OROSZOK ÉS UKRÁNOK: Szerbia a menekültek & migránsok országa

Az elmúlt három évtizedben beigazolódott, hogy Szerbia a „menekültek országa”. A volt Jugoszlávia hadszíntereiről érkező szerbek és más nemzetek tagjait (romák) követően az Ázsiából és Afrikából érkező „menekültek és a nomádok” kezdtek betörni az országba. Ez év februárja óta csatlakoznak hozzájuk az orosz-ukrán háború elől menekülő ukrán és orosz állampolgárok is.

Oroszok és ukránok Belgrádban

Az ukrán menekültek csoportja nem túl népes. Több tucatnyian vannak az állami befogadóállomásokon, többnyire nők és gyerekek, viszont mindkét volt szovjet tagköztársaság területéről, vagyis Ukrajnából és Oroszországból is, egyre többet látni belőlük Belgrád utcáin, ahol sokan turistának néznék őket, ha nem lenne az ukrajnai fegyveres konfliktus.

Orosz szót nagyon gyakran hallani Belgrád különböző pontjain, főleg fiatalok ejtik ki, modern és európai megjelenésű fiatalok, nyilvánvalóan jómódúak. Vagyis olyan emberekről van szó, akik nem néznek ki menekültnek.

Ennek a cikknek a szerzője 2015-ben, az európai migránsválság kezdetén számos Közel- Keletről (főleg Szíriából) érkezett menekülttel találkozott. Ezek akkoriban többnyire jómódú, tanult és jólszituált emberek voltak, akik féltették az életüket, a biztonságukat és a vagyonukat. A helyzet az, hogy a szegényeknek általában esélyük sincs arra, hogy elmeneküljenek a bombák vagy az éhínség, legfőképp pedig a mozgósítás elől.

Ana (28) és Petro (31) fiatal házasok, nemrég Harkovból érkeztek Szerbiába, és még mindig nem tudják, hogy mihez kezdjenek. A családom barátai fogadták be őket a házukba, egy Belgrádhoz közeli külterületi településen, majd megkerestek, hogy irányítsam a jövevényeket az illetékes szolgálatokhoz információért és segítségért. A fiatal ukrán házaspár a háború végeztével haza kíván térni, de addig Szerbiában keresnek szállást maguknak.

Vannak más példák is. Rengeteg ukrán és orosz rendszámú autó cirkál Belgrádban, amelyek tulajdonosai kétségkívül kövér bugyellárissal érkeztek. Ez egyértelműen arra utal, hogy ezek az emberek Szerbiába helyezték át a székhelyüket. Vagyis nem csak ukrán állampolgárokról van szó, akiknek rakéták röpdösnek a fejük felett, hanem szankciók által érintett orosz állampolgárokról is.

Itt elsősorban az IT szektorban foglalkoztatott, külföldi (nyugati) cégekre alkalmazottairól van szó, akiknek a munkaadói intenzíven működnek valahol Európában és/vagy az Egyesült Államokban.

Sanja (25) orosz, moszkvai nő, aki egy hónapja került Belgrádba, miután egy amerikai informatikai cég Moszkvából Szerbiába szervezte át a székhelyét. Sanja programozó, nagyon jól keres, és csak az egyike a munkaadója által Belgrádba áthelyezett 700 alkalmazottnak.

Szerinte ez egy nagyon jó lehetőség az oroszok számára – Belgrád sokkal olcsóbb, a nyelv és a kultúra nagyon hasonló, az oroszokra általában szimpátiával tekintenek a helyiek, a város társadalmi és éjszakai élete pedig, ami a fiatalok számára a legfontosabb, a legmagasabb szinten van.

Egekben a lakásárak

Szerbiában a vastag pénztárcájú ügyfeleknek leginkább a kereskedők és a különböző szolgáltatásokat nyújtók örülnek, ennek a helyzetnek azonban vannak negatív vetületei is: a szerb fővárosban ugyanis az egekbe szöktek az ingatlanárak, legyen szó vételről vagy bérlésről.

A Zvezdara negyed egyes részein (Belgrádnak az a városrésze, ahol élek, 30 percnyi sétára a városközponttól) az egészen átlagos, körülbelül 40 négyzetméteres lakásokat minimum havi 500 euróért adják ki. Összehasonlításképpen: a hivatalosan foglalkoztatott szerbek több mint fele ennél kisebb fizetésért dolgozik. Néhány vonzóbb helyen azonban 800-1000 euróig is felmennek a bérleti díjak, amit az orosz és (egyes) ukrán vendégek gond nélkül megfizetnek.

A belgrádi bérlakás-tulajdonosok elégedetten dörzsölik a markukat, sok belgrádi alakítja át gyorsan-frissen az ingatlanát, és ad fel hirdetéseket a kelet-európai ügyfelekre specializálódott AirBnB és Booking platformokon.

Sok vidéki diák és munkás ugyanakkor kétségbe van esve, mert az árak kicsúsztak az ellenőrzés alól, ezért nem tudnak maguknak megfelelő áron lakást találni a fővárosban. Az egyetlen megoldás az lehet, hogy a külvárosokba menekülnek, ahol olcsóbban, vagy valakivel közösen bérelnek lakást, hogy megosszák a költségeket.

A helyzet netalán a véletlen műve? Nem mondanánk, nyilvánvaló ugyanis, hogy sok orosz és amerikai cég paravánként használja Szerbiát ahhoz, hogy folytassa egymással az üzletelést a Nyugat által Oroszországgal szemben bevezetett szankciók ellenére.

Ez a tény alátámasztja azt a tézist, miszerint Szerbia nem alkalmazhat szankciókat a Kreml ellen, ha nem akar lemondani arról, hogy sok cég Szerbián keresztül, elsősorban a nyugati nyilvánosságtól távol hajtson végre különféle ügyleteket. Ezzel Belgrád sajátos módon ismét fontos pont lesz a nemzetközi sakktáblán.