Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Az európai gazdasági tér követelményeinek megfelelően, Románia 2021-re befejezte az energiapiac liberalizációját. Az előzetes optimista várakozásaihoz képest azonban a beköszöntött szabadpiaci verseny nem az árak mérséklődését, hanem éppen ellenkezőleg, azok emelkedését hozta: a tavalyi évhez képest az árak alkalmasint másfélszeresre, duplájára nőttek. Az események pikáns előzménye, hogy még tavaly a regnáló kormány parlamenti többségét alkotó két nagy szervezet a nyilvánosságban vállvetve kampányolt a gáz- és áramárak emelkedése ellen.

Besült árkompenzáció

A frissen megalakult szociálliberális kormánykoalíció a tél közeledtével törvényt fogadott el az árak állami kompenzációjáról, de az időközben kialakult európai energiaválság kontextusában az volumenét tekintve elégtelennek bizonyult, ráadásul a szolgáltatók számlázáskor egyszerűen eltekintettek az alkalmazásától. Így több mint 1 millió téves számlát sikerült kiállítani a romániai fogyasztóknak, legyenek azok családi háztartások, kisvállalkozások, vagy éppen közintézmények.

Az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) és a fogyasztóvédelem (ANPC) sorra bünteti a szolgáltatókat, ám időközben Virgil Popescu liberális energiaügyi miniszter nyilvánosan elismerte, részben maga a jogszabály minősége okolható a szociálisan érzékeny fogyasztók számára kidolgozott árkompenzáció csődjéért, ezért aztán a nyugalmazott tábornok, Ciucă vezette koalíciós kormány újra kívánja gondolni és szabályozni a kérdést.

A felfokozott közhangulatra való tekintettel, valamint több vállalkozói és szakszervezeti érdekszövetség nyomására (akik az árak befagyasztását sürgetik) – várhatóan már jövő héten -sürgősségi kormányrendelettel- módosítják a jogszabály tartalmát; a hatóságok ígérete szerint a téves számlákat pedig jóváírják.

Az események pikáns előzménye, hogy még tavaly, a koalíciós tárgyalások hajnalán, a regnáló kormány parlamenti többségét alkotó két nagy szervezet, az államfő által kézivezérelt nemzeti liberális PNL és a szociáldemokrata PSD, a nyilvánosságban vállvetve kampányoltak a gáz- és áramárak emelkedése ellen. Mondhatni, az azóta csúnyán besült jogszabállyal és közpolitikai intézkedéssel igyekeztek a politikai konszenzust felmutatni és értelmet adni, legitimálni a közvélemény előtt a „szörnyszülött koalíció” létrejöttét.

A szociáldemokraták -szociális érzékenységüket kidomborítandó, óriásplakátokat helyeztek ki országszerte, és petíciót indítottak a jogszabály társadalmi igényét és támogatottságát bizonyítandó (több mint 500.000 aláírást gyűjtöttek össze!), a nemzeti-liberálisok pedig, főként a közösségi térben költekezve, a „felelős politikai munka csinálmányaként” népszerűsítették az állami kompenzációt.

Talán a közös felelősség és kudarc tudata magyarázhatja, hogy a dagadó botrány ellenére a koalíciós felek nem estek azonnal egymás torkának, és a román belpolitikát jellemző hektikus pártviszonyokhoz képest a felek szokatlanul civilizáltan és fegyelmezetten viselkednek: a szociáldemokrata pártelnök ugyan megemlítette az energiaügyi miniszter menesztésének ötletét, erről azonban nem a parlamentben, hanem politikai partnereivel, és kizárólag a belső koalíciós fórumokon kíván egyeztetni.

Nem úgy az ellenzék: így a Cîțu-féle jobbközép pártkoalícióból tavaly kifaroló, azóta az ellenzék padsoraiból politizáló progresszív Mentsétek meg Romániát (USR, a Macron-féle Újítsuk meg Európát – Renew Europe – politikai franchise tagja) és a szélsőjobbon terpeszkedő Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) politikai formációk. Mindkét szervezet a miniszter menesztését követeli, igaz, az USR a parlamenti politizálás mordályával, egyszerű bizalmatlansági indítvány benyújtásával fenyegetőzik (véleményező, kizárólag politikai következményekkel járó indítvány).

Kérdéses persze, hogy a két újgenerációs pártnak meglesz-e a kezdeményezéshez szükséges szavazatszám a törvényhozásban, illetve érdemes szót ejteni a kormánnyal szembeni közös nevezőn túl a két szervezet közti véleménykülönbségről is az energiaválság kapcsán. Míg az USR alapvetően egyetért az energiapiac liberalizációjával -és a politikai felelősséget a rossz kivitelezés összefüggéseiben látja, addig az AUR visszatérne az államilag szabályozott energiaárakhoz.

Kibontakozó szélsőjobb

Vagyis, ha elméletileg el is képzelhető, hogy az energiaügyi miniszter menesztése kapcsán az országgyűlésben együttműködik a két ellenzékben levő rendszerkritikus kispárt, a gazdaságpolitikai elképzeléseik között tátongó szakadék valószerűtlenné teszi, hogy közös alternatívát lennének képesek felmutatni Románia jelenlegi energiapolitikájával szemben.

Az ideológiai természetű feszültséget csak felerősíti, hogy a két párt választóbázisa között szociológiai átfedés tapasztalható. Ez a tény a két elsőmandátumos szervezetet a stratégiai céljaik szempontjából – ti. a román pártrendszerbe való beágyazódás, a konszolidációs törekvéseik felől – egymás kíméletlen ellenfeleivé predesztinálja.

Ezen észjárás látszik érvényesülni az AUR-os pártelnök, George Simion és szimpatizánsainak botrányos temesvári akciója körül. A román törvényhozás kerítésének 2021-es év végi ostromát követően (egyértelmű hivatkozás a Trump-szimpatizánsok Capitolium-rohamára, igaz az AUR-os ostromüteg a munkahelyi oltási igazolvány bevezetése ellen tiltakozott), Simion a xenofóbiájáról és magyarellenességéről ismert Noua Dreaptă mikrópárt szimpatizánsainak trikolóros koszorújában betört a temesvári polgármesteri hivatal épületébe, közmeghallgatást követelve a Bega-parti város USR színekben megválasztott polgármesterétől.

A nyilatkozatháború során Simion amellett, hogy a város elöljáróját „külföldi ejtőernyősnek” titulálta – utalva a német állampolgárságú elöljáró származására, a távhőszolgáltatás működésében jelentkezett zavarokat kívánta számon kérni a polgármestertől.

Temesvár valóban gondban van, hiszen a megemelkedett energiaárak folytán a város csaknem teljes bevételét felemészti a közszolgáltatás, a Colterm távhőszolgáltató vállalat pedig a fagyos időjárásra és a magas árakra hivatkozva bejelentette a melegvízszolgáltatás éjszakai korlátozását és a fűtés csökkentését is.

Dominic Fritz polgármester a miniszterelnökhöz fordult, a központi költségvetésből kérve segítséget a helyzet rendezéséhez. (Érdemes megemlíteni, hogy Fritz párttársa, Bukarest I. kerületének polgármestere, a francia állampolgárságú Clotilde Marie Brigitte Armand hasonlóan bonyolult és kilátástalan vitába keveredett az önkormányzat köztisztasági vállalatával.)

Simionék az akció végén egy Fritz-ellenes politikai koalíció megalakítását szorgalmazták, az elöljáró mihamarabbi, demokratikus eszközökkel történő eltávolítása céljából. A kezdeményezés ugyan süket fülekre talált, de az AUR-os politikusok szándéka egyértelmű, akárcsak a népszerűtlen járványügyi intézkedések esetében, igyekeznek becsatornázni az energiaválság okozta társadalmi elégedetlenséget és szembe állítani azt politikai ellenfeleikkel.

A recept úgy tűnik, egyelőre működik: egy decemberi felmérés szerint az AUR 17%-os népszerűségi mutatóval az ország 3. legerősebb politikai pártjává vált, csupán 1%-kal lemaradva a „nagy pártként” jegyzet nemzeti liberálisoktól, a progresszív USR pedig 10%-ra csökkent.

Az AUR ráadásul országos kampánykörúton van, Klaus Johannis államfő menesztéséért gyűjtik az aláírásokat. A temesvári akciójuk a „menetelés” csak egyik epizódja volt: néhány nappal korábban ellátogattak Alexandru Rafila (PSD) egészségügyi miniszter barcarozsnyói otthonába, Rareș Bogdan (PNL) európai parlamenti képviselő szülővárosába, Marosújvárra, majd megfordultak Nagyszebenben is az államfő ingatlanjainál (Székelyföldre idén még nem jelentkeztek be, de vélhetően ez sem várat sokáig magára).

De az utcai politizáláson, a járványügyi-, oltás-, kisebbség-, magyar- és idegenellenes lakossági attitűdök kamatoztatásán túl az újgenerációs román szélsőjobb a nemzeti emlékezet terén is hallatja hangját: a kormány által bevezetett új tantárgy, a holokauszt történelem oktatása ellen is szót emeltek, „mellékes témának” nevezve azt. A nyilatkozatból nemzetközi botrány dagadt és ügyészségi eljárás kerekedett a párt ellen, mely végkifejleteként az ügyészség akár a szervezet betiltását is elrendelheti.