Andrej Plenković, sokat tűrő horvát miniszterelnök (szerkesztői megjegyzés: könny elered!) hétfőn Szarajevóban tette tiszteletét, ahol a szerb származású Zoran Tegeltija, Bosznia-Hercegovina minisztertanácsának elnöke volt a házigazdája. Plenković a későbbiek folyamán találkozott a parlament mindkét házának képviselőivel is, így többek között Dragan Čovićtyal, a bosznia-hercegovinai Horvát Demokrata Közösség (HDZ) vezetőjével és Bakir Izetbegovićtyal, a bosnyák Demokratikus Akciópárt (SDA) elnökével. A legfőbb bajkeverő, Milorad Dodik valahogy kimaradt a látogatás programjából, de ez talán nem is meglepő.

Nem katona kell ide, hanem Dayton

A Szarajevót felkereső Plenković újságíróknak úgy nyilatkozott: nem tud semmit az európai „zöldek által” felengedett lufiról, miszerint Bosznia-Hercegovinába küldenék az Európai Unió 6000 főt számláló kontingensét, viszont véleménye szerint erre nincs is szükség. (A lufihír majdnem olyan, mint a horvát és egyéb non paper, engedjük fel, és nézzük/lássuk, hogy mi történik.)

Plenković szerint e helyett a bosznia-hercegovinai válsághelyzetet a daytoni szerződésen alapuló tárgyalásokkal és megállapodásokkal kell rendezni, mert csak ilyen módon lehet elérni a feszültség csökkentését, és szavatolni az egyenlő jogokat az ország minden lakójának.

– mondta a horvát kormányfő, aki viszont ezzel kapcsolatban más összefüggéseket is emlegetetett amikor azt mondta, hogy a horvát és a bosnyák népnek „gentelman agrementet” kellene kötnie.

Véleménye szerint a bosnyákok és horvátok közötti megállapodás elsősorban a Bosznia-Hercegovinai Föderáción belül csökkentené a súrlódást, ami a továbbiakban azt eredményezné, hogy a boszniai szerbekkel is lényegesen javulna a viszony.

Plenković szerint ilyen módon elérhetővé válna, hogy a köztársasági (szövetségi, központi) intézmények ismét működőképesek legyenek, és ezzel folytatódhatna Bosznia-Hercegovina európai reformjainak folyamata, amit a horvát kormányfő szavai szerint hazája támogatna.

Horvátország nem szól bele, csak be(le)kiabál

A horvát miniszterelnök hangsúlyozta, hogy egy ilyen megállapodás kizárólag a bosznia-hercegovinai pártokon és a köztársaság intézményein múlik.

Plenković egyúttal azt is kifejtette, hogy a tárgyalások folyamán a tárgyalófelek számára különösen fontos a realitások és az árnyalatok iránti érzékenység.

– jelentette ki a horvát miniszterelnök, aki ezzel azt akarta mondani, hogy a hivatalos Zágrábnak kicsit sem tetsző Željko Komšić elnökségi taggá választása ingatta meg a bosznia-hercegovinai békét megteremtő, 1995-ben aláírt (és sok sebből vérző, de szentírásként emlegetett) daytoni szerződés alapjait.

Plenković sajtótájékoztatóján azt is leszögezte, hogy Horvátország elítéli a szeparatizmus bármilyen formáját Bosznia-Hercegovinában.

Az újságírók érdeklődésére bővebben is kifejtette, hogy az EU esetleges katonai jelenléte elsősorban egyes uniós parlamenti képviselők és nem az EU intézményeinek gondolkodását tükrözi.

A horvát kormányfő elismételte, hogy az EU álláspontja az, hogy a daytoni szerződést (megint előkerült a Biblia) tiszteletben kell tartani, s hogy egyúttal az Unió elítél minden olyan tevékenységet, ami növeli a feszültséget Bosznia-Hercegovinán belül.

Nem lesz éjféli mise

Ez nincs benne a daytoni szerződésben, és kicsit sem politika, bár ebben még nem vagyunk egészen biztosak.

A zágrábi főegyházmegye titkársága gondoskodott arról, hogy Horvátországban ma ne csak a nehéz sorsú Plenković (könny ismét elered) „várva várt” bosznia-hercegovinai látogatásával legyen tele a zágrábi média.

Az említett titkárság közleményében arról értesített mindenkit, akit érint, és akit kevésbé érint, hogy „kereken” 141 év után idén nem lesz sem éjféli, sem karácsonyi mise a zágrábi székesegyházban, és aki most a koronavírusra tenne, az inkább olvasson tovább!

A zágrábi katedrálisban idén nem azért nem emlékeznek meg Jézus Krisztus születéséről, hogy ne növekedjen tovább a vírus terjedése, ami Horvátországban már így is aggasztó méreteket ölt, főleg az elhalálozások tekintetében, hanem mert a márciusi földrengésben megrongálódott épület továbbra sincs, vagy ha úgy tetszik, még mindig nincs olyan állapotban, hogy kezeskedni tudjanak a hívek fizikai biztonságáról.

A hívek lelki biztonságáról, vagyis lelki malaszttal történő ellátásáról a „szellemi katedrálisnak” is becézett Horvát Televízió gondoskodik majd, ami Clausewitz vezérőrnagyot juttatja eszünkbe, hogy tulajdonképpen ez is a politika folytatása, csak más eszközökkel.