Módosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség

A bosznia-hercegovinai Államelnökség rendkívüli ülésén elfogadta a Horvátországgal közös határ módosítására benyújtott javaslatot. A Szerbiával közös határszakasz kapcsán is indokolttá váltak módosítások, abban azonban nem mutatkozik akkora egyetértés az államelnökségi tagok és a határmódosításokat véleményező szakbizottság között, így Szerbiának még várnia kell.

24 évvel ezelőtt elakadt

A Horvátország és Bosznia- Hercegovina közti határviták rendezésére szolgáló bilaterális egyezmény életbe lépése 24 éve várat magára. A bosnyák szociáldemokrata (SDP BiH) Denis Bečirović elnökségi tag a minap benyújtott javaslatában kezdeményezte az 1999-ben aláírt államközi egyezmény parlament általi jóváhagyását.

A boszniai államelnökség másik két tagja, a szerb Željka Cvijanović és a magát horvátnak álcázó Željko Komšić támogatta az elképzelést, így a következő lépésben a boszniai kormány szerepét betöltő Miniszterek Tanácsának (Vijeća Ministara) kell az erről szóló törvénytervezetet a boszniai parlament elé beterjesztenie.

Minderre a Miniszterek Tanácsának a tegnapi államelnökségi szavazástól számítottan 60 nap áll rendelkezésre. Az Államelnökség munkáját segítő határügyi szakbizottság (Državna komisija za granice) szintén 45 napot kapott, hogy a Miniszterek Tanácsa számára javaslatokat készítsen a kérdésben.

Igaz ugyan, hogy a boszniai Miniszterek Tanácsa két és fél évtizede nem terjesztette be a parlamentnek az egyezményt a ratifikáció érdekében, a fair play azonban megköveteli, hogy jelezzük, a bilaterális egyezményt a Száva horvát oldalán sem ratifikálták annak aláírást követően, az ugyanis minden alkalommal elakadt a Horvát Nemzeti Gyűlés (Hrvatski Narodni Sabor) útvesztőiben.

A horvátoknak területi igényük áll(hat) fenn

A boszniai kormány majd két és fél évtizedes teketóriázásának hátterét különösebben nem indokolt magyarázni. Elég csak arra gondolni, hogy az éves költségvetést majd 10 éve rendre a tárgyév nyarán szokta kiizzadni magából a végrehajtó hatalom csúcsszerve nem kis politikai alkuk árán.

A horvát kormány késlekedésének a hátterében összetetteb indokrendszer áll.

A tengeri határok megvonását szabályozó ENSZ egyezmény (United Nations Convention on the Law of the Sea, UNCLOS) 1992. évi módosítását követően ugyanis a horvát fél érvényesen követelhet bizonyos vizeket, amiket jelenleg Bosznia- Hercegovina a 24 km hosszú tengerpartját övező felségvizeihez tartozónak tekint.

A boszniai álláspont alapját pont a két állam akkori vezetői, a horvát Franjo Tuđman és a bosnyák Alija Izetbegović által ellenjegyzett 1999-es egyezmény képezi, ami utóbb ratifikáció hiányában ugyan nem lépett egyik államban sem érvénybe.

Ergo nemzetközi jogi szempontból legfeljebb valamely tengeri jogi bíróság előtt lehetne rá hivatkozni, mint a felek korábbi akaratára egyértelműen utaló dokumentumra, annak azonban jelenleg kötelező ereje nincs. A horvát fél vélhetően ennek a turpisságnak a tudatában ódzkodik az egyezmény ratifikációjától.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 1995-ben a „nagysikerű” Daytoni Egyezmény összekovácsolásakor a mai Bosznia- Hercegovina és Horvátország közti határt az ugyanezen elnevezésű, korábbi ex-jugoszláv tagköztársaságok közti adminisztratív határ alapján jelölték ki. Az ebben foglalt határvonal azonban a boszniai tengerparti övezet egyes pontjain eltér az 1999-es megállapodásban foglaltaktól.

A vörös vonal mutatja az 1999-es megállapodásban szereplő határt, míg a kék az Jugoszláv Szocialista Szövetségi köztársaság fennállása alatti adminisztratív határ (Forrás: Večernji.hr)

A fenti térképvázlat alapján egyértelműen látható, hogy a horvát területi igény esetleges érvényesítése esetén a boszniai tengeri terület a Neum város körüli partszakasz és a Klek-félsziget által körül ölelt vizekre korlátozódna, míg az 1999-es egyezmény mindkét fél általi ratifikálása esetén a boszniai tengeri terület kiterjedne a Klek-félsziget ellentétes partszakasza mentén húzódó vizekre is.

Utóbbi esetben a UNCLOS szerint az egyenlő távolságok elve alapján kell megállapítani a tengeri határt, figyelembe véve a tengeri szárazulatokat, vagyis a horvát fél által szintén magának követelt Veliki és Mali Školj szigeteket.

A közös határ és az uniós csatlakozás

A horvát kormány még 2006 májusában kelt diplomáciai jegyzékben tájékoztatta a boszniai Miniszterek Tanácsát, hogy vitatják egyes tengeri területek hovatartozását, így azóta a kérdés eldöntése várat magára.

A boszniai államelnökség által most elfogadott szöveg az 1999-es egyezményt emelné törvényerőre a parlament jóváhagyását követően.

Ezzel a boszniai fél lényegében az első lépést tette meg ahhoz, hogy a későbbiekben nemzetközi bíróság elé vigye a horvátok által majd negyed évszázada ratifikálni elmulasztott egyezmény ügyét.

A helyzet rendezése Bosznia- Hercegovina számára a január óta erőltetett ütemű uniós csatlakozás miatt vált sürgőssé, tekintettel arra, hogy az EU-csatlakozás egyik feltétele, hogy az érintett államnak nem lehet területi vitája (a szomszédaival).

Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy a Bosznia- Hercegovina és Szerbia közötti határ több pontján a szerbiai kormány kezdeményezett jelentősebb területcseréket.

Ezekben az esetekben azonban a boszniai kormány mutat távolságtartó álláspontot, mert az igényelt területek cseréje nagyrészt olyan földrészleteket érint a Drina-medencében, amelyek korábbi használatáért a szerbiai állami villamosipari vállalat (Elektropvreda Srbije) több évtized alatt jelentős adósságot halmozott fel az érintett boszniai önkormányzatokkal szemben.