B A Balkanac
Kollaterális károkról (vagy ami késik, nem múlik)
Michel Friedman bírósági ügyével kapcsolatban írta még régebben, az ezredfordulót követő években a Der Spiegel, hogy tkp. kollaterális kár érte a német tévésztárt, amikor egy embercsempész banda után kezdett nyomozni a berlini rendőrség. Történt ugyanis, hogy ekkor került képbe Friedman, aki mellesleg szép politikai pályát futott be. Ugyanakkor kollaterális kárnak az ő esetében ugyebár nem ez, hanem az számított, hogy kokaint traktált az őt rendelésre látogató ukrán prostikba. Valószínűleg a fantáziadúsabb szerelmi légyottok érdekében tette ezt, ám szerencsétlenségére a kokain itt felúszott szép csendben, mint az a bizonyos orrfacsaró anyag; fel a víz színére. És lett Friedman fő bűnévé: a drogterjesztés.
Mert a fizetett gyönyörszerzés – ha marad a “normalitás” keretein belül –, nem üldözendő cselekedet. Berlinben sem, ma sem, vélhetően holnap sem. Ellenben érdekes, hogy a korabeli sajtó Németországban a kollaterális kár kifejezését akkor még relatíve frissen a koszovói háborúhoz kötötte, és pontosan azt az esetet látta benne, amikor valamely támadásnak nem csak az esik áldozatául, akit célpontnak kiszemeltek. Így került hát utóbb darálógépbe – kollaterális kárszenvedőként – Friedman. Említett ukrán prostik kapcsán, akiket mellesleg egy ukrán nepper futtatott, akit meg embercsempészet gyanújával vettek őrizetbe. Nyilván ő köpött, elmesélvén szépen mindent, amit a munkásnőitől hallott. De nem az a lényeg itt, hanem ténylegesen az emlegetett “kollaterális kárszenvedés” és a “ribanc” fogalma. Nem utolsósorban a kettő szomorú találkozása egy másik esetben.
Nos, az orosz-ukrán háború fejleményeiről tudósítva jelentette az általunk gyakran idézett (The) Odessa Journal – még a minap nyomatékul megismételt rakétázások előtt –, hogy az agresszor vandalizmusának áldozatai lettek az Azovsztal éttermének felbecsülhetetlen értékű mozaikjai is. Odavesztek a neves ukrán művésznő, Alla Horszka alkotásai abban a megostromolt, azzal együtt valóságos földi pokollá vált Mariupolban. Nyilván nem ez volt az elsődleges cél, de így sikerült az akció, eme járulékos rombolászattal járt a szóban forgó derék munka. (Mintegy mellékesen, de beléjük trafáltak.) Hogy voltak-e onnan visszalövő ukrán katonák – értve: az ebédlő asztalai alól –, igazából nem áll módunkban ellenőrizni, a két szembenálló fél bármelyikére nézve kedvező mód eldönteni, ellenben a mellékelt fotók jól mutatják a pusztítást.
– Ugyanakkor jogos a kérdés – legalábbis így, írásunk logikai szerkezetére nézve –, hogy ki volt, mert már rég meghalt: Alla Horszka?
Az 1929-ben született Alla Olekszandrivna Horszka festőművésznő volt, az ukrán Hatvanasok csoportjának egyik kiemelkedő tagja, társalapítója a kijevi Kreatív Ifjúság Klubjának, amely fontos szerepet játszott a hatvanas évek kulturális újjászületésében. Később az ukrán emberjogi mozgalomban vállalt szerepet, nyílt sisakkal kiállt a KGB-vel szemben, mégpedig az ukrán művészek, egyáltalában az értelmiségiek ellen indított, jogsértésekkel teli nyomozás sorozat okán, amelyben a hatóságiak mintha nem is hallottak volna soha az emberi méltóság fogalmáról. Meggyőződése miatt szakadatlan üldöztetésnek volt kitéve. Egymást érték a kihallgatások, a hosszabb-rövidebb elzárások, eltiltások és letiltások: molesztálásai és meghurcoltatásai ennek a rosszhírű “ukrán ribancnak”. 1970-ben végül, stílusosan pontot téve a szenvedés végére: meggyilkolták. A bűncselekmény hivatalosan felderítetlen maradt, de közvetett bizonyítékok – ennyi lelhető fel erről manapság – a KGB bűnösségére utalnak.
Alla Horszkának, aki az undergoundban is jelentős szerepet vállalt (korai Pussy Riot ukrán változatban /?/), mintha még az emlékét is el szerették volna törölni. Akárha ennek az igyekezetnek lehetne kései, gyászos fejleménye a mariupoli.
Kijivben/Kijevben manapság a Hatvanasok Múzeuma őrzi elsősorban annak az alkotói csoportnak az emlékét, amelyhez Alla Horszka tartozott. Az állandó kiállítások mellett eddig szépszerével akadtak időszakosak is. Az egyik projekt kurátora, Katerina Jakovenko írt is egy levelet, amelyet fiktíve Allának címzett. Ebben az áll, hogy fél évszázad, így értelemszerűen még a halál sem lehet akadálya a rokonlelkek találkozásának. Örömmel látja, hogy Alla álma a szabad Ukrajnáról megvalósulhatott. Egy olyan országról, amelyben nem nézik levegőnek az emberi jogokat, és ahol senki se kerül rács mögé szabadon választott nyelve, vallása, véleménye miatt. Ilyen formában megérkezett a jövő, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Alla születésének a helyén, azokon a színtereken, amelyeken a legremekebb munkáit alkotta, most megint háború dúl. Egyebek mellett ismét veszélyben minden műalkotás, az emberéletekről nem is szólva. Most itt, ezen a módon azért idézi Alla Horszka szellemét, mert ismét ilyen bátor és kitartó személyekre van szükség, amilyen Ő volt. – Így megható levéltöredékében Katerina Jakovenko kurátor.
P. S. Ez aztán így tényleg szép és jó. Marad azonban egy reális aggodalom ilyen formában írásunk végére a most is működő, ukrajnai kisebbségeket érintő törvényhozás legújabb produkciói hallatán. Meglehetősen erős történelmi abszurd lenne ugyebár, ha az Ukrajnában élő magyarság az oroszoktól kezdené várni a felszabadulást. Meg egyáltalán az ottani kisebbségek. Jó kérdés (-nek tűnik). Viszont éljen Alla Horszka!
B A Balkanac
BRZRKR, ÉRTVE? (K. Reeves sokoldalú tehetségéről)
Akár a görög mitológiában, létezik egy halhatatlan hős. Erről a figuráról azt is tudjuk, hogy kereken 80 ezer éves, amihez nehéz lenne megfelelő számú gyertyát elhelyezni valamely szülinapi torta tetején. Ő BRZRKR, akit senki sem tud megállítani.
Berzerker (lásd az ang. „berserk”-et!) egy vad harcos. Nem kimondottan az az a lelkileg is vívódó tragikus hős, ugyanakkor isteni erő birtokosa. Szitává lövik, megkéselik, felrobbantják, bármit tesznek is, neki meg se kottyan. Semmi sem akadályozhatja meg abban – ahogy bizonyos Bélus írja online –, hogy például egyetlen mozdulattal kikapja az ellenfél bordáját, majd azzal szúrja nyakon, vagy leszakítsa a karját, utána azzal fenekelje el. Aztán bizony – csak semmi komikum, ugye, inkább totál fekete – széttapossa a fejét, hogy kifröccsenjen az agyvelő.
– Mégis ki olvas ilyeneket? – teszi fel a kérdést Hétköznapi Geekságok BANG! főcím alatt tavaly írt blogjában Bélus, hogy rögtön meg is válaszolja: ő. Bizony, ő olvas ilyeneket. Mert miként mondja: bár a történet nem egy veretes valami, az első füzet véres akciói „lekötötték a szemét”. Ugyanis van olyan, hogy az embernek olyasfajta képregény kell, amin nem szükséges sokat agyalni. Értékelése szerint a rajzok teljesen rendben vannak, neki kifejezetten tetszett az a „minimál stílusuk”.(Minimalizmusuk.)
Ezen az oldalon a szövegíró nem volt túl serény, így a fordítónak sem akadt túl sok dolga
Egyáltalában így minden rendben is van ezzel a munkával, amelyet egyébként némi bíbelődéssel és a többi, de viszonylag könnyedén be lehet szerezni a neten. Minden oké tehát KEANU REEVES és MATT KINDT szövegíró, nem utolsósorban RON GARNEY rajzoló közös produkciójával, amelynek első része 2021 márciusában látott napvilágot.
Kapcsolódó cikk
Mostanság viszont Belgrádból érkezett a hír, hogy a második rész immár elérhető szerbül, méghozzá a System Comics összes csatornáján. – Tehát ott a BRZRKR 2 a megfelelő boltok virtuális vagy valós kirakatában, tapintható füzet formájában ugyancsak. (Puha kötés, latin betűk, 136 old.) A belgrádi cikkek szerint a mellesleg nagy Đoković-rajongó, szerbek felé úgyszintén adakozási hajlammal forduló, legalábbis annak látszó „Kijanu Rivs” ismét hódít a szerb fővárosban. Ilyen formában tehát: mozin kívül is erősen aktív Berzerkerünk. Néhol ott látható a világhálón BRZRKR a legendás, Jugóban egykor nagyot kaszáló Dylan Dog társaságában, felvetve a kérdést: vajon érzik-e egymást vetélytársaknak? Az elérhető képek tanúbizonysága szerint nem. Mindegyikük más és más ordító igazságtalansággal, rémséges konfrontálódással van maradéktalanul elfoglalva, ezzel együtt köztük szent a béke. (Nincs Balkán-szindróma.)
Úgy, mellesleg vajon tudják-e, mi köze a híres képregényhős magándetektívnek, Dylan Dognak a magyarlakta Máriafalvához? A válasz Sándor Zoltán írásában keresendő a veszprémi Ex Symposion 2019/104-es sztripszámában. Címe: Az első Erzsébet-szobor nyomában. Sajnos, az Ex támogatás híján ellehetetlenült, Ex-szé vált, nincs már folytatás. Esetleg BRZRKR tudna segíteni? Vagy netán Dylan Dog, esetleg összesített erőkkel, ha már egyszer az isteni beavatkozás elmaradt? – Jó, a dupla vagy triplacsavaros kérdés pusztán érdekesség óhajt lenni, miközben vélhetően nincs messze a valóságtól. Mindegy, vissza Neóhoz! (Vagy komikus, esetleg lakodalmi muzsikás formájában Neonhoz.)
Mármost, hogy maga Keanu Reeves mesélte-e volt így a szerb sajtónak, vagy csak a mátrixa, BRZRKR tudja, egyre megy. Ott úgy jelent meg még ’22-ben, hogy a világhírű színész Szerbiában is adakozni óhajt a rászorulóknak, s ebben a kérdésben tántoríthatatlan. Állítólag nagyon tetszett neki, hogy arrafelé mekkora lelkesedéssel fogadták a BRZRKR első részét – tudomása szerint a könyvkiállításon valósággal ökölharcoltak érte –, ezért kifejezett szimpátiával néz az országra. Különben úgy általában elmondta, hogy kifejezetten röstelli, mennyit keresett pl. éppen a Mátrix-sorozattal, amelyet képregények, videojátékok és egyebek követtek, ezért szívesen bogozza ki a dohányzacskót, amikor olyan embertársakat lát, akiknek igencsak kell a segítség. – Tegyük hozzá, ebben Reeves csakugyan nem hazudik, hatalmas pénzt adott oda példának okáért a leukémia leküzdésére.
VÁLOGATÓS KORMÁNYZAT: A napokban köszöntötte a szerb kormányzat a világbajnokságon ezüstérmet szerző kosárlabdázókat, és az újabb tenísztornát nyerő Novak Đokovićot, az ünnepségre viszont nem hívták meg Ivana Vuleta világbajnok távolugrót. – Egyszerűen nem megyek sehova hívatlanul – írta az X-portálon Vuleta.(Forrás: Dimitrije Vasiljevic/STARSPORT)
Arról viszont nincs tudomásunk, vajon értesült-e a hatalmas ugrásaival az „egész világot térdre kényszerítő” Ivana Vuleta újabb rekordjairól, ámbátor miért is ne, s abban az esetben picit jó lehetne a szerb atlétikához úgyszintén. Úgy pluszban.
Bájdövej megjegyzendő, az emitt, Magyarhonban se nagyon ártana. Ellenére annak, hogy milyen remek atlétikai világbajnokság zajlott a közelmúltban Pesten, ahol éppen Ivana oly csodálatos aranyat ugrott. Mint valami mesebeli hős, mint valami tárt szárnyú lepke, káprázatos íve után homokba fúródó izmos angyal, viccen kívül. Óriásit röpült népének határtalan örömére, s már most ott van a legendáriumban. Oda illő deli női figurája vajon benne lesz-e valamelyik képregényben? (Nos, Neon?)
-
Törökország7 nap telt el azóta
Török cégek játszák ki a nyugati szankciókat, az USA a fejükre koppintott
-
Törökország5 nap telt el azóta
TRENDFORDULÓ: Vége a gazdasági lejtmenetnek Törökországban?
-
Románia2 nap telt el azóta
KÖLCSÖNÖS ZSAROLÁS: Ausztria nyomná a gázt, Románia behúzta a féket
-
Szerbia5 nap telt el azóta
Még idén kiírják, de csak jövőre lesznek választások Szerbiában, vajon miért?