Connect with us

Lapszemle

A boszniai szerbek közül is sokan tartanak káosztól – Szabad Európa

Közzétéve:

a megjelenés dátuma:

dodik orban kezel
?c=28513&m=1380644&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 3 perc

A boszniai szerb vezetés elszakadáspárti lépései sokakat aggodalommal töltenek el a lakosság körében is, számos megkérdezett attól tart, hogy káoszba süllyed az ország. Az ország központi kormányának munkáját ellehetetlenítő intézkedésekkel kapcsolatban többen is aggodalmukat fejezték ki a Reuters tudósítójának a Boszniai Szerb Köztársaságban.

Az 1992 és 1995 közötti boszniai háborút követően még mindig súlyos etnikai feszültségekkel terhelt ország napjainkban az elmúlt évtizedek legsúlyosabb politikai válságát éli át. Milorad Dodik boszniai szerb vezető ugyanis nemrég bejelentette, hogy a szerbek kivonulnak az ország szövetségi intézményeiből, adózási rendszeréből, valamint hadseregéből, és önálló fegyveres erőket hoznak létre. Ez számos szakértő, köztük az ENSZ illetékes jelentéstevője szerint is a háborút lezáró daytoni békeszerződés összeomlásához vezethet.

EZ A BESZÁMOLÓ RÉSZBEN A REUTERS BRIT HÍRÜGYGNÖKSÉG MŰVE, EREDETILEG A SZABAD EURÓPA JELENTETTE MEG MAGYARUL, INNEN VETTÜK ÁT VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL.

A BALK NYITOTT MÁS VÉLEMÉNYEK ÉS INFORMÁCIÓK BEFOGADÁSÁRA, BÁR EZ NEM JELENTI AZT, HOGY ENNEK A CIKNEK MINDEN SZAVÁVAL EGYET ÉRTÜNK.


Nem állnak rendelkezésre megbízható közvélemény-kutatási adatok az elszakadás kérdésével kapcsolatban, a kiterjedt állami szektorban dolgozó szerbek pedig az esetleges következményektől tartva nem voltak hajlandók névvel nyilatkozni a brit hírügynökségnek.

Így nehéz akár csak nagyjából is felbecsülni a szeparatista érzületek elterjedtségét a boszniai szerbek körében.

A magánszférában dolgozó és nyugdíjas válaszadók azonban kivétel nélkül mindannyian ellenérzésüket fejezték ki a függetlenségi törekvések kapcsán.

Teljes katasztrófa lenne. Még nagyobb lenne a nyomor

– mondta Pale város bevásárlóközpontjában Radomir Škobo fűtésszerelő, aki szerint a lépés tömeges munkanélküliséghez vezetne.

Sokan Szarajevóban dolgozunk, nem hiszem, hogy képesek lennénk külön élni. Szerintem ez lehetetlen, nem maradhatunk egyedül

– hangsúlyozta Koviljka Ninković idősgondozó.

Az embereknek már nincs kedvük háborúzni

Hasonlóan vélekedett egy, az autója csomagtartójából bort áruló, Miro nevű férfi is, aki szerint a függetlenné válás nem javítana a hétköznapi emberek helyzetén, akiknek ugyanúgy szembe kellene nézniük a munkanélküliséggel, a mindent átható korrupcióval és a rossz gazdasági kormányzással.

Nyomorban élünk. A politikusok annyit vesznek el, amennyit csak tudnak, a kisemberek meg nem kapnak semmit. Az elszakadás nem lenne hasznunkra. Elegünk van mindenből. Csak azt akarjuk, hogy békében és jó egészségben élhessünk tovább

– fogalmazott.

Függetlenedésre csakis akkor kerülhet sor, ha arról megegyezés születik az országot alkotó három etnikum között. Az embereknek már nincs kedvük háborúzni, rájöttek, hogy nincs értelme

– húzta alá egy 85 éves nyugdíjas, Čedo Bojanović.

A mintegy százezer halálos áldozatot követelő 1992–1995-ös háborút követően Bosznia-Hercegovinát két régióra osztották, a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra, valamint a túlnyomórészt bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra. A két országrésznek saját kormánya és parlamentje, valamint intézményrendszere van, de az országrészek képviselői a szövetségi intézmények munkájában is részt vesznek.

A központi kormány jogköreit az utóbbi évtizedekben fokozatosan kiterjesztették az állam működőképességének erősítése érdekében.

