METAMORFÓZIS: Iránból Albániába, avagy hogyan lehet terrorista csoportból demokráciapárti szervezetté válni (amerikai támogatással)

Olvasási idő: 4 perc

Ahogy korábban hírül adtuk, augusztus végén és szeptember elején három nyugat-balkáni kisállam, Albánia, Koszovó és Észak-Macedónia több ezer afgán menekültet fogadott be ideiglenesen amerikai kérésre, miután az amerikai csapatok kivonásával Afganisztánban átvették a hatalmat a tálibok. Washington részéről azonban nem ez volt az első és egyetlen kérés arra, hogy legyenek fogadókészek a balkáni államok. Még 2014 és 2016 között zajlott le a sokak szerint csak „kultusznak” vagy éppen „homályos” szervezetnek nevezett Mudzsaheddin-e Khalk (MEK) több ezer tagjának áttelepítése Irakból Albániába.

Az USA terrorszervezetté nyilvánította (egykoron)

A MEK nemcsak Albániában van jelen, szimpatizánsai megtalálhatóak Franciaországban és az Egyesült Államokban is, ahol előszeretettel kampányoltak az utóbbi években Irán ellen. A Trump-kormányzat idején különösen jó megítélésnek örvendtek a Fehér Házban, rendezvényeiken még Trump ügyvédje, Rudy Giuliani is feltűnt.

A Mudzsaheddin-e Khalk szervezet kezdetei 1965-re datálódnak, amikor baloldali (egyúttal Amerika-ellenes) fiatalok létrehozták Reza Pahlavi iráni sah rendszere ellen.

A MEK fegyveres harcot indított, s részt vett az 1979-es iráni forradalomban is. A forradalom azonban Iránban is felfalta a saját gyermekeit: a hatalomra jutó Khomeini ajatollah először a politikából szorította ki a középosztályban amúgy nagy népszerűségnek örvendő szervezetet, majd több véres merénylet után pedig az országból is.

A MEK így külföldre tette át székhelyét, s némi franciaországi kitérő után végül Irakban, az asrafi táborban talált menedéket, ahol megszervezték magukat Maszud Radzsavi irányítása alatt.

Szaddam Husszein támogatását élvezve a MEK az iráni rendszer esküdt ellenségeként az 1980-as évek során több akcióban is részt vett az első öbölháború folyamán iraki oldalon.

A következő évtizedben is Irakban maradtak (amíg lehetett, fegyveresen segítve a Szaddam-rendszert, illetve merényleteket követve el irániak ellen külföldön), s ott érte őket a 2003-as amerikai intervenció, amelynek sikere után a MEK vezetői úgy döntöttek, hogy eljött az ideje kiegyezni a korábban ellenségnek tekintett Egyesült Államokkal (amely 1997-ben terrorszervezetnek nyilvánította).

Albánia az USA nagyszerű barátja

A fegyvereiket beszolgáltatták, azonban az Irán-ellenes vonulat megmaradt, amely nyomban pozitívabb színben tüntette fel őket a washingtoni döntéshozók előtt. Ahogy az iraki demokrácia építésnek köszönhetően egyre erőteljesebb pozícióba kerültek a síita politikai csoportok, s Irán befolyása is egyre érezhetővé vált, a MEK-re egyre nagyobb nyomás nehezedett.

Ezt látva a szervezet vezetője, Marjam Radzsavi sikeresen átalakította a korábbi USA-ellenes, fegyveres csoportot egy demokráciapárti, Amerika-párti szervezetté, amelynek célja az iráni rendszer megdöntése békés úton – ezt pedig napjainkban különböző rendezvényekkel, twitter-hadjáratokkal, tüntetésekkel teszi legfőképp.

Az amerikaiak végül 2012-ben levették a terrorszervezetek listájáról, majd úgy döntöttek, hogy egy baráti országba relokálják őket – a választás így esett a nyugati szövetségi rendszerbe integrálódni kívánó, 2009 óta NATO-tag, ugyanakkor muszlim Albániára, amely hajlandónak is mutatkozott a problémás csoport befogadására – anélkül, hogy az érkezőknek menekültstátuszt adott volna.

A híradások egymástól eltérők ugyan, de a MEK mintegy 2500-3000 tagja él az albániai Durrës megyében lévő Manzában (Manëz), az úgynevezett Ashraf 3 táborban, az albán hatóságok (és titkosszolgálatok) megerősített felügyelete mellett.

Mindeközben az irániak arról számolnak be, hogy a MEK tagjai drogkereskedelemben és migránsokat érintő embercsempészetben vesznek részt Albániában.

A titkosszolgálatok felügyelik őket

A felügyeletre szükség is van: 2019 októberében az albán rendőrség bejelentette, hogy elfogtak három iránit és egy törököt, akik terrortámadást akartak véghezvinni még 2018 márciusában a szervezet “albániai lerakata” ellen.

Bár pontosan nem tudni, de vélhetően ez az akció is közrejátszott abban, hogy 2018 folyamán két iráni diplomatát (beleértve a nagykövetet), arra hivatkozva, hogy fenyegetést jelentenek az ország biztonságára, kiutasították Albániából.

Ezt Donald Trump amerikai elnök köszönetnyilvánító levele követte, amelyben leszögezte, hogy „Albánia mindig is az Egyesült Államok nagyszerű barátja volt, s alig várom, hogy elmélyítsük a partnerségünket, ahogy szembeszállunk az országainkat érintő számos problémával.”

Tirana 2020 elején – miközben az egész világ az amerikaiak által Kászem Szolejmáni iráni tábornok ellen elkövetett sikeres merényletről beszélt – további két iráni diplomatát is kiutasított.

Nem sokkal később, 2020 végén Teherán Mohszan Farizade iráni atomtudós meggyilkolásával is összefüggésbe hozta a száműzetésben élő Mudzsahedin Khalk szervezetet (is), amiről az iráni állami televízióban az ottani legfelsőbb nemzetbiztonsági tanács titkára nyilatkozott.

Irán ma már Albániát az Egyesült Államok, Izrael és néhány terrorista csoport szövetségesének & áldozatának tekinti – amit az albán kormány általában visszautasít.

Tirana eléggé magabiztosnak mutatkozik ebben a kérdésben az amerikai szövetségnek köszönhetően, hiszen “hasznos szolgálatot tesz” az Egyesült Államoknak a Mudzsaheddin-e Khalk csoport tagjainak befogadásával.