A cikk meghallgatása

Az úgynevezett Donyecki Népköztársaság bejelentette, hogy zsoldos tevékenységgel és hatalomátvétel kísérletével vádol öt külföldit. Köztük van a horvát Vjekoslav Prebeg is, akit akkor fogtak el az oroszok, amikor megpróbálta elhagyni a Mariupol körüli háborús övezetet. Az orosz törvények szerint akár halálra is ítélhetik őket, és ez nem az első ilyen eset lenne.

Életfogytiglani vagy halál

Az orosz RIA Novosztyi jelentése szerint s Donyecki Népköztársaság lezárta a vizsgálatot öt külföldi zsoldos, vagyis három brit, egy svéd és egy horvát állampolgár esetében, akiknek az ügyét átadta a bíróságnak.

Az Ukrajnából önhatalmúlag kivált orosz bábállam azzal vádolja a szóban forgó külföldieket, hogy zsoldosként vettek részt a fegyveres konfliktusokban, és terrorista tevékenység végzésére irányuló kiképzést folytattak.

– Olyan akciókat hajtottak végre, amelyek célja a hatalom erőszakos átvétele és a Donyecki Népköztársaság alkotmányos rendjének megdöntése volt

– olvasható a közleményben. A donyecki legfőbb ügyészség sajtószolgálata szerint az ottani törvények életfogytiglani- vagy halálbüntetést írnak elő a fent említett bűncselekményekért.

Júniusban a szakadár köztársaság bírósága halálra ítélte a 48 éves Sean Pinner és a 28 éves Aiden Aslin brit, valamint a 21 éves Brahim Saadoun marokkói állampolgárt, akiket szintén ezekkel a vádakkal állítottak bíróság elé.

Daria Morozova, az “erősen oroszbarát ország” ombudsmanja közben közölte, hogy a szintén zsoldos tevékenységgel vádolt Paul Ury brit állampolgár július 10-én meghalt a fogságban. Az ombudsman úgy fogalmazott, hogy Ury krónikus betegség és stressz következtében hunyt el, pedig az általa elkövetett bűn súlyossága ellenére kapott orvosi segítséget.

Kaszáltak-kapáltak & havat hánytak

A szerb sajtó május közepén számolt be arról, hogy az Ukrajnában elfogott horvát zsoldos, aki Zágrábból származik, interjút adott egy szerbiai újságírónak, illetve filmrendezőnek, aki dokumentumfilmeket forgat.

Az nem világos, hogy az interjú készítésekor nehezedett-e nyomás a horvát zsoldosra, aki két évvel ezelőtt, egészen pontosan 2020. május 25-én csatlakozott az ukrán hadsereghez. Illetve világos, csak ezt így szokás mondani.

– Soha nem voltam az Azov zászlóalj tagja, és soha nem is lennék az, mert az egy erősen náci ideológiai beállítottságú szervezet, Horvátországban is menekültem az ilyenek elől

– nyilatkozta ekkor Prebeg, aki ezzel Az Azovnak is “behúzott egyet”, meg Horvátországnak is a szépen, illetve csúnyán megkonstruált interjúban. A horvát zsoldos esetében is a “keresd a nőt” effektus figyelhető meg, ha bármi is igaz a történetből.

– Találkoztam egy nővel Ukrajnában, még soha nem találkoztam hozzá hasonlóval, és maradni akartam, amihez állampolgárságra volt szükségem. Néhány ember javaslatára elszegődtem a hadsereghez, mert azt mondták, hogy három év után megkaphatom az ukrán állampolgárságot

– mondta a horvát származású férfi, aki korábban a horvát hadseregnél szolgált.

A horvát zsoldos úgy nyilatkozott a szerb dokumentaristának, hogy az ukrán hadseregben töltött idő során nem került közvetlen konfliktusba a donbászi oroszbarát erőkkel, mivelhogy nyáron kapáltak és kaszáltak a földeken, télen pedig fát vágtak és havat hánytak.

Nagyon propagandára hajaz

Az oroszok által elfogott horvát zsoldos nyilatkozata nagyon propaganda jellegűnek tűnik, a célja – egyebek között – Ukrajna és az ukrán hadsereg lejáratása volt, aminek különös jelentőségét az adja/adta, hogy Horvátország ukrán oldalon áll a háborúban. Mellékesen jegyezzük meg, hogy vannak arra utaló jelek, hogy a horvát diplomácia kísérletet tesz a horvát zsoldos kiszabadítására, de erről a dolog természeténél fogva nem sokat tudni, így egyelőre “csak ízlelgethetjük” az orosz propagandát.

– Nem az a benyomásom, hogy az ukrán hadsereg jól felszerelt, és képes lenne megbirkózni az orosz erőkkel

– jelentette ki Prebeg, de kérdés, hogy mondhatott volna-e esetleg bármi mást. A horvát férfi beszélt elfogásának körülményeiről is, miután április 11-én megérkezett az elfogatási parancs, ám amikor felszálltak a teherautókra, az orosz tüzérség lőni kezdte őket, így a szervezett visszavonulás terve meghiúsult, mindenki arra ment, amerre látott.

– Zaporizzsja felé vettük az irányt. Nem volt parancsnokunk. Napok óta nem ettünk semmit. A társaim csupálták a füvet, és azt ették, én is. Végül 17-en maradtunk, és tizenkét 12 napig bolyongunk. Április 23-án hajnali 5 óra körül kaptak el bennünket. Éhesek és óvatlanok voltunk. Néhány óráig esett a hó

– mesélte a történetét a horvát zsoldos, aki csak “hálával tud gondolni” az orosz katonákra, mert azok az emberségesnél is emberségesebben bántak a hadifoglyokkal, még “édességekkel is kedveskednek nekik”.

– Nem nyúltak a vallási jelképekhez és a jegygyűrűkhöz. Megkötözték a kezünket, és bekötötték a szemünket. A tisztjeik kihallgattak bennünket, semmiféle erőszak nem történt, kaptunk enni, engem pedig, mint külföldit, elvittek egy tábornok elé, akitől tiszta fehérneműt kaptam, és megparancsolta, hogy ne bántsanak

– mesélte a horvát zsoldos, aki mindent cáfolt, amit “rosszindulatú emberek” az oroszok viselkedésével kapcsolatban netalán állítanak. Ki tudja, hogy mi áll közelebb az igazsághoz, esetleg az, hogy az oroszok meggyalázzák mások vallási jelképeit, leszedik a foglyok ujjairól a jegygyűrűket, bántalmazzák a rabokat, és a “bátran nyilatkozó” emberünket annyira “sz@rrá verték”, hogy fehérneműt kellett váltania.

A horvát zsoldos arról is beszélt, hogy a hadifogság során megváltozott a háborúról és az oroszokról kialakult képe.

– Tizenhét ellenséges személyt hatékonyabban megsemmisítettek, mintha lelőttek volna bennünket. Nem hiszem, hogy közülünk bárki fegyvert fognak ismét ellenük

– magasztalta az egekig az oroszokat a horvát zsoldos, aki arról is beszélt, hogy az egységében más nem volt a Balkánról.

– Hallottam, hogy az Azov zászlóaljban voltak horvátok, nálunk öt brit és egy amerikai szolgált, aki azonnal dezertált

– mondta Prebeg, aki így nem csak az oroszokról zengett dicshimnuszt, hanem egyúttal az amerikaiakat is degradálta, ebben a “tragikomikus” interjúban, ami leginkább egy jól megrendezett kirakatperhez hasonlít.

A horvát zsoldos tisztában van azzal, hogy miután nincs ukrán állampolgársága, viszont szerződött az ukrán hadsereggel, az orosz törvények szerint túl sok esélye nincs, ezért “felkészült a legrosszabbra, de a legjobbat reméli”.

Mit meg nem tesz az ember egy nőért.