Stand-up comedy a választások időpontja körül Szerbiában

A halogatás a szerb politika egyik legfontosabb túlélési mechanizmusa

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Szerbiában a politika egyre inkább a stand-up comedy műfajára emlékeztet, a legismertebb előadó pedig Aleksandar Vučić szerb elnök, akinek legújabb műsorszáma a választások körül forog. Ezzel járja végig a baráti televíziók stúdióit, hogy a képernyőkön keresztül szórakoztassa a lakosságot.

A miloševići idők szellemében Szerbiában ma is kötelező televíziós előfizetést fizetni. Ezt nem lehet megkerülni, mert a villanyszámlával együtt hajtják be, így az ország lakossága testületileg vált jegyet az állami politikai varietére, akár kíváncsi rá, akár nem.

A televíziós előfizetés

A szerbiai állami televízió (RTS) és vajdasági melléküzeme januárban az inflációra hivatkozva emelni akarta az előfizetést. A hatalom azonban úgy döntött, hogy a lakosság kifosztását mégsem szabad túl látványosan végezni, így maradt a 349 dináros (ezer forintos) tarifa. Ennyiért ma Szerbiában teljes értékű politikai cirkuszt kap az ember: állami propagandát, megalázott műsorvezetőket és egy idegrendszeri hullámvasúton közlekedő elnököt.

Aleksandar Vučić rendszeresen feltűnik a szerb állami televízió műsoraiban, ahol többnyire nem interjút ad, hanem fegyelmez: összeszólalkozik a műsorvezetőkkel, rendreutasítja a kérdezőket, és látványosan demonstrálja, hogy az intézmény fölött is ő áll. Ugyanakkor különösen szereti az Informert, amely valahol félúton van a bulvárlap és a pártkiadvány között.

A szerb elnök egyik televíziós szereplése során a szerb állami televízió híradójában (Forrás: Screenshot)

Az elnök ott érzi igazán otthon magát. Nem kell a kérdésekre adekvát válaszokat adnia, elég felhívni telefonon a stúdiót, majd húsz percig üvölteni arról, hogy őt mindenki bántja, miközben történetesen ő irányítja az államot immár tizenkét éve. A legszebb az egészben, hogy mindezt részben azok finanszírozzák, akiket közben hazaárulónak, külföldi ügynöknek vagy egyszerűen idiótának nevez.

Vučić 2024 októberében a Prva TV-ben maga beszélt arról, hogy Szerbiában gyakorlatilag egyetlen televízió sem képes tisztán piaci alapon működni, ezért mindegyik az „állami mézescsuporból” részesül. Ez természetesen elsősorban a baráti csatornákra igaz. Az Informer esetében például hatmillió eurós támogatásról lehetett hallani, bár az továbbra sem világos, hogy ez havi vagy éves szintű összeg-e.

A szerb médiarendszerben a finanszírozás ritkán közvetlen támogatás formájában történik. A pénz többnyire állami hirdetéseken, közbeszerzéseken, önkormányzati szerződéseken vagy állami vállalatok reklámköltésein keresztül érkezik meg a megfelelő helyekre. Ezek után aligha kérdés, hogy a főszponzor bohóckodhat és propagandát gyárthat a televíziókban, miközben a csatorna biztos lehet abban, hogy a finanszírozása nem kerül veszélybe.

A politikai stand-up comedy azonban nehéz műfaj. Nem azért, mert kellékek nélkül kell lekötni a közönséget, hanem azért, mert az előadó óhatatlanul saját lelki világát és személyiségét viszi színpadra. A műsor végül mindig olyan lesz, amilyen az előadó habitusa.

Vučić habitusa

Pierre Bourdieu valószínűleg nem számolt azzal, hogy a habitus fogalmát egyszer majd egy balkáni stand-up comedy magyarázatára használják, pedig Aleksandar Vučić tökéletes példája annak, hogyan marad bent egy emberben a kilencvenes évek teljes politikai toxikussága.

Vučić a Šešelj-féle politikai laboratóriumban szocializálódott a gyilkos miloševići rendszerben, ahol a hisztéria kommunikációs stratégia volt, az agresszió pedig vezetői kompetencia. Amit ott megtanult, ma is sikeresen alkalmazza: állandó dráma, állandó ellenségkeresés, állandó sértettség. Legutóbb például arról adott elő, hogy a világ problémái miatt egyszerűen nincs ideje a választásokról gondolkodni.

Kapcsolódó cikk

Tüntetők Vučić rezidenciája előtt: „Oszkár, írd ki a választásokat!”

A szerb politikai rendszerben a választások időzítése régóta a politikai stratégia része. A hatalom rendszeresen él az előrehozott választások eszközével, az időpontot pedig a közvélemény-kutatási eredményekhez, a diaszpóra mozgásához és még a nyári szabadságolásokhoz is igazítja.

Szerinte a választásokat nem akkor írják ki, „amikor valaki lubickol (a tengerben)”, hanem akkor, amikor az az állam számára a legkedvezőbb. Mivel Vučić szemében az állam és a saját politikai érdeke gyakorlatilag egybeesik, a mondat valójában egészen őszinte volt.

Mindezt arra a kérdésre válaszolva mondta, hogy július 12-én tartják-e a választásokat, amit ő maga vetett fel lehetséges dátumként egy nappal korábban. A közvélemény már szinte biztosra vette ezt az időpontot, noha az elnök korábban azt ígérte, hogy György-napján (Đurđevdan), május 6-án jelenti be a döntést. Most már azt sem zárja ki, hogy a választásokra csak novemberben kerül sor.