Milorad Dodik azonban el akarja törölni ezeket a reformokat, és akar térni az 1995-ös daytoni megállapodáshoz, amelynek alapján a közös kül-, illetve gazdaság- és pénzügypolitikát leszámítva minden hatalom a régiókat illette meg.

Veszélyes hazárdjáték

A háromtagú boszniai államelnökség szerb tagja évek óta ismételgeti, hogy az ország szerbek lakta része elszakadna Bosznia-Hercegovinától, és független állammá válna. A politikus ugyanakkor egy novemberi interjúban tagadta, hogy kész lenne feláldozni az ország békéjét céljai elérése érdekében. Korábban arról is beszélt, hogy a jelenlegi államon belül kívánja kiharcolni a szerb entitás teljes autonómiáját, ami nem érintené az ország területi egységét.

Sokan ennek ellenére a daytoni békemegállapodás veszélyeztetésével vádolják Dodikot, és nemzetközi szankciókat sürgetnek ellene.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió óva intett a boszniai szövetségi intézmények szétverésétől, de eddig nem hoztak konkrét intézkedéseket Dodik megállítására.

Mirko Šarović, a legnagyobb boszniai szerb ellenzéki párt vezetője szerint a jelenlegi vezetés egyoldalú lépései az egész ország békéjét és biztonságát veszélybe sodorják.

Dodik egyfajta veszélyes hazárdjátékba rángat bele minket, amelyre sem a Szerb Köztársaságnak, sem Boszniának nincs szüksége

– jelentette ki.

Gordana Katana politikai elemző pedig arról számolt be, hogy Dodikkal főleg az állami szektorban dolgozók és „szélsőségesek egy kisebb csoportja” ért egyet, azonban nem tudhat maga mögött széles társadalmi támogatottságot. Hozzátette: a politikus már nem rendelkezik kétharmados többséggel a parlamentben, így jelenleg csak nem kötelező érvényű nyilatkozatokat fogadhat el törvények helyett.

ljudmila ulickaja csak egy pestis 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=LjudmilaUlickaja%3ACsakegypestis&t=pi

Lapszemle

Meg sem próbálták védeni Károlyiék a Délvidéket 1918-19-ben – Mandiner

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

Meg sem próbálták védeni Károlyiék a Délvidéket 1918-19-ben
?c=30395&m=1559903&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 4 perc

A katonai fölénye mítosz volt, ám ha Belgrádban kicsit hamarabb kapcsolnak, ma talán Pécs is szerb lenne. Új kötet született a Trianont megelőző időszak délvidéki diplomáciai játszmáiról.

Ez a cikk eredetileg a Mandinerben jelent meg ezen a linken. A BALK szerkesztett formában teszi közzé az ottani írást.

Mítosz a szerbek ereje és virtusa, a magyar és a szerb hadsereg is ki volt merülve a négyévnyi szakadatlan küzdelemben
Hornyák Árpád a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a 20. századi magyar-jugoszláv kapcsolatok történetének kutatója; e területen számos kötetet és tanulmányt publikált, délszláv levéltári források alapján írt például a Horthy-korszak Magyarországának jugoszláv recepciójáról.

– mondja a Mandinernek Hornyák Árpád, a Szerb iratok a trianoni békeszerződésről című forráskötet, a Trianon100 Kutatócsoport sorozata nyolcadik darabjának szerzője-szerkesztője.

A könyv elején található tanulmány egyébként részletes bevezetést ad a további mintegy kétszáz oldalnyi, magyarra fordított diplomáciai irathoz, levelezéshez, amelyekből kiviláglik, mi minden zajlott a háttérben a magyar történetírás számára csodálatosan egységesnek tűnő délszláv diplomácia mögött.

A legérdekesebbek azok a források voltak, amelyek egyfelől az ország gazdasági követeléseket támasztják alá sokszor légből kapott érvekkel, másrészt azok, amelyek az elkeseredett küzdelmet mutatják, amit a magyarországi délszlávok egy része folytatott azért, hogy az alakuló Jugoszláviához tartozhasson, s amin 1919 tavaszától Trianon napjáig ügyködtek, sőt, annál is tovább, miközben 1914 előtt még ötletként sem merült fel a körükben, hogy a Magyar Királyság ennyire belső részei is elszakadhatnak és egyesülhetnek Szerbiával

– sorolja a kutató.

Ugyanakkor dacára annak, hogy már 1914 augusztusában nekiláttak egy leendő békekonferenciára összerakni a megfelelő követelések anyagait, mégis valamelyest felkészületlenül érte őket a helyzet, hogy a másik két társult állam – Horvátország és Szlovénia – érdekei nem mindenben egyeztek az övéikkel.

