VIHAROS TENGER: Amikor a hajózás nem létszükséglet, hanem élvezet

A cikk meghallgatása

Újvidék polgármestere, Miloš Vučević, a napokban teljesen berágott a Horvátországban nyaraló szerbekre, mondván, hogy nem érti, miként engedhetik meg ezt maguknak a Vihar-hadműveletről történő megemlékezések idején. Amilyen maliciózus hírlapíró vagyok, véleményem szerint Vučevićnál savanyú a szőlő, ugyanis neki még nem sikerült jachtot vásárolnia, szemben a szerencsésebb oligarcha-fiókákkal, akik az Adrián áztatják, amit áztatnak. Persze, a szerbek nem az egyedüliek akik a horvát tengerparton hajókáznak fel és alá, nemegyszer felhőkarcolónyi alkalmatosságokkal, de ettől most az egyszerűség kedvéért eltekintünk.

Horvátország egy nagyobbacska falu

A derék polgármester által pellengérre állított hölgyek és urak elsősorban azért nyaralnak Horvátországban, mert az Adria gyönyörű, világviszonylatban sem találni sok ehhez fogható tengert.

Továbbá, még kényelmesebbé teszi számukra az itt-tartózkodást, hogy gyakorlatilag nem létezik nyelvi akadály, és mivel sok pénzük van, senkinek meg sem fordul a fejében, hogy kiutálja őket a világból.

Sőt, megbecsült, kedves vendégek és barátok – ahogy a zágrábi Jutarnji list kérdezősködésére válaszoltak a jachtkikötők vezetői, kerek perec megtagadva bárminemű információt a kollégáktól.

Persze, ez az égvilágon nem jelentetett semmit, mert Horvátországban semmit sem lehet elrejteni, olyan ez az ország, mint egy nagyobbacska falu, mindenki mindenkit ismer, ha az ember igazán meg akar tudni valamit, nagyon gyorsan a dolgok végére tud járni, és még Google sem kell hozzá.

Így történt ez a szerb jachttulajdonosok nevének esetében is, egész szép csokorra valót gyűjtöttek be az újságírók. Ezek közül, különösen két név érdekes, mert Aleksandar Vučić elnökhöz közel álló üzletemberekről van szó.

Az első Ivan Bošnjak, a KVB építkezési vállalat társtulajdonosa, akinek nyilván van mit aprítani a tejbe, mert hajója az Azimut osztályú, harminc méter hosszú Millenium II olyan nyolc millió eurónyit (kb. 3,2 milliárd forint) kóstál. Ez cseppet sem meglepő, ha tudjuk, hogy belgrádi pénzügyi körök szerint a KVB szoros üzleti kapcsolatban áll az összes Srbijagas-projekttel, ami alatt a Déli/Török/Balkáni Áramlat létesítményeinek kiépítését kell érteni.

Mindössze öt méterrel rövidebb, a másik/második szerb, Ostoja Mijailović 25 méteres Azimutja. A 43 éves Mijailović a belgrádi Partizan kosárlabda-klub elnöke, aki mindemellett a Jaguar Land Rover vállalat egyik legsikeresebb európai képviselője.

Ő nem a szerb elnök körül szokott előfordulni, inkább a szerb elnöki testvér, Andrej Vučić környékén lelhető fel, vele áll bizalmi kapcsolatban. Ha már pletykálkodunk, írjuk ide, hogy a hajócskája szerény öt millió euróba kerül, ez az előzőhez képest nem is sok.

Még néhány név

A sort Dragan Šebulov, a belgrádi Radnički birkózóklub elnöke folytatja, akit Milan Beko, a Worldfin cég és a belgrádi folyami kikötőtulajdonos követ. A spliti Le Meridien Lav marinában bérel állandő kikötőhelyet Dragoslav Dika Micić, a MD International logisztikai cég tulajdonosa, aki egyben a Henkel képviselője is.

Ugyancsak a spliti akvatóriumban van Miloš Ljuljić jachtjának kikötőhelye is, akiben a belgrádi Srbija szálló tulajdonosát tisztelhetjük.

Hogy mindez ne múljon el magyarok nélkül, a Jutarnji list szerint ugyancsak a spliti Le Meridien Lav marinában van kikötve Csákány Lajos szabadkai üzletember “bárkája” is, aki állítólag a “VMSZ Mészáros Lőrince”. Végsőkig rosszindulatú szerb újságírók szerint Csákány arról ismert, hogy sikeresen visszaverte a szerb elnök testvérének, Andrej Vučićnak a kísérleteit szabadkai érdekeltségeinek lenyúlására, mégpedig úgy, hogy Budapestről, “a legmagasabb körökből” szóltak le az érdekében.

További érdekesség, hogy ha valaki rákattint a Jutarnji list cikkére, akkor a vajdasági magyar üzletemberre történő utalást nem találja meg benne, a horvát lap ugyanis – nyilván a magyar-horvát (bunyevác) barátság jegyében – törölte az inkriminált bekezdést/mondatrészt, viszont a Google keresőjében megmaradt a nyoma. Az sem elképzelhetetlen, hogy Csákányt azért vette ki utólagosan a Jutarnji a névsorból, mert nem szerb, és így nem illett bele a “prekoncepcióba”.

Folytathatnánk, ugyan, de minek? Ehelyett lemondóan állapítjuk meg, hogy valahogy az újságíróknak nincs jachtjuk az Adrián, se szerbnek, se horvátnak, de magyarnak sem. Még azoknak sem, akiknek a nagyurak asztaláról hullik alá némely morzsa.