Horvátország
FÉRFIASAK LEGYETEK! Ellenreformáció Horvátországban minden hónap első szombatján
Bár már egy ideje tart a buli, nem írtam a horvátországi “ellenreformációról”, amelynek az a lényege, hogy minden hónap első szombatján kivonul – most már országszerte – egy kisebb-nagyobb csoport hímnemű személy a városok főterére, és imádkozik. A “Férfiasak legyetek!” szlogen alatt futó mozgalmat, vagy mit, a Mária Makulátlan Szívének Vitézei nevet viselő polgári egyesület szervezi. Az imádkozó hímek arra kérik a Jóistent, hogy a férfiak legyenek a család szellemi vezetői, a nők szűziesen öltözködjenek, ne legyen magzatelhajtás, az emberek hagyjanak fel a házasság előtti nemi viszonyokkal, és térjenek vissza az egyházi – katolikus – házassághoz, amely nyitott az élet felé. A horvát nemzet egészének pedig azt kívánják, hogy forduljon ismét a hagyományos értékek felé, és ezáltal meneküljön meg a pokol tüzétől.
A haladárok szőnyegbombázásba kezdtek
A magukat valamilyen okból haladóknak tartó mindenféle mozgalmak képviselői Mahatma Gandhi elvárásai szerint viselkednek, először megpróbálták nevetségessé tenni a “térgyeplőket” (talán így lehetne legjobban lefordítani a horvát “klečavac” kifejezést), majd különféle tüntetések és performánszok szervezésével igyekeztek felvenni velük a harcot, de ezzel csak azt érték el, hogy fokozták a közvélemény érdeklődését a “katolikus megmozdulás” iránt.
A “térgyepelőkre” szórt kígyó-béka csupán annyiban tűnik megalapozottnak, hogy az “áhítattal megáldott” férfiaknak esetleg sikerül mozgósítaniuk a közvéleményt, és így nem elképzelhetetlen a magzatelhajtás betiltása országos szinten, à la Lengyelország.
Meghívó a zágrábi főtéren történő “térgyepelésre”
Bár Horvátország eleve katolikus országnak számít, ez idáig még az e féle javaslatok nem találtak nagyobb elfogadásra.
Ez az imamánia nem az egyedüli próbálkozása a jobboldal szélén imbolygó erők részéről az abortusz betiltására, ezt néhány “mozgalom” már régebb óta követeli, többek között Željka Markić “A család nevében” (U ime obitelji) mozgalma, amely évente megszervezi az Életmenet (Hod za život) című happeninget, ahol a fent említett orvosi beavatkozás, a LMBTQ közösség, stb. ellen tiltakoznak, de itt van még az egyik “kedvencem” is, Vice John Batarelo, aki 1990-ben tért vissza az óhazába Ausztráliából, és jelenleg a Vigilare egyesület elnöke, illetve a Horvát Konzervatív Párt parlamenti képviselője.
Batarelo 2017-ben 168 ezer aláírást gyűjtött a magzatelhajtás eltörlését követelve, de aztán az egészből nem lett semmi, eddig legalábbis.
Szóval próbálkozások vannak, de nem valószínű, hogy az elkövetkező időszakban változna a helyzet, mivel a horvát társadalom annak ellenére, hogy a lakosság 80 százaléka katolikusnak vallja magát, és ezek közül 40 százalék saját bevallása szerint naponta imádkozik, továbbra sem mutat hajlandóságot arra, hogy drasztikusan megnyirbálja a nők jogait.
Ki mit mond?
Fred Matić, volt szociáldemokrata védelmi miniszter, most európai parlamenti képviselő, rámutatott arra, hogy a szombati “térgyepelésnek” semmi köze a vallásszabadsághoz, és az imaüzenetekhez, merthogy aljas támadás a megszerzett jogok ellen, és a hit eszközként való felhasználása, teljesen más célokra.
Úgy véli, hogy a történet túlmutat a nemek közötti egyenlőség kérdésén, ami az élethez és az egészséghez való jog, valamint a személyes autonómia biztosítása Horvátország minden polgára számára.
– Ma térdelve szólítják fel a nőket, hogy öltözzenek és viselkedjenek másképp. Mindannyiunknak félnünk kell attól, hogy mire hivatkoznak, és milyen jogokat támadnak meg holnap
– mondta Matić.
A Horvát Női Hálózat egyik koordinátora, Mirjana Kučer szerint ellentüntetéseket kell tartani, amelyek azért kívánatosak, mert fel lehet hívni velük a figyelmet arra, hogy a szombati imabuli negatív jelenség a társadalomban.
A női koordinátor úgy véli, hogy Horvátországban nem történik meg az, ami Lengyelországban, mert a horvátok másképp tekintenek a demokráciára, a nők helyzetére, az egyenlőségre és a hasonló elvekre, de ugyanakkor azért sem, mert a horvát nők nem fogják egykönnyen feladni a szabadságukat.
Mirjana Kučer számára nincs semmiféle dilemma abban a tekintetben, hogy ez a fajta nyilvános “térgyepelés” a nők jogai elleni támadásnak minősül, az imádkozó férfiak ugyanis “nem fogadják el azt a tényt”, hogy a nők már régen kiharcolták a jogaikat, amelyeket ők most az imáikkal próbálnak meg korlátozni.
Azon állítássál kapcsolatban, hogy a katolikusokat ma a négy fal közé lökik, Kučer azt mondta, hogy egyértelműen manipulációról van szó.
– Abszurd történetekkel állnak elő azzal kapcsolatban, hogy ez kiállás a többség jogaiért. Már azzal, hogy többségben vannak, világos, hogy a jogaik nem sérülhetnek
– mondta Kučer.
A “térgyepelő” oldal
Krunoslav Nikodem vallásszociológus – aki egy “térgyepelő” férfi – ugyanakkor azt mondta, hogy a “térgyepelők” megjelenését nem tartja különleges társadalmi jelenségnek vagy problémának, “amelynek viharos reakciót kellene kiváltani a közvéleményből”.
Véleménye szerint minden törvényes keretek között folyik, mert ezeket az imagyűléseket bejelentetik a rendőrségnek, az imádkozók szándékai pedig összhangban vannak a katolikus egyház tanításaival.
– Joguk van nyilvánosan kifejezni saját vallásosságukat
– mondta Nikodem, rámutatva, hogy az emberek Horvátországban más nyilvános helyeken is imádkoznak, ami eddig többnyire nem váltott ki ilyen heves reakciókat.
– Minden olyan csoport, amely nyilvánosan támogat egy bizonyos értékrendet, meg van győződve a maga igazáról, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy fölényben van másokkal szemben. Miért kellene a nyilvános imának valamiért azonnal azt jelentenie, hogy mindenki másnak hinnie kell benne?
– tette fel a kérdést az ájtatos vallásszociológus.
Véleménye szerint fontos, hogy minden kisebbségnek vallási, nemzeti, nemi és minden egyéb jogát és szabadságát tiszteletben kell tartani, de ennek a szabálynak a többségben lévők jogaira és szabadságaira is vonatkoznia kell.
Horvátország
Bepirosodott a horvát külpolitikai lakmusz, és a megtalált illúziók
Valahol egy okos ember azt mondta, hogy a kis nemzetek nem engedhetik meg maguknak a nagy hibákat. A horvátok úgy tetszik ezt megtanulták, mert ezeket a viharos időket széltől védett zugban igyekeznek átvészelni. Közben ügyesen meglovagolnak minden meglovagolhatót – lásd Ukrajna -, igyekszenek kedvében járni az USA-nak, de lényegében mindenben megtalálják a számításukat.
Már nem illúzió a kínai út
Ennek tükrében, igen érdekes, hogy az Európai Néppárt spliti ülésének időtartama alatt a horvát kormány aláírta a szerződést ugyanazzal a China Road and Bridge Corporationnal, amely a pelješaci hidat építette.
Kapcsolódó cikk
SZERENCSECSILLAG: A legszerencsésebb ember a világon, illetve kicsoda is anyuci kedvenc Mikimausza?
A kormány a kínai vállalat ajánlatát választotta mint gazdaságilag legelőnyösebbet az A1-es autópálya Vučevica összekötő útjának – a D8-as állami út csomópontjának – megépítésére kiírt közbeszerzési pályázaton.
A pályaszakasz, amelynek teljes hossza 6,85 kilométer, magában foglalja a 2,5 kilométer hosszú Kozjak-alagutat és a mintegy 4,3 kilométer hosszú adriai autópályához vezető bekötőutat.
A munkálatok értéke 74,6 millió euró, és a kínaiak vállalták, hogy az alagutat 36 hónap alatt megépítik. A projekt részét képezi még három felüljáró és két viadukt, de ezt a kínaiak csuklóból úgy megcsinálják, hogy közbe szinte észre sem veszik.
Új szelek fújnak
Ennek a világszinten aprócska infrastrukturális projekt jelentőségét az adja meg, hogy a horvátok alá merték írni a szerződést a kínai céggel.
A hosszabb emlékezetű olvasók nyilván még elő tudják kotorni az agyuk valamelyik rejtett zugából, hogy annak idején mennyire rossz néven vették némelyek, hogy a horvátok a kínaiakat bízták meg egy nagy EU-alapokból támogatott projekt (pelješaci híd) kivitelezésével.
Hogy mennyire nem volt szabad még gondolni sem arra, hogy Kínával, illetve kínai cégekkel kössön bárki is üzletet, ott van az ugyancsak horvátországi példa, amikor semmissé nyilvánították a rijekai konténer-terminál kiépítésére vonatkozó tendert, amelyen szintén a kínaiak nyertek, így a megismételt tendert már egy politikailag elfogadható cég, a skandináv Maersk nyerje meg.
A horvátok újabb szerződést írtak alá Kínával, az unió már nem akadékoskodik (Forrás: X-platform,
Andrej Plenković)
Más lapra tartozik, hogy ez nem vonatkozott a németekre és franciákra, spanyolokra és olaszokra, azaz a nagy és nagyobbacska nemzetekre, de hát így élünk mi az EU-ban.
Akárhogy is, most úgy tetszik, megváltozott a helyzet, mert nemcsak hogy nagyban folyik Pekingben az európai búcsújárás, de a horvátok is léptek, ami annak jele, hogy ismét szabad a vásár.
Az amerikaiaknak nyilván nem tetszik ez az egész, de a közelgő választások miatt nem érnek rá annyira foglalkozni vele.
Lehet, hogy 2024-et úgy fogjuk majd számon tartani, mint a nagy változások évét, illetve azt az évet, amikor az európaiak rájöttek, hogy a nagy geopolitikai játszmában mindenki nyer, csak Európa veszít. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ez távolról sem biztos, csupán elképzelhető.
Hétvégi csemege
Szokásomhoz hívem, ilyenkor a hétvégén igyekszem valamilyen érdekességet felkutatni – az élet közel sem olyan komoly dolog, mint ezt a sok kockafejű hirdeti – ezért beszéljünk a zágrábi Illúziók Múzeumáról.
Azok számára, akik eddig nem hallottak róla, ajánlom, hogy feküdjenek neki a guglinak, mert rendkívül érdekes múzeumról van szó, de visszatérve a hírhez, a zágrábiak ezüstérmet nyertek a brüsszeli European Franchise Awardon (Európai Franchise Nagydíj) a nemzetközi márkák (brandek) versenyében.
A megtalált illúziók (Forrás: Muzej illuzija)
Ennek kapcsán derült ki, hogy az Illúziók Múzeuma a világ legnagyobb magánmúzeum-lánca. A világ 25 országában, több mint 40 helyszínnel és 10 millió látogatóval.
Jelenleg új múzeumok megnyitásán dolgoznak Denverben, San Diegóban, Seattle-ben és Koppenhágában.
Teo Širola, a Metamorphosis horvát vállalat igazgatója, amely a franchise tulajdonosa és az Illúziók Múzeuma globális hálózatának vezetője, örömmel látja, hogy az emberek valóban felismerték ennek a projektnek az értékét szerte a világon, miszerint szórakozva is lehet tanulni.
Teó úr ugyanakkor bejelentette, hogy egyre közelebb kerülnek céljukhoz, a kereken 100 múzeum megnyitásához 2026 végéig.
Ha valaki a közeljövőben Zágrábba látogat, és kedve támad felkresni a múzeumot, az illúziókat nem adják ingyen: 1 felnőtt számára a belépődíj 9 euró, gyerekek (5-15 év) 7 euró, míg a családi (két felnőtt és két gyermek) látogatásra feljogosító belépő kerek 30 euróba kerül.
Mit lehet mondani? Kicsi a horvát, de erős.
-
B A Balkanac4 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia7 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
-
Koszovó6 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is