Horvátország
MARADTUNK IS, MEG NEM IS: A horvátországi magyarság napjai meg vannak számlálva
Csütörtökön befutottak a tavalyi népszámlálás végső adatai. Most már biztos, hogy Horvátországban 2022-ben kevesebb ember él, mint 1953-ban, azaz 3.871.833. Ezt mutatják a horvátországi népszámlálás végleges számai! A fogyatkozás által a lakosság száma 413.056-tal csökkent a legutóbbi népszámlálás óta, azaz 9,64 százalékkal kisebb, mint 2011-ben. A természetes népszaporulat csökkenése, illetve a lakosság elöregedése mellett Horvátországot, akár Közép- Kelet Európa országainak többségét, az elvándorlás is súlyosan érinti, erejük teljében lévő nők és férfiak, fiatalok, kisgyermekes családok hagyják el hazájukat a kilátástalanság miatt.
A demográfusok különösen elkeserítőnek tartják, hogy a lakosság összetétele kifejezetten kedvezőtlen, a 65 évnél idősebbek a lakosság 22,35 százalékát teszik ki, míg a 14 évnél fiatalabbak csak 14,3 százalékot. Ez nem csak a természetes fogyatkozás növekedését vetíti elő, hanem a munkaképes lakosság számának csökkenését is, ami további kedvezőtlen fejleményeket tesz valószínűvé, például a nyugdíjrendszerben.
Ezek a trendek Európa-szerte megfigyelhetők, a leginkább kifejezettek a balti államokban, Bulgáriában és Horvátországban. A természetes népszaporulat csökkenése, illetve a lakosság elöregedése mellett Horvátországot, akár Közép- Kelet Európa országainak többségét az elvándorlás is súlyosan érinti, erejük teljében lévő nők és férfiak, fiatalok, kisgyermekes családok költöznek a nyugati országokba, Ausztriába, Németországba, Svájcba, Írországba, de olyanok is vannak aki más kontinensre vándorolnak, Észak- Amerikába, Ausztráliába.
Ami a legelkeserítőbb, hogy ezeket a trendeket nagyon nehezen, vagy sehogy sem lehet megfordítani, legalábbis nem a jelenlegi politikai konstellációban.
Hogy állunk mi, magyarok?
Csehül. A tíz évvel ezelőtti 14.048-ról 10.315-re csökkent a számunk, azaz maradtunk is, meg nem is.
Hogy jobban megértsük, egész Horvátországban kevesebb magyar él, mint Újvidéken, ami mára már egy tősgyökeres szerb várossá változott. A helyzet még rosszabb, ha tudjuk, hogy ebből a 10 ezerből, csupán 7.218 vallja a magyart anyanyelvének.
A helyzet, amely már húsz évvel ezelőtt is elkeserítő volt, azóta nyilván csak romlott. Ezt egy anekdotába illő történettel támasztanám alá, amelynek szem- és fültanúja voltam, húszegynéhány évvel ezelőtt, Pélmonostoron.
Magyarországról egy népi táncot oktató pár érkezett a helyi kultúregyesületbe, hogy foglalkozzon a ʺfolklór-szekcióʺ fiatal táncosaival. A végtelenül kedves ifjú hölgy a lányokkal próbált, és valamilyen népdalt szándékozott betanítani nekik. Miután senki sem tudta a szöveget, ezt úgy szerette volna áthidalni, hogy leírta frissen egy szelet papírra és elszalajtotta az egyik fruskát, hogy fénymásolja le a szükséges példányszámban. A gyerek vissza is jött, kiosztotta a papírokat és akkor jött a következő sokk: a lányok zöme nem tudott magyarul olvasni!
Talán mondani sem kell, hogy a betanítás jóval több időt vett igénybe, mint amire az oktató számított. És ez csak a prizma egyik oldala. Katolikus magyar pap kettő, ha van – a reformátusok jobban állnak, Szenn Péter személyéban még püspökük is van -, magyar nyelvű oktatás pár iskolában és az eszéki Oktatási Központban folyik, de a gyermekek zöme végül úgyis horvát iskolában köt ki.