Szerbia a stratégiai-gazdasági elveket hangsúlyozta a tárgyalásoknál, mert így remélhette nagyobb területek kihasítását a magyar Délvidékből, míg Horvátország az etnikai elveket, mert így remélt nyereséget Olaszország rovására

– írja le a helyzetet a kutató. Szerbia agrárország volt, de nem túl jó földekkel, ezért ki volt éhezve a bácskai és bánsági termőterületekre, illetve – Belgrád határvárosi sebezhetőségét négy éven át megtapasztalva – minél inkább északra akarta tolni a határt. A horvátok részéről volt bizonyosfokú hajlandóság az önmérsékletre, de tényleg nem holmi társnemzeti hálából vagy korrektségből, hanem mert Dalmácia kapcsán akarták alátámasztani aspirációikat Olaszországgal szemben.

Mindenesetre a szerbek szervezett ellenállásba nem ütköztek, amikor bevonultak a demarkációs vonal által kijelölt magyar területekre, amelyeket a Károlyi-kormány a belgrádi konvencióval szentesített, és eleinte atrocitások sem történtek, főleg nem olyan mértékben, mint a második világháborút követően.

A demarkációs vonal egyébként is ideiglenesnek volt szánva, a magyar közigazgatás még 1919 elejéig helyén maradt

– jegyezte meg Hornyák.

Ugyanakkor azt is fontos látni, hogy még az 1920-ban szentesített határoknál rosszabbakat is meghúzhattak volna az egykori Délvidéken

– hívta fel a figyelmet rá a kutató, aki szerint például a pécsi szénmedence is fontos követelésük volt a szerbeknek, hiszen a szén látta el akkor azt a szerepet, amit manapság az olaj, anélkül nem lehetett ipart működtetni; nem véletlen, hogy nem akaródzott kiüríteniük az új határokon is túlnyúlóan megszállt baranyai térséget.

Ekkor azonban már késő volt új követelésekkel előállni, a nagyhatalmak már nem támogatták újabb igények kielégítését, ha úgy vesszük, jugoszláv szempontból elmulasztották kérni ezeket a területeket, s meglehet, ha előbb kapnak észbe, most Pécs is szerb lenne
szerb trianon

fotó: Mátrai Dávid / Mandiner

– mutat rá Hornyák, aki egyébként leszámolt a jugoszláv-román háború lehetőségének mítoszával is a volt magyar területek birtoklásáért; mint fogalmaz, a háború után érthetőbbek lettek volna radikálisabb reakciók a nyertesek részéről, ugyanakkor éppen a háborús véráldozatok miatt lehettek éppen óvatosabbak is.

Amikor a mai szerb történettudomány álláspontját kérdezzük, Hornyák egy történettel felel.

Néhány éve egy oroszországi konferencián a szerb kolléga konzekvensen a Vajdaság »felszabadításáról« értekezett, majd, amikor rákérdeztem, hogy pontosan kik alól akarták felszabadítani a területet, hiszen felszabadításról akkor beszélhetünk, ha egy valahová tartozó területet egy idegen hatalom elragad, és azt elkergetik, mosolyogva annyit közölt, hogy »mi ezt így mondjuk«

– mondta Hornyák, aki szerint valahol érthető is, ez a délszláv háborúk traumája, és azután, hogy végül az 1914-hez képesti egyetlen országgyarapításuk, ami ma is megmaradt, az a Vajdaság.

Ez egy érzelmekkel átszőtt történet, ahogyan nekünk Trianon, az objektivitás inkább a fiatalabb generációkban és inkább részletkérdésekben nyilvánul meg. Annak kapcsán szkeptikus vagyok, hogy itt a közeljövőben a területelcsatolásokról például közös történelemkönyv szülessen, és azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy lenne olyan szerb történész, aki felvállalná, hogy hozzányúl ehhez a nemzeti mítoszhoz

– fejtegette a Pécsi Tudományegyetem tanára.

Hornyák ugyanakkor nem teljesen pesszimista: kiemeli, hogy tárgyilagosabb, konszenzusosabb a viszonyulás már egymás kisebbségeinek védelme tekintetében hazánk és Szerbia között, és más atrocitások – például az 1944-es délvidéki magyarellenes vérengzések – már tisztességesen elismerésre kerültek szerb oldalról is.

