TÖRTÉNELMI SZEMFÉNYVESZTÉS: Bosznia, évszázados független államiság, mi az?

A Bosznia- Hercegovinát érintő viták tüzében több évszázados boszniai, esetleg bosnyák államiságról beszélnek a boszniai politikusok. Legutóbb Bisera Turković, Bosznia- Hercegovina bosnyák származású külügyminisztere ámította ezzel az Európai Uniót és a francia külügyminisztert az Orbán Viktor magyar miniszterelnököt felpanaszoló levelében. De vajon mi igaz a több évszázados boszniai államiságból? Kicsit megkapargatva a nyugat-balkáni régió történelmét, látható, hogy a boszniai független államiság eléggé megkésett és időszakos volt, ráadásul nem is tartott sokáig.

Első emlékek

A térségben a 6-7. században jelentek meg a szláv törzsek, amikor a Kárpát-medencét elfoglaló avarok támadásaikkal lerombolták az al-dunai bizánci védvonalakat, utat nyitva a beáramlásának a harcokban elpusztított Balkán felé. Maga Bosznia térsége – mint történelmében annyiszor – a Kelet és a Nyugat találkozási pontja lett, s területeinek egy része hol horvát, hol szerb fennhatóság alá került.

A Bosznia kifejezést a 10. század közepén említették először bizánci források. A következő évtizedekben horvát ellenőrzés alá került a mai országterület nagyobb része, noha olykor a szerbek is nagyobb szerepet kaptak (ekkor Szerbia központja Raskában volt, az ország déli részén – Belgrád pedig hol bizánci, hol magyar kézen lévő erőd volt a két imperium határmezsgyéjén).

A bosnyák identitás sem létezett – ez meglehetősen új fogalom. A középkorban a területet szlávok lakták, akik valószínűleg közelebb álltak a horvátokhoz és katolikusok voltak (vagy bogumilok), de semmiképp sem a mai nemzeti identitásban gondolkodtak.

A magyarok megjelenése

Miután Horvátország és Magyarország perszonálunióra lépett (1102), a nehezebben megközelíthető boszniai területeken megindult a magyar fennhatóság kiépítése, s még a század első felében létrejött a Boszniai Bánság.

Ez a 12. század második felében a magyar-bizánci háborúk eredményeképp Konstantinápoly ellenőrzése alá került a terület, azonban 1180 után Kulin bán vezetésével nagyfokú önállóságra tett szert. Lényegében ekkor kezdődik az önálló boszniai államiság története.

A Bizánci Birodalom megrendülésével a bánság (inkább névleges) magyar vazallus lett, s az egész 13. század folyamatos háborúskodással telt a magyar és szerb uralkodók beavatkozásai miatt.

Ezen harcok közepette a 13. század második felétől a Kotromanić-dinasztia emelkedett fel, amely 1322-ben megszerezte a báni címet, majd a magyar történelemből is ismert Kotromanics István (az ő lánya, Erzsébet lett Nagy Lajos magyar király második felesége lett) vezetésével terjeszkedésbe kezdett.

Persze, a bánság területe messze elmaradt a mai Bosznia területétől, de folyamatos hódításoknak köszönhetően a 14. század második felére megközelítette a jelenlegi határokat.

A virágkort Stjepan Tvrtko Kotromanić uralkodása (1353-1391) hozta el, aki 1377-ben királlyá koronáztatta magát, tizenkét évvel később bosnyák csapatok részt vettek a szerbek oldalán az oszmánok ellen a katasztrofális vereséggel végződő rigómezei csatában.

A boszniai állam még pár évtizedig ellenállt többnyire magyar szövetségben az oszmánoknak, mígnem Stjepan Tomaševićet, az utolsó királyt elfogták és megölték az oszmának 1463-ban.

Ezzel a boszniai államiságnak államiságnak jó időre véget vetettek – azonban még egy intermezzo adatott. Hunyadi Mátyás, magyar király csapatai hamarosan elfoglalták Jajcát (Jajce) és Újlaki Miklóst először boszniai bánná, majd 1471-ben királlyá tette.

Ezekben az évtizedekben az ország délkeleti része Stjepan Vukčić irányítása alatt továbbra is ellenállt (Vukčić maga fel is vette a ’herceg’ címet, innen ered később a Hercegovina kifejezése), de végül ezt 1481-ben olvasztották be a birodalomba.

A mohácsi csata után

A mohácsi csatavesztés a háborús zónává váló terület sorsát is eldöntötte: Jajca 1527-ben került oszmán fennhatóság alá, majd hamarosan Bihács is, így Bosznia mai területe oszmán birtok lett a következő évszázadokra.

A következő fordulatot a berlini kongresszus hozta 1878-ban, amikor az Osztrák- Magyar Monarchia ellenőrzése alá került, majd 1908-ban annektálta kihasználva az Oszmán Birodalomban épp soros puccs miatti belső anarchiát.

Ez az időszak volt a még mindig nem független ország újabb virágkora, az 1882 és 1903 között a terület kormányzásával megbízott Kállay Béni sokat tett a bosnyák nemzettudat kialakításáért.

Ahogy az máshol is történt a Nyugat- Balkánon, az I. világháború hozott újabb fordulatot: a területet a Szerb- Horvát- Szlovén Királyságba (1929 után: Jugoszlávia) tagolták. Hogy a korábbi közigazgatási struktúrákat felszámolják, jellemzően folyókról (Vrbas, Drina, Zeta) elnevezett új entitásokat hoztak létre; a mai terület négy bánságba került: Vrbaska, Primorska (tengermelléki), Drinska és egy kis rész a Zetska banovinába (bánságba).

A második világháború után

Jugoszlávia 1941-es lerohanása után Bosznia továbbra sem lett független, hanem a horvát usztasa-állam részévé vált, noha 1943. november 25-én az antifasiszta erők kikiáltották Bosznia- Hercegovina újjáalakítását Jugoszlávián belül – aminek még fegyverrel kellett érvényt szerezni. November 25-e így vált a boszniai államiság ünnepévé. (Ezt ma már jellemzően szinte csak a bosnyák területeken ünneplik.)

Tito csapatainak győzelme révén a 2. világháború után Bosznia az újjáéledő Jugoszlávia egyik tagköztársasága lett. Egészen 1992 március 3-ig, amikor deklarálta függetlenségét a március 1-jén befejezett függetlenségi népszavazás után (azóta március 1-je a függetlenség napja az országban).

Az azt követő három évig tartó háború alapjaiban rengette meg az államiságot, amit végül az 1995-ben aláírt daytoni megállapodás rendezett, létrehozva Európa legbonyolultabb közigazgatási rendszerét kantonokkal, entitásokkal és az állam működésébe injektált három színű nacionalizmussal.