Connect with us

Karácsony

ÜNNEP: Mi teszi különleges nappá a Karácsonyt a nem vallásos emberek számára?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

mitől lesz különleges nappá a szent ünnep a nem vallásos ember számára
KARÁCSONY: Ilyenkor gyertyagyújtáskor mindenki belülről is kivilágosodik egy kicsit
A cikk meghallgatása

Ünnepi körkép: A kocka el van vetve: idén birsalmapálinkából csinálom a mézes pálinkát. Kissé fájó szívvel ugyan, mert a birsalmapálinka maga az üvegben lapuló csoda, de hát karácsony 🎄 sincs minden nap. Nem fogok sokat csinálni, csak két-három decit – vendéget nem várunk, hárman leszünk rá, az asszony, én, meg a gyerek – de a tavalyi covidos karácsony után, ami elég nyomottra sikeredett, úgy éreztem, mindannyian megérdemeltünk valami különlegeset, valami finomat.

Nem mintha az idei karácsonyt idillikus körülmények között várnánk, de már annyira elegünk lett mindenből, hogy úgy határoztunk, semmi sem fogja elrontani az ünnepet. Vagy ahogy a fiam mondaná, végre egy normális karácsony lesz.

Így a héteszű feleséggel már bő tíz napja azon tanakodunk, hogy is csináljuk. Tombol az agyvihar, receptek, játékos és halva született ötletek kerülnek megtárgyalásra, de még mindig ott tartunk, hogy csak alakul, de körvonalaiban egyre szilárdabb formát ölt a pazar lakoma.

Ünnepi menü

Szenteste az egyszerűbb: egyrészt mert csak ketten leszünk, másrészt mert nem szeretjük a halat. Aszalt szilvás, vörös borban párolt gombafejek lesznek, tejfölös gombamártással és burgonyafánkkal. Ez utóbbi kódneve nálunk a tapsi, utalva arra, hogy a tésztát megtapsikálva rakjuk a forró olajba.

toltot tojas

A karácsonyi menü még mindig nem dőlt el véglegesen. Annyit már biztosan tudni, hogy aminek okvetlenül lennie kell, az a töltött tojás, mert az az egy szem gyermekünk kultikus eledele. Az esetleges félreértések elkerülése céljából itt hozzáteszem, hogy nem kaszinótojásról van szó, hanem Zoli-papa féle töltött tojásról, aminek a tölteléke a főtt tojás sárgájából, reszelt sajtból és tejfölből áll össze, némi petrezselyem zöldjével. Ha van, nem árt rá egy pötty csípős Piros Arany, de anélkül is teljesen élvezhető.

A fő fogás még egy kissé fluid, mert továbbra is ingadozom a töltött karaj és a valami féle szűzérmék között, de ez valószínűleg az utolsó pillanatban dől el, amikor Kalapisné őnagysága feltűnik bevásárló kocsijával a hentes pultja előtt.

A köret meglehetősen kísérleti jellegű: azt találtam ki, hogy a tepsibe lerakok kellő számú vastagabb karikára vágott, akkurátusan megolajozott krumplit, és ezekbe beleszúrok egy-egy fogpiszkálót, amelyre felnyársalom a mélyhűtőben elmentett szilva- és körtedarabokat. Olyan rossz nem lehet, a kérdés csupán az, mennyire lesz finom?

Salátának egy kis párolt káposzta, utána jöhet az édesség, püspökkenyér, bejgli, meg ha igaz, szintén az apám receptje szerint készült zselécukros rolád, aminek már csak említésére megjelenik lelki szemeim előtt az öregúr képe, ahogyan nagy szakértelemmel kenegeti fel a tölteléket a kakaós kekszmasszára, ami a rolád “tésztáját” képezi.

És ez az, ami a nagy keresztény ünnepet a nem vallásos emberek számára is olyan különleges, jeles nappá teszi. A meghitt családi együttlét, az ajándékozás öröme, a gyermekkori képek és illatok, az emlékezés azokra, akik már nincsenek itt. Ez utóbbi különösen igaz ránk, akiknek már kifelé áll a szekerünk rúdja.

Ahogy öregszik az ember egyre inkább az emlékek közötti bolyongás tölti ki a napjait. Sokat gondolkodtam rajta, vajon miért van ez így. A jelenleg érvényes elmélet szerint, talán azért, mert az emberek ekkor döbbenek rá, hogy az élet többé-kevésbé elmúlt, hogy a tegnapok száma jelentősen meghaladja a holnapokat. Vagy egyszerűen az ember agya is kifárad, és ahogy a test kívánja a délutáni szunyókálást, az agy is megpihen ilyenkor, és régmúlt idők megszépült képsoraival szórakoztatja magát.

Akárhogy van is, elképesztő dolgok jutnak az ember eszébe, olyan dolgok amelyekre nem gondolt már vagy negyven-ötven éve. Kissé olyan, mint a gyöngyhalászat: az ember lebocsátkozik az idők mélyére, és tompán csillogó, szivárványos áttűnésekkel futtatott kincseket hoz a felszínre.

Például éppen a minap jutott eszembe, hogy olyan hatéves koromban, anyám Törökországban járt a szakszervezettel, és nagyapámat egy valódi tajtékpipával lepte meg. A pipa feje turbános, szakállas törököt formázott, szára borostyánból volt faragva. Az öreg mélységesen meghatódott, hogy a lánya ilyen drága dologgal kedveskedett neki, és bizonyos fokig izgatottan magyarázta – öregapám nyugodt, tempós ember volt -, hogyan fogja pirosra szívni a szerzeményt.

Tudniillik a fehér, puha tajtékkő – meerschaum – bizonyos idő múlva kivörösödik a hőtől és rendkívül megkeményedik. Nem emlékszem a részletekre, de a pipának tragikus vége lett. Kicsúszhatott öregapám kezéből, vagy máshogyan, de leesett és ripityára tört a gang tégláin.

toba

Bár édesanyám szülőfalujából rengeteg emléket őrizgetek, köztük nem szerepelnek karácsonyi emlékek. (Tóbán láttam például először gyémántot életemben, mégpedig Sári Józsi bácsi asztalosműhelyében. A parányi gyémánt az üvegvágóban csillogott, és egyértelműen mágikus, transzcendens élmény volt, amikor Józsi bácsi megmutatta, hogyan kell üveget vágni.)

Ennek oka egyszerű, nagyszüleimnél a nyarakat töltöttem, karácsonyra mindig Újvidéken voltam, nem beszélve arról, hogy gyermekkoromban a karácsonyt hivatalosan soha nem ünnepeltük. Persze, attól még volt karácsony, csak annyi volt a variáció, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hanem az ideológiailag neutrális (genderoperált?) Télapó hozta.

Ezekre a dolgokra természetesen csak később jöttem rá, akár sok minden egyébre. Nota bene, nyilván ez az oka, hogy mi Közép- Európában görcsösen ragaszkodunk nemzeti identitásunkhoz, kultúránkhoz és hagyományainkhoz: egyszer már megpróbáltak bennünket beolvasztani a falanszterbe, és ez nagyon nem tetszett.

gyertya

Ahogy itt ücsörgök a konyhában, a nyolcadik emeleten, egy lenyargalt számítógép kijelzőjére meredve, azon töprengek, mit lehetne, szépet, szívmelengetőt írni, hogy mindannyian elfelejtsük, akár egy pillanatra, hogy Európában ismét hidegen fújnak a szelek.

Talán maradjunk annyiban, hogy simítsuk ki, hajtogassuk össze minden aggodalmunkat, szorongásunkat és rakjuk el az ünnepek utánra. Karácsony van, ilyenkor gyertyagyújtáskor mindenki belülről is kivilágosodik egy kicsit. Szeressük egymást, örvendjünk egymásnak, mert ha számot veszünk, úgyis ez az egyedüli, ami megmarad a vonal alatt. 🎄🕯️🎄

A BALK Hírlevele


Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Oroszország

Kína

Európai Unió

IN ENGLISH

Egy hét legjava