S hogy mit gondol minderről az átlagszerb, hogy hogyan kerültek magyarok az északi határaikra? Hornyák szerint egy dél-szerbiai valószínűleg semmit; a tősgyökeres vajdaságiak ismerik a történelmet, számukra evidencia, azonban a délszláv háborúk után – részben az etnikai tömb megbontásának szándékával – odatelepített szerbek számára korántsem az. Csupán a sérelmek.

Kontaktlencse akció »
Az olvasás folytatása

Lapszemle

Vélemény – Jöhet a balos klímakormányzás Németországban? – Index.hu

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

wp header logo 23
Kézzel festett farmerek
Olvasási idő: 10 perc

A december 8-én felállt új német kormányt a szociáldemokrata Olaf , a Németországi Szövetségi Köztársaság kilencedik kancellárja vezeti. Nóvum, hogy a most következő kormányzás lesz az első háromoldalú szövetség nemzeti szinten a modern német történelemben. Bár 16 év után ismét az SPD adja a kancellárt, ne felejtsük azért el, hogy a párt az utolsó 23 évből 19 évet kormányon töltött, igaz, 12 évet a CDU melletti kisebb koalíciós társ szerepében. Ennek köszönhetően sokan úgy vélekednek, hogy a Merkel-időszak nem éppen a polgári kormányzás prototípusa volt, s számos kompromisszum volt szükséges a CDU hatalmon maradásához: az SPD ugyanis egyre kevésbé akart a konzervatívokkal kormányozni, viszont a politikai és személyzeti ajánlatoknak nehezen tudott ellenállni.

Szerzők:


Litkei Máté az MCC Klímapolitikai Intézet vezetője
Bauer Bence az MCC Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért vezetője

Ez az elemzés eredetileg itt jelent meg, innen vettük át változtatás nélkül. Úgy véljük, hogy a német kormány fontos szerepet játszhat a Balkánon, mi pedig nyitottak vagyunk más vélemények, információk befogadására is.

Más kérdés, hogy a Merkel által vezetett CDU egy vélt vagy valós társadalmi elváráshoz igazodva egyre balosabb politikát csinált, egyben a Zöldek irányába kacsintgatva. A sors úgy hozta, hogy a 16 évig ellenzékből politizáló Zöldek két sikertelen próbálkozás (2013 és 2017) után mégse a CDU-val, hanem kedvenc balos partnerükkel, az SPD-vel alkotnak most kormánykoalíciót, a CDU pedig hoppon maradt. A Zöldek persze, már nagyon meg akarták kaparintani a kormányrudat, s a 16 éven át feltornyosult elvárásokat, várakozásokat és elképzeléseket mihamarabb megvalósítani. A német társadalomban egyre inkább dominálnak a progresszív gondolatok, melyek elsősorban klíma- és környezetvédelmi kérdésekben, de sok más területen is megmutatkoznak (gender, család, migrációs, identitás politika vagy akár az európai föderalizmus körüli gondolatok). Már régi közhely, hogy a Zöldek az atomenergia-ellenes mozgalomból nőttek ki, s az itt mutatkozó ideológiai harc a modernkori német társadalom egyik mozgatóeleme lett.

Szintén különleges lesz az új kormány abban, hogy az új, SPD, FDP és Zöldek alkotta, ún. közlekedési-lámpa koalíció 177 oldalas programjának leghangsúlyosabb része egyértelműen a klímaváltozás elleni fellépés, érintve ezzel a közlekedés, az ipar, a lakhatás és a mezőgazdaság kérdéseit is. A klímaváltozás (amire a jelenlegi kormány a klímavészhelyzet terminust alkalmazza) már a Merkel-érának is meghatározó kérdése volt, a mostani tervek szerint azonban csúcsminisztérium felelne a kormányzati erőfeszítések koordinálásáért, és az ügy minden minisztériumban prioritás lesz.

A három párt által szentesített megállapodás szerint az „évek óta tartó álló helyzet” helyett  „új dinamikát” akarnak behozni a német klímapolitikába , hogy elérjék a glasgowi klímacsúcson is megfogalmazott 1,5 fokos klímacélt. Ennek érdekében gyakorlatilag a gazdasági programjuk teljes egésze a klímavédelemi célok teljesülését szolgálná. Németország 2045-re szeretne teljesen klímasemlegessé válni. Ennek érdekében a legnagyobb kihívásokkal az energiaszektorban kell megküzdeni az új német kormánynak. A három párt megállapodott abban, hogy kötelezettséget vállalnak a szén felhasználás fokozatos megszüntetésére, valamint a gázenergia-termelés 2040-ig történő megszüntetésére.

