KÉSLEKEDIK, VAGY SEM? A horvát gázsejkek és a Financial Times

A cikk meghallgatása

Több horvát lap és portál átvette a Financial Times tegnapi, budapesti írását, amely Horvátország esetleges regionális energetikai elosztó központtá válását boncolgatja. Senki sem kommentálta, de engem szörnyen zavart, hogy a cikk feltételes módon beszél a dolgokról, sőt olyasmit is mond, hogy “Horvátországra senki sem fog várni, ha késlekedik”. Persze, oké, értem én, nem könnyű rálátni a dolgokra egy budapesti íróasztal mellől, de elbeszélgethettünk volna olyan magyar emberekkel ugyanezen a Budapesten, akik értik, és tudják mi történik Horvátországban, sőt első kézből, mert a krki terminál és az Adria-kőolajvezeték bővítése egyben magyar érdek is. Bár a témáról eddig többször is értekeztünk a BALK-on, úgy érzem, nem árt még egyszer körüljárni az ügyet.

Kezdjük az elején

A nagy horvát mázli a geográfiából fakad. Az ország ott helyezkedik el, ahol és ez előnyös helyzetbe juttatja a régióban. A második szerencsés körülmény, hogy még a volt Nagy- Jugoszlávia idején megépült az Adria-kőolajvezeték, ami a háború, illetve az ország függetlensége után horvát kezekben maradt. A harmadik, lottó nyereménnyel felérő mozzanat az volt, hogy erőteljes amerikai nyomásra, a horvát kormány végül mégis beadta a derekát, és a meglévő krki olajterminál mellett létrehozott egy LNG-terminált is.

Nota bene, az LNG-terminál körül annakidején meglehetősen nagy volt a perpatvar, mert akkoriban még egyáltalán nem volt biztos, hogy a vállalkozás kifizetődő lesz.

Sokan elfelejtik, de a horvát LNG abban az időben épült, amikor még az olcsó orosz földgáz uralta a piacot, és az LNG igencsak drága mulatság volt. A teljesség kedvéért, a zöldek is ellenezték, és vitézül tüntettek is ellene – mintha a meglévő kőolajterminál mellett éppen az LNG-terminál jelentene csernobili méretű veszélyt a quarnerói öbölre és Fiume városára.

Ki tudja, hogyan végződött volna a történet, ha a koronajárvány idején nem lőnek az égbe a gázárak, illetve ha Oroszország nem érzi úgy, hogy okvetlenül támadást kell indítania Ukrajna ellen.

De a fekete hattyú belibbent a színtérre – a “black swan”, azaz a fekete hattyú az angolszász terminológiában egy előre nem látható, súlyos következményekkel járó eseményt jelent – és most itt állunk mi, európaiak nyakig az excrementumban. A kormány kritikusai ezt vakszerencsének szokták beállítani, de az igazság ezúttal sem fekete-fehér.

Katari kapcsolat és brüsszeli pedálozás

Mint már volt róla szó, annakidején a horvát kormánynak nem nagyon akarózott LNG-terminált építtetni – el is húzódott több mint tíz évig, ki- és belépő befektetőkkel, cs. kir. totojázással – de miután kisvártatva átadása után kiderült, hogy ez remek dolog, a kormány megragadta az alkalmat, és előbb szorosabbra fűzte kapcsolatait az LNG-nagyhatalomnak számító Katarral, majd beindította a brüsszeli pedálozást némi EU-alapokból származó pénzeszközök ügyében, amit az energetikai hálózat bővítésére lehet fordítani.

Mindez jócskán a háború kitörése előtt játszódott le, amikor még senki sem tudott elképzelni egy jelenlegihez hasonló helyzetet. Mindazonáltal – és hangsúlyozom, még jócskán a krach beütése előtt – Horvátországnak sikerült tekintélyes összegeket biztosítani a rendelkezésre álló EU-s forrásokból az ország energetikai hálózatának fejlesztésére, bár ekkor még csak a rendelkezésre álló források diverzifikálásáról volt szó.

Ahogy a gázárak növekedtek, úgy kezdett dagadni a horvát mellény is, és egyre sűrűbben hangzott el, hogy az ország Közép- Európa elosztó központjává kíván válni. Amikor megtörtént az elképzelhetetlen, és ismét háború tört ki Európában, a Plenković-kormány villámgyorsan reagált, és már áprilisban elrendelte az LNG-terminál kapacitásainak bővítését, amelyet további bővítés terve követett.

A horvát lobbizás koronájaként október elején Luxemburgban, az EU-tagországok pénzügyminiszterei elfogadták az orosz energiahordozóktól való függetlenséget célzó REPowerEU tervet, és ennek keretében a horvát JANAF-ot és a gázvezetéket európai stratégiai jelentőségű létesítményként nevezték meg. Tehát, visszatérve az FT-re, azt kell mondanom, hogy nem sikerült a legjobban tájékozódni a témában. Az igazság az, hogy Horvátország nem fog késlekedni, illetve ha igen, mindenki várni fog rá, pláne a térségben.