NAGY AZ ÖRÖM: Három albán miniszterelnök is van a Balkánon

A cikk meghallgatása

Nagy az albánok öröme, a Nyugat- Balkánnak immár három albán miniszterelnöke van, miután a montenegrói parlament beiktatta az albán nemzetiségű Dritan Abazović kormányát. Az újabb albán származású kormányfő “megszületéséhez” gratulált az egész “albán világ”, beleértve a koszovói és az albán miniszterelnököt, sőt még a szerb kormányfőt is, bár ő nem albán. A montenegrói kormánynak két albán minisztere is lesz.

Történelmi pillanat

Ez mindenképpen történelmi pillanat az amúgy “büszke montenegrói nép” életében. Csütörtökön a montenegrói parlament az ősi Cetinjében tartott ülésén 45 igen szavazattal és három tiltakozással támogatta az új kormányt, amelynek része két másik albán is, akik miniszteri posztot töltenek be. A szerb- és oroszbarát Demokratikus Front és a centrista Demokratikus Montenegró képviselői nem szavaztak.

Valójában egy kisebbségi kormányról van szó, amelynek 15 mandátuma van a 81 fős parlamentben, és úgy kapott bizalmat, hogy kívülről támogatja, esetleg mondjuk úgy, hogy a háttérből szponzorálja Milo Ðukanović montenegrói elnök 30 mandátummal rendelkező Szocialisták Demokrata Pártja, amely így az ablakon keresztül mászik vissza a kormányzásba, bár az is igaz, hogy nélkülük nincs kormány, mert a sok apró párt megenné egymást.

Miután Montenegróban szinte minden párt nevében benne van a “demokrata” szó – a kivétel erősíti a szabályt – így nem könnyű eligazodni a sok demokrata között.

A kormányban helyet kapott Fatmir Gjeka (Đeka), aki a Demokrata Párt vezetőjeként természetesen maga is demokrata, így őt választották meg az emberi és kisebbségi jogokért felelős miniszternek, az Albán Alternatíva képviselője Marash (Maraš) Dukajt pedig közigazgatási miniszternek.

Abazović kormányának 18 minisztere, négy miniszterelnök-helyettese és plusz két tárca nélküli minisztere lesz, és olyan kispártok koalíciójából áll össze, mint az Abazović-féle Egyesült Reform Akció (URA), a Szociáldemokrata Párt, a szerbbarát Népi Szocialista Párt, amelyet korábban a rosszemlékű Momir Bulatović alapított.

Ez a párt ma támogatja Montenegró csatlakozását az Európai Unióhoz, viszont történelmileg a szerb–montenegrói egyesülés (unió) híve volt, maga Bulatović a háborús bűnökkel vádolt Slobodan Milošević kiszolgálójának számított, hogy erősebb szavakat ne használjunk.

Az Abazović megválasztását követő albán örömködést némileg lehűtötte a svájci albán emigrációhoz köthető egyik koszovói honlap, amely szerint egy albán professzor úgy fogalmazott, hogy nincs három albán miniszterelnök a Balkánon, legfeljebb csak másfél, mert akik Szerbiának dolgoznak, azok nem albánok.

Montenegrói politikai jövő

Az új montenegrói kormányfő hangsúlyozta, hogy kormánya az Európai Unióhoz való csatlakozásra, valamint a gazdasági válság kezelését szolgáló reformokra koncentrál, de foglalkozik az ukrajnai háborúval, valamint erősen összpontosít a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre is. Ezen a téren biztosan sok dolga lesz a történelmi előzmények okán, de leginkább a kábítószerkereskedők megszaporodása miatt, miután Montenegró mára már a latin-amerikai drog egyik európai belépőkapuja lett.

– Az igazságszolgáltatás elkezdődött. Pozitív meglepetésekre számítok a magas szintű korrupció elleni küzdelemben. Az új kormány teljes mértékben támogatni fogja az igazságszolgáltatást

– mondta az újdonsült miniszterelnök, de ez korán sem jelenti azt, hogy bíróság elé állítják a Balkán legnagyobb túlélőjét, Ðukanović elnököt.

Abazović a parlamenti ülés után kijelentette, hogy kormánya addig marad fenn, amíg a politikai körülmények megengedik, és amíg a képviselők lehetővé teszik.

Illetve amíg Montenegró valódi ura, Ðukanović államfő úgy akarja, aki harminc képviselőjével bármikor kiránthatja a szőnyeget Abazović alól, hogy a talaj kihúzásáról már ne is beszéljünk. De a játszmában vannak nagyobb urak is, mint Ðukanović.

– Egy évre korlátozódik kormányzásunk, mivel a koalíciós szerződésben az szerepel, hogy egy év múlva összesítjük az eredményeket, aztán majd kiderül, hogy mi lesz utána. Egy év múlva szerintem sokkal jobban állnak majd a dolgok, mint ma

– mondta Abazović, aki jelezte, hogy első látogatása Brüsszelbe vezet, és “ha lehetőség nyílik rá, kész Kijevbe is elmenni”. Jó lesz sietnie, mert az oroszok kezdenek besokallni a nyugati búcsújárástól.

A szponzorok közé tartozik az Egyesült Államok is, amely a montenegrói kormány megalakulását követően “leplezetlen be nem avatkozással” éppen azt sorolta az új kabinet sürgős teendői közé, hogy tegye felelőssé a Kremlt az ukrajnai háborúért.

A montenegrói miniszterelnök tehát tisztában van vele, hogy nem ura a saját sorsának, ezért inkább előre menekül.

– Ebben a kabinetben minden miniszternek kötelessége, hogy a jövőbe tekintsen, és ne a múlt felé forduljon

– mondta Abazović, aki azt viszont nem latolgatta, hogy ez egészen pontosan mit jelent, de biztosan valami pozitívra gondolt, mert újfent elmondta, hogy kormánya a jogállamiságért és a gazdasági fejlődésért küzd, bár ezt a két fogalmat sem könnyű értelmezni Montenegró vonatkozásában.

Témaként felmerülhet még a Nyitott Balkán, azaz a Szerbia, Albánia és Észak- Macedónia által fémjelzett regionális kezdeményezés, amellyel kapcsolatban Abazović korábban azt mondta, hogy Montenegró célja az EU-tagság, nem pedig olyasmi, ami hasonlít az EU-ra. Természetesen, ha mások is úgy akarják.