, ahol két étkezés között sok szép kövér kérdés került terítékre, hogy fokozatosan összeérjen a múlt a jelennel. – Egybefolyjon a kettő, mint vörösbor az abroszon, hogy határozottan egy nagy, nehezen kimosható, ronda flekket alkosson.

Valamiért folyton fel kell röhögnünk a dolgok állásán, ha pokoli kínunkban is. Mert sosem tűnik elavulni ennek a Sziveri-féle „ide-ódának” a kérdése. Nevezetesen az, hogy tulajdonképpen ki ez, ki folyton visszajár? És mi ez, mi folyton visszájára fordul bennünk? – És mit kell tennünk, haver, amikor látjuk, hogy fülünk a földön hever?

Tulajdonképpen mikor lesz az, hogy a hatalom ne akarjon teljes mértékben leuralni minden leuralhatót. Művészetben-irodalomban (mint birodalomban) a saját erejét mutatni – mutogatni-fitogtatni –, a saját ízlését-akaratát igyekezvén érvényesíteni. Minden lépésében, tettében saját figurákat és mondatokat alkotni; jelzőket, jelzős szerkezeteket, szóvirágokat tukmálni, és ha valami nincs úgy, ahogy szeretné, nádpálcáját suhogtatni. Esetleg egyenest a pallosát belengetni. – Netán csak azért, hogy saját magának több helyet csináljon. A „bőség” fantasztikus, akár kisebbségi roggyant kosaránál. – Nos?

állás, dolgok röhög

Nem áll szándékunkban összemosni sima pusztulást a betiltással, tény azonban, hogy legutóbb a kettő ismét testközelbe került egymással ott, azon az emlékezetes, százegy-kutyás Schultz tanyán. Ott, ahol ezredszerre is fel lehetett röhögni a dolgok állásán. Ebben a Sziverit is erősen megidéző, Radics Viktória moderálta programrészben, amelyben – mások mellett – Ladik Kati újra elmesélte a még régebbi időket – míg Jancsi ott zörgölődött a nádasban, az égen pedig galambok röpködtek –, ebben az idilli környezetben jelentette be Bozsik Péter főszerkesztő személyesen is a veszprémi Ex Symposion folyóirat halálát. Elmondta egy történet végét, amely az orvosolhatatlan anyagi ellehetetlenülés okán bekövetkezett Exitusról szól.

Ex, béke poraidra.

– Igazából érdekes elgondolkodni – szerintünk legalábbis – azon a sokféle asszociációs lehetőséget kínáló látványon, amelyet egy becsei vulkanizőr műhely előtti aszfalton ellapított, mumifikálódott sündisznó nyújt. Úgy tűnik, sokféle interpretációs lehetőség rejlik benne.

Megj.1. Ez a leginkább Sziveri-mementóként olvasható szösszenet itt abból az alkalomból született – ahogy az már részben kiderült is –, hogy lezajlott ez az első kimondottan ilyen ellenpontos rendezvény, amelyet Berényi Emőke és Orcsik Roland képzelt el, majd valósított meg. E szellemi/fizikai lakoma szervezője a HÍD folyóirat. Az esemény szerves részét képezi az úgynevezett Hídverő (jegyezzük meg, nem hídrobbantó!) programsorozatnak, és benne – jeles társadalomtudósok, irodalmárok részvételével – a vajdasági magyar közösséget meg a magyar kultúrpolitikát érintő kihívások kerültek késes-villás elérhetőségbe: tálcán & asztalon. Az akcióban több nemzedék képviselője vett részt, és a beszélgetéseket – amolyan időközönként érkező öntetként – felolvasások dúsították.

Megj.2. Szokásos terjedelmi oknál fogva – meg azért is, mert nem állt módunkban végigkövetni az egész eseményt – erősen egy ösvényre, egyetlen csapásra koncentráltunk. Ám szeretettel mellékeljük az „étlapot”, amelyből jobban látható, mi történt ott Becsén, azon A NAGY (kult.) ZABÁLÁS-on.

PROGRAM

10 óra HONNAN HOVÁ? – Társadalomtudományi kerekasztal a népszámlálásról Badis Róbert, Palusek Erik, Tóth Szilárd János (Sárcsevity Hajdú Bea moderál)
11 óra SZABAD SAJTÓ? – Tőke János, Gyurkovics Virág (Zakinszky Toma Viktória moderál)
12 óra APOKALIPSZIS TEGNAP – Losoncz Márkkal a könyvéről Radics Viktória, Petar Bojanićtyal a könyvéről Losoncz Márk beszélget
13 óra Ebéd

negyek

15 óra Kerekasztal I. – „FELRÖHÖGÜNK A DOLGOK ÁLLÁSÁN” Ladik Katalin, Balázs Attila, Bozsik Péter, (Radics Viktória moderál)
16 óra Kerekasztal II. – „PÉNZ NYELV ZÁSZLÓ” Kollár Árpád, Orcsik Roland, Terék Anna (Fehér Miklós moderál)
17 óra „A SZÁMŰZETÉS LETT A MEGÉRKEZÉS” – A Híd Fiatal alkotók számának bemutatója Dudás Robert, Oláh K. Tamás, Tóth Szilárd János, Tóth Tamara (Berényi Emőke moderál)
18 óra Kerekasztal III. – MI KÖZÖM HOZZÁ?, kitekintés a magyarországi irodalompolitikai helyzetre Gerevich András, Győrffy Ákos (Pressburger Csaba moderál)
20 óra „ARANYBA ZÁRT KETRECEK” – Ketrecparty DJ Kővel
Vizuál: Laza Kalember

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava