Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Zoran Milanović horvát köztársasági elnök, akit hollywoodi allűrjei miatt gyakran Zoki Bondként emlegetünk a BALK virtuális hasábjain, hétfőn rendhagyó sajtótájékoztatót tartott. Meglepő módon azonban nem volt hajlandó semmit sem mondani az összecsődített újságíróknak a csütörtökön éjjel Zágrábra zuhant szovjet gyártmányú robotrepülőgéppel kapcsolatos vizsgálat ügyében, pedig a kollégák jól megizzadtak a fizetésükért.

A semmi ragozása

Miután Mario Banožić védelmi miniszter vasárnap a drón által kivájt kráter széléről világnak repítette a szenzációt, hogy a Tu-141-es egy 120 kilós repülőbombát szállított, az újságírók természetesen arra kívánták rávenni a köztársasági elnököt, hogy erősítse meg vagy cáfolja a münchauseni, illetve háry jánosi valóságalapú információt.

Milanović, tőle teljesen szokatlan módon, hajthatatlan maradt, és a kérdésözönt azzal verte vissza, hogy a vizsgálat folyik, és az ennek során feltárt információk nem tartóznak a nyilvánosságra.

– A közvéleménynek annyit kell tudni, hogy mindenki biztonságban van, és hogy ehhez hasonló incidensek aligha fordulnak elő a továbbiakban

– mondta visszanyert államférfiúi méltóságával Zoran Milanović, egy cseppet sem Zoki Bondként.

Kedvenc céltábláját, Banožić védelmi minisztert jóformán említeni sem volt hajlandó, nem hogy gyalázni, bár egyszer ugyan elsütötte korábbi poénját, miszerint a miniszter a „körtefáról esett le”. Újságírói unszolásra még annyit mondott, hogy azok, akik a kráter mellett fotózkodtak, most már igazán abbahagyhatnák. Ez azonban nem csak a védelmi miniszternek, hanem a miniszterelnöknek is szólt/szólhatott.

A horvát köztársasági elnök annak a véleményének viszont hangot adott, hogy ezek után Horvátország remélhetőleg megteszi a szükséges lépéseket légvédelme erősítésére.

– Nem titok, hogy Horvátország nem rendelkezik közepes és nagy magasságokban alkalmazható légvédelmi rendszerrel. Ezért elvárom – miután már nemegyszer figyelmeztettem erre az illetékeseket – hogy az elkövetkező időszakban sürgősen szerezzük be, és állítsuk hadrendbe azokat az egyszerűbb rendszereket, amelyeket viszonylag gyorsan és egyszerűen be tudunk szerezni

– jegyezte meg, azt viszont illuzórikusnak nevezte, hogy Horvátoszág amerikai Patriot légvédelmi rendszer vásároljon, mert drágák, nincs aki kezelje őket, és Horvátország nem Izrael, amely napi jellegű támadásoknak van kitéve.

Nem kizárt, hogy Milanović valószínűleg a NASAMS-ra (National/Norwegian Advanced Surface to Air Missile System) gondolt, amely egy norvég-amerikai gyártású közepes hatótávolságú, hálózatalapú légvédelmi rakétarendszer, ennek beszerzésében Magyarország is érdekelt.

A vért megszagoló cápák eltökéltségével rohamozó újságíróhadnak végül be kellett érnie azzal az államfői gondolatfoszlánnyal, hogy Andrej Plenković miniszterelnök mondja meg már Mario Banožić védelmi miniszternek, „duguljon már el, mert hozzá nem értésével csak bajt okoz.”

Milanović ezt követően vetett még egy fejedelmi pillantást az elégedetlenkedő újságírókra, és jó napot kívánva elviharzott.

A tudósító két centje

Úgy érzem, itt az ideje, hogy bedobjam a közösbe a Rókus-féle magánvéleményt, két cent, lipa, vagy fillér értékben. Elöljáróban, sohasem tartottam magam katonai szakértőnek. Mint nemzedékem túlnyomó többsége én is katonaviselt ember vagyok, három délszláv háborúból tudósítottam, ezenfelül mérsékelten érdekel a hadtörténet, haditechnika és a Google keresőjével is baráti viszonyt ápolok.

A horvát védelmi minisztérium, illetve Mario Banožić védelmi miniszter és holdudvara kivételével, Horvátországban senki sem hiszi el a 120 kilós repülőbomba történetét, amit valaki odabarkácsolt a felderítő robotrepülőgépre.

Egyrészt, tudomásom szerint nem létezik szabványosított szovjet/orosz gyártmányú 120 kilós repülőbomba. Ennek utána lehet nézni a GlobalSecurity.org táblázataiban, a legközelebbi a 100 kilogrammos repeszbomba az OFAB-100NV és ennek változatai.

Viszont még ha esetleg valami elkerülte is a figyelmemet, és létezik valamilyen szovjet/orosz 120 kilós, 40 kilogramm robbanóanyaggal kibélelt repülőbomba, Banožić nyilatkozata továbbra is „emeletes hülyeség”, a miniszter úr szerint ugyanis a bomba felrobbant, és csupán egyes részeit találták meg, beleértve a gyújtószerkezetet is.

A horvát állami televízió (HTV1) reggeli műsorában szerepelt Banožić egyik katonai tanácsadója, Željko Živanović tábornok, aki úgy kísérelte meg eladni „a védelmi miniszter spinjét”, hogy azért nem volt nagyobb kráter, illetve a robbanás ereje azért nem vágta szilánkokra a Tu-141-est, mert irányított – kumulatív – robbanás volt, amit felfogott a puha talaj.

A 40 kiló katonai robbanóanyag robbanása 2-3 méterrel a föld alatt, nyilván sokkal komolyabb következményekkel járt volna, mint az eredeti 3 méter átmérőjű, 1 méter mély kráter. Elég belegondolni abba, hogy a horvát hadsereg a 90-es években használt 203 milliméteres amerikai M-115-ös tarackjainak lövedéke 91 kilogrammot nyom – azaz majd 30 kilóval kevesebbet, mint az imaginárius bomba – és elképesztően pusztító hatású.

Hogy kinek szól az esti mese, és pláne milyen céllal, csak találgatni lehet. Mindenesetre, a napokban a NATO-miniszterek rendkívüli találkozót tartanak, szerdán pedig Andrej Plenković miniszterelnök Spanyolországba utazik. Itt spanyol kollégájával találkozik, ám bejelentkezett a Torrejón de Ardoz katonai bázisra is, ahol a NATO déli szárnyának légvédelmi központja lakozik.

Hogy nem kitüntetéseket fog osztogatni, az bizonyos.