Azon kevesek akik Magyarországon végzik a főiskolát, egyetemet jobbára ott is maradnak. Nem kell nagy vátesznek lenni ahhoz, hogy az ember megmondja: a horvátországi magyarság napjai meg vannak számlálva.
De nemcsak mi állunk csehül, hanem a csehek, a szerbek, a szlovénok, az olaszok is, meg minden kisebbség, úgy általában. A 22 elismert nemzeti kisebbség közül csak az osztrákok, németek, romák és ukránok száma növekedett pár százzal, az összes többi csökkent.
A politikai vetület
Persze, a népszámlálásnak politikai vetületei is vannak, amiből az a horvát nacionalisták számára különösen kedves következtetés vonható le, hogy Horvátország a horvátoké.
Az ellenzék igyekszik mindent rákenni a kormánypártra, a kormánypárt viszont azzal érvel, hogy az intézkedései nélkül mindez még rosszabb lenne, ám olyan is van aki nem rejti örömét véka alá.
Például Ivan Penava, a Hazafias Mozgalom elnöke úgy kommentálta a szerbek fogyatkozását, hogy végre tisztességes munkát végeztek a népszámlálók.
Kapcsolódó cikkek
Vukováron a szerbek aránya az összlakosságon belüli 30 százalék alá csökkent, így a törvény értelmében elveszítették a szerb hivatalos nyelvként történő használatára való jogukat, így a cirill betűs feliratokhoz sem ragaszkodhatnak, amelyek körül nem egy zavargás robbant ki az elmúlt években.
Milorad Pupovac, a szerbek politikai vezetője nem maradt adós, mondván, hogy az a fő, hogy Penava örül.
Az élet pedig, mindemellett is megy tovább. Mint ezt az egy horvát kolléga elmésen megállapította, az ʺősellenségekʺ, mármint a szerbek és horvátok például Németországban igencsak szivélyes viszonyban állnak egymással és együtt buliznak a német klubokban, Írországban pedig szerb kivándorlók horvátnak vallják magukat, ezzel igyekezve kedvezőbb fogadtatásra találni a katolikus írek körében.
Horvátország
Bepirosodott a horvát külpolitikai lakmusz, és a megtalált illúziók
Valahol egy okos ember azt mondta, hogy a kis nemzetek nem engedhetik meg maguknak a nagy hibákat. A horvátok úgy tetszik ezt megtanulták, mert ezeket a viharos időket széltől védett zugban igyekeznek átvészelni. Közben ügyesen meglovagolnak minden meglovagolhatót – lásd Ukrajna -, igyekszenek kedvében járni az USA-nak, de lényegében mindenben megtalálják a számításukat.
Már nem illúzió a kínai út
Ennek tükrében, igen érdekes, hogy az Európai Néppárt spliti ülésének időtartama alatt a horvát kormány aláírta a szerződést ugyanazzal a China Road and Bridge Corporationnal, amely a pelješaci hidat építette.
Kapcsolódó cikk
SZERENCSECSILLAG: A legszerencsésebb ember a világon, illetve kicsoda is anyuci kedvenc Mikimausza?
A kormány a kínai vállalat ajánlatát választotta mint gazdaságilag legelőnyösebbet az A1-es autópálya Vučevica összekötő útjának – a D8-as állami út csomópontjának – megépítésére kiírt közbeszerzési pályázaton.
A pályaszakasz, amelynek teljes hossza 6,85 kilométer, magában foglalja a 2,5 kilométer hosszú Kozjak-alagutat és a mintegy 4,3 kilométer hosszú adriai autópályához vezető bekötőutat.
A munkálatok értéke 74,6 millió euró, és a kínaiak vállalták, hogy az alagutat 36 hónap alatt megépítik. A projekt részét képezi még három felüljáró és két viadukt, de ezt a kínaiak csuklóból úgy megcsinálják, hogy közbe szinte észre sem veszik.
Új szelek fújnak
Ennek a világszinten aprócska infrastrukturális projekt jelentőségét az adja meg, hogy a horvátok alá merték írni a szerződést a kínai céggel.
A hosszabb emlékezetű olvasók nyilván még elő tudják kotorni az agyuk valamelyik rejtett zugából, hogy annak idején mennyire rossz néven vették némelyek, hogy a horvátok a kínaiakat bízták meg egy nagy EU-alapokból támogatott projekt (pelješaci híd) kivitelezésével.
Hogy mennyire nem volt szabad még gondolni sem arra, hogy Kínával, illetve kínai cégekkel kössön bárki is üzletet, ott van az ugyancsak horvátországi példa, amikor semmissé nyilvánították a rijekai konténer-terminál kiépítésére vonatkozó tendert, amelyen szintén a kínaiak nyertek, így a megismételt tendert már egy politikailag elfogadható cég, a skandináv Maersk nyerje meg.
A horvátok újabb szerződést írtak alá Kínával, az unió már nem akadékoskodik (Forrás: X-platform,
Andrej Plenković)
Más lapra tartozik, hogy ez nem vonatkozott a németekre és franciákra, spanyolokra és olaszokra, azaz a nagy és nagyobbacska nemzetekre, de hát így élünk mi az EU-ban.
Akárhogy is, most úgy tetszik, megváltozott a helyzet, mert nemcsak hogy nagyban folyik Pekingben az európai búcsújárás, de a horvátok is léptek, ami annak jele, hogy ismét szabad a vásár.
Az amerikaiaknak nyilván nem tetszik ez az egész, de a közelgő választások miatt nem érnek rá annyira foglalkozni vele.
Lehet, hogy 2024-et úgy fogjuk majd számon tartani, mint a nagy változások évét, illetve azt az évet, amikor az európaiak rájöttek, hogy a nagy geopolitikai játszmában mindenki nyer, csak Európa veszít. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ez távolról sem biztos, csupán elképzelhető.
Hétvégi csemege
Szokásomhoz hívem, ilyenkor a hétvégén igyekszem valamilyen érdekességet felkutatni – az élet közel sem olyan komoly dolog, mint ezt a sok kockafejű hirdeti – ezért beszéljünk a zágrábi Illúziók Múzeumáról.
Azok számára, akik eddig nem hallottak róla, ajánlom, hogy feküdjenek neki a guglinak, mert rendkívül érdekes múzeumról van szó, de visszatérve a hírhez, a zágrábiak ezüstérmet nyertek a brüsszeli European Franchise Awardon (Európai Franchise Nagydíj) a nemzetközi márkák (brandek) versenyében.
A megtalált illúziók (Forrás: Muzej illuzija)
Ennek kapcsán derült ki, hogy az Illúziók Múzeuma a világ legnagyobb magánmúzeum-lánca. A világ 25 országában, több mint 40 helyszínnel és 10 millió látogatóval.
Jelenleg új múzeumok megnyitásán dolgoznak Denverben, San Diegóban, Seattle-ben és Koppenhágában.
Teo Širola, a Metamorphosis horvát vállalat igazgatója, amely a franchise tulajdonosa és az Illúziók Múzeuma globális hálózatának vezetője, örömmel látja, hogy az emberek valóban felismerték ennek a projektnek az értékét szerte a világon, miszerint szórakozva is lehet tanulni.
Teó úr ugyanakkor bejelentette, hogy egyre közelebb kerülnek céljukhoz, a kereken 100 múzeum megnyitásához 2026 végéig.
Ha valaki a közeljövőben Zágrábba látogat, és kedve támad felkresni a múzeumot, az illúziókat nem adják ingyen: 1 felnőtt számára a belépődíj 9 euró, gyerekek (5-15 év) 7 euró, míg a családi (két felnőtt és két gyermek) látogatásra feljogosító belépő kerek 30 euróba kerül.
Mit lehet mondani? Kicsi a horvát, de erős.
-
B A Balkanac3 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia7 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
-
Koszovó6 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is