Connect with us

B A Balkanac

Ringó, fekete gondolákban elszunnyadó tej: aludttej?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

285152159 562093312157230 6491361992788506542 n
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

Nem, ebben az esetben nem, hanem ÁLOMTEJ (The Milk of Dreams). Ugyanis ez a november vége feléig megtekinthető 59. Velencei Képzőművészeti Biennále tág értelmezést megengedő címe. Persze, rögtön megjegyzendő, hogy csupán ha minden jól megy, s például nem bosszulják meg az oroszok jeles művészeik ottani hiányát, csak abban az esetben látogatható lazán jelzett időpontig a világhírű rendezvény. Ellenkező esetben a bulgakovi öreg ördög tudja.

Rendben, viccnek is rossz. Áprilisi tudósítások szerint, amelyek a megnyitóról számoltak be, Vlagyimir Putyin Ukrajna ellen indított inváziója után – mindegy, melyik kifejezést használjuk, mert a szar az szar (дерьмо есть дерьмо/?/) – az orosz művészek és kurátorok maguk döntöttek úgy, hogy idén nem vesznek részt ezen a grandiózus nemzetközi seregszemlén. Ezzel szemben, írta-írja a sajtó, kisebb csoda kellett ahhoz, hogy az ukrán pavilon ott lehessen. Pavlo Makov műve, A kimerülés szökőkútja (Fountain of Exhaustion) a háború első napján még Kijevben/Kijivben állt. Borzasztó gyorsasággal kellett szétszerelni, átszállítani, majd újjáépíteni Olaszországban, ahol valóságos szökőkútként is funkcionál? Ahogy például lélegzetelállító szépségén túl a Fellini Dolce Vitájából is emlékezetes Fontana di Trevi? (Az átázott ruhájú szőke bombázó, Anita Ekberg itt más téma persze, ha nem is egészen).

– Oroszországban születtem, de három éves korom óta Ukrajnában élek – mondja Makov. – Az állampolgárság számomra, mint ahogyan mindannyiunk számára Ukrajnában, gyakorlatilag a minden. Ez itt az ukrán pavilon, és ahogy az összes többi, konkrétan egy országot képvisel. A körülmények folytán ezért, ezen a ponton én most inkább pusztán állampolgárnak érzem magam, mintsem elszállt művésznek. Egyébként úgy, ahogy mély meggyőződésemhez hűen hangsúlyozni szoktam: a háborúk hátterében mindig a kulturális konfliktusok is jól kitapinthatóak, és ez most sincsen másként. De ez itt nem a hosszabb fejtegetés helyzete és halaszthatatlan pillanata.

Arról nincs infó, hogy ebbe a makovi szökőkútba lehet-e pénzérméket dobálni a békevágy sürgős teljesülésére, arról viszont igen, hogy saját kiállítóteret kaptak a biennále kellős közepén az országukban zajló harcok drámáját bemutató ukrán művészek. A nemzeti pavilonok között felállított Piazza Ukraina pergolájának oszlopain több festőművész, így például a HVG-nek régebben nyilatkozó művésznő, Vlada Ralko vízfestményei láthatók. Egy homokzsákokból emelt többméteres gúla pedig tkp. arra emlékeztet, hogy az ostromlott városokban a helyi lakosság becsomagolta a köztéri szobrokat, hogy amennyire lehet, de megvédjék azokat a lövedékektől. Ha a direkt találatoktól nem is, de értelemszerűen legalább a szétfröccsenő törmeléktől. Ezáltal a bolgár csomagolóművész, a híres Christo akcióihoz hasonló “alkotások” keletkeztek, persze, a két szándék nem egy úton jár, és nagyon kezet sem fog egymással. Miként valójában Makov szökőkútja is inkább az absztrakt és a szürrealizmus keverékéből származik, s jobban emlékeztet egymásra helyezett talpas poharak építményére, azonban éppen a képzettársítási lehetőségek sokasága izgalmas ezekben a művészi megvalósításokban. (Megjegyzendő, hogy ennek a szökőkútnak, úgy tűnik, több változata van: az egyik fotón hasonló alkotás látható a tájba helyezve Harkivnál, az ottani két folyó torkolatánál.)

278542632 4967293903348458 1213288597803262841 n

– Az Álomtej kihagyhatatlan esemény – jelentette Velencéből Frédéric Ponsard, az Euronews helyszíni tudósítója. – Az ökológiailag és politikailag egyaránt forrongó világot a művészet varázsszemüvegén keresztül igyekszik láttatni.

A zömmel nőket felvonultató biennále (fellelhető változataiban még: biennálé, biennale stb.) kurátora, Cecilia Alemani pedig így beszélt az idei megakiállításról:

– Az Álomtej érdekes történetet mesél egy olyan életről, melyben léteznek hibrid teremtmények és mágikus lények, és ez a szellem egyfajta felszabadulását ünnepli. Ugyanakkor kibújás ez a pandémia terhe alól is, mindenesetre a cím az álom kiterjedt dimenziójára utal.

A hibrid teremtmények meglétéről legjobban talán a dán Uffe Isolotto két kentaurt ábrázoló hiperrealisztikus szobra utal. Az egyik, a női alak talán belehalt a szülésbe (vetélésbe?) éppen vagy csak nagyon belefáradt, úgy hever a földön, a férfi pedig ágaskodó ló mozdulatával levegőbe ugorva felakasztotta magát. Persze, ez is csak a lehetséges értelmezések egyike, azonban tény, hogy a látvány tréfára aligha fogható, és valahogy az egész e mai világunk súlyosan pszichés állapotára utal. Egyébként magyar részről Keresztes Zsófia – Az álmok után: merek dacolni a károkkal címmel – tizenkilenc szoborból felépülő kiállítását mutatja be az idei Velencei Képzőművészeti Biennále magyar pavilonja, míg a szerb Lépéstartás a vízzel címmel Vladimir Nikolić alkotóművészi és Biljana Ćirić kusztoszi munkáját tárja a művelt nagyközönség elé.

P. S. Kísérő zenéül ajánlanám szeretettel Stingnek az egykor Oroszországban is sikerrel előadott, Russians című számát A kék (vagy bús?) teknősök álma nagylemezről. Ugyan a messzi nyolcvanasokból való, de elképesztő mértékben aktualizálódott. Sajnos.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

B A Balkanac

Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

állás dolgok röhög
Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 5 perc

Mottó:
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent SAJTÓSZABADSÁG!

(P.S.– B.A. /B./)

– Bátyaság – sóhajtott valójában jó rég derekát tapogató nagyanyjuk, nagymamánk, Bögre Ilona a becsei Medenacs tanyavilágában, valami nádvágó szerszámmal, kapával, bármi hasonlóval a kezében. – Istenem, mind ez a sok év hová lett? Biz’, a fenébe lett.

Aztán rendre elnevette magát az abból a családból származó Bögre Ilon, amely famíliában apáról fiúra szállt a gölöncsérség, így lettek ők, ha nem is Findzsák, de Bögrék. Férje ugyanezt, hogy hová lett az a sok év, más szó használatával fogalmazta volna meg, de most ne menjünk ebbe részletesen bele. Elég az, hogy az embernek ma is számtalanszor kél káromkodni kedve. Vágná falhoz a tányért, kínjában felröhögne a dolgok állásán. B… oda a findzsát.

Ha Sziveri Jánosnak ez a felröhögős verse később született is, mégis abból az 1983-as felejthetetlen, csodálatos élményből táplálkozik, amelyben őt, az Új Symposion folyóirat akkori ifjú főszerkesztőjét egész „bandájával” együtt kivágták, mint macskát… Kirúgták a párt tartományi korifeusai. Valószínűleg veszélyt sejtettek bennük az elvárt alázatkészség hajmeresztő hiánya láttán. Az esetükben nehezen megvalósítható totálkontroll fenyegető réme okán ez lett: kidobás.

Sziveri János kálváriája ma már ismert dolog az újvidéki Teleptől, majd a temerini Matuska-háztól – amikor is még semmilyen munkát nem kaphatott – a Ljubiša Ristić direktor úr elképzelése és irányítása alatt álló Szabadkai Népszínházig. Ott tudvalévőleg dramaturgként helyezkedett el Jancsi, s még némely színpadi művét is előadták, azonban nagyon sokáig nem maradhatott egyre inkább gyógyíthatatlannak bizonyuló rákbetegsége okán. (Annál a Kosztolányi szobornál nem, amely mögött – a saját menekülési kényszerét erősítő meglátása szerint – az idő strikten vetkőztet egy dögöt.)

Jött hát reménykeltő Magyarország. A fővárosi, több szempontból lepukkant Kelenföld, egy kelenföldi kis lakás, busz által elérhető kórház. Hajnali zötykölődések. Rákrománc, a kanyargó út végén a Farkasréti temetővel. – Sziveri János voltam, ez volt büntetésem.

állás dolgok röhög

Bizony, ha jobban utánaszámolunk – hová is lett ez a rakás köztes év? –, az Új Symposion harmadik nemzedékének kíméletlen szétverésétől, kigyomlálásától máig olyan negyven év telt el, Jancsi pedig kb. harminchárom éve halott. Azzal, hogy emléke most is él. Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán. Foglalkoznak vele, nevét említik, ahogy legutóbb például a becsei KONTRAPUNKT művelődési lakomán az ottani csikaszos nádasban. Elvarázsolt Mézesdűlőn, ahol két étkezés között sok szép kövér kérdés került terítékre, hogy fokozatosan összeérjen a múlt a jelennel. – Egybefolyjon a kettő, mint vörösbor az abroszon, hogy határozottan egy nagy, nehezen kimosható, ronda flekket alkosson.

Valamiért folyton fel kell röhögnünk a dolgok állásán, ha pokoli kínunkban is. Mert sosem tűnik elavulni ennek a Sziveri-féle „ide-ódának” a kérdése. Nevezetesen az, hogy tulajdonképpen ki ez, ki folyton visszajár? És mi ez, mi folyton visszájára fordul bennünk? – És mit kell tennünk, haver, amikor látjuk, hogy fülünk a földön hever?

Tulajdonképpen mikor lesz az, hogy a hatalom ne akarjon teljes mértékben leuralni minden leuralhatót. Művészetben-irodalomban (mint birodalomban) a saját erejét mutatni – mutogatni-fitogtatni –, a saját ízlését-akaratát igyekezvén érvényesíteni. Minden lépésében, tettében saját figurákat és mondatokat alkotni; jelzőket, jelzős szerkezeteket, szóvirágokat tukmálni, és ha valami nincs úgy, ahogy szeretné, nádpálcáját suhogtatni. Esetleg egyenest a pallosát belengetni. – Netán csak azért, hogy saját magának több helyet csináljon. A „bőség” fantasztikus, akár kisebbségi roggyant kosaránál. – Nos?

állás, dolgok röhög

Nem áll szándékunkban összemosni sima pusztulást a betiltással, tény azonban, hogy legutóbb a kettő ismét testközelbe került egymással ott, azon az emlékezetes, százegy-kutyás Schultz tanyán. Ott, ahol ezredszerre is fel lehetett röhögni a dolgok állásán. Ebben a Sziverit is erősen megidéző, Radics Viktória moderálta programrészben, amelyben – mások mellett – Ladik Kati újra elmesélte a még régebbi időket – míg Jancsi ott zörgölődött a nádasban, az égen pedig galambok röpködtek –, ebben az idilli környezetben jelentette be Bozsik Péter főszerkesztő személyesen is a veszprémi Ex Symposion folyóirat halálát. Elmondta egy történet végét, amely az orvosolhatatlan anyagi ellehetetlenülés okán bekövetkezett Exitusról szól.

Ex, béke poraidra.

– Igazából érdekes elgondolkodni – szerintünk legalábbis – azon a sokféle asszociációs lehetőséget kínáló látványon, amelyet egy becsei vulkanizőr műhely előtti aszfalton ellapított, mumifikálódott sündisznó nyújt. Úgy tűnik, sokféle interpretációs lehetőség rejlik benne.

Megj.1. Ez a leginkább Sziveri-mementóként olvasható szösszenet itt abból az alkalomból született – ahogy az már részben kiderült is –, hogy lezajlott ez az első kimondottan ilyen ellenpontos rendezvény, amelyet Berényi Emőke és Orcsik Roland képzelt el, majd valósított meg. E szellemi/fizikai lakoma szervezője a HÍD folyóirat. Az esemény szerves részét képezi az úgynevezett Hídverő (jegyezzük meg, nem hídrobbantó!) programsorozatnak, és benne – jeles társadalomtudósok, irodalmárok részvételével – a vajdasági magyar közösséget meg a magyar kultúrpolitikát érintő kihívások kerültek késes-villás elérhetőségbe: tálcán & asztalon. Az akcióban több nemzedék képviselője vett részt, és a beszélgetéseket – amolyan időközönként érkező öntetként – felolvasások dúsították.

Megj.2. Szokásos terjedelmi oknál fogva – meg azért is, mert nem állt módunkban végigkövetni az egész eseményt – erősen egy ösvényre, egyetlen csapásra koncentráltunk. Ám szeretettel mellékeljük az „étlapot”, amelyből jobban látható, mi történt ott Becsén, azon A NAGY (kult.) ZABÁLÁS-on.

PROGRAM

10 óra HONNAN HOVÁ? – Társadalomtudományi kerekasztal a népszámlálásról Badis Róbert, Palusek Erik, Tóth Szilárd János (Sárcsevity Hajdú Bea moderál)
11 óra SZABAD SAJTÓ? – Tőke János, Gyurkovics Virág (Zakinszky Toma Viktória moderál)
12 óra APOKALIPSZIS TEGNAP – Losoncz Márkkal a könyvéről Radics Viktória, Petar Bojanićtyal a könyvéről Losoncz Márk beszélget
13 óra Ebéd

negyek

15 óra Kerekasztal I. – „FELRÖHÖGÜNK A DOLGOK ÁLLÁSÁN” Ladik Katalin, Balázs Attila, Bozsik Péter, (Radics Viktória moderál)
16 óra Kerekasztal II. – „PÉNZ NYELV ZÁSZLÓ” Kollár Árpád, Orcsik Roland, Terék Anna (Fehér Miklós moderál)
17 óra „A SZÁMŰZETÉS LETT A MEGÉRKEZÉS” – A Híd Fiatal alkotók számának bemutatója Dudás Robert, Oláh K. Tamás, Tóth Szilárd János, Tóth Tamara (Berényi Emőke moderál)
18 óra Kerekasztal III. – MI KÖZÖM HOZZÁ?, kitekintés a magyarországi irodalompolitikai helyzetre Gerevich András, Győrffy Ákos (Pressburger Csaba moderál)
20 óra „ARANYBA ZÁRT KETRECEK” – Ketrecparty DJ Kővel
Vizuál: Laza Kalember

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava