A cikk meghallgatása

A NATO vilniusi csúcsa előtt úgy tűnik, sikerült pontot tenni a svéd NATO-csatlakozás több mint egy éve húzódó ügyére: hosszas tárgyalások után Recep Tayyip Erdoğan török elnök bejelentette, hogy támogatja az észak-európai ország tagságát a világ legerősebb katonai szervezetében. Az alkudozási folyamat nem volt mentes látványos követelésektől és sértődésektől, ami miatt páran biztosan azt érezhették, főleg a svéd delegáció részéről, hogy az isztambuli Nagybazárban vannak.

Isztambuli Nagybazár

Bő egy éve a török államfő jelezte, hogy Svédországnak (s akkor még Finnországnak) számos feltételt kell teljesítenie ahhoz, hogy tagságot nyerjen a védelmi szövetségben.

Ide tartozott a különböző, a török állam által terrorista szervezeteknek tartott szerveződés elleni fellépés – a jelentős kurd kisebbség miatt a Kurdisztáni Munkáspárt, a PKK támogatói játszották itt a fő szerepet, de a gülenisták is vehették a lapot –, több tucat személy kiadása – ez a létszám később már több mint száz főre nőtt, legalábbis retorikailag –, hadiipari együttműködés újraindítása.

A tavalyi NATO-csúcs után sikerül megszerezni a török támogatást, de nem a parlamenti ratifikációt, viszont létrehoztak egy háromoldalú mechanizmust, amely alapvetően a terrorellenes fellépést hivatott monitorozni a török érdekek szerint a két északi államban.

A svédek, többszöri törökországi látogatás után számos lépést tettek a török feltételek kielégítésére.

Újraindult a fegyverexport, még ősszel módosították az alkotmányt, hogy ezzel is megkönnyítsék a terrorellenes törvény változtatását, ami végül május elején meg is történt.

A májusi török választások idején, s az azt megelőző kampány során is igyekeztek inkább hátrább lépni – a csatlakozás ügye amúgy is belpolitikai kérdéssé vált, ebben a helyzetben érdemes volt nem kiélezni a feszültséget, különösen az év eleji Koránégető akció után.

A júniusi újabb égetés az egész muszlim világban felháborodást váltott ki, Erdoğan maga is elítélte az akciót – akkor sokak számára úgy tűnt, tényleg a füstbe ment a gyors svéd csatlakozás, legalábbis a NATO-csúcs előtt.

Politikai alkudozás

A vilniusi csúcsra ráfordulva a török államfő többször jelezte, hogy elégedetlen a svéd erőfeszítésekkel: a korábbiakhoz képest még azt is bedobta, hogy az országot vegyék fel az Európai Unióba – ha már a csatlakozási tárgyalások 2005-ben még éppen Erdoğan alatt kezdődtek.

Végezetül a NATO-főtitkár, a svéd miniszterelnök és a török államfő közös, hétpontos nyilatkozatot adott ki a csúcs előestéjén. Ebben kiemelték a svédek eredményeit, illetve megerősítették a még tavaly, a finnek részvételével létrehozott háromoldalú mechanizmust.

Stockholm egyúttal vállalta, hogy nem támogatja a PKK-t és a hozzá tartozó szervezeteket, valamint a Gülen-mozgalmat, amit FETÖ néven Törökországban szintén terrorista szervezetként tartanak nyilván.

Az eddig elért eredmények megőrzése végett továbbra is fenntartják a mechanizmust, ezt nem fogja befolyásolni a svéd csatlakozás.

Végezetül Svédország vállalta, hogy támogatja Törökország csatlakozását az EU-hoz, valamint az évek óta napirenden lévő vízumliberalizációt és a még 1995-ben aláírt vámunió modernizációját.

A nyilatkozat alapján a török fél mindezért cserébe vállalta, hogy a Nagy Török Nemzetgyűlés elé terjeszti a csatlakozási protokollt, és azon fog dolgozni, hogy a parlament ratifikálja azt.

A Szputnyik jelentése szerint Putyin orosz elnök megszüntette Erdoğan követését az Instagramon (Forrás: Szputnyik)

A svéd nagykövetnek ezután vissza kell fognia magát

A régóta húzódó folyamat befejezettnek tűnik.

Már az is optimizmusra adhatott okot, hogy a török parlament július 1-jén nem ment nyári szünetre, erről már június közepén döntöttek. Később pedig a Házbizottság munkájáról újabb döntés született, miszerint a hónap végéig biztosan tart a parlamenti munka.

Erdoğan pedig a májusi országos választás után biztos többségre számíthat a törvényhozásban, s nagy valószínűséggel ugyanúgy különösebb gond nélkül ratifikálni fogják a protokollt, mint ahogy márciusban megtették a finnekkel.

De a nagy vitával és a nemzetközi kritikák ellenére mit nyert Erdoğan?

Alapvető nyereség, hogy egy jól mediatizálható környezetben, egy NATO-csúcs előestéjén demonstrálhatott erőt, és ért el lényegében annyi eredményt, amit sikerként lehetett felmutatni.

A helyzet a választási kampány során nem érett meg erre, az új parlament összeülése előtt pedig túl olcsó lett volna gyorsan megszavazni a svéd csatlakozást, látványos eredmények nélkül.

A nyilatkozatban foglalt svéd vállalások egyrészt már korábban megtörténtek, másrészt pedig inkább szimbolikusnak tekinthetők – nem várható, hogy Stockholm válik majd a török csatlakozás motorjává –, de annyiban a kormánypárti erők megelégedésére szolgálhat, hogy a korábbi évek emberi jogi, jogállami kritikái után a svéd nagykövetnek ezután majd vissza kell fognia magát.

Kapcsolódó cikk

A finnek bent, de mi lesz a svédekkel? Ankarának nem sürgős

A török-svéd egyezkedés mögött meghúzódik az amerikai szál is; a török kormány már évek óta F-16-os vadászgépeket szeretne beszerezni az Egyesült Államokból. A török sajtó úgy tudja, hogy Joe Biden amerikai elnöktől pozitív válasz érkezett az ügyben.

Ez persze messze nem jelenti azt, hogy hamarosan érkezne a 40 amerikai gép, de optimistábban lehet tekinteni a jövőre.

Noha Erdoğan jelezte, hogy a NATO-csatlakozás és az F-16-osok ügye két különböző kérdés, sokan azonban úgy látják Törökországban, hogy a nemrég újraválasztott elnöknek erőt demonstrálva nemcsak a gazdag EU-tag Svédországtól sikerült kedvezményeket kicsikarnia, hanem a világ legerősebb katonai hatalmától is.