A szerb politikában a választások ezért nem demokratikus események, hanem meteorológiai jelenségek. Az állampolgár nem tudja, hogy mikor érkezik a vihar, csak azt, hogy megint ő fog elázni.

Vučić rendszeresen hivatkozik arra, hogy folyamatosan figyeli a közvélemény-kutatási adatokat. Az időpont hónapok óta tartó lebegtetése ezért arra utal, hogy az eredmények korántsem olyan kedvezőek a hatalom számára, mint amilyennek láttatni szeretnék. A bizonytalanság fenntartásának ugyanakkor van egy másik funkciója is: amíg a közvélemény a választások időpontját találgatja, addig kevesebb figyelem jut más problémákra.

Az idő egyre fogy

Aleksandar Vučić mandátuma papíron öt évre szól. Első hallásra ez egyszerűnek tűnik, de a szerb politikában az alkotmány inkább ajánlott irodalom, mint kötelező szabálykönyv. Ettől függetlenül mégis léteznek bizonyos kellemetlen dátumok, amelyeket időnként a rezsimnek is tudomásul kell vennie.

Kapcsolódó cikk

A szerb elnök nap mint nap megsérti az alkotmányt

Aleksandar Vučić 2022. április 3-án nyerte meg második ötéves mandátumát, vagyis az alkotmánnyal összhangban a következő rendes elnökválasztást legkésőbb 2027 tavaszáig, egészen pontosan március 3-ig meg kell tartani.

A parlamenti választások esetében négyéves ciklus érvényes. Az előző parlamenti választást 2023. december 17-én tartották, így a következő megmérettetésre legkésőbb 2027 november közepéig sort kell keríteni.

Az Európai Unió közben finoman jelezte Belgrádnak, hogy ideiglenesen leállítja a Szerbiának szánt növekedési pénzek folyósítását. Brüsszel ezt diplomatikusan „a feltételek teljesítési vizsgálatának” nevezi.

Brüsszel ezt diplomatikusan „a feltételek teljesítési vizsgálatának” nevezi. Magyarul: az EU kezd ráunni arra, hogy a szerb vezetés minden reformot úgy kezel, mint sokan a fogorvosi időpontot: a halogatás ugyanis a szerb politika egyik legfontosabb túlélési mechanizmusává vált.

Belgrádban természetesen azonnal beindult a válságkommunikáció. Az állami televízió gyorsan elővette Nemanja Starović európai integrációs minisztert, aki a kamera előtt próbálta elmagyarázni, hogy igazából semmi sem történt. Nincs itt pénzbefagyasztás, csak „a reformfolyamat rendszeres értékelése”. Ez körülbelül olyan, mintha valakit kirúgnának az étteremből, ő pedig azt mondaná, hogy nem dobták ki, csak átmenetileg megszüntették az asztalhoz való hozzáférését.

A szerb európai integrációs miniszter szerint nincs szó az uniós pénzek befagyasztásáról (Forrás: RTS)

Az Európai Bizottság udvarias brüsszeli nyelven próbálta közölni a nyilvánvalót: Szerbiának végre teljesítenie kellene a Velencei Bizottság ajánlásait és rendeznie kellene a választási szabályozással kapcsolatos problémákat.

Starović ugyanakkor maga is fogfájós, ezért a jól ismert időhúzó politikai technikát alkalmazta. Arról beszélt, hogy a Velencei Bizottság ajánlásainak elfogadását május végére tervezik, ahogy a választási törvényekre vonatkozó ODIHR-ajánlások szerinti módosításokat is. A reformok tehát úton vannak, mint egy elveszett bőrönd a belgrádi repülőtéren: mindenki beszél róluk, de senki sem látta őket megérkezni.

Brüsszel üzenete

A szerb állami televízió az Európai Bizottsághoz fordult további információkért az ügyben. Shivon McGarrigle uniós szóvivő megerősítette, hogy továbbra is vizsgálják: teljesíti-e Szerbia az uniós pénzek folyósításának feltételeit, és hozzátette: egyelőre érvényben marad a kifizetések felfüggesztése.

Kapcsolódó cikk

Az EU nem ad több pénzt: Marta Kos megbüntette Szerbiát

Az Európai Bizottság világossá tette, hogy elvárja a Velencei Bizottság ajánlásainak teljes körű végrehajtását. Brüsszel közölte azt is, hogy nemcsak Szerbiát figyeli, hanem az összes csatlakozásra váró országot, hogy melyikükből lesz működő állam és melyik marad politikai valóságshow.

A hivatalos közlemény végül természetesen most is a kötelező európai altatódallal zárult: az Európai Unió továbbra is támogatja Szerbiát az európai úton. Belgrád számára ez azért fontos mondat, mert sokkal könnyebb úgy tenni, mintha minden rendben lenne, mint elmagyarázni a választóknak, hogy az ország milliárd eurókat veszít saját vezetése miatt.

A szerb politika egyik legnagyobb csodája közben továbbra is az, hogy a rendszer még a saját büntetését is képes nemzeti győzelemként eladni a televízióban, Starović szerint Szerbia ugyanis az uniós pénzek lehívásának a sampionja a többi nyugat-balkáni országhoz képest.