A szén-kivezetés céldátumában a koalíciós partnerek egyelőre nem tudtak megállapodni: az SPD szénerőműveket csak 2038-ban kell bezárni, a Zöldek által követelt 2030-as céldátumot csak „ideális esetben” tudják tartani. Hasonló belső feszültség feszül az SPD és a Zöldek között a belsőégésű motorok kapcsán: a Zöldek 2030-as céldátumot szerettek volna elérni, ezt végül az SPD 2035-re puhította fel.

A koalíció Zöld fele a mezőgazdaságban 2027-től olyan új támogatási kifizetési rendszert szeretne bevezetni, amely szerint csak akkor lenne támogatásra jogosult, ha a termelés 40 százalékos kibocsátás csökkenéssel tud párosulni. Ezt az elképzelést az SPD, a koalíció vörös színnel jelölt tagja a mezőgazdasági szektor és a gazdák szempontjait figyelembe véve erőteljesen ellenzi. A Zöldek alapvetően pénzügyi ösztönzőkkel és a nemteljesítés esetén azok megvonásával szeretnék elérni a német mezőgazdaság „zöldítését”, amihez a megvalósulás esetén a rendszer kidolgozását és pontos összegek hozzárendelését 2023-ig várhatjuk.

A program külön kitér a megújuló energiaforrásokra, amelyeket jelentősen bővíteni szándékoznak: 2030-ra az összes energiaszükséglet 80 százalékát ezen energiaforrásokból kell fedeznie az országnak a program szerint. Az egyik legellentmondásosabb programpont a Zöldektől származik, miszerint minden tartomány köteles lesz területének két százalékán szél-, szolár- vagy vízierőműveket építeni, azaz megújuló energiaforrásokat telepíteni. Ez vonatkozik a tejes felület 2 százalékára, azaz városok, falvak, mezők, erdők, folyók (és még sorolhatnánk) területéből kell majd elviekben kigazdálkodni azt. A jelenlegi cél, hogy 2030-ra legalább 30 GW-ra nőjön az ezekből származó energia. Pozitívumként értékelhető ugyanakkor, hogy az új német kormány a GDP 3,5 százalékában rögzíti a kutatás-fejlesztésre fordítandó összeget, ennek jelentős része energetikai és egyéb klímainnovációs technológiák kutatására fordítanának.

A közlekedési alprogram legfőbb célja, hogy  Németország képes legyen 2030-ra évente 15 millió zöld járművet gyártani  és értékesíteni. Az alprogram egyik legfontosabb feladatának tartja az európai akkumulátorprojektek (IPCEI) folytatását és továbbfejlesztését, valamint további cellagyártó telephelyek létrehozását, beleértve a németországi újrahasznosítást is. Az előzetes várakozásokkal szemben az FDP-nek sikerült elérnie, hogy továbbra se legyen sebességhatár a német autópályákon. Ez a polgári szavazók egyik alapkövetelése volt, de gyakorlatilag alig akad már olyan autópályaszakasz, ahol nem lenne korlátozás Németországban. Inkább egy erősen szimbolikus politikai kérdésről van itt szó, vagyis annak a teoretikus lehetőségnek a megőrzéséről, hogy limit nélkül száguldhasson a „szabad német polgár”. Mindemellett pozitívként értékelhető, hogy közel 10 milliárd euró támogatást szándékoznak nyújtani a kkv szektornak a zöld átálláshoz és mindemellett új környezettechnológiára épülő, önálló nemzeti űrprogramot és repülőgépgyártást szeretnének – egyelőre konkrét céldátumok megjelölése nélkül.

A SPD kezdeményezésére egy új lakásügyi minisztériumot állítanak fel, amely  400.000 új lakás építését felügyeli , amelyek egynegyede kötelezően szociális bérlakás lesz, ezek állami támogatással épülnek a növekvő lakhatási válság leküzdése érdekében. A lakhatási problémát a megállapodás „korunk szociális kérdéseként” emlegeti. A zöld kérdések itt is megjelennek, hiszen ha építőipari cégek építik az ingatlanokat, akkor sok tartomány esetében kötelező lesz az új építésű lakásokra napelemeket szerelni a közeljövőben (a rendelkezés országos kiterjesztése jelenleg vita tárgya). Új ipari létesítményeknél kötelező lesz a beruházónak saját költéségén napelemeket elhelyezni, s magán beruházásoknál is elvárt ennek teljesítése.

Németországban az elmúlt tíz évben csaknem duplázódott az energiaszegénységben élők aránya, hiszen 2010-ben a háztartások alig 5 százaléka tartozott ide, míg tavaly 9 százalék. Összehasonlításként Európában átlagosan 8,2 százalék azon háztartások aránya, amelyek rendszeresen nem tudják felfűteni otthonaikat (2010 óta mérsékelt csökkenés volt tapasztalható 10 százalékról), Magyarországon pedig ez az arány a kormány tudatos rezsipolitikájának köszönhetően csupán 4,2 százalék (2010-ben hazánkban 11 százalék volt). Meg kell azt a tényt is említeni, hogy Németországban az Eurostat 2021-re vonatkozó adatai szerint EU-s összehasonlításban a legdrágább a villamosenergia a maga 30 eurocentjével, míg Magyarország 10 eurócenttel a legolcsóbb EU-s országnak számít.

Sok a találgatás arról, hogy a három párt hogyan fog együttműködni a jelentős különbségek miatt. A Zöldek hatalmas beruházási programot szorgalmaztak a klímaváltozás leküzdésére, valamint Németország infrastruktúrájának felfrissítésére. A választási kampány során adóemelést és az adósságszabályok lazítását ígérték, hogy felszabadítsák a pénzt a megnövekedett kiadások fedezésére. A fiskális óvatosságáról ismert FDP azonban többször is kizárta az adóemeléseket, tételesen ellenezte a jövedelemadó, az ÁFA és a vállalati adó emelését. Ez azért különösen jelentős, mert pont az FDP alá tartozik a pénzügyminisztérium. A miniszteri posztra kinevezett FDP-pártelnök Christian Lindner hivatalba lépése után már két nappal bejelentette az eddigi ki nem használt 60 milliárd eurónyi koronavírus-hitelkeretet teljes mértékben klímakérdésekre való felhasználását. Ez nem csak egy meglepő húzás a magát polgári erőként definiáló FDP részéről, de maga az a tény is váratlan, hogy az adóemelések mindenáron való megakadályozása érdekében a párt a hitelfelvételi csapok megnyitásába belement. Sok elemző egyébként is úgy látja, az FDP viszonylag gyorsan beadta a derekát, hiszen ők is már nagyon kormányerővé kívántak válni. Az SPD ebben a kérdésben meglehetősen középutas álláspontot képvisel, hiszen a párt támogatna egy mérsékelt adóemelést, amennyiben az vagyoni helyzethez mérten arányos.

Élezheti majd a német kormányon belüli ellentéteket, hogy  minden jövőbeli törvényjavaslatnak úgynevezett „klímaellenőrzésen” kell átmennie , azaz meg kell vizsgálni, megfelel-e a kormány által vállalt klímacéloknak. Hasonló ellenőrzési mechanizmust egyébként a digitalizáció kapcsán is bevezetnek, vagyis minden jövőbeli törvényjavaslatnak „digitalizációs ellenőrzésen” is át kell esnie, hogy kiderüljön, szolgálja-e a digitalizációs célokat. Míg előbbi egyértelműen a Zöldek eszköze lehet a belső erőviszonyok befolyásolására, addig utóbbi az FDP javaslata volt. A belső erőviszonyokról árulkodhat, hogy míg a klíma-ügyeknek önálló csúcsminisztériuma (egyben gazdasági minisztérium) lesz, addig az FDP-nek nem sikerült önálló digitalizációs minisztériumot kiharcolniuk, sőt, a Zöldekkel ellentétben kancellárhelyettest se adhatnak.

Természetesen nem csak belpolitikai jelentősége van az új mechanizmusoknak, hiszen nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Európai Unió új hétéves pénzügyi ciklusában a Többéves Pénzügyi Keret 30 százaléka a Természeti Erőforrások és Környezet (378,9 milliárd euró), míg 15 százaléka az Egységes Piac, Innováció és Digitalizáció (187,4 milliárd euró) költségvetési fejezetei alá lettek csoportosítva.

A felálló új német kormányban a Zöldek több fontos kulcspozíciót is magukhoz ragadtak. Az új gazdasági és klímaminisztérium élére társelnöküket Robert Habecket küldik, aki egyben kancellárhelyettes is lesz. A Zöldek fogják irányítani a környezetvédelmi minisztériumot, a család-, idősügyi, nőügyi és ifjúságügyi minisztériumot, illetve a táplálkozási és mezőgazdasági tárcákat, valamint a következő négy évben szintén a Zöldek társelnöke, Annalena Baerbock lesz a német külügyminiszter.

Az új német kormány egy sokkal föderálisában működő, Európában gondolkodik, ami praktikusan egy német vezetésű Európát jelent az ő számukra. Ez alapvetően nem túl szívderítő hír mindazoknak, akik ezzel szemben a nemzetek Európája elképzelést szeretnék megvalósítani, hiszen az uniós politika nagymértékben befolyásolt a német politika által. Önmagában már ez is növelheti az unió tagállamai közti feszültséget, azonban, ha csak a zöld ügyeket vizsgáljuk, akkor is számos olyan ügyet találunk, amely igencsak megosztó lehet az elkövetkezendő időkben. Gerhard Schröder (SPD) volt kancellár már felhívta a figyelmet arra, hogy egy moralizáló, mindent a német Zöldek szája ízére alakított politika nagy kockázatokat hordoz magában.

Ilyen kérdés lesz minden bizonnyal az atomenergia támogatásának kérdése. Hiába nyilvánítja a nukleáris energiát klímabarátnak ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC), a Meteorológiai Világszervezet (WMO), a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) és javasolják ezek a szervezetek az atomenergia-kapacitások bővítését, hiába állt ki az atomenergia zöld energiaforrásként való elismertetése mellett nyílt levélben 10 uniós tagállam (Magyarország, Franciaország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Finnország, Horvátország, Szlovénia és Románia) és hiába nyilatkozta az Európai Bizottság német elnöke, Ursula von der Leyen, hogy a zöld átmenet során a megújuló energiaforrások mellett szükség van az atomerőművek által stabilan előállított áramra is –  az új német kormány minden ésszerű érvet félretéve továbbra is atomellenes álláspontot foglal el . Németország azonban nemcsak be szeretné zárni meglévő saját atomerőműveit jövőre, hanem Baerbock egyik legfontosabb feladatának az Európai Unió atomenergia-mentességének elérését tekinti. Míg a 2021-es esztendő végén három létesítményt állítanak le (Brokdorf, Grohnde, Grundremmingen), az utolsó három német atomerőművet (Emsland, Isar, Neckarwestheim) 2022 végével kapcsolják ki. Ismert tény, hogy Angela Merkel 2011-ben a zöld közhangulathoz igazodva még a polgári-liberális FDP-vel kormányozva hozta meg az atomenergia-használat beszüntetésével kapcsolatos végső döntését, míg fél évvel korábban az atompárti német polgári kormányzat pont hogy meghosszabbította az azt megelőzően a balos SPD-Zöldek kormányok által leállítani szándékozott atomerőművek felhasználási idejét.

Szintén szikrákat vethet a diplomácia a kvótakereskedelmi rendszerrel (ETS) kapcsolatos viták során. Az új német kormány az üvegházhatású-gáz kibocsátás egyik leghatékonyabb eszközének a CO2-kvóták árának egységesítését látják. Céljuk egy európai szintű minimumár meghatározása, amely körülbelül egy évtized múlva egy minden szektorra kiterjedő európai kvótakereskedelmi rendszerben jelenne meg. Erre erősen rezonál az Európai Bizottság Fit for 55 javaslatcsomagjának azon eleme, mely az ETS-t a jelenlegi nagykibocsátók körén túl kiterjesztené a lakosságot közvetlenül érintő szektorokra is.
Az elsősorban német érdekek mentén összerakott javaslattal szemben a magyar kormány egyértelműen elutasító álláspontot képvisel, hiszen a rendszer kiterjesztése az épület és közlekedési szektorra jelentősen megnövelné a háztartások terheit. Technikailag ugyan a kvótakereskedelmi rendszert a közműszolgáltatókra és üzemanyagkereskedőkre terjesztenék ki, azonban ezek a cégek beépítenék az így keletkezett költségeket a kereskedelmi árakba, tehát lakosság és vállalkozások közlekedéshez köthető és rezsiköltségei növekednének.

Tehát miközben a magyar kormány különböző hatósági árszabályozó eszközökkel és energiapolitikai megoldásokkal küzd az elszabaduló energiaárak ellen, aközben a német és bizottsági energiapolitika további áremelkedéseket eredményezne. Különösen érzékeny téma ez a jelenlegi energiaválság alatt, hiszen az Európai Bizottság zöld megállapodásért felelős biztosa, Frans Timmermans az Európai Parlamentben még szeptemberben elismerte, hogy a régió energiaárainak emelkedéseinek (akkor) ötödéért az EU kibocsátáskereskedelmi piacán tapasztalható spekulatív tevékenységből eredő kibocsátási egységek drágulásának köszönhető, ami intő jel lehet.

A várható politikai összecsapások mellett a klímavédelem erősödésével  esély van a magyar-német gazdasági kapcsolatok erősödésére  is. Magyarországnak jelenleg is Németország a legnagyobb külkereskedelmi partnere, Németország fogadja a legnagyobb értékben a magyar hozzáadott értéket, ezen belül is a német járműipar, amely teljes német beszállítás 22 százalékát teszi ki.

Tehát a német állam elvárása saját vállalatai irányába jelentős hatással lehet a magyar gazdasági folyamatokra is. A legjelentősebb hatás egyértelműen a járműiparon keresztül lesz érezhető, hiszen a német vállalatok az összes külföldi tárgyi eszköz beruházásainak mintegy 30 százalékát valósították meg. Ennek a 30 százaléknak közel felét a járműipar realizálta, amely egyben a teljes ágazat beruházásainak 70 százalékát adta. Mindezek mellett a német vállalatok foglalkoztatásra gyakorolt hatása a járműiparban kiemelten jelentős, ahol a teljes munkavállalói kör 45 százalékát foglalkoztatták.

Összegzésként elmondható, hogy mindkét fél egyaránt érdekelt az Európai integritás megőrzésében (még akkor is, ha az erről alkotott elképzelései szöges ellentétben is állnak egymással) és ugyanígy érdekeltek a közös kereskedelmi-gazdasági kapcsolataik megőrzésében. Ennek ellenére mégis  turbulensebbé válhat a magyar-német politikai kapcsolatok alakulása a merkeli korszakhoz képest a két kormány merőben eltérő ideológiai bázisának köszönhetően , és legalább ekkora befolyással fognak hatni a zöld szakpolitikai kérdések is a két ország viszonyrendszerére, amelyek bizonyos esetekben, ahogy az atomenergia kapcsán is láttuk, szintén erősen átideologizáltak.

orosz zsoldosok 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=&t=pi
Az olvasás folytatása

Járvány

NAPI 2000 ÚJ BETEG: Mindössze 31 százalékos az átoltottság Romániában

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

acdc FotoJet 66
?c=28513&m=1380644&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 1 perc

 
A 12 éven felüli lakosság mintegy 31 százaléka kapta meg eddig a elleni oltást Romániában – közölte kedden az oltással kapcsolatos tevékenységeket koordináló országos bizottság (CNCAV) vezetője. Közben 2033 új koronavírusos megbetegedést találtak Romániában, több mint 45 ezer teszt eredményének feldolgozása során, ami 4,5% százalékos megbetegedési arány.

[aoa id=’5′]

A legjobb a helyzet Bukarestben, ahol az átoltottság megközelítette az 50 százalékot (49,4 százalék), Kolozs megyében csaknem 46, Szeben megyében 39, Konstanca megyében 36,5, Temes megyében 36,3, Brassó megyében 36,3 százalékos.

Két megyében – Giurgiu és Suceava – az erre jogosultak kevesebb mint 20 százaléka vette fel az oltást, a többi megyében mind 20 százalék felett van az átoltottság.

Szeptember 6-áig 5,28 millió személyt oltottak be a koronavírus elleni vakcina legalább egy dózisával, 5,17 millióan viszont mindkét adagot megkapták.

A falvakban 2,59 millió adag vakcinát adtak be, 1,14 millió vidéki ember kapta meg mindkét oltást. Az ország 2862 községéből 2788-ba jutottak el oltócsapatok “A város beoltja a falut program” keretében.

A családorvosi rendelőkben szeptember 6-áig 379.842 személyt immunizáltak, 54%-át községekben és falvakban. Jelenleg 579 oltási központ aktív az országban, ezekben összesen 835 oltópont működik.

[/aoa]

A (Transindex) nyomán

?c=5941&m=425294&a=438898&r=&t=html
Az olvasás folytatása

Időjárás és szennyezettség

RSS

BALK Magazin Szerbia Horvátország Bosznia-Hercegovina Szlovénia Koszovó
Montenegró Észak-Macedónia Románia Bulgária Görögország Törökország
Albánia Ukrajna Oroszország Egyesült Államok Európai Unió NATO

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac


Letöltések

Kultúra

Utazás

Egészség

KONTAKTLENCSÉK a legnagyobb gyártóktól 30-60 százalék kedvezménnyel, akár ingyenes szállítással, azonnal saját raktárról, 30 napos visszavételi garanciával az eOptika.hu kontaktlencse webboltból. Vásároljon most!

Hirdetés

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: