Horvátország
A MÉRLEG EGYIK OLDALA: Az ezer keserű kacaj országa ?
Amikor 2004-ben az anyaország lakossága tudtomra adta, hogy nem kérnek belőlem, bevallom nem esett jól. Ám aztán vállat vontam, mert úgyis horvát állampolgár voltam, és választott hazámmal egész jól kijöttem, illetve kijövök a mai napig. Mint ezt kedélyes borozgatás, vagy ötórai tea kíséretében szeretem mesélgetni, éppenséggel lehettem volna argentin állampolgár is, mert apám ott született, 1928-ban. De aztán csak megmaradtam horvát állampolgárnak, mert pláne az EU-tagság után, az állampolgárság kérdése, legalábbis nálam, lekerült napirendről. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem vagyok magyar, csak éppen nem az a cégeres turáni bölény. Szóval itt éldegélek a horvát atyafiak között már több, mint harminc éve, és sok kedves embert ismertem meg, néhányhoz pedig baráti viszony fűz, ami már szinte olyan, mintha családtag lenne az illető. Persze, hülye is van tonnaszám, de ez világszerte így van, ez alól Horvátország sem kivétel. Jelentéseimben általában a pozitív dolgokat szeretem kiemelni, ám ez nem jelenti azt, hogy Horvátországban megvalósult az Utópia.
Mit utálunk mi, horvátországi lakosok?
Sok mindent. Például a politikusokat itt sem szereti senki – „azokat az anyjuk sem szerette”, hangzik a vox populi sommás ítélete – de ha megkísérelünk megmaradni a tárgyilagosság szilárd pádimentumán, a horvát politikusok nem különböznek az európai átlagtól.
Ami baj, és méghozzá nagyon nagy baj, hogy az ország igazságügyi rendszere amolyan dél-amerikai stílusú. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha az ember ellop egy rúd szalámit, tüneményes gyorsasággal börtönben találja magát, viszont ha több millió kunát/eurót sajátított el, többnyire az adófizetők pénzéből, akár húsz évig is pereskedhet szabadlábról. Ha végül elítélik is, kap néhány évet, amit általában valamilyen de luxe börtöncellában fog lehúzni, különösen szimpatikus mondjuk a polai (Pula) nyílt típusú büntetőintézet, ahol még golfozni is lehet.
Se szeri, se száma a történeteknek, amelyek a horvát igazságügy „hatékonyságát” támasztják alá, a mérleg egyik oldalán a szegények, hontalanok, „kisemberek” vétkei – élelmiszerlopás, koldulás, kábítószer (zömében marihuána) tulajdonlása – míg a másikon kisebb-nagyobb potentátok, illetve ezek családtagjai, akiket, ha nem követnek el emberölést, szinte lehetetlen elítélni. Ez nem fake news, tételesen bizonyítható, nyilvánosan hozzáférhető forrásokból.
Ezen felül van még a bizarr ítéletek kategóriája, amikor a rendőrség megkéri a bírót, hogy nézzen körmére már némely renitens állampolgárnak. A legismertebb ilyen eset a szlavóniai, ahol egy folklórfesztivál keretében az egyik legényke évődő „bećaracot” rögtönzött az ügyeletes rendőr asszony számlájára. Ez a nótázás leginkább a magyar lakodalmas bekiabálásokra hasonlít, és nem riad vissza a vaskos, explicit kifejezésektől sem, mint a ? „hát te szőke, mit bámulsz, megb***lak, hogy elájulsz!” ? típusú dolog. Közismert népi hagyomány, a vidék egyik megkülönböztető jele, körülbelül annyira, mint a szlavón vastagkolbász, a kulen, vagy a szilvórium.
Szóval a szóban forgó úrhölgy hivatalos személyként kezelve magát, mélységesen felháborodott, és feljelentette a gyereket. Az ügy a kihágási bíró elé került, aki volt olyan béna, hogy valamilyen pénzbírságra ítélte a huszonéves fiút. A nagyközönség, a médiumok megütközése nem nyomott semmit sem a latban, a kihágási bíró úgy ítélte meg, hogy inkább vállalja a népharagot, semmint hogy a rendőrökkel akasszon bajuszt. Ha más nem, a bíró is autót vezet, ha érti a kedves olvasó hogy mire gondolok.
Politikai perek
Ezen felül itt vannak még a egyértelműen politikai indíttatású perek is, mint például a Sanader/Hernádi-ügy, amikor felsőbb rendeletre a horvát ügyészség megfelelő bizonyítékok nélkül is beindult.
A minap fejeződött be Damir Polančec a kormány egykori alelnökének 12 évig húzódó pere, felmentő ítélettel, és ezután jön még a fedáksári.
Polančecet a managerek egy csoportjával annakidején az ún. Spice-botrány keretében azzal vádolták, hogy a Podravka pénzéből akarta megvásárolni magának az élelmiszeripari céget. Mint ahogy ezt több, mint egy évtized után kiderítették, az egészből semmi sem igaz, vagy legalábbis nincs erre utaló bizonyíték.
Most Polančec és ügyvédei azon kontemplálnak, hogy kérjenek-e kártérítést, vagy sem. Az időközben pénzügyi tanácsadóként működő Polančec újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy őt elsősorban az erkölcsi rehabilitáció érdekli, és nem a pénz, attól függetlenül hogy a kártérítés összege akár több tíz millió kuna (2-3 millió euró) is lehetne.
A bürökráciáról pedig még nem is beszéltem.
Az égvilágon mindenhez valamilyen sz..os papírt követelnek az embertől, például friss anyakönyvi kivonatot. Na most kérdem én, mi a fenének? Időközben újjászülettem talán?
Oké, értem, az illetékre fáj a foguk, de az anyakönyvi kivonatért el kell menni, sorba kell állni, meg minden ilyesmi. Ha pénzt akarnak, mondják meg, kifizetem, csak ne maceráljanak a hülyeségeikkel.
És ez csak egy csepp a tengerből, hetekig tudnék mesélni róla. Ha valakit érdekel, egy lájkkal jelezze egy kicsit lejjebb!
Magyarország
Az UEFA főtitkára meglepődött az MLSZ állásfoglalásán, írt is rögtön Vági úrnak
Kellő vehemenciával tálalták szerdán a horvát portálok és lapok is a MLSZ „manőverét”, amelynek értelmében a Nagy-Magyarország térképet tartalmazó szurkolói rekvizitumokat nem tartja politikai szimbólumnak az UEFA, és így engedélyezi használatukat. A hírt gyorsan-hamar lehozta a Mandiner, a Nemzeti Sport és a Magyar Nemzet, az Origo, és még sokan mások, a néhai Szent Korona területeit magukba inkorporeáló országok pedig egyként hördültek fel a magyar revízió újabb, ékes példáján. Az UEFA-főtitkára az MLSZ közleményét követően levélben fordult Vági Mártonhoz, az MLSZ főtitkárához, akit arról tájékoztatott, hogy a magyarok által benyújtott kérést nem hagyták jóvá. Orbán Viktor magyar miniszterelnök a magyar–görög mérkőzésen viselt egy sálat, amelyen a „történelmi Magyarország” térképe látható.
Magyarország és Nagy-Magyarország
Én a Jutarnji list cikkét használom referenciának, mert ez igyekszik tényszerűen kezelni az ügyet, illetve az üggyel kapcsolatos fejleményeket.
Mielőtt még továbblépnénk, csak sietve szúrom közbe kedvenc tézisemet, hogy senki sem akarhatja komolyan a történelmi Magyarország feltámasztását. Egyszerűen azért, mert Magyarország ezt képtelen lenne elviselni, összeroppanna a teher alatt.
Kapcsolódó cikk
Gondoljunk csak a német újraegyesítésre, amit alig tudott valóra váltani a szupergazdag, erős NSZK, amely csak németek által lakott területeket csatolt vissza, illetve össze, nem vegyes etnikumú térségeket. Szóval, ez egy kivitelezhetetlen történet, amelyet úgy el kell felejteni, ahogy van.
Persze, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy le kell mondani a határokon kívülre szorult magyarokról.
Inkább azt kellene kommunikálni, hogy nem területekben, hanem az emberekben vagyunk érdekeltek, akik ugyanúgy a nemzet részei, mint ahogy például a bosznia-hercegovinai, chilei, ausztráliai, vagy éppen magyarországi horvátok a horvát nemzet tagjai.
Mit ír az újság, Jenő?
A Jutarnji list, ahogy illik, áttekintette a helyzet genezisét.
– írta a zágrábi lap, amely arra emlékeztetett, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség napokban követelte, hogy Nagy-Magyarország vitatott térképét ne kezeljék politikai szimbólumként, majd az MLSZ bejelentette, hogy az európai labdarúgó-ernyőszervezet kiadta a „használati engedélyt”.
Az MLSZ-közleménye
A történelmi jelkép kihelyezésének engedélyezése ügyében az MLSZ az UEFA és FARE egyértelmű állásfoglalását kérte. A két szervezet az MLSZ érvelését elfogadva elismerte, hogy önmagában a történelmi Magyarország térkép és az árpádsáv színei nem minősülnek rasszista magatartásnak, ugyanakkor a drapériára helyezett további szimbólumokra és feliratokra, a szurkolói rigmusokra ez nem vonatkozik. Mindezek alapján a szövetség engedélyezni fogja a drapériák bevitelét a soron következő két mérkőzésen.
Az elmúlt napokban mind az UEFA, mind pedig a FARE eljuttatta válaszát a két hazai válogatott mérkőzés megszervezése előtt álló magyar szövetséghez. A várakozásoknak megfelelően a két szervezet továbbra is harcol a kirekesztés, ezen belül a rasszizmus ellen, ezért az ilyen üzenetet hordozó drapériákat ezután is büntetni fogja, ugyanakkor jelentős előrelépést jelent, hogy a kizárólag a történelmi Magyarország térképét és a magyar nemzeti színeket tartalmazó molinó önmagában nem minősül fegyelmi vétségnek.
A teljes közlemény ITT OLVASHATÓ
A horvát lap szerint a bejelentés nagy port vert a régióban, mert a szurkolók általában olyan zászlókat, sálakat vihetnek a lelátókra és a szeparéba, amelyeken Magyarország mellett Ausztria, Horvátország, Szerbia, Szlovénia, Szlovákia, Románia és Ukrajna egyes területeit is magában foglaló térkép látható.
A Jutarnji tudomása szerint Magyarország az első világháború után területének 70%-át elvesztette, ezeket a részeket „visszaadták” más országoknak. Egyúttal azt is állítja, hogy „a magyarok 2002 óta fogalmazták meg a régi határokhoz való visszatérés gondolatát, és most ezt a lelátókról hirdetik”.
Aztán idézik a MLSZ közleményét, melynek értelmében az UEFA és a FARE elfogadta a magyar érvelést, és elismerte, hogy nincs szó szélsőséges, vagy rasszista viselkedésről.
A szomszédos országokban a média nagy része szégyenletesnek tartja ezt a döntést, amely különösen Szerbiában váltott ki nagy visszhangot, ahol hitetlenkedve fogadták a döntést.
Szerbia és Magyarország őszre találkozik az EB-selejtezők keretében, az első mérkőzést szeptember 7-én rendezik Belgrádban, a visszavágót pedig október 14-én tartják Budapesten.
A románok szintén szintén felháborodtak. Néhány román politikus már megszólalt, és azt mondta az UEFA-nak, hogy az ernyőszervezetnek fogalma sincs arról, mit jelent Nagy-Magyarország térképe”.
Lelepleződik a „nagy magyar ármány”
A Jutarnji úgy vélte, hogy gyorsan lelepleződött a „magyar manőver”, amivel kapcsolatban a zágrábi „reggeli lap” szóról szóra közölte a Teodor Teodoridisz (Theodore Theodoridis) UEFA-főtitkár által aláírt nyilatkozatot.
Teodor Teodoridisz is meglepődött (Forrás: UEFA)
TT-főtitkár ebben az UEFA meglepetését tolmácsolta azzal kapcsolatban, hogy médiaértesülések szerint az UEFA állítólag engedélyezte a Nagy-Magyarországgal díszített zászlók és jelvények használatát az UEFA versenyein.
A félreértések elkerülése érdekében TT nyomatékosan kijelentette, hogy az UEFA nem engedélyezte az ilyen zászlók vagy jelvények használatát. Sőt, azt is hozzátette, hogy ezek használata fegyelmi eljárást vonhat maga után.
Az UEFA főtitkára arra kérte a MLSZ-t, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozza ezek használatát az UEFA égisze alatt szervezett mérkőzéseken.
Hogy mi lesz a történet vége, még nem tudni, de UEFA ide, vagy UEFA oda, aligha valószínű, hogy a közeljövőben ki lehet irtani a szélsőséges megnyilvánulásokat a térség stadionjaiból.
Kapcsolódó cikk
LŐRINC MENNYBE MEGY: Mikorra készül el az eszéki Pampas-stadion?
És, hogy tévedés ne essék, itt nem csak a magyarok hőbörögnek, hanem mások is: szűkebb pátriámnál, Horvátországnál maradva, ez a horvát szurkolók kedvelt csatakiáltását, a „Za dom spremni!” jelszó skandálását is érinti, aminek a jelentése a „hazáért készenlétben”, és lényegében a Sieg Heil!-nak megfelelő második világháborús horvát szlogen.
Ha pedig már a fenyegető magyar irredentizmusról értekezünk, valahogy ide kívánkozik, hogy az új, megnyitás előtt álló eszéki stadion neve állítólag nem Pampas, hanem Opus Aréna lesz, a Mészáros-féle Opus Global Nyrt. után, miután Mészáros Lőrinc az eszéki focicsapat „legnagyobb pártfogója”.
- Szerbia6 nap telt el azóta
Magyarországgal is példálódzott a szerb elnök a Putyin elleni elfogatóparancs kapcsán
- Ukrajna6 nap telt el azóta
A Times egyike cikke is hozzájárulhatott, hogy Putyin ellen elfogatóparancsot adtak ki
- Koszovó5 nap telt el azóta
Aláírási impotencia, avagy két úriembernek látszó alak világraszóló sztárolása
- Szerbia7 nap telt el azóta
A belgrádi orosz nagykövetség az Európából kiutasított orosz diplomaták gyűjtőhelye