Connect with us

Románia

TÉL ROMÁNIÁBAN: Az energiaár és a szélsőjobb elszabadulása

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

timisoara
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

Az európai gazdasági tér követelményeinek megfelelően, Románia 2021-re befejezte az energiapiac liberalizációját. Az előzetes optimista várakozásaihoz képest azonban a beköszöntött szabadpiaci verseny nem az árak mérséklődését, hanem éppen ellenkezőleg, azok emelkedését hozta: a tavalyi évhez képest az árak alkalmasint másfélszeresre, duplájára nőttek. Az események pikáns előzménye, hogy még tavaly a regnáló kormány parlamenti többségét alkotó két nagy szervezet a nyilvánosságban vállvetve kampányolt a gáz- és áramárak emelkedése ellen.

Besült árkompenzáció

A frissen megalakult szociálliberális kormánykoalíció a tél közeledtével törvényt fogadott el az árak állami kompenzációjáról, de az időközben kialakult európai energiaválság kontextusában az volumenét tekintve elégtelennek bizonyult, ráadásul a szolgáltatók számlázáskor egyszerűen eltekintettek az alkalmazásától. Így több mint 1 millió téves számlát sikerült kiállítani a romániai fogyasztóknak, legyenek azok családi háztartások, kisvállalkozások, vagy éppen közintézmények.

Az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) és a fogyasztóvédelem (ANPC) sorra bünteti a szolgáltatókat, ám időközben Virgil Popescu liberális energiaügyi miniszter nyilvánosan elismerte, részben maga a jogszabály minősége okolható a szociálisan érzékeny fogyasztók számára kidolgozott árkompenzáció csődjéért, ezért aztán a nyugalmazott tábornok, Ciucă vezette koalíciós kormány újra kívánja gondolni és szabályozni a kérdést.

A felfokozott közhangulatra való tekintettel, valamint több vállalkozói és szakszervezeti érdekszövetség nyomására (akik az árak befagyasztását sürgetik) – várhatóan már jövő héten -sürgősségi kormányrendelettel- módosítják a jogszabály tartalmát; a hatóságok ígérete szerint a téves számlákat pedig jóváírják.

Az események pikáns előzménye, hogy még tavaly, a koalíciós tárgyalások hajnalán, a regnáló kormány parlamenti többségét alkotó két nagy szervezet, az államfő által kézivezérelt nemzeti liberális PNL és a szociáldemokrata PSD, a nyilvánosságban vállvetve kampányoltak a gáz- és áramárak emelkedése ellen. Mondhatni, az azóta csúnyán besült jogszabállyal és közpolitikai intézkedéssel igyekeztek a politikai konszenzust felmutatni és értelmet adni, legitimálni a közvélemény előtt a „szörnyszülött koalíció” létrejöttét.

A szociáldemokraták -szociális érzékenységüket kidomborítandó, óriásplakátokat helyeztek ki országszerte, és petíciót indítottak a jogszabály társadalmi igényét és támogatottságát bizonyítandó (több mint 500.000 aláírást gyűjtöttek össze!), a nemzeti-liberálisok pedig, főként a közösségi térben költekezve, a „felelős politikai munka csinálmányaként” népszerűsítették az állami kompenzációt.

Talán a közös felelősség és kudarc tudata magyarázhatja, hogy a dagadó botrány ellenére a koalíciós felek nem estek azonnal egymás torkának, és a román belpolitikát jellemző hektikus pártviszonyokhoz képest a felek szokatlanul civilizáltan és fegyelmezetten viselkednek: a szociáldemokrata pártelnök ugyan megemlítette az energiaügyi miniszter menesztésének ötletét, erről azonban nem a parlamentben, hanem politikai partnereivel, és kizárólag a belső koalíciós fórumokon kíván egyeztetni.

Nem úgy az ellenzék: így a Cîțu-féle jobbközép pártkoalícióból tavaly kifaroló, azóta az ellenzék padsoraiból politizáló progresszív Mentsétek meg Romániát (USR, a Macron-féle Újítsuk meg Európát – Renew Europe – politikai franchise tagja) és a szélsőjobbon terpeszkedő Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) politikai formációk. Mindkét szervezet a miniszter menesztését követeli, igaz, az USR a parlamenti politizálás mordályával, egyszerű bizalmatlansági indítvány benyújtásával fenyegetőzik (véleményező, kizárólag politikai következményekkel járó indítvány).

Kérdéses persze, hogy a két újgenerációs pártnak meglesz-e a kezdeményezéshez szükséges szavazatszám a törvényhozásban, illetve érdemes szót ejteni a kormánnyal szembeni közös nevezőn túl a két szervezet közti véleménykülönbségről is az energiaválság kapcsán. Míg az USR alapvetően egyetért az energiapiac liberalizációjával -és a politikai felelősséget a rossz kivitelezés összefüggéseiben látja, addig az AUR visszatérne az államilag szabályozott energiaárakhoz.

Kibontakozó szélsőjobb

Vagyis, ha elméletileg el is képzelhető, hogy az energiaügyi miniszter menesztése kapcsán az országgyűlésben együttműködik a két ellenzékben levő rendszerkritikus kispárt, a gazdaságpolitikai elképzeléseik között tátongó szakadék valószerűtlenné teszi, hogy közös alternatívát lennének képesek felmutatni Románia jelenlegi energiapolitikájával szemben.

Az ideológiai természetű feszültséget csak felerősíti, hogy a két párt választóbázisa között szociológiai átfedés tapasztalható. Ez a tény a két elsőmandátumos szervezetet a stratégiai céljaik szempontjából – ti. a román pártrendszerbe való beágyazódás, a konszolidációs törekvéseik felől – egymás kíméletlen ellenfeleivé predesztinálja.

Ezen észjárás látszik érvényesülni az AUR-os pártelnök, George Simion és szimpatizánsainak botrányos temesvári akciója körül. A román törvényhozás kerítésének 2021-es év végi ostromát követően (egyértelmű hivatkozás a Trump-szimpatizánsok Capitolium-rohamára, igaz az AUR-os ostromüteg a munkahelyi oltási igazolvány bevezetése ellen tiltakozott), Simion a xenofóbiájáról és magyarellenességéről ismert Noua Dreaptă mikrópárt szimpatizánsainak trikolóros koszorújában betört a temesvári polgármesteri hivatal épületébe, közmeghallgatást követelve a Bega-parti város USR színekben megválasztott polgármesterétől.

A nyilatkozatháború során Simion amellett, hogy a város elöljáróját „külföldi ejtőernyősnek” titulálta – utalva a német állampolgárságú elöljáró származására, a távhőszolgáltatás működésében jelentkezett zavarokat kívánta számon kérni a polgármestertől.

Temesvár valóban gondban van, hiszen a megemelkedett energiaárak folytán a város csaknem teljes bevételét felemészti a közszolgáltatás, a Colterm távhőszolgáltató vállalat pedig a fagyos időjárásra és a magas árakra hivatkozva bejelentette a melegvízszolgáltatás éjszakai korlátozását és a fűtés csökkentését is.

Dominic Fritz polgármester a miniszterelnökhöz fordult, a központi költségvetésből kérve segítséget a helyzet rendezéséhez. (Érdemes megemlíteni, hogy Fritz párttársa, Bukarest I. kerületének polgármestere, a állampolgárságú Clotilde Marie Brigitte Armand hasonlóan bonyolult és kilátástalan vitába keveredett az önkormányzat köztisztasági vállalatával.)

Simionék az akció végén egy Fritz-ellenes politikai koalíció megalakítását szorgalmazták, az elöljáró mihamarabbi, demokratikus eszközökkel történő eltávolítása céljából. A kezdeményezés ugyan süket fülekre talált, de az AUR-os politikusok szándéka egyértelmű, akárcsak a népszerűtlen járványügyi intézkedések esetében, igyekeznek becsatornázni az energiaválság okozta társadalmi elégedetlenséget és szembe állítani azt politikai ellenfeleikkel.

A recept úgy tűnik, egyelőre működik: egy decemberi felmérés szerint az AUR 17%-os népszerűségi mutatóval az ország 3. legerősebb politikai pártjává vált, csupán 1%-kal lemaradva a „nagy pártként” jegyzet nemzeti liberálisoktól, a progresszív USR pedig 10%-ra csökkent.

Az AUR ráadásul országos kampánykörúton van, Klaus Johannis államfő menesztéséért gyűjtik az aláírásokat. A temesvári akciójuk a „menetelés” csak egyik epizódja volt: néhány nappal korábban ellátogattak Alexandru Rafila (PSD) egészségügyi miniszter barcarozsnyói otthonába, Rareș Bogdan (PNL) európai parlamenti képviselő szülővárosába, Marosújvárra, majd megfordultak Nagyszebenben is az államfő ingatlanjainál (Székelyföldre idén még nem jelentkeztek be, de vélhetően ez sem várat sokáig magára).

De az utcai politizáláson, a járványügyi-, oltás-, kisebbség-, magyar- és idegenellenes lakossági attitűdök kamatoztatásán túl az újgenerációs román szélsőjobb a nemzeti emlékezet terén is hallatja hangját: a kormány által bevezetett új tantárgy, a holokauszt történelem oktatása ellen is szót emeltek, „mellékes témának” nevezve azt. A nyilatkozatból nemzetközi botrány dagadt és ügyészségi eljárás kerekedett a párt ellen, mely végkifejleteként az ügyészség akár a szervezet betiltását is elrendelheti.

Albánia

FÖLDET VISSZA NEM ADUNK: Román kijárat a Jón-tengerre és az albán-román határ

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Jón-tenger
A VITA TÁRGYA: A "román ház" Sarandában a Jón-tenger partján
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

Romániának 1934 és 1944 között volt tengeri kijárata a Jón-tengeren, Sarandában. Az albán Zogu király földet adományozott a román Nicolae Iorgának hálája jeléül, amiért hozzájárult Albánia történelméhez és függetlenségéhez, valamint a Balkán sorsának alakításához. A király akkor nem is gondolhatta, milyen lavinát indít el ezzel a gesztussal.

Az arománok élete

Iorga professzor a Bukaresti Egyetemen tartott kurzusokat és írt tanulmányokat, amelyek eredményeit az 1919-es londoni békekonferencián az albán delegáció dokumentumanyagként használt fel, amivel megtámogatta az albán függetlenség ügyét és az albán állam elismerését, valamint az Albániára és a határaira vonatkozó nemzetközi tervet.

Iorga volt az, aki 1915-ben a firenzei Medicea Laurenziana Könyvtárban felfedezte a legrégebbi ismert albán nyelvű dokumentumot, amely 1462-ből származik – ez az úgynevezett Keresztelési képlet – egy liturgikus szöveg, amelyet Pal Engjëlli durrësi római katolikus érsek írt.

Nicolae Iorga munkája számos tanulmányt, összefoglalót tartalmaz az albán nemzeti történelemről, kutatásokat az arománok (balkáni románok) életéről, evolúciójáról és őshonáról a Balkán középső és déli részein, így Albániában is.

Iorga 1934-ben a román államnak adta el a királytól kapott földterületet azzal a feltétellel, hogy építsenek ott egy épületet, amely régészeti tanulmányok és kutatások intézeteként szolgál.

Jón-tenger

Az épülő román ház a Jón-tenger partján, Sarandában

A román állami vállalás alapján 1937-ben ház épült a tengerparti város közel ezer négyzetméteres telkén, ez a román intézet (Casa Iorga), amely a kezdetektől az alapító nevét viselte. Az intézet épületét Petre Antonescu román építész tervezte.

A koncesszió keretében létrejött intézet 1937 és 1940 között, majd 1942 és 1944 között működött. A területet Románia ezáltal „puha hatalom” révén szerezte meg, mivel román fegyveres erőket soha nem telepítettek a térségbe.

A területet végül egész Albániával együtt Olaszország szállta meg 1939 áprilisában.

Kellemetlen kérdés

A rendszerváltást követően szóba került a két ország közötti kétoldalú megbeszéléseken a földterület és az épület jövőbeni sorsa, a románok ugyanis hangsúlyozták, hogy a totalitárius rezsim 1992-es bukása után a sarandai Iorga-ház visszaengedményezési folyamatának mielőbbi befejezése már igencsak aktuális lenne az albán állam részéről.

A román fél már korábban is több kétoldalú – köztük a legmagasabb szintű – megbeszéléseken is felvetette a kérést a „román földdel” kapcsolatban.

A kétoldalú politikai párbeszéd szintjén az albánok ugyan garanciákat adtak arra, hogy a területen lévő épületek helyzete az albán igazságszolgáltatási rendszer döntésein keresztül megoldódik, ezek az ígéretek azonban konkrét lépések nélkül maradtak, a fő problémát pedig az ingatlant 1992-ben megvásárló vevő kártalanítása jelentette.

A román politikus és diplomata, Titus Corlățean tavaly (2022) október 12-én kihasználta Edi Rama albán miniszterelnök részvételét az Tanács Közgyűlésének munkájában, és nem mindennapi kérést intézett hozzá.

A volt román igazságügyi és külügyminiszter tájékoztatást kért az albán kormányfőtől a „vagyon visszaszolgáltatásáról”.

– A Románia és Albánia közötti megállapodás történelmi szimbólumának visszaadásáról van szó, amely bizonyítja, hogy Zogu király hálája jeléül egy kiváló románnak ajándékozott egy ingatlant. Van-e információja ennek az ingatlannak a visszaadásáról?

– szegezte a kérdést az Albán miniszterelnöknek Corlățean az EU csúcstalálkozón.

A Románia és Albánia közötti földterületi és ingatlanvita hosszú évtizedek óta fennáll, és rendszeresen okoz feszültséget a két ország között, Románia ugyanis jogi úton kívánja visszaszerezni a földterületet és a rajta lévő ingatlant.

Jón-tenger

II Károly román király és Nicolae Iorga miniszterelnök egy korabeli felvételen

Románia a Jón-tenger partján

A vita hátterében az áll, hogy a terület korábban Románia tulajdonában és birtokában volt, de a rajta lévő ingatlanokat a második világháború után Albánia államosította.

Az ingatlan így több évtizedig albán tulajdonban volt, míg 1992-ben egy magánszemély meg nem vásárolta. A román kormány 2017-ben kezdett el kampányolni a terület visszaszerzése érdekében, merthogy véleménye szerint az ingatlanok jogtalanul kerültek az albán állam tulajdonába.

Az albán hatóságok azonban nem értenek egyet ezzel a nézettel, és állítják, hogy a terület jogtisztán és törvényesen került az albán állam tulajdonába. Az albán kormány álláspontja szerint a romániai igények politikai jellegűek, és Románia egyetlen politikai csoportjának érdekeit szolgálják.

A vita súlyosan megbolygatta a Románia és Albánia közötti kapcsolatokat.

A román kormány többször felhívta az albán hatóságok figyelmét, hogy tartsák tiszteletben a két ország közötti barátságot és jó szomszédi viszonyt – miután a volt Iorga-birtok által Románia Albániával is határos – és bírósági úton rendezzék a vitás kérdéseket.

Arról tehát szó sincs, hogy Románia esetleg lerohanná Albániát, viszont kellemetlenkedhet az albán uniós aspirációk tekintetében.

Az ügy sehogy sem áll, és nem látszik megoldódni, miután Románia továbbra is masszívan kitart igényei mellett, az albánok viszont nem akarják visszaadni a területet Romániának.

Az albán hatóságok szintén szilárdan kiállnak az álláspontjuk mellett, és úgy vélik, hogy az ingatlan jogtisztán és törvényesen került az albán állam tulajdonába.

Földet vissza nem adunk!

Érdemes azonban megvizsgálni a romániai igények mögötti okokat.

Sokan úgy vélik, hogy a román kormányigényeket politikai célok vezérlik, és hogy az ügy leginkább a romániai politikai eliten belül dúló harcról szól. Mások szerint viszont a terület gazdasági potenciálja vonzó lehet Románia számára, és az ingatlan visszaszerzése hozzájárulhatna az ország gazdasági fejlődéséhez.

A vita végül valószínűleg jogi úton rendeződik, mivel mindkét fél hajthatatlanul ragaszkodik az álláspontjához.

Az albán hatóságok egyértelművé tették, hogy nem hajlandók engedni a román igényeknek, és készen állnak védelmezni a területet a nemzetközi jogszabályok alapján.

Szerintük jogszerűen került állami tulajdonba a telek és a rajta lévő ház, amelyet szintén jogszerűen értékesítettek a rendszerváltást követően, a jelenlegi tulajdonostól pedig már visszavenni nagyobb sérelemmel járna, mint amit a román igény kielégítése okoz.

Jón-tenger

Nicolae Iorga szobra Sarandában (Forrás: Visit Saranda)

Ugyanakkor jól jellemzi az albán-román kapcsolatokat, hogy 2016. novemberében a Román Kulturális Intézet Sarandában leleplezte a nagy román történész és politikus, Nicolae Iorga mellszobrát, Zisa Musha és Mario Musha román származású szobrászok alkotását.

A vitás kérdés számos kihívást jelent mindkét fél számára, miközben a feszültség továbbra is fennáll az Albánia és Románia közötti kapcsolatokban, a jogi út felé történő elmozdulás azonban reményt adhat arra, hogy a kérdés végső soron békésen és igazságosan oldódik meg.

Megjegyzendő még, hogy az Albánia és Románia közötti területi vita sokkal jelentősebb, mint amilyennek elsőre látszik, miután a földterület kimondottan jó helyen fekszik, így a románok sem szívesen mondanak le róla.

A Sarandában lévő „román terület” közvetlenül a Jón-tenger partján helyezkedik el, a belvárosban és a jelenlegi kikötő mellett, ezzel fontos turisztikai és kereskedelmi helyszínnek számít, a román flotta kikötésére ugyanakkor nem alkalmas.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


Utazás

A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Líra-könyvek

Letöltések


Google-hirdetés

Tíz nap legjava