Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Horvátország, illetve a horvát-magyar olajvállalat, az INA visszatérhetne Szíriába, amihez azonban Irán segítségét kellene igénybe vennie. Ez komplikálja a helyzetet, aligha hihető ugyanis, hogy ebbe az Európai Unió és az Egyesült Államok beleegyezik, hiszen Irán is szankciók alatt áll, a teheráni vezetés viszont a maga részéről támogatna egy ilyen horvát szándékot. Mindez azt követően merült fel, hogy az iráni külügyminiszter interjút adott a Večernji list horvát napilapnak & portálnak.

Iráni befolyás

Hossein Amir- Abdollahian iráni külügyminiszter az exkluzív interjúban kifejezte Irán készségét, hogy segítséget nyújtson Horvátországnak és az INÁ-nak a korábban horvát tulajdonban lévő szíriai olajmezők visszaszerzésében, ha ezt horvát részről kérnék.

A Večernji list véleménye szerint ezt követően a helyzet megoldásának a kulcsa Horvátország kezében van, kérdés viszont, hogy a zágrábi vezetés szeretne-e iráni segítséget kérni az olajmezők visszaszerzéséhez, és hogy létezik-e olyan erő, amely ezt meg akarná akadályozni.

Irán ma nagyobb befolyással rendelkezik Bassár el- Aszad szíriai elnökre, mint Oroszország, mivel az Iszlám Köztársaság 2012-ben lépett be a szíriai háborúba, Oroszország pedig csak 2015-ben. Ráadásul Irán folyamatosan finanszírozza és fegyverzi fel a szíriai hadsereget.

Minden elemzés arról szól, hogy Bassár el- Aszad szíriai elnök már rég nem lenne hatalmon, ha Irán a kezdetektől fogva nem nyújtott volna katonai és pénzügyi támogatást Szíriának. Egyes becslések szerint Irán havonta hat-nyolc milliárd dollárt költ a szíriai hadsereg és kormánytisztviselők fizetésére.

Közben az Iráni Forradalmi Gárda parancsnoksága alá tartozó síita félkatonai alakulatok még ma is Szíriában tartózkodnak, és ők ellenőrzik az ottani olajmezőket. Ebből kifolyólag az iráni külügyminiszter kijelentése nem „diplomáciai közhely”, és akár komolyan is vehető, hogy Irán valóban segíteni akar Horvátországnak, hogy visszatérjen a régi olajmezőkre.

A legjobb üzlet volt

A szíriai olaj- és gázmezők számítottak a legjobb horvát üzletnek külföldön. Ezt megerősítették az INA szakértői és munkásai is, akik a szíriai olaj- és gázkutatásokon dolgoztak, és úttörőnek számítottak a térségben, mert valójában ők fedezték fel azt a gazdag lelőhelyet, amelyet az INA történetében a legnagyobb sikernek tartanak.

Az INA körülbelül egymilliárd dollárt fektetett a szíriai projektbe, amelyből havi szinten 65 millió dollárt vett ki, vagyis évente közel 780 millió dollárt. (Tehát másfél év alatt bőven megtérült a befektetés.)

A 2011. december 23-án miniszterelnökké választott Zoran Milanović akkori kormánya azonban engedett az EU és az Egyesült Államok nyomásának, és 2012. február 23-án úgy döntött, hogy visszavonja az INA dolgozóit és mérnökeit Szíriából. (Horvátország 2013. július 1-én lett az Európai Unió tagja, Milanović ma Horvátország elnöke, és kerülőre-fordulóra bírálja az Európai Uniót).

Az akkori horvát kormány arra hivatkozott, hogy „vis maior” helyzet alakult ki (a szíriai háború és a horvát olajmezők létesítményeit ért támadások miatt), ezért ideiglenesen felfüggesztett minden tevékenységet Szíriában, és elismerte a horvát lap szerint az azóta az Iszlám Állam terrorszervezetbe beolvadó szíriai ellenzéket. Vesna Pusić akkori külügyminiszter tevékenyen is részt vett a Szíria Barátai nevet viselő csoport munkájában.

Az INA mezői a Hajan olaj- és gázlelőhely részét képezik, összesen mintegy 4500 négyzetkilométernyi területen, amely Szíria középső részén, a sivatagban található, mintegy 250 kilométerre Damaszkusztól. Az Ina 1998-ban alapította a Hajan blokkot, amely hat olaj- és gázmezőből áll. 2006-ban fedezték fel a Dzsazal olaj-gáz-kondenzátum mezőt, két évvel később pedig az azonos jellemzőkkel rendelkező Mazrur mezőt. A Večernji list itt apróra részletezi az Ina szíriai beruházásait, és megjegyzi, hogy a horvát cég a szíriai olajmezőkön háromszázötvenezer hordó olajat termelt ki napi szinten.

Szolgai hűség

Horvátország éppen az uniós csatlakozásra készült, amikor a kitört szíriai háború, és támadás érte a horvát tulajdonban lévő szíriai olajlétesítményeket, ami miatt az országnak döntenie kellett.

– Éppen az EU-csatlakozás előtt álltunk, és a kormányban nyilvánvalóan az a nézet uralkodott el, miszerint Horvátországnak meg kell mutatni Európának, hogy a jó ügyet szolgálja, és igyekszik tisztességes maradni

– jelentette ki a Večernji listnek nyilatkozó Davor Štern energiaügyi szakértő, aki annak idején a az INA végrehajtó bizottságának az elnöke volt, de korábban betöltötte a gazdasági miniszteri posztot is.

Štern akkortájt üzenetekkel bombázta az éppen illetékes Ivan Vrdoljak energiaügyi minisztert és Vesna Pusić külügyminisztert, akiktől azt kérte, hogy Horvátország ne hagyja el a szíriai olajmezőket, inkább keressen más lehetőségeket, például a földek bérbeadásával, vagy a közös termelés beindításával valamelyik kínai vagy orosz céggel, amelyek Szíriában maradtak. Cserébe ezek a cégek részesedést kaptak voltan a termelésből. A zágrábi kormány részéről nem került meghallgatásra az ötlet.

– Horvátország a Szíria elleni embargó bejelentése előtt elhagyta az ottani olajmezőket, vagyis gyakorlatilag megszegte a Szíriával kötött megállapodást, ezért nincs joga a visszatérésre

– mondta Štern, aki szerint a horvátok egyszer csak fogták magukat, és anélkül távoztak Szíriából, hogy bárkit is hátra hagytak volna az ügyek intézésére.

Akkortájt nyilván ezt kívánta meg a „geopolitikai konstelláció”. Véleményünk szerint nincs ez ma sem másképp, az Egyesült Államok ugyanis biztosan nem örülne neki, hogy az horvátok segítséget vennének igénybe attól az Irántól, amelyet ők jócskán „megszankcionáltak”.