A cikk meghallgatása

Csütörtökön befutottak a tavalyi népszámlálás végső adatai. Most már biztos, hogy Horvátországban 2022-ben kevesebb ember él, mint 1953-ban, azaz 3.871.833. Ezt mutatják a horvátországi népszámlálás végleges számai! A fogyatkozás által a lakosság száma 413.056-tal csökkent a legutóbbi népszámlálás óta, azaz 9,64 százalékkal kisebb, mint 2011-ben. A természetes népszaporulat csökkenése, illetve a lakosság elöregedése mellett Horvátországot, akár Közép- Kelet Európa országainak többségét, az elvándorlás is súlyosan érinti, erejük teljében lévő nők és férfiak, fiatalok, kisgyermekes családok hagyják el hazájukat a kilátástalanság miatt.

A demográfusok különösen elkeserítőnek tartják, hogy a lakosság összetétele kifejezetten kedvezőtlen, a 65 évnél idősebbek a lakosság 22,35 százalékát teszik ki, míg a 14 évnél fiatalabbak csak 14,3 százalékot. Ez nem csak a természetes fogyatkozás növekedését vetíti elő, hanem a munkaképes lakosság számának csökkenését is, ami további kedvezőtlen fejleményeket tesz valószínűvé, például a nyugdíjrendszerben.

Ezek a trendek Európa-szerte megfigyelhetők, a leginkább kifejezettek a balti államokban, Bulgáriában és Horvátországban. A természetes népszaporulat csökkenése, illetve a lakosság elöregedése mellett Horvátországot, akár Közép- Kelet Európa országainak többségét az elvándorlás is súlyosan érinti, erejük teljében lévő nők és férfiak, fiatalok, kisgyermekes családok költöznek a nyugati országokba, Ausztriába, Németországba, Svájcba, Írországba, de olyanok is vannak aki más kontinensre vándorolnak, Észak- Amerikába, Ausztráliába.

Ami a legelkeserítőbb, hogy ezeket a trendeket nagyon nehezen, vagy sehogy sem lehet megfordítani, legalábbis nem a jelenlegi politikai konstellációban.

Hogy állunk mi, magyarok?

Csehül. A tíz évvel ezelőtti 14.048-ról 10.315-re csökkent a számunk, azaz maradtunk is, meg nem is.

Hogy jobban megértsük, egész Horvátországban kevesebb magyar él, mint Újvidéken, ami mára már egy tősgyökeres szerb várossá változott. A helyzet még rosszabb, ha tudjuk, hogy ebből a 10 ezerből, csupán 7.218 vallja a magyart anyanyelvének.

A helyzet, amely már húsz évvel ezelőtt is elkeserítő volt, azóta nyilván csak romlott. Ezt egy anekdotába illő történettel támasztanám alá, amelynek szem- és fültanúja voltam, húszegynéhány évvel ezelőtt, Pélmonostoron.

Magyarországról egy népi táncot oktató pár érkezett a helyi kultúregyesületbe, hogy foglalkozzon a ʺfolklór-szekcióʺ fiatal táncosaival. A végtelenül kedves ifjú hölgy a lányokkal próbált, és valamilyen népdalt szándékozott betanítani nekik. Miután senki sem tudta a szöveget, ezt úgy szerette volna áthidalni, hogy leírta frissen egy szelet papírra és elszalajtotta az egyik fruskát, hogy fénymásolja le a szükséges példányszámban. A gyerek vissza is jött, kiosztotta a papírokat és akkor jött a következő sokk: a lányok zöme nem tudott magyarul olvasni!

Talán mondani sem kell, hogy a betanítás jóval több időt vett igénybe, mint amire az oktató számított. És ez csak a prizma egyik oldala. Katolikus magyar pap kettő, ha van – a reformátusok jobban állnak, Szenn Péter személyéban még püspökük is van -, magyar nyelvű oktatás pár iskolában és az eszéki Oktatási Központban folyik, de a gyermekek zöme végül úgyis horvát iskolában köt ki.

Azon kevesek akik Magyarországon végzik a főiskolát, egyetemet jobbára ott is maradnak. Nem kell nagy vátesznek lenni ahhoz, hogy az ember megmondja: a horvátországi magyarság napjai meg vannak számlálva.

De nemcsak mi állunk csehül, hanem a csehek, a szerbek, a szlovénok, az olaszok is, meg minden kisebbség, úgy általában. A 22 elismert nemzeti kisebbség közül csak az osztrákok, németek, romák és ukránok száma növekedett pár százzal, az összes többi csökkent.

A politikai vetület

Persze, a népszámlálásnak politikai vetületei is vannak, amiből az a horvát nacionalisták számára különösen kedves következtetés vonható le, hogy Horvátország a horvátoké.

Az ellenzék igyekszik mindent rákenni a kormánypártra, a kormánypárt viszont azzal érvel, hogy az intézkedései nélkül mindez még rosszabb lenne, ám olyan is van aki nem rejti örömét véka alá.

Például Ivan Penava, a Hazafias Mozgalom elnöke úgy kommentálta a szerbek fogyatkozását, hogy végre tisztességes munkát végeztek a népszámlálók.

Vukováron a szerbek aránya az összlakosságon belüli 30 százalék alá csökkent, így a törvény értelmében elveszítették a szerb hivatalos nyelvként történő használatára való jogukat, így a cirill betűs feliratokhoz sem ragaszkodhatnak, amelyek körül nem egy zavargás robbant ki az elmúlt években.

Milorad Pupovac, a szerbek politikai vezetője nem maradt adós, mondván, hogy az a fő, hogy Penava örül.

Az élet pedig, mindemellett is megy tovább. Mint ezt az egy horvát kolléga elmésen megállapította, az ʺősellenségekʺ, mármint a szerbek és horvátok például Németországban igencsak szivélyes viszonyban állnak egymással és együtt buliznak a német klubokban, Írországban pedig szerb kivándorlók horvátnak vallják magukat, ezzel igyekezve kedvezőbb fogadtatásra találni a katolikus írek körében.