Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Szlovénia is szeretne lőszereket gyártani, ám szlovén szakértők szerint a szlovén lőszergyártás megteremtéséig vezető út hosszú, és tele van akadályokkal: a cél elérése akár évtizedekig is tarthat, miután a szlovén állam az utóbbi időben elhanyagolta ezt az iparágat. A ljubljanai Delo több cikket is szentelt a kérdésnek. A tekintélyes szlovén lapnak nyilatkozó szakértők azt mondták: „legitim az a vágy”, hogy Szlovénia saját termeléssel járuljon hozzá az Ukrajnában felhasználásra kerülő közös európai projekthez, amelynek értéke négy milliárd euró, viszont arra is figyelmeztettek, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani.

Etikai kérdések

Még mielőtt Robert Golob szlovén miniszterelnök Brüsszelben kijelentette, hogy Szlovénia is bekapcsolódna a nagy európai lőszergyártásba, a szlovén védelmi minisztérium felkérte a gazdasági társaságokat, hogy vegyenek részt a projektben.

Ezzel kapcsolatban a Delo több kérdése is feltett, a ljubljanai lapot az érdekelte leginkább, hogy van-e lehetőség termelési gyors helyreállítására, van-e elegendő, megfelelő ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező szakember és vállalkozás Szlovéniában, és hogy a jelenlegi törvényi szabályozás engedi-e a lőszergyártást, és a lőszerekkel történő kereskedést Szlovénia számára.

Az ukrán háború vitathatatlanul a második világháború utáni Európa legvéresebb, legbrutálisabb és legszomorúbb fegyveres konfliktusa.

A ljubljanai lap megjegyzi, hogy etikai szempontból az elmúlt egy évben már mindenki mélyen síkos területre tévedt, ahol már semmi sem tűnik meglepőnek, ami a hideg, számítható és cinikus hozzáállást illeti az összecsapásban érintett emberi áldozatokkal kapcsolatban, miközben Szlovéniának – Ukrajna nyugati szövetségeseként – mindent meg kell tennie a végleges győzelem érdekében a orosz agresszorral szemben.

Ezt a gondolatmenetet követve nagyon gyorsan eljutunk egy másik, etikai értelemben vitatható, de logikus kérdéshez, hogy ez a háború mekkora kárt okoz Európának, és milyen hasznot jelenthet Szlovéniának.

Üzleti kérdések

Szlovénia az élelmiszeradományokon és a különböző berendezéseken kívül, mint például az áramfejlesztők, konkrét fegyveres segítséget is nyújtott Ukrajnának: M-55S tankokat, páncélozott járműveket és tarackokat küldött háborúba sodródott országba, amivel jelentős részt vállalt az ukrán tűzerő növeléséből.

Bár abszolút számokban Szlovénia adománya meglehetősen kicsi, Kijevben tisztában vannak azzal, hogy a hadsereg méretéhez és védelmi költségvetéséhez képest Szlovénia a „nagyobb donorok” közé tartozik, és ezt értékelik is.

Miután az Ukrajnának nyújtott katonai segélyek a legtöbb uniós tagállam katonai raktárait szinte teljesen kiürítették, a brüsszeli EU-csúcs résztvevői csütörtökön közös lőszerbeszerzéséről és gyártásról tárgyaltak.

Ezzel kapcsolatban Robert Golob szlovén miniszterelnök azt mondta, hogy érdemes lenne az egyre növekvő védelmi kiadásokat helyi szinten, a tagállamokon belül elkölteni, amihez hozzátette, hogy Szlovéniának vannak tervei és konkrét ötletei a gyártási folyamatba történő bekapcsolódásra.

Az ukrán fegyveres erők kilenc teljesen újonnan felszerelt brigáddal várják, hogy a téli időszak után a talaj felszáradjon, és gyorsabb mozgást biztosítson a tankok számára a nagyszabású offenzíva megindításához, mindeközben az EU elsődleges feladata lesz, hogy egy év alatt egymillió lövedéket szállítson Ukrajnának.

További kérdések

Blaž Mihelič, lőszerszakértő szerint a szlovén lőszergyártással kapcsolatos ötlet csak szerényebb célok esetében valósítható meg, és nem nagy kaliberű lőszerek szlovéniai gyártásának esetében.

A Delo megkeresésére Mihelič a kérdésekre kérdésekkel válaszolt.

– Honnan lesz feketelőporunk, amely a gránátok összetevője, és amelyet a jelenlegi kereslet mellett gyakorlatilag lehetetlen beszerezni a piacon? Hol vásárolunk ólmot? Milyen nagy sorozatokat tervezünk gyártani, hogy a gyártás a rendkívül magas belépési költségek ellenére is kifizetődő legyen?

– tette fel a maga kérdéseit a szlovén lőszerszakértő.

Mihelič megjegyezte azt is, hogy miután Szlovéniának nincs olyan állami vállalata, amely a magasabb stratégiai célok érdekében megengedhetné magának az eleve veszteséges gyártást, kinek fizetnek, és mennyit, hogy fedezze a lőszer előállításával kapcsolatos veszteségeket?

A minisztérium és a vállalkozók

A ljubljanai lap szerint az Európai Bizottság különösen fontosnak tartja Ukrajna folyamatos lőszerszállítását, hogy az ország megvédhesse területi integritását és függetlenségét, a cél pedig az, hogy egymillió 155 milliméteres lövedék kerüljön előállításra, ennek a költségei körülbelül 4 milliárd euróra rúgnak.

Ezért a szlovén védelmi minisztérium logisztikai igazgatósága a közelmúltban nyilvános felhívást tett közzé, amelyben felkérte a vállalkozásokat, amelyek védelmi területen tevékenykednek, hogy legkésőbb március 30-ig küldjenek írásbeli tájékoztatást a fejlesztési és termelési képességekről, főleg ha érdeklődnek a gyalogsági, ágyú- és aknavetőlőszerek, vagy az ezekhez szükséges alkatrészek szlovéniai gyártásának bevezetése iránt.

Miután a határidő a héten lejárt, áprilisban szakmai találkozót szerveznek minden érdeklődő számára, amelyen javaslatokat és konkrét megoldásokat dolgoznak ki a termelési folyamatok beindításához.

Bár Szlovénia maga nem gyárt lőszert, Miloš Milosavljević, a ljubljanai Valhalla Turrets mérnöki vállalkozás képviselője úgy véli, hogy megfelelő politikai akarat esetén az országnak elegendő szakembere és vállalkozása van, amely rendelkezik a szükséges tudással és tapasztalattal, így viszonylag gyorsan be tudnák indítani a minőségi lőszerek hatékony gyártását.

Milosavljević és munkatársai távirányítású fegyverrendszereket terveznek és fejlesztenek a legnagyobb európai fegyvergyártók számára, mint például a német Rheinmetall, amely a mostanában sokat emlegetett Leopard harckocsikat is gyártja.

A szlovén helyzetről szerzett ismeretei és a nagy ügyfelekkel kapcsolatos tapasztalatai alapján Milosavljević azt állítja, hogy Szlovénia teljesen feleslegesen okoz kárt magának azzal, hogy alábecsüli saját képességeit.

Stanislav Grubar, a Bos Grubar vállalat képviseletében, amely lőszergyártó és lőszercsomagoló gyártósorokat készít, megjegyezte, hogy a lőszergyártás tekintetében nincs probléma a szlovénok tudásával.

Cégét – amely bevételének mintegy 30 százalékát fegyveripari berendezések gyártásából szerzi, és amely 20 embert foglalkoztat -, nem tájékoztatták ugyan a közös lőszergyártási terv részleteiről, de készek mindent megtenni azért, hogy bekapcsolódjanak a projektbe, ha az országnak szüksége van rájuk.

Vannak ütőkártyák & szerb kapcsolatok

A szlovén védelmi ipar alapját a kiváló tudáson kívül, a kiváló acél adja, amelyet hagyományosan a volt Jugoszlávia tagállamai, Oroszország és a nyugat-európai országok vásárolnak/vásároltak.

Szerbia, amelynek erősen fejlett védelmi ipara van, fontos vásárlója a szlovén acélipari termékeknek.

155 milliméteres lövedékek a szerbiai Yugoimport egyik gyárában (Forrás: YouTube, screenshot)

Miloš Vučević szerb védelmi miniszter nemrégiben Szlovéniában tett látogatása alkalmával igyekezett garanciákat kapni a folyamatos ellátásra a szlovén beszállítóktól egy olyan időszakban, amikor a lőszer iránti kereslet Európa-szerte rohamosan növekszik, és senkit sem érdekelnek az árak.

A hagyományosan jó kapcsolatokra támaszkodva ésszerű lehet, hogy Szlovénia megpróbálja a szerb partnerekkel együtt ösztönözni a saját termelését.

A Delo szerint Szerbia a nagy uniós és amerikai nyomás miatt ugyan nem képes lőszereket szállítani Oroszországba, de előbb vagy utóbb megtalálja az utat azokhoz az ügyfelekhez, amelyek a Szerbiában előállított lövedékeket Ukrajnába juttatják.

Ahogy a szerb gyártók az oroszbarát politika ellenére, vagy éppen amiatt nem szállíthatnak fegyvert Ukrajnába, de a szlovén Milosavljević és Grubar sem adhatja el termékeit ukrán vevőknek, részben a fent idézet 77. cikkely miatt.

– Dicséret illeti a védelmi minisztérium vezetését a rugalmasságért, ami már az előző kormány alatt is javult. A fegyverek külföldi értékesítésének engedélyezését illetően nálunk a bürokrácia a szükséges állami engedélyek beszerzése terén lényegesen kisebb, mint sok nyugati országban, Ukrajnába azonban semmit sem tudunk és nem is szabad eladni, ha nem akarjuk elveszíteni a licenceinket

– jelentette ki Milosavljević, aki szerint már több potenciális ukrán vevőt is vissza kellett utasítania.

Az Izop- K vállalatot képviselő Marjan Molek, akárcsak Milosavljević és Grubar, azt viszont érzékelik, hogy az ukrajnai háború kitörését követően rendkívül megnőtt az érdeklődés a fegyverek iránt.

– Töltényekkel kereskedünk, valamint vadászpuskákat és mesterlövészpuskákat gyártunk. Ukrajnából elég nagy volt a kereslet, de sajnos minden érdeklődőt vissza kellett utasítanunk, mert a védelmi törvény nem engedélyezi, hogy fegyvert adjunk el fegyveres konfliktusban lévő országoknak

– mondta Molek, aki a töltények legnagyobb részét az Egyesült Államokba exportálja, a beszerzéseket pedig a volt Jugoszlávia országaiból hajtja végre.

Természetesen minden exportügyletét a misztérium hagyja jóvá, amelynek fontolóra kell vennie a védelmi törvény 77. cikkelyét, ez – mint már fent láthattuk – kimondja, hogy „a kereskedelmi engedélyt elutasítják, ha az fegyveres összecsapásokat ösztönözne vagy lehetővé tenné azokat abban az országban, amely a katonai fegyverek vagy felszerelések végső felhasználója”.

Molek és Milosavljević viszont egyetértenek abban, hogy a megoldást erre a dilemmára a törvény módosítása jelentené, ami lehetővé tenné az értékesítést egy adott országban.

Miután – ezt már mi tesszük hozzá – az ukrajnai háború gyors befejezésére aligha van lehetőség, és minden logika szerint, ez egyetlen fegyvergyártónak sem érdeke.