Connect with us

B A Balkanac

Ringó, fekete gondolákban elszunnyadó tej: aludttej?

Avatar photo

Közzétéve:

a megjelenés dátuma:

Ringó, fekete gondolákban elszunnyadó tej: aludttej?
Cikk meghallgatása

Nem, ebben az esetben nem, hanem ÁLOMTEJ (The Milk of Dreams). Ugyanis ez a november vége feléig megtekinthető 59. Velencei Képzőművészeti Biennále tág értelmezést megengedő címe. Persze, rögtön megjegyzendő, hogy csupán ha minden jól megy, s például nem bosszulják meg az oroszok jeles művészeik ottani hiányát, csak abban az esetben látogatható lazán jelzett időpontig a világhírű rendezvény. Ellenkező esetben a bulgakovi öreg ördög tudja.


Könyvek kedvezménnyel
A BALK nem kalapozik, csak annyit kérünk tőled, hogy könyvet rajtunk keresztül vásárolj! Te kedvezményt kapsz, és mi is jól járunk.

Könyvek kedvezménnyel, kattints ide!

Rendben, viccnek is rossz. Áprilisi tudósítások szerint, amelyek a megnyitóról számoltak be, Vlagyimir Putyin Ukrajna ellen indított inváziója után – mindegy, melyik kifejezést használjuk, mert a szar az szar (дерьмо есть дерьмо/?/) – az orosz művészek és kurátorok maguk döntöttek úgy, hogy idén nem vesznek részt ezen a grandiózus nemzetközi seregszemlén. Ezzel szemben, írta-írja a sajtó, kisebb csoda kellett ahhoz, hogy az ukrán pavilon ott lehessen. Pavlo Makov műve, A kimerülés szökőkútja (Fountain of Exhaustion) a háború első napján még Kijevben/Kijivben állt. Borzasztó gyorsasággal kellett szétszerelni, átszállítani, majd újjáépíteni Olaszországban, ahol valóságos szökőkútként is funkcionál? Ahogy például lélegzetelállító szépségén túl a Fellini Dolce Vitájából is emlékezetes Fontana di Trevi? (Az átázott ruhájú szőke bombázó, Anita Ekberg itt más téma persze, ha nem is egészen).

– Oroszországban születtem, de három éves korom óta Ukrajnában élek – mondja Makov. – Az állampolgárság számomra, mint ahogyan mindannyiunk számára Ukrajnában, gyakorlatilag a minden. Ez itt az ukrán pavilon, és ahogy az összes többi, konkrétan egy országot képvisel. A körülmények folytán ezért, ezen a ponton én most inkább pusztán állampolgárnak érzem magam, mintsem elszállt művésznek. Egyébként úgy, ahogy mély meggyőződésemhez hűen hangsúlyozni szoktam: a háborúk hátterében mindig a kulturális konfliktusok is jól kitapinthatóak, és ez most sincsen másként. De ez itt nem a hosszabb fejtegetés helyzete és halaszthatatlan pillanata.

Arról nincs infó, hogy ebbe a makovi szökőkútba lehet-e pénzérméket dobálni a békevágy sürgős teljesülésére, arról viszont igen, hogy saját kiállítóteret kaptak a biennále kellős közepén az országukban zajló harcok drámáját bemutató ukrán művészek. A nemzeti pavilonok között felállított Piazza Ukraina pergolájának oszlopain több festőművész, így például a HVG-nek régebben nyilatkozó művésznő, Vlada Ralko vízfestményei láthatók. Egy homokzsákokból emelt többméteres gúla pedig tkp. arra emlékeztet, hogy az ostromlott városokban a helyi lakosság becsomagolta a köztéri szobrokat, hogy amennyire lehet, de megvédjék azokat a lövedékektől. Ha a direkt találatoktól nem is, de értelemszerűen legalább a szétfröccsenő törmeléktől. Ezáltal a bolgár csomagolóművész, a híres Christo akcióihoz hasonló „alkotások” keletkeztek, persze, a két szándék nem egy úton jár, és nagyon kezet sem fog egymással. Miként valójában Makov szökőkútja is inkább az absztrakt és a szürrealizmus keverékéből származik, s jobban emlékeztet egymásra helyezett talpas poharak építményére, azonban éppen a képzettársítási lehetőségek sokasága izgalmas ezekben a művészi megvalósításokban. (Megjegyzendő, hogy ennek a szökőkútnak, úgy tűnik, több változata van: az egyik fotón hasonló alkotás látható a tájba helyezve Harkivnál, az ottani két folyó torkolatánál.)

Ringó, fekete gondolákban elszunnyadó tej: aludttej?

– Az Álomtej kihagyhatatlan esemény – jelentette Velencéből Frédéric Ponsard, az Euronews helyszíni tudósítója. – Az ökológiailag és politikailag egyaránt forrongó világot a művészet varázsszemüvegén keresztül igyekszik láttatni.

A zömmel nőket felvonultató biennále (fellelhető változataiban még: biennálé, biennale stb.) kurátora, Cecilia Alemani pedig így beszélt az idei megakiállításról:

– Az Álomtej érdekes történetet mesél egy olyan életről, melyben léteznek hibrid teremtmények és mágikus lények, és ez a szellem egyfajta felszabadulását ünnepli. Ugyanakkor kibújás ez a pandémia terhe alól is, mindenesetre a cím az álom kiterjedt dimenziójára utal.

A hibrid teremtmények meglétéről legjobban talán a dán Uffe Isolotto két kentaurt ábrázoló hiperrealisztikus szobra utal. Az egyik, a női alak talán belehalt a szülésbe (vetélésbe?) éppen vagy csak nagyon belefáradt, úgy hever a földön, a férfi pedig ágaskodó ló mozdulatával levegőbe ugorva felakasztotta magát. Persze, ez is csak a lehetséges értelmezések egyike, azonban tény, hogy a látvány tréfára aligha fogható, és valahogy az egész e mai világunk súlyosan pszichés állapotára utal. Egyébként magyar részről Keresztes Zsófia – Az álmok után: merek dacolni a károkkal címmel – tizenkilenc szoborból felépülő kiállítását mutatja be az idei Velencei Képzőművészeti Biennále magyar pavilonja, míg a szerb Lépéstartás a vízzel címmel Vladimir Nikolić alkotóművészi és Biljana Ćirić kusztoszi munkáját tárja a művelt nagyközönség elé.

P. S. Kísérő zenéül ajánlanám szeretettel Stingnek az egykor Oroszországban is sikerrel előadott, Russians című számát A kék (vagy bús?) teknősök álma nagylemezről. Ugyan a messzi nyolcvanasokból való, de elképesztő mértékben aktualizálódott. Sajnos.


Könyvek kedvezménnyel
A BALK nem kalapozik, csak annyit kérünk tőled, hogy könyvet rajtunk keresztül vásárolj! Te kedvezményt kapsz, és mi is jól járunk.

Könyvek kedvezménnyel, kattints ide!
Az olvasás folytatása


Meteorológia



QR Code

A cikk küldése GMail segítségével


Ehhez kattints ide

B.A. Balkanac

Balkanac

B.A. BALKANAC ÚJ KÖNYVE

Sakk

Facebook

Magyarország

Románia

Könyvek kedvezménnyel

Szlovákia

Szerbia

Horvátország

Bosznia-Hercegovina

7 X 7