A szerb pátriárka hivatala közölte, hogy a koszovói hatóságok nem engedélyezik Porfirije pátriárka számára, hogy felkeresse a Koszovó nyugati részén lévő peći (Paja/Pejë) szerb patriarchátust. A közleményt továbbitó Tanjug szerb állami hírügynökség szerint a Őszentsége „nagy megdöbbenéssel” fogadta a hírt.

A közlemény szerint Porfirije Krisztus születésének nagy ünnepe előtt szeretett volna a Koszovó területén lévő patriarchátusba látogatni, miután ezt a napot az egész keresztény világ ünnepli. A szerb karácsony január 7-én van.

A peći patriarchátus és az ottani kolostor, amelynek a szerb pátriárka az apátja, a Szerb Ortodox Egyház első és évszázados székhelye.

A Őszentsége kabinetje közölte azt is, hogy Pofririje nem tesz le arról a szándékáról, hogy „isteni szolgálatot teljesítsen” a peći patriarchátusban.

A szerb pátriárka várakozásai

A pátriárka azt várja, hogy a koszovói hatóságok hatályon kívül helyezik a rendkívül diszkriminatív döntést, és felhagynak „a koszovói ortodox szerbek emberi jogainak és vallásszabadságának lábbal tiprásával”, hiszen a szerbek – a közlemény megfogalmazása szerint – „abban a tartományban őseik földjén élnek folyamatosan már legalább 1500 éve”.

Figyelemre méltó, hogy a közlemény „tartománynak” nevezi Koszovót, vagyis a szerb államhoz hasonlóan a szerb ortodox egyház sem ismeri el annak függetlenségét, erre utal a következő bekezdésben a Koszovó és Metóhia megfogalmazás is, amely helyet az albánok csak Koszovót használnak.

A szerb médiában előkelő helyen szereplő hír szerint Porfirije pátriárka Istenhez imádkozik a békéért és a jószándékért minden ember között és iránt, különösen pedig azért, hogy a béke uralkodjon el a koszovói és metóhiai szerbek és albánok között azokon a területeken, ahol évszázadok óta együtt élnek.

A hír – miután körülbelül két órával ezelőtt jelent meg – még komolyabb visszhangot nem váltott ki a szerb közéleti szereplők részéről, de várhatón tovább növelheti a feszültséget a szerbek és a koszovói albánok között.

A szerb kormánypárti Informer annyit fűzött hozzá a pátriárka hivatalának közleményéhez, hogy (Albin) Kurti (koszovói miniszterelnök) „Istent nem ismerve” tiltotta meg Porfirije látogatását a peći szerb patriarchátusban.

---

---

Egy videó kezdett el szinte pestisként terjedni az interneten, amelyben a Russia Today orosz állami tévécsatorna boldog karácsonyt kíván Európának. Nyugati hírportálok szerint a reklámot az RT reklámszünetekben sugározza, hogy „előrevetítse” az Európára leselkedő sötét jövőt, szó szerint és átvitt értelemben. A kisfilm három évet felölelve mutatja meg, hogy milyen lesz Európa karácsonya 2023-ban.

A nyugati hírportálok azzal a címmel tették közzé a szörnyű kisfilmet, hogy a Vlagyimir Putyin által ellenőrzött RT News borzalmas karácsonyt jósol Európának.

A bizarr ünnepi hirdetésben a Kreml által finanszírozott propagandacsatorna azzal gúnyolódik, hogy az európai családok jövő karácsonykor megeszik a házi kedvenceiket, és sötétben élnek.

A 75 másodperces hirdetés azt mutatja be, hogy miként alakul egy európai család élete három egymást követő karácsony során az egyre romló életfeltételek közepette.

A szüzsé szerint 2021 karácsonyán egy kislány egy hörcsögöt kap ajándékba a szüleitől, amely 2022-ben már áramot generál, 2023-ban pedig „táplálékul szolgál” karácsonykor.

A filmet záró feliratban az olvasható, hogy „Boldog „oroszellenes” karácsonyt!”, amit azzal toldanak meg hogy „ha az Ön médiája nem árulja el, hogy mire megy ki ez az egész: az RT VPN-en keresztül elérhető”.

A kisfilm különböző reakciókat váltott ki a Twitteren, ahol például az olvasható, hogy az „Európában online elérhető orosz csatornán megjelenő propagandahirdetés az energiaterrorizmus révén félelmet kelt az európaiakban”.

Erre megnyugtatásként az egyik hozzászóló azt írta, hogy meggyőződése szerint az orosz állami csatorna által sugárzott előrejelzés „nagyon pontos”, elvégre Putyin az év elején még azzal számolt, hogy az orosz erők 2 napon belül beveszik Kijevet, a háború kezdete óta viszont már 302 nap telt el.

---

---

Bár már jó ideje mentesítettem magam a mindennapi robottól, még mindig nem felejtettem el azt a megkönnyebbülést, amikor eljön az áldott jó péntek, s vele a hétvége. Így azzal is tisztában vagyok, hogy az elkínzott elmék valamilyen könnyebb, szórakoztató szövegre vágynak, nem a politika, gazdaság vagy társadalmi keresztmetszet taglalására. Ezzel összhangban a túróról, balettről és egy félresikerült ravaszkodásról értekezünk az alábbiakban.

Kezdjük talán a balettel!

Akárcsak tavaly ilyenkor, az idén is hosszú sor kígyózott a zágrábi Horvát Nemzeti Színház előtt, az emberek órák hosszat türelmesen várakoztak a Diótörő előadásának jegyeire. Szemben egyes őrült – vagy igen hidegen számító – nyugati elvtárssal, a zágrábiakat hidegen hagyja a tény, hogy orosz szerző, nevezetesen Pjotr Iljics Csajkovszkij balettjéről van szó.

Zágrábban imádják a Diótörőt, és kész. Ráadásul az előadást az ukrán származású Vladimir Malakov rendezte, aki a moszkvai Bolsoj balettkarában kezdte, onnan indult el a nemzetközi hírnév felé.

A Horvát Nemzeti Színház (HNK) webes felülete szintén, immár hagyományosan, annak rendje-módja szerint összeomlott, akinek az első pár órában sikerült belépnie, az sorban állás nélkül is megszerezhette az áhított jegyeket, a többieknek pedig maradt a várakozás a színház előtt, szerencsére idén még mindig eléggé enyhe az időjárás, és az eső is elkerülte a horvát fővárost.

Hogy mekkora mániáról is van itt szó, ezt számokkal lehet talán a legjobban kifejezni, idén 19 előadást terveztek november 29-től január 5-ig, 13 ezer jegyet bocsátottak forgalomba, és ebből mára már (november 11-ig) vajmi kevés maradt.

Mint mindig ilyenkor, a Diótörő esetében is beindult a feketepiac a jobb jegyekért akár 2100 kunát (kicsit kevesebb mint 300 euró) is elkérnek, többet, mint egy Bajnokok Ligája meccsre, néha a kultúra győz.

A túró megdicsőülése

Fiatal koromban annó, sokat zsörtölődtem azon, hogy a magyar nyelvben egy tejipari készítményt teljesen tévesen krémsajtnak neveznek. Oké, értem én, technikailag a túró friss sajt, de ha már – igen helyesen, mert ízben/állagban két teljesen különböző dologról van szó – anyanyelvünk megkülönbözteti a túrót és a sajtot, akkor valakinek az asztalra kellett volna csapnia.

Az Akadémiának nyilván más fontosabb dolga akadt, így megrekedtünk a krémsajtnál, ami lényegében nem sajt, hanem túró.

Ezt a legegyszerűbben úgy lehet bizonyítani, hogy konyhai robotgépünkbe bepakolunk egy adag friss túrót, pici sót és némi tejfölt és elindítjuk a masinát. Az eredmény a nevezetes krémsajt. Ezt Horvátországban a pélmonostori Belje tejgyár ABC márka/név alatt gyártja és forgalmazza – aki nyaralt az Adrián, valószínűleg találkozott vele.

A kezdeti fejlesztési mániában, valamikor a boldogtalan/boldog kilencvenes évek végén még banános ABC is volt. Ezt a különlegességet a piac gyorsan felülírta, mára a boltokban jobbára csak kolbászos illetve sonkás ABC-t lehet kapni a natúr mellett.

Összegezve, egy igen becsületes termékről van szó, finom és nincs aranyárban.

A pélmonostoriak a terjeszkedést először a Közel-Keleten, Irakban kezdték el, és ennek köszönhetően frissen felhúztak egy új, 1600 embert foglalkoztató gyárat, amelynek nyilván még mindig van valamicske felesleges kapacitása, mert a Horvátországot megjáró osztrák és német turisták nyomására a minap elindult az első teherautónyi szállítmány az osztrák és német piacra.

Mivel közmondásosan evés közben jön meg az étvágy, a pélmonostoriak további nyugat-európai terjeszkedést terveznek. Nota bene, a Belje a Fortenova része, így nem kizárt hogy az ABC a Perzsa-öböl országaiban is megkezdi diadalokkal teli terjeszkedését, miután emírségi tulajdonba kerül(he)t.

A pórul járt ravasz

Haakon Korsgaard kanadai állampolgár nagyon dörzsölt akart lenni, és szerb társaságoktól a Horvát Köztársaság területén, az Adriai-tenger partján olyan ingatlanokat vásárolt igen olcsón, amelyek felett egykoron a boldogtalan/boldog jugoszláv időkben a társadalmi tulajdon (mondjuk úgy, hogy közhasználatba adott állami vagyon) keretében szerbiai jogi személyek rendelkeztek használati joggal.

A bibi az, hogy ez a tulajdon a háború után a Horvát Köztársaság törvényei értelmében vagy Horvátország, vagy különféle horvát társaságok tulajdonába került.

Miután olcsón szerzett ingatlanait – mekkorát röhögtek rajta a szerbek, azt el tudjuk képzelni – nem sikerült bejegyeztetnie „tulajdonosként”, választottbírósági eljárást kezdeményezett a Horvát Köztársaság ellen, 230 millió eurós kártérítést követelve.

Azt állította, hogy Horvátország az öröklési kérdésekről szóló megállapodás G. mellékletének alapján köteles kártérítést fizetni neki. A svájci választottbíróság a horvát félnek adott igazat, az ügyeskedő kanadai állampolgárt pedig további 126 ezer euró költség megfizetésére kötelezte. Így járt pórul egy kanadai viking a Balkánon.